The 30 Days Goth Challenge – 1. nap

Üdvözletem.

Tegnap Trish oldalán találtam egy érdekességet: The 30 Days Goth Challenge – Avagy a 30 napos goth kihívás.

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdekesnek találom, így úgy döntöttem, én is belefogok.

Biztatnék mindenkit, hogy kövesse példám, és ha ezt teszi, akkor jelezze nekem, mert feltüntetem az oldalamon bárki saját kihívás-linkjét (hirdessük az igét címszóval).

A kérdéssor ez lenne (köszönjük a fordítást Trishnek):

1. nap: Hogyan jöttél rá/mi vitt rá, hogy ehhez a szubkultúrához tartozz?
2. nap: Ossz meg egy fotót gothságod korai időszakából. (amikor még babadenevér voltál :D)
3 .nap: Mikor kezdtél “elgótosodni” ruhaügyileg?
4. nap: Nevezz meg egy klisét vagy sztereotípiát, ami kapcsolatba hozható veled.
5. nap: Van helyi goth együttes a környéketeken?
6. nap: Írd le egy papírra a kedvenc dalszövegedet, és fotózd le.
7. nap: Top 10 kedvenc goth bandád.
8. nap: Mi volt a legrosszabb illetve legjobb élményed nem-goth emberekkel?
9. nap: Milyen fajta zenét nem szeretsz?
10. nap: Mi az amit szeretsz, és amit nem a szubkultúrában?
11. nap: A ‘goth’ számodra életsítlus is? Fejtsd ki!
12. nap: Honnan inspirálódsz? Ki a példaképed ezena  téren?
13 .nap: Milyen volt az első együtteses pólód?
14. nap: Mi volt a legjobb és a legrosszabb DIY (csináld magad/kreatívkodás) eredménye?
15. nap: Melyik a kedvenc vagy a legdrágább ruhád/kiegészítőd?
16. nap: Melyik a legkülönösebb, legextrémebb ruhád? Mit viselsz általában?
17. nap: Mi a kedvenc goth márkád?
18. nap: A legrosszabb, ami a hajaddal történt.
19. nap: Ossz meg egy szépség tippet, és egy képet magadról a kedvenc sminkedben.
20. nap: Ha bármilyen színűre befesthetnéd a hajad, milyen lenne?
21. nap: Milyen testmódosításod van (tetoválás, piecring), vagy milyet szeretnél?
22. nap: Ha részt vehetnél bármely goth eseményen, melyik lenne az és miért?
23 .nap: Kedvenc művészed vagy fotósod.
24. nap: Szerinted melyik a legjobb goth weboldal?
25. nap: Gondolkoztál már azon, hogy elhagyd a szubkultúrát? Ha igen, mi vitt rá erre?
26. nap: Ossz meg egy fotosorozatot évről-évre (vagy hónapról hónapra, ha új vagy), mióta gothnak érzed magad.
27. nap: A legrosszabb dolog, amit valaha tettél / tennél egy pózerrel illetve egy szárnyait most próbálgató (kissé béna) újonccal?
28. nap: Hagyományos (régi fajta) gothnak tartod magad? Milyennek képzeled el magad 30-40 évesen?
29. nap: Mit gondolsz, milyen jövője van a goth szubkultúrának?
30. nap: Írj egy listát a blogokról, amiknek rendszeres olvasója vagy.

Bizonyos okok miatt a képpel járó kérdéseket szerintem ki fogom hagyni, de a többi kérdés a maga nemében „izgalmasnak” bizonyul. Sok oldalon láttam, hogy akik belekezdtek, azok egy kérdést letudtak egy-két mondattal, Nos, szerencsétekre (vagy szerencsétlenségetekre) velem nem lesz ilyen probléma, ahhoz túlságosan szeretek írni. (:
.
.

Szóval, az első napom, az első kérdés…
.

1. nap: Hogyan jöttél rá/mi vitt rá, hogy ehhez a szubkultúrához tartozz?

Az én esetemben ez egy elég komplex folyamat volt. Már kisgyerekként is vonzott a téma – a maga módján -, óvodás koromban is határozott jövőképpel rendelkeztem, és tudtam, hogy engem a sors irodalmi pályára szánt. Öt évesen már írtam és olvastam – emlékszem, a csoporttárs kisgyerekek rajzaira én írtam rá a nevüket (: -, de vonzott a művészet is, ezért nyolc évesen elkezdtem zongoraórákat venni. Ez picit bizarr, de gyerekként is a temető volt az egyik kedvenc helyem (bár akkor még csak anyám cígatásával adatott lehetőségem kimenni), ott mindig ihletet kaptam. Kölyökként is elmélkedő típusnak bizonyultam, ami most is adott nálam, és ezek a tulajdonságok sokat segítettek az évek során. Persze akkoriban még fogalmam sem volt a „sötét oldal” létezéséről, a fekete helyett is inkább a zöldet szerettem, és a rock-kal, metállal, valamint irányzataikkal sem akkoriban kezdtem megismerkedni.
Az áttörést kisiskolás koromban három (inkább négy) dolog hozta meg nekem. Egyik az Interjú a vámpírral című film volt, amit egyszer, úgy nyolc évesen megláttam az RTL-klubon. Amikor Lestat megharapta Louis-t az elején, anyám kikapcsolta a tévét (vériszonya van), és én felháborodva mondtam, hogy „De miért? Az csak vér.” Természetesen akkortájt még nem volt nagy beleszólásom a dolgokba, a szülői szó szent volt (anyám részéről legalábbis). Egy másik alkalommal azonban sikerült titokban megnéznem a filmet, mert anyámék már aludtak, és nagyon tetszett, rendesen rá is cuppantam a horrorfilmekre is utána. Ez adta a kezdő löketet.
A második és harmadik (talán negyedik) állomást két klip hozta, amit testvéreim töltöttek fel a gépre (akkoriban még egyáltalán nem gépeztem, mert akkor még az volt a természetes, ahogy egy tíz éves kölyök a kertben fogócskázott a barátaival, nem az iPhone-ján hallgatta a Dzsásztin Bíbörjét, miközben a gép előtt kockult, khm). Az egyik az Evanescence-től a Going Under volt (furcsa, de engem ez vezetett be a „sötétség birodalmába”), amit lélegzetvisszafojtva néztem és hallgattam, csordultig telve a gyönyörtől. A másik klip a Korn Right Now-ja volt – ez pedig az élet morbid, groteszk oldalát mutatta meg. Volt ugyan még egy klip, a három közül a legzseniálisabb, de arra sajnos mai napig nem találtam rá (ezekre is véres verejtékkel, mikor 12 lettem).
Nos igen, mikor 12 lettem… Azt hiszem, hogy azt az évemet lehet a babybat-korszakomként számon tartani. Hosszú kérlelés után megkaptam anyámtól az első fekete nadrágomat (igen, addig – természetesen – Ő öltöztetett, talpig színesbe…), amivel elkezdődött az önállósodásom, ugyanis utána már szabadabb kezet kaptam ruhaválasztás terén. Erre nagyban rásegített az iskolaváltásom is. Szóval, 12 évesen kezdtem megismerkedni a goth fogalmával, elkezdtem Evanescence-t, Within Temptation-t és The 69 Eyes-t hallgatni, megkedveltem Emily The Strange karakterét, mert akkor a kora miatt is azonosulni tudtam vele, elkezdtem művelődni irodalom és művészetek terén. Aztán 13 éves koromra ki is nőttem a szárnypróbálgatós időszakomból, és elkezdtem az én kis sötét életemet.
Mikor 13-14 éves lettem, kitört az emo-őrület, és a fekete ruháim miatt természetesen én is annak lettem kikiáltva. Szerencsére nem cikiztek vagy szólogattak be, mindössze én voltam az „emo lány” (később egyik barátnőmet is elkönyvelték annak velem). Csendesen hozzátenném, hogy az akkori divatnak hódolva többen vagdosták, karcolgatták magukat közülük – de persze ellek ellenére én volt az emo lány…
Ahogy elballagtam általánosból, egyik régi osztálytársam megkérdezte, hogy „Te goth lettél?”
Kicsit megcsavargattam volna a nyakacskáját.

Vá, már lezsibbadtam. Minden zavar, mindenki beszélget körülöttem, megy a tévé a szomszéd szobában, úgyhogy vissza sem olvasom, most így marad. Bocsánat, ha hülyeséget írtam, vagy esetleg becsúszott egy-két hiba, de azt hiszem, hogy dióhéjban ennyi volna az én egyéni góthikus evolúcióm. (:

Reklámok

4 responses to “The 30 Days Goth Challenge – 1. nap

  1. Annyira örülök, hogy nekiálltál :3 (Hétfőn lehet én is elkezdem, mert akkor leszek majd megint itthon egyedül.)
    Némelyik momentumon úgy elmosolyodtam (pl. a Lestatos-részen), azon meg különösen csodálkozom, hogy olyan fiatalon már így tudtad… tapasztalataim szerint vagy egy másik goth látványa vagy egy klip viszi tovább az embert, hogy jéé hát én is hasonló vagyok ám… és olyan különös látni, hogy nálad nem (teljesen) így volt.
    Az anyukás-öltöztetős-szinesruhás korszak… áá 😀 (Magamból kiindulva) te néztél vissza akkori fotókat? Annyira bizarr így utólag 😀
    A Within Tamptation meg az Evanescence “kezdetnek” egyáltalán nem olyan rossz, szerintem mindenki átesett rajta 🙂 (akkoriban ott volt még ugye nagyon a Rasmus meg a Linkin Park, meg egyéb ilyen kis könnyed dolgok is).
    Borzasztóan furcsállom egyébként az emberek hozzáállását, mert ha tegyük fel 5 éve öltözöl feketébe, hirtelen jön, hogy mindenki feketét hord, akkor eszébe jut mindenkinek megkérdezni, hogy jéé, te is? 😀 Te jó ég, még jó, hogy ott volt x év, amíg nem tűnt fel…
    Nem írtál hülyeségeket, egyáltalán nem 🙂
    Viszont gyanítom, hogy kb. 2-3 évvel fiatalabb vagy nálam, jól sejtem? 🙂 (az emo-őrületből kiindulva kicsit utána számoltam)

    off: Emlékszel, anno mennyi “trú” emócsajszi volt, aki megmondta,hogy ő már ezer éve az, és nem divatból csinálja ám, csak nem vettük észre, hogy eddig is ilyen volt? Fürtökben lógtak az utcán, most meg valahogy egyet sem látok közülük, pedig nem telt el annyira sok idő…

    • Igen, Nálam kicsit furcsábban ment. 🙂
      Kérdésedre válaszolva: nem jársz messze az igazságtól, tényleg fiatalabb vagyok Nálad.
      És nagyon várom, hogy a Te sztorijaidat is olvashassam. 🙂 De képet Te is rakj majd. 😀
      A “trú emo”-król annyit, hogy nálunk körülbelül nyíltan felvállalták, hogy pózerek. De létezik egyáltalán “trú emo”? Aki nem divatból, hanem tényleg őszintén meg akarja ölni magát, az megteszi, és nem annyiban merül ki a személyisége, hogy naponta kiírja Facebbok-ra, hogy “Sz*r az élet… :(“, vagy “Engem senki se szeret… :(”
      -.-“

      • Maajd 😀 De nem hiszem, hogy babybat képet fogok közzétenni, maximum a korábban említett rajzsorozatot 🙂 *már neki is álltam a rajzolásnak*

        A fene tudja, szerintem nem nyrnák ám ki magukat, ez csak a menőzés része volt… De akkor látom, másutt sincs már úgy mint régen 🙂
        (Igen, mert nyilván azzal tesz valamit a nagybetűs Rossz ellen, ami bármit takar, ha kiírja pl amiket említettél. No mindegy.)

        Nagyon várni fogom minden posztodat, vedd úgy, hogy beköltöztem hozzád 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s