Áruló szövevény.

Üdvözletem.

Átesve a hosszú órákig tartó semmittevésen, majd a  lelkiismeret furdaláson, hogy vajon miért nem csinálok valami hasznosat (győzött a lustaság, muhaha); Internetes információgyűjtésen (te jó ég, mégis csináltam valami értelmeset?); egy üdítő temetőlátogatáson; valamint egy kellemetlen írói válságon végre eljutottam odáig, hogy megnyissak egy új ablakot a böngészőben és valamit ide is firkantsak. Fene.

Reggel szembesülnöm kellett azzal a rettenetes hírrel, hogy az új Poe-könyvemet csak holnap kapom kézhez. Nem repestem a dologért – de azért túlélem.
Hatalmas logikámnak köszönhetően a múlt héten beiktatott könyvesbolt-látogatásom során Böszörményi Rémálom-trilógiájának az utolsó részét vettem meg először, hogy véletlenül se olvassak bele, amíg a többi, jelenleg “fontosabb” könyvön át nem rágom magam. Ördögi zsenialitás. Legközelebb a 6…5…4…-et fogom beszerezni, s csak a legvégén a 9…8…7…-et.
Ha pedig már vásárlásra adtam a fejem, boldogítottam magam egy új, 50 faktoros naptejjel is. Fontosnak láttam beszerezni, mert még el sem kezdődött a nyár, de már kokszos vagyok. Utálom a rakoncátlan pigmentjeimet, a Napról nem is beszélve. Igaz, kicsit aggódom, hogy hogyan fog szuperálni a “Sun Dance”, mert elég ismeretlen márka, de bevallom, nem volt szívem egy Garnier-kencéért 4000Ft-ot kiadni. Ez a 2000-valamennyis éppen megteszi.

Ezek lennének a szerzemények:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Írói válság… Miközben tegnap egy remek verses regényt olvasgattam, az én Drágaságom szinte fejbe csapott. Személyek, helyszínek, mozzanatok, hangulat, szófordulatok… Mind-mind egy másodpercnyi, összetett folyamaton keresztül belibbentek a fejembe, és szinte könyörögtek, hogy ragadjak tollat. Nos, szerencsétlenségemre nem hallgattam rájuk és tovább olvastam. Mire odáig jutottam, hogy megcsípjem az elmémben gúnyosan táncikáló szövevényt, a kis makacs elbújt. Méghozzá remek helyre, mert azóta sem találom. Valószínűleg a napokban valami jó kis zenével megpróbálom előcsalogatni (jelenleg a Theatre of Tragedy-től a Siren-re gondolok), akkor talán újra felfedi magát, és én megörökíthetem.
Ha mégsem jön elő, azt árulásnak veszem. És az árulás vért kíván.

S hogy mi ez a könyvmánia? Á, korántsem rajongok a könyvekért. Sőt kimondhatom – nem szeretek olvasni. Vannak alkotások azonban, miket kár kihagynia az embernek, ugyanis csak javára válhat, ha ismeri a művészet ezen formájának nagyjait. Ilyen kuriózumnak tartom én Poe-t. Eddig minden műve lenyűgözött, és olyan büszke voltam magamra, hogy sikerült lecsapnom az Edgar Allan Poe Összes Művei I.-re! Nagy ritkaság már, összesen egy boltban láttam eddig, onnan is én rendeltem meg az utolsót. Gyűjteményem éke lesz, ha megkapom.

Lassan éjfél. Így estére remek programnak ígérkezik a filmezés. A kilencedik kapu lesz a szerencsés, aki ma kicsit megmocorogtathatja a fantáziámat. Reménykedem benne, hogy nem lesz csalódás, mert már negatív véleményeket is hallottam a műről.
Na majd meglátjuk.

 

Reklámok