The 30 Days Goth Challenge – 2. nap

2. nap: Ossz meg egy fotót gothságod korai időszakából. (amikor még babadenevér voltál :D)

Huh, ez egy elég kellemetlen feladat, főleg, hogy az úgynevezett goth-ságom a témakör.
Azt mondtam, hogy nem fogok fotót felrakni, de úgy döntöttem, hogy egye fene…

 

 

 

 

 

 

 

A mutatott képen 13 éves vagyok, még erősen fejlődőképes alakzatban. (:
Szőke haj, gyerekes pofázmány.. Viszont a sejtelmes mosolyra büszke vagyok, mert már akkor sem voltam a műgrimaszok, a “megöllek k*csög” ábrázat és mesterkélt jégkirálynőpóz híve.
(Tudom, tudom… Nem ér nevetni. Ezen is át kell esni.)

Reklámok

The 30 Days Goth Challenge – 1. nap

Üdvözletem.

Tegnap Trish oldalán találtam egy érdekességet: The 30 Days Goth Challenge – Avagy a 30 napos goth kihívás.

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdekesnek találom, így úgy döntöttem, én is belefogok.

Biztatnék mindenkit, hogy kövesse példám, és ha ezt teszi, akkor jelezze nekem, mert feltüntetem az oldalamon bárki saját kihívás-linkjét (hirdessük az igét címszóval).

A kérdéssor ez lenne (köszönjük a fordítást Trishnek):

1. nap: Hogyan jöttél rá/mi vitt rá, hogy ehhez a szubkultúrához tartozz?
2. nap: Ossz meg egy fotót gothságod korai időszakából. (amikor még babadenevér voltál :D)
3 .nap: Mikor kezdtél “elgótosodni” ruhaügyileg?
4. nap: Nevezz meg egy klisét vagy sztereotípiát, ami kapcsolatba hozható veled.
5. nap: Van helyi goth együttes a környéketeken?
6. nap: Írd le egy papírra a kedvenc dalszövegedet, és fotózd le.
7. nap: Top 10 kedvenc goth bandád.
8. nap: Mi volt a legrosszabb illetve legjobb élményed nem-goth emberekkel?
9. nap: Milyen fajta zenét nem szeretsz?
10. nap: Mi az amit szeretsz, és amit nem a szubkultúrában?
11. nap: A ‘goth’ számodra életsítlus is? Fejtsd ki!
12. nap: Honnan inspirálódsz? Ki a példaképed ezena  téren?
13 .nap: Milyen volt az első együtteses pólód?
14. nap: Mi volt a legjobb és a legrosszabb DIY (csináld magad/kreatívkodás) eredménye?
15. nap: Melyik a kedvenc vagy a legdrágább ruhád/kiegészítőd?
16. nap: Melyik a legkülönösebb, legextrémebb ruhád? Mit viselsz általában?
17. nap: Mi a kedvenc goth márkád?
18. nap: A legrosszabb, ami a hajaddal történt.
19. nap: Ossz meg egy szépség tippet, és egy képet magadról a kedvenc sminkedben.
20. nap: Ha bármilyen színűre befesthetnéd a hajad, milyen lenne?
21. nap: Milyen testmódosításod van (tetoválás, piecring), vagy milyet szeretnél?
22. nap: Ha részt vehetnél bármely goth eseményen, melyik lenne az és miért?
23 .nap: Kedvenc művészed vagy fotósod.
24. nap: Szerinted melyik a legjobb goth weboldal?
25. nap: Gondolkoztál már azon, hogy elhagyd a szubkultúrát? Ha igen, mi vitt rá erre?
26. nap: Ossz meg egy fotosorozatot évről-évre (vagy hónapról hónapra, ha új vagy), mióta gothnak érzed magad.
27. nap: A legrosszabb dolog, amit valaha tettél / tennél egy pózerrel illetve egy szárnyait most próbálgató (kissé béna) újonccal?
28. nap: Hagyományos (régi fajta) gothnak tartod magad? Milyennek képzeled el magad 30-40 évesen?
29. nap: Mit gondolsz, milyen jövője van a goth szubkultúrának?
30. nap: Írj egy listát a blogokról, amiknek rendszeres olvasója vagy.

Bizonyos okok miatt a képpel járó kérdéseket szerintem ki fogom hagyni, de a többi kérdés a maga nemében „izgalmasnak” bizonyul. Sok oldalon láttam, hogy akik belekezdtek, azok egy kérdést letudtak egy-két mondattal, Nos, szerencsétekre (vagy szerencsétlenségetekre) velem nem lesz ilyen probléma, ahhoz túlságosan szeretek írni. (:
.
.

Szóval, az első napom, az első kérdés…
.

1. nap: Hogyan jöttél rá/mi vitt rá, hogy ehhez a szubkultúrához tartozz?

Az én esetemben ez egy elég komplex folyamat volt. Már kisgyerekként is vonzott a téma – a maga módján -, óvodás koromban is határozott jövőképpel rendelkeztem, és tudtam, hogy engem a sors irodalmi pályára szánt. Öt évesen már írtam és olvastam – emlékszem, a csoporttárs kisgyerekek rajzaira én írtam rá a nevüket (: -, de vonzott a művészet is, ezért nyolc évesen elkezdtem zongoraórákat venni. Ez picit bizarr, de gyerekként is a temető volt az egyik kedvenc helyem (bár akkor még csak anyám cígatásával adatott lehetőségem kimenni), ott mindig ihletet kaptam. Kölyökként is elmélkedő típusnak bizonyultam, ami most is adott nálam, és ezek a tulajdonságok sokat segítettek az évek során. Persze akkoriban még fogalmam sem volt a „sötét oldal” létezéséről, a fekete helyett is inkább a zöldet szerettem, és a rock-kal, metállal, valamint irányzataikkal sem akkoriban kezdtem megismerkedni.
Az áttörést kisiskolás koromban három (inkább négy) dolog hozta meg nekem. Egyik az Interjú a vámpírral című film volt, amit egyszer, úgy nyolc évesen megláttam az RTL-klubon. Amikor Lestat megharapta Louis-t az elején, anyám kikapcsolta a tévét (vériszonya van), és én felháborodva mondtam, hogy „De miért? Az csak vér.” Természetesen akkortájt még nem volt nagy beleszólásom a dolgokba, a szülői szó szent volt (anyám részéről legalábbis). Egy másik alkalommal azonban sikerült titokban megnéznem a filmet, mert anyámék már aludtak, és nagyon tetszett, rendesen rá is cuppantam a horrorfilmekre is utána. Ez adta a kezdő löketet.
A második és harmadik (talán negyedik) állomást két klip hozta, amit testvéreim töltöttek fel a gépre (akkoriban még egyáltalán nem gépeztem, mert akkor még az volt a természetes, ahogy egy tíz éves kölyök a kertben fogócskázott a barátaival, nem az iPhone-ján hallgatta a Dzsásztin Bíbörjét, miközben a gép előtt kockult, khm). Az egyik az Evanescence-től a Going Under volt (furcsa, de engem ez vezetett be a „sötétség birodalmába”), amit lélegzetvisszafojtva néztem és hallgattam, csordultig telve a gyönyörtől. A másik klip a Korn Right Now-ja volt – ez pedig az élet morbid, groteszk oldalát mutatta meg. Volt ugyan még egy klip, a három közül a legzseniálisabb, de arra sajnos mai napig nem találtam rá (ezekre is véres verejtékkel, mikor 12 lettem).
Nos igen, mikor 12 lettem… Azt hiszem, hogy azt az évemet lehet a babybat-korszakomként számon tartani. Hosszú kérlelés után megkaptam anyámtól az első fekete nadrágomat (igen, addig – természetesen – Ő öltöztetett, talpig színesbe…), amivel elkezdődött az önállósodásom, ugyanis utána már szabadabb kezet kaptam ruhaválasztás terén. Erre nagyban rásegített az iskolaváltásom is. Szóval, 12 évesen kezdtem megismerkedni a goth fogalmával, elkezdtem Evanescence-t, Within Temptation-t és The 69 Eyes-t hallgatni, megkedveltem Emily The Strange karakterét, mert akkor a kora miatt is azonosulni tudtam vele, elkezdtem művelődni irodalom és művészetek terén. Aztán 13 éves koromra ki is nőttem a szárnypróbálgatós időszakomból, és elkezdtem az én kis sötét életemet.
Mikor 13-14 éves lettem, kitört az emo-őrület, és a fekete ruháim miatt természetesen én is annak lettem kikiáltva. Szerencsére nem cikiztek vagy szólogattak be, mindössze én voltam az „emo lány” (később egyik barátnőmet is elkönyvelték annak velem). Csendesen hozzátenném, hogy az akkori divatnak hódolva többen vagdosták, karcolgatták magukat közülük – de persze ellek ellenére én volt az emo lány…
Ahogy elballagtam általánosból, egyik régi osztálytársam megkérdezte, hogy „Te goth lettél?”
Kicsit megcsavargattam volna a nyakacskáját.

Vá, már lezsibbadtam. Minden zavar, mindenki beszélget körülöttem, megy a tévé a szomszéd szobában, úgyhogy vissza sem olvasom, most így marad. Bocsánat, ha hülyeséget írtam, vagy esetleg becsúszott egy-két hiba, de azt hiszem, hogy dióhéjban ennyi volna az én egyéni góthikus evolúcióm. (:

Sötét menedék.

Üdvözletem.

Így, péntek 13-a alkalmából úgy gondoltam, hogy előállok egy újabb érdekes poszttal, ami talán sok goth emberke számára hasznos lehet.

Nos, bizonyára számos egyénnek közületek meggyűlt már a baja a lakberendezéssel. Vagy nem volt ötletetek, vagy volt, de a szülők/testvérek/lakótársak/tulajok, illetve akár a kedvesetek nem igazán díjazta volna.

Hát igen, ez elég kényes téma, hiszen nehéz megtalálni az egyensúlyt az Addams family-s borzadálylak és a stílusos, ízlésesen morbid menedék között – főleg akkor, ha másokkal is meg kell osztanunk a mi kis belső életterünket.

Célom, hogy olyan tippekkel szolgáljak a dilemmában lévő, újításra vágyó sorstársaknak, amivel egy mások számára sem kifogásolható, szolid, mégis hangulatos otthont teremthetünk, elkerülve, hogy tudtunk nélkül átessünk a ló túlsó oldalára.

(A képekkel még mindig nem vagyok kibékülve, ezért a fantáziátokra bízom a dolgot.)

I.  Az egyik fő problémát a fal színe szokta okozni.

Mi az, ami sok, és mi az, ami még belefér?

Főleg a szubkultúrába rövid ideje becsöppenő babybat-ekre szokott rájönni az a késztetés, hogy fessék feketére a falukat.
Ugyan a fekete fal nagyon jól hangzik, mégis veszélyes és meggondolatlan lépés ilyenre elkötelezni magunkat. Egyrészt azért, mert a „kevesebb néha több” elvnek hódolva az apróságok segítségével sokkal szebb összhatást érhetünk el, másrészt a fekete fal a szó szoros értelmében beteges. Nem csak maga a gondolat, hogy bevállaljunk egy ilyen nagy változtatást, de tudományosan bizonyított, hogy akik sötét falak között tengetik mindennapjaikat, azok jelentősen hajlamosabbak a depresszióra. Ezen okok miatt inkább egy szép szürkés, vöröses vagy lilás színt ajánlanék, de a zöld és kék bizonyos árnyalatai sem rosszak. Lehet, hogy ez furcsa, de a sötétszürkén kívül a fehér falú szobákat is remekül el lehet „gothosítani”. Az alapszínre felvihetők motívumok, a sötétszürkéére például gyönyörű fekete íveket lehet varázsolni.

Figyelem! A választásnál azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy amíg a vörös ingerlő hatású, addig a zöld vele ellentétben nyugtató. Ez fontos szempont lehet.
Pl. A „kevesebb néha több”-re egy precedens: [ Katt. ]

II.  Másik érdekes kérdés a függöny.

Sokan „beérik” egy egyszerű fehér csipkefüggönnyel, ami szép kontrasztot nyújt a fallal, de van, aki a vaskos, fekete sötétítőkre esküszik (ami jól szigetel, és nem ereszti be a kósza fénysugarakat). A fal színétől függően ebben már lehetünk kicsit felszabadultabbak, és akár kreatívkodhatunk is. Például egy fekete példány aljára vörös textilfestékkel készíthetünk vérmintát, különböző formában (pl. cseppeket, vérfolyamot, foltokat). Nagyon szépen tud kinézni, de azért ne essünk túlzásokba. Ha úgy jobbnak látjuk, ezt a vérmintát fehérrel is megfesthetjük, így nem lesz olyan morbid. Ha szürke a fal, ahhoz mondjuk ez az ötlet nem illene, hanem inkább egy vörös, csipkemintájú függöny.

III.  És ott a szőnyeg.

A fehér és szürke szőnyeg nem a legjobb döntés, mert könnyen koszolódnak, a feketén viszont a szöszök és egyéb nem kívánatos dolgok látszanak meg. Éppen ezért itt talán a vörös vagy a mélylila a legjobb választás, esetleg a sötétzöld vagy sötétkék.

IV.  Fontos állomás a csillár.

Ebből szerintem az ódon hangulatú, régi utcákat idéző kovácsoltvas darabok a legmutatósabbak, és nem is tartoznak az ijesztő szekcióba. Sokkal inkább elegáns, kifinomult hatást keltenek. Amennyiben be akarunk szerezni egy ilyen darabot, jól körül kell néznünk, mert sok helyen gigászi összegekért kínálják, de jó helyet kifogva van, ahol potompénzért. Talán a legérdemesebb egy mesteremberrel megcsináltatni, nem ritkán jobban kijövünk anyagilag ezzel a módszerrel.

Éjjeli lámpa gyanánt eszméletlenül hangulatos tud lenni még egy fáklya. Majdnem minden boltban lehet venni, ahol lámpák kaphatóak, és meglehetősen vonzó áron. [ Katt. ]

Stílusos, de konzervatív megoldás, amibe senki sem köthet bele: [ Katt. ]

V. Egy mutatós tükör is csodákra képes.

Ebből is a kovácsoltvas az ideális, egy ilyen keret hihetetlenül fel tudja dobni. Sajnos ezek általában elég drága kiegészítők, de tükrökre mindig szüksége lehet az embernek, így ha már vesz, normálisat vegyen – jobb esetben csak egyszer kell kidobni azt a sok pénzt, mert örök életűek.

A ilyen tükrök misztikus hangulatot adnak a szobának, és tágítják a teret, ami előnyös.

Ez például gyönyörű, és maga a tapéta sem „rossz”. [ Katt. ]

VI.  És a bútor-dilemma

Hacsak nem most készülünk beköltözni és berendezést vásárolni, nem hiszem, hogy hirtelen van kapacitása bárkinek is csak úgy kidobálni a bútorait és új, ”gótabb” darabokat beszerezni. Ezzel nincs is semmi gond, csupán abból kell gazdálkodnunk, amink van. A régi típusú, szépen kimunkált, faragott fabútorok gyönyörűek, de ha nekünk nincs ilyenünk, akkor a saját egyszerű darabjainkat is fel lehet dobni néhány egyszerű ötlettel – amihez azért kell némi kreativitás és tevékeny hozzáállás. Például méteráru boltban vehetünk fekete csipkét, és egy kis ragasztó segítségével bevonhatjuk vele a fiókok, szekrényajtók fogantyúit, de fekete üvegfestékkel is nagyszerű ábrák varázsolhatók a szekrényekre-asztalokra, és az ablakokra is természetesen. Az ötletesség a fontos.

VII.  Kiegészítők – avagy apróságok a hangulatért.

Véleményem szerint főként erre kell összpontosítania minden felpezsdülésre vágyónak. Itt sem árt az alkotószellem, saját kezűleg is remek dolgokat gyártmányozhatunk. Törekedjünk az egyszerűségre, és ne keressünk méregdrága darabokat – inkább vegyünk csipkét és tüllt méteráruboltban (továbbiakban máb), de papírírószer – és százasboltokban is igazi kincsekre lelhetünk, amivel feltuningolhatjuk a cuccainkat.
Két saját villámötlet
(a képhiány elég zavaró, de bízom a fantáziátokban):
1. 
Virágcserép Lilith-módra : vegyünk valami nagyobb szupermarketben (pl. a Tesco zseniális a célra) 100-200 forintért egy vörös műanyag cserepet. A külső részén fessük be a felső peremét úgy 4-5 cm-es sávban feketére (üvegfesték, körömlakk, de akár alkoholos filc is megfelel). Vegyünk egy olcsó mábban fekete csipkét, és otthon egy kis ragasztót használva tekerjük körbe a cserépen, pont a fekete sáv alatt. Ha kész, hagyjuk kicsit száradni. Nagyon mutatós!
 2.  Pókos fityegő: igazán egyszerű az elkészítése, és jól is néz ki.
[ Katt. ] – Körülbelül így kellene festenie, persze más színben (a linkelt oldalt ne nézzétek, csak a képet, mert én is sírva fakadtam). Keresztbe tett hurkapálcikák köré kell csavargatni a fonalat. Utoljára általános iskola alsó tagozatában csináltam ilyet, úgy nyolc évesen, és ha akkor ment nekem, ti sem fogjátok elrontani.

Az ilyen apróságokon kívül még egy hangulatos váza (akár művirággal), egy morbid porcelánbaba, néhány gyertya hangulatos tartókkal, egy-két sötét díszpárna és voálá! Kész is a visszafogott, mégis nagyszerű goth-hajlék, ahová öröm visszavonulni.

/Bővítés alatt./