A Kripták Hűvösében.

Üdvözletem.

Ebben a posztban ismét egy érdekes, sokak számára talán ismeretlen dologról fogok kicsit filozofálni. A gruftikról.

A téma kiválasztásához nagyban hozzájárult a tény, hogy rendkívül kevesen ismerik már magát a szót is, nemhogy a mögötte rejlő tartalmat. S mivel többen is jelezték, hogy szeretnének egy átfogó képet kapni a szubkultúráról, de Internetes források hiányában ez egyedül nehéz lenne, ezért gondoltam, rátérek egy kicsit az ügyre.
(Egy-két apró dolog kivételével teljes mértékben saját anyag.)

A grufti elnevezés már önmagában sokat sejtető, hiszen a német „Gruft”, azaz sírbolt/kripta kifejezésből ered. Követői a dark kultúra egy lázadó alfaját képzik, sokan emlegetik a goth „testvéreként” (nem kevés goth bosszússágára). Németországban fejlődött ki az 1980-as években és az 1990-es évek elején a gothikus elemek és a „new wave” keveredéséből, s egyúttal ide vezethető vissza az előbb szóba hozott rokonság is a goth-tal. Átlag életkoruk 17 év, és bizonyos szempontból a „rendszerváltás áldozatai”-nak tekinthetőek.

Külsőségek: Első pillantásra egy grufti nagyon vegyes érzelmeket kelthet az emberekben. Fekete, halántéknál felnyírt, furcsán beállított (tupírozott) haj; vastag, fekete, merész smink; hullaszínű alapozó vagy púder; határozott, fekete szempilla és szemöldök; ritkán merész kontaktlencse (nem összetévesztendő Manson-nal, bár hasonlít külsőre); feltűnő, extrém piercing-ek (sokszor az alsó ajkakat egy ezüstlánccal kapcsolják a fülhöz); vörös vagy fekete rúzs – ez mind nemtől függetlenül. Ruházat terén szintén a fekete dominál, sok a necc – és pókhálóminta, szaggatott ruhák, zsákszerű viselet, bakancsok, lányoknál kirívó harisnyák.
A kinézet elsődleges célja akár a meghökkentés is lehetne, de igazából egy grufti ezzel próbálja kifejezni az elkülönültségét (sokkal kiélezettebben, mint egy goth), a világtól való elrugaszkodását, vonzódását egy más, éteri magasságokban rejlő „univerzumhoz”, mit a halál útján érhet el.

Gondolkodásmód: Az ilyen személyek eszmevilága nagyon egyoldalú. Minden gondolatuk a halál-téma köré épül, megrögzötten keresik a kapcsolatot a túlvilággal. Néhány szóval jellemezve a „Nem érdekel semmi, hagyjatok elmenni.” az ideológiájuk. Passzívan állnak az élet dolgaihoz: semmilyen elvárásnak nem hódolnak, világvége hangulatban tengetik mindennapjaikat, nem terveznek előre, nem akarnak családot, gyereket, hiszen felfogásuk szerint az egész lét csak a halálra várakozás jegyében telik, így semmi értelme felesleges, hátráltató láncokkal a földhöz és az élethez kötniük magukat. Halálvágyukat önpusztítással, alkohol-, dohány-, és drogfogyasztással erősítik meg, tobzódásuk nem ismer határokat. Sokan kísérelnek meg öngyilkosságot, sokszor a többi „sorstársuk” biztatására. Hírhedt grufti mondás (Robert Smith szavait idézve), hogy „A túlvilágtól csak a hideg acél választ el!” (forrás: Rácz). Mély depressziójukba fordulva, a „már úgy sincs sok hátra” elvet követve szabadelvűen élnek, sokszor fordulnak meg temetőkben, kriptákban (nem megy ritkaságszámba az sem náluk, ha ezeken a helyeken töltik az éjszakát). Talán a „gyászhuszár”, a „halálmadár” kifejezés rájuk a legtökéletesebb. Előfordul, hogy vagdossák magukat, ez mégsem összetévesztendő a ma hódító emo-hullámmal. Céljuk a mélyen bennük rejlő sötét érzelmek felszínre hozása, így olykor egy grufti könnyen kapcsolatba léphet sátánista egyénekkel. Fürkészik a lélek titkait, a múltat, mégis a legfőbb dolog, ami átitatja lelküket, az a világ szörnyűségeitől való viszolygás, és az abból való kiszakadás utáni vágy. Zenei téren legmeghatározóbb mozgatórugójuk a Cure, külsőre sokan Cure-klónnak tartják őket.

Az elején írtam, hogy a goth-ok nem túlzottan díjazzák, ha egy kalap alá veszik őket a gruftikkal. Ennek oka, hogy számukra az élet nem a halál körül forog, hanem sokkal pozitívabban szemlélik a dolgokat. Ugyan foglalkoztatja őket a halál-témakör, mégsem keresik a közelségét drasztikus, önpusztító módon, sokkal inkább a patetikus művésziségre koncentrálnak. Az, hogy az ember halála elkerülhetetlen, számukra természetes, misztikus dolog, ami inkább izgalmas, mintsem sötét, depresszív megváltás. Másik fontos különbség, hogy a grufti kinézettel ellentétben ők az eleganciára, nem a túlzásba vitt, ijesztő végletekre törekednek.

És visszakanyarodva a jelenbe.

Manapság már a legtöbb ember, aki valaha is találkozott a grufti-kérdéssel azt vallja, hogy teljes mértékben kihaltak. A régiek ugyan nem adták fel eszméiket, mégis beolvadtak, és feltűnésmentesen folytatják tovább pályafutásukat, vagy inkább a visszafogottságnak behódolva „lealacsonyodtak” goth-tá (lealacsonyodni?… Elképesztően idióta szó ide.). A mai világban leginkább már csak legendaként szerepelnek a köznyelvben, képviselőkbe nem igen botlunk.

(Szerintem nem haltak ki teljesen, de mivel még egyet sem láttam, ezért nem kötözködöm. Bár a véleményem fenntartom.)

Nos, megpróbáltam kicsit összefoglalni, nem tudom, mennyire sikerült. Majd még alakítgatom.

És hogy egy kis komolytalansággal is fűszerezzem az egészet, ajánlom megtekintésre a South Park című rajzfilm „A büntethetetlen” és „Elkenődve” epizódjait, ahol megjelennek grufti egyének (nem kevés média-beavatkozással – mindenesetre érdekesen).

Grufties

Reklámok