The 30 Days Goth Challenge – 19. nap

19. napOssz meg egy szépség tippet, és egy képet magadról a kedvenc sminkedben.

Na ez az a rész, amit kétlek, hogy ma képekkel illusztrálnék. Jelenleg legkevésbé sincs kedvem magam kikenni, de valószínűleg hamarosan pótlom, mert néha elkap a “láz”.

Mivel már régen kinőttem a kenceficés korszakomból (kb. általános iskola 7. osztályában), ezért hétköznapokra vagy semmit, vagy maximum egy kis szemceruzát viszek fel az szemem alsó ívére.
Ami a sminkem legmeghatározóbb mozzanata, az a szemöldököm. Ugyanis a fekete haj nem éppen szemet gyönyörködtető kontrasztot gyújt a szőke szemöldökkel, így azt mindig muszáj vagyok színezni.
Természetellenesen nagy szempilláknak örvendhetek, ami önmagában véve nem lenne rossz, de mivel minden egyes szál mézszínű, így nem túlzottan láthatóak és elvész a hosszukból adódó varázsuk. De mivel véleményem szerint nem áll jól nekem a szempillaspirál (majd mellékelek képet, hogy elbírálhassátok), így ez általában kimarad az életemből.
Régen nagy szájfény – és ajakbalzsampárti voltam, de ma már sosem kenek semmit az ajkaimra. Az alapozók és púderek sem az én világom, maximum bőrhiba esetén korrekciós célból alkalmazok egy-egy pötty alapozót.
De hogy fehérre mázoljam az arcom – kizárt. Ha már nem ilyennek teremtettem meg a természettől adódóan, akkor üsse kavics – de ennyire mesterségesen nem járnék el még a hőn áhított sápadtság érdekében sem.
Gyűlölök bármit is magamra aggatni, ami nem én vagyok. Elvész a természettől megadatott eredetiségem, varázsom.
(Milyen idétlenül is hangzik ez egy olyan egyén szájából, aki éppen azért szenved, hogy visszanyerje eredeti hajszínét… De ember vagyok, változom. Mi több – talán sok-sok év múlva fel is növök.)

 

Reklámok

The 30 Days Goth Challenge – 18. nap

18. nap:  A legrosszabb, ami a hajaddal történt.

Húha, arra a – még hozzám képest is – gyászos napra fájó visszaemlékeznem.
A hajam haláltusájának tetézéseként (itt és itt olvashattok előzményeket, ami talán megkönnyíti a megértést) belevágtam egy gyilkos procedúrába.
Mivel a hajam kiszőkítéséért az idő múlásával (és a türelmem fogyásával) arányosan vagyok képes egyre több áldozatot hozni, így azon a délutánon elhatároztam, hogy anyám segítségével ki fogom szőkíttetni a hajam.
Igen… A remek tervek, a hatalmas önbizalom, és a vigyor, hogy “na, ma én szőke leszek” meghozták az eredményüket.  Két csomag szőkítőpor alkalmazása után az eredmény: a tövénél platinaszőke, középtájon kacsasárga, alul pedig masszívan fekete lobonc. Mit ne mondjak, volt öröm. Bár én csak röhögtem kínomban, anyám majdnem elájult a színpompás látványtól. :’)
Na, rögtön be is festettük volna barnára – ha lett volna otthon hajfesték. Vasárnap = nincs nyitva a fodrászkellékes és a drogéria = pánik. Szerencsére mélyreható kutatás után rájöttünk, hogy van otthon egy dobozzal, azt rá is kentük, de persze szinte semmit nem fogott rajta.
Egyébként nem lett volna semmi gond, hiszen maximum a festék beszerzéséig nem megyek ki az utcára – a prücök viszont abban rejlett, hogy másnap orvoshoz kellett mennem. OLYAN fejjel. Kicsit volt csak vicces, hogy még a rendelőben sem vettem le a sapkát.^^” Vérbeli zsidónak éreztem magam. Aztán másnapra sikerült két doboz festéket keríteni, ami persze szintén nem fogta be rendesen. Így még azon a héten a fejemre kerül újabb két doboz maszlag, minek hatására végre majdnem egyenletes sötétbarna lett a hajam. Körülbelül olyan, amilyennel nekikezdtem az egésznek – csak még töredezettebb.

A tanulság:
1. a feketét nem hozza le a hidrogén peroxid
2. ha hülye vagy, ne csodálkozz, hogy kipereg és töredezik a hajad
3. ha anyukád alapból is szívbeteg, ne vond be a “kétes ügyleteidbe”
4. ne cseszd el a szőke hajad különféle kencékkel

És a slusszpoén: ha visszamehetnék az időben, ugyanúgy befestetném feketére a hajam. Mindent megért ez a pár év hollóság.

The 30 Days Goth Challenge – 17. nap

17. napA kedvenc goth márkád.

Na, ez egy rövid kis poszt lesz.
Mivel a divatot a sötét oldalon sem követem, így nem csak kedvencet, hanem egyáltalán goth márkát sem tudnék megnevezni. De ha ismernék is ilyet, akkor sem hinném, hogy lenne keretem efféle holmit vásárolni. Maradok a jól bevált kis boltoknál, ahol olykor (nagy szerencsével) remek dolgokat túrhatok elő a témában. És persze ott vannak a turik, vásárok, bolhapiacok…
Ha ez esetleg idetartozik, akkor bakancsmárkákat tudok sorolni. Mivel az én (szó szerint) drága Irénkém Shelly’s, ezért pofátlanság lenne vele szemben más márkát kedvencnek vallani. De a Martens, az Undercover és még pár márka is “egész jó”.

The 30 Days Goth Challenge – 16. nap

16. nap Melyik a legkülönösebb, legextrémebb ruhád? Mit viselsz általában?

A hétköznapi viseletem elég messze áll az extremitástól. Általában a szélsőséges igényeim kimerülnek egy egyszerű felső/fűző és egy még egyszerűbb szoknya/nadrág párosítással.
Természetesen az éjszaka színeitől köznapi öltözetemben sem térek el, így a fekete elég látványos mennyiségben észrevehető rajtam. De azt hiszem, ez nem okozott nagy meglepetést.

Hogy ne legyek ünneprontó, azért akadnak extrém ruháim. Vannak hihetetlenül mini darabjaim (csak éppen nem hordom őket), egy “elég” magas talpú platformom (na, ezt SOHA nem venném fel utcára, de még itthon sem), és felsőkből is akad néhány khm… kihívó (ezek szintén porfogóként szuperálnak).

Nagyon távol áll tőlem a magamutogatás, és a mai fiatalok azon berögződése, miszerint csak akkor lesznek valakik és “látványos” tagjai a társadalomnak, ha kirakják, amijük van. Elkeserítő tud lenni, mikor egy tényleg szép lány szembejön veled, és te tudod, hogy akár még vihetné is valamire, de erre egy pillanat múlva rácáfol az “énvagyokazatyaúristen” tekintetével, és a ruhakölteményével, amin finoman szólva egy molylepke éhen halna.
Szóval én maradok a visszafogottabb ruháknál, és annál a koncepciónál, hogy nem a gönceimmel akarok kitűnni a tömegből – sem meghökkentő, sem megmosolyogtató, sem elgondolkodtató, sem extrém  módon.

The 30 Days Goth Challenge – 15. nap

15. napMelyik a kedvenc vagy a legdrágább ruhád/kiegészítőd?

A legdrágább ruhadarabom mindenképpen a bakancsom a maga 24.000 Ft-jával.
A kedvenc pedig… Nehéz kérdés, mert van ugyan kedvencem, de ilyen téren úgy változik az ízlésem, mint az időjárás. Van olyan régi favoritom, amit ma akkor sem vennék fel, ha puskával kényszerítenének, és nem kizárt, hogy a jelenlegi kedvencről is ekként fogok vélekedni hamarosan..
De ha mondanom kell valamit, akkor az egyik új fekete felsőm a szerencsés. (Nem, a fűzős ruháimat direkt nem mondom.)

Körülbelül így néz ki, mint ezen a picur képen Lady Amaranth viselete.

Pillanatképek.

A jelenlegi pillanatképet akár vehetitek egy halovány életjelnek is.
Igen, jelentem: még nem tűntem el teljesen! Csak az utóbbi pár napban főztem-mostam-takarítottam-vendégeket kiszolgáltam felváltva, így idő hiányában most állok neki pótolni a kihívás elmaradt napjait. *sóhajt*