Sötét értékek.

Üdvözletem.

Talán ez a témakör a lehető legkényesebb, amit módomban áll boncolgatni. Elvégre minden ember más személyiséggel, más tulajdonságokkal bír, behatárolni ezt szinte lehetetlen.
És nincs is senkinek joga hozzá, hiszen nincsenek szabályok, hogy egy goth-nak milyennek kell lennie. Néhány normának ugyan meg „kellene” felelnie a gondolkodásmód terén, de a jellemi sajátságok egyénenként változnak.

Azonban összeszedtem néhány érdekességet, amik a legtöbb gothikus értékrendet képviselőre illenek – illetve illeniük kellene.

Tolerancia.

A bűvös szó, az erények krémje, mit oly kevesen birtokolnak. Hiszen nyílt titok, hogy toleránsnak lenni nem könnyű, főleg akkor, ha mindenki más is előítélettel fordul az ember felé. Azonban nem vagyunk állatok, nem kell rátennünk egy lapáttal, hogy „Csúnyán nézel Rám? Na majd én megmutatom…” Még ha nehéz is, meg kell próbálnunk fölülemelkedni a rosszindulatú, bosszúra szomjas gondolatainkon, s meg kell kísérelnünk elfogadni másokat. Ők nem viszonozzák ezt? Az legyen csak az Ő bajuk. Minden az egyén értékrendjén és értelmi szintjén múlik – mutassuk meg hát, hogy különbek vagyunk, mint az ujjal mutogatók!

Titokzatosság.

Bizonyára láttatok már olyan személyeket a szubkultúrán belül, akiknek kirívó külsejük mellé már csak egy „Goth vagyok!” felirat hiányzott a homlokáról, és egy szócső, hogy hirdesse azt. Az ilyen egyének megfeledkeznek egy nagyon fontos dologról: nem kell mindent mások orrára kötni! Nem lesz attól senki sem kevesebb, ha nem az egész város tudja róla, hogy milyen stílust képvisel. Persze ez nem azt jelenti, hogy tagadjuk meg önmagunkat, de aki már ennyire figyelemre vágyik, az is felfoghatná: egy cseppnyi titokzatosság sokkal jobban felkelti az emberek érdeklődését, mint a magamutogató, feltűnési viszketegség-szerű viselkedés.
Viszont a titokzatosság nem jelent egyet a begubózással, a fagyos zárkózottsággal. Harsányság és túlzott láthatatlanság – egyik sem megfelelő véglet. Persze ha valaki így boldog, áldásom rá, de az arany középút mégiscsak motiválóbb.

Segítőkészség.

Ha valaki segítségre szorul, és tisztelettel, jóindulattal megkér minket, hogy adjunk neki tanácsot vagy instrukciót, bánjunk kedvesen az illetővel. Azzal ugyanis nem érünk el semmit, ha gorombán elhajtjuk az arra rá se szolgáló érdeklődőt, inkább csak az egész szubkultúrát járatjuk le vele. Bizonyítsuk be, hogy nem vagyunk érzéketlen, barátságtalan szörnyek, mint amilyennek sokan hisznek első ránézésre (nem is értem, miért).

Méltóságteljesség.

Könyörgöm, egyeseknek miért kell bugyivillantós minikben rázniuk Manson-ra, mert az „hűű, de goth”? Sajnos egyre több fiatalnál tapasztalom ezt a hozzáállást (persze többnyire pózereknél, de hátha eljut hozzájuk az ige…), akik azt hiszik, hogy a szexi egyet jelent a közönségességgel. Higgyétek el, hogy egy egyszerű fűzőtől is képesek megőrülni a hímegyedek, nem kell külön szajhát játszani mellé. A méltóságot könnyű elveszteni, de visszaszerezni annál nehezebb.

Művésziség.

Ha valaki goth-nak vallja magát, annak nem árt ismernie a művészet klasszikus alakjait, nem csak a könyvek és zenék terén. Az olvasottság persze nagy kincs, de ha ismersz egy-két nagyobb festőt, vagy egyáltalán tisztában vagy a stílusokkal, korszakokkal, az sem fog hátrányoddá válni.
Ami azonban még fontosabb: ne rejtsd véka alá a tehetségedet! Bátran ülj ki a természetbe festeni/rajzolni, és még ha egyeseknek nem is tetszik, semmi rossz sincs abban, ha mondjuk temetőket fényképezel. Ezzel nem ártasz senkinek, nem válsz kegyeletsértővé, sőt sok tapasztalatot gyűjthetsz a beállítások, fényviszonyok, kontrasztok terén. Ha pedig inkább az irodalom érint meg, nézz körül a neten, hiszen rengeteg verseny, pályázat indul amatőr költőknek/íróknak.
Ragadd meg a lehetőségeket!

Eredetiség.

Nem vagyunk egyformák – és ezt általában a külsőnk is tükrözi. Akadnak azonban olyanok, akik görcsösen meg akarnak felelni a goth “elvárásoknak”, és nyakig csipkében,  extrém platformban, nevetséges sminkben lejtenek, hogy tényleg goth-nak érezzék magukat, és persze hogy mások is annak lássák Őket. Az egyéniség szép és jó dolog – de nem kell semmiféle skatulyába zárnunk az ízlésünket attól, hogy egy szubkultúra külsőségei  is megfognak minket.
Tonnaszámra gyártott, ugyanolyan fűzők és ékszerek: csupa tucatáru. Légy eredeti! Nézz be a turkálókba, bolhapiacokra, vagy alakítsd át otthon a ruhakölteményeidet. Sokkal jobb érzés lesz egy saját kezűleg készített, feltuningolt szoknyában lejteni az utcán, mint egy olyan darabban, ami minden második goth-on szembeköszön.

/Erőteljesen hiányos, még bővítés alatt./

Reklámok