Sötét Dallamok.


Ugyan nem ismerem az Elfen Lied animét, de a Lilium kétség kívül a szívemnek egyik legkedvesebb dal a világon.
Ezúton is köszönöm barátnőmnek, hogy eljuttatta hozzám az értékes információkat róla, mert sajnos egy időben nem tudtam a címét.
Mindenkinek ajánlom, hallgassátok nyitott szívvel!

Reklámok

Pillanatképek.

Óh, az emlék hogy szíven ver: padlómon a vak december
Éjén fantóm-rejtelmmel húnyt el minden szénsugár,
És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap
Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár,
Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár
S földi néven senki már.” ♥

Segítség!

Üdvözletem.

Közeledik sógornőm születésnapja, és én úgy döntöttem, hogy meglepem egy ezüst fülbevalóval. Nagy ékszermániás a nőszemély, és főleg az ezüst-csüngős dolgokat szereti, ezért erre a darabra esett a  választásom.

 

 

 

 

 

 

Igazából fogalmam sincs, hogy tetszeni fog-e neki, és azt sem tudom, hogy egyáltalán szép-e… Teljesen elbizonytalanodtam.
Véleményeket várok! Szerintetek milyen? :/

A 30 Napos – 6. nap

Írd le egy napodat!

Bele is őrülnék, ha ezt a feladatot egy egyszerű napirend lefirkantásával képes volnék letudni.
Nem szeretem szigorúan beosztani az időmet, és azt sem tűröm el, hogy ezt mások megtegyék velem. Szóval sajnos konkrét választ ezúttal nem tudok adni. Egyébként is, nem mindegy, hogy nyáron vagy iskolaidőben értelmezendő a kérdés, de ha értelemszerűen a mostanában berögzült napi rutinomra kíváncsi, akkor azt tudom mondani, hogy felkelek, eszek, és utána változó. Van, hogy szinte egész nap punnyadok és gépezgetek, de van, hogy a napom csupa rohanás.
Talán bele is rokkannék az egyhangúságba.

Zsákmány.

Üdvözletem.

Ahogy gondolom mindenki észrevette, az utóbbi időben eléggé elkanyarodtam mind a saját életemet, mind a szubkultúrát taglaló bejegyzésektől, és kezdtem nagyon rákattanni a kihívásokra. Mivel szeretem az ilyen kérdezz-felelek dolgokat, ezért eszemben sincs visszaszorítani ezen igényeimet, de úgy döntöttem, hogy mellékesen folytatom a többi témát is. Szóval kicsit kanyarodjunk vissza Nobilishoz…

A tegnapi nap elég érdekesre sikeredett. A gondok már akkor sejtetni kezdték magukat, amikor elhangzott a bűvös mondat: menjek apámmal füzeteket, és egyéb iskolaszereket venni.
Tudtam, hogy ebből jó ki nem sülhet, nagy nehezen mégis rászántam magam, gondolván, hogy maximum ha megelégelem a dolgokat, majd fölszállok egy buszra, vagy beülök valahová. Azonban szerencsémre ilyen probléma nem adódott, egész jól viselkedett magához képest (azért voltak incidensek finoman szólva, de az már mellékes). Azt a füzetkeresési procedúrát azonban látni kellett volna… Tudva lévő, hogy rettentően, de valami hihetetlen módon válogatós vagyok, szóval általában ha egy füzet mintája tetszik, akkor nem elég jó minőségűek a lapok a számomra (mert ugye én mindent szétnyúzok… a füzeteim általában darabokban végzik, pedig nem is akarattal tépem el őket) vagy fordítva, de ha valami csoda folytán a minta és a minőség is megfelelne, akkor rápillantok az árára, ami villámcsapásként hat rám. Mert nem, egy füzetért akkor sem adnék ezer forintot vagy még többet, ha képes lenne arra, hogy angol keringőzzön, miközben mandarinul énekli az örömódát. (Na jó, akkor talán… :D) De tényleg, némely boltban olyan irracionális árakkal találkoztam, hogy te szent ég…
Visszakanyarodva. Az első bolttal nem volt szerencsénk füzet-téren (egy matekot azért sikerült beszerezni), viszont apámra sikeresen rátukmáltam egy Helyesírási Tanácsadó című könyvet. Kemény kötés, sápadt kakaószín, kincset érő tartalom – szóval nagyon elnyerte a tetszésem. (Könyvek terén már most spajzolok az egyetemre.) Még három másik nyálcsorgatós “tanulós” könyvet is kinéztem, úgyhogy lehet, hogy a Gyűrűk Ura beszerzése újra el lesz tolva egy hónappal. Kár… (Pozitívum: az Üvöltő szelek 1000 forintra van leárazva!)
A második bolthoz fűztem a legnagyobb reményeket, sajnos hibába. Aztán jött a harmadik bolt – nem nyert. Negyedik bolt – nem nyert.
És akkor elérkeztünk ahhoz a bizonyos sokadik bolthoz. Ismertem már, amióta megnyitott – hatalmas választék minden téren, írószer, játékok, ajándékok, dekorcuccok, édességek, háztartási mütyürök, és minden, mi szem-szájnak ingere. A füzetes polcokhoz lépve örömmel pillantott meg, hogy a készletben több fekete példány is megfordul. Végigmentem előttük, és már szemmel kiszúrtam, hogy megint sikertelen az akció. Én már rég beletörődtem, hogy majd eljövök magam vagy barátnőimmel, de semmiképpen sem apámmal, s majd akkor bevásárolok. De némi frusztrációt okozott a számomra, amikor láttam, hogy apám egy fekete-rózsaszín Hello Kitty-s füzetet emel a magasba, megkérdezve, hogy az megfelelne-e. És nem, nem viccelt. Mikor finoman éreztettem vele, hogy húzzon a francba, akkor jött a másik remek monológ, hogy ő látott egy fekete Michael Jackson-osat is, és az nem lenne-e jó. Ismét nem viccelt. Már téptem a hajam, mikor menekülést remélve elviharoztam egy másik polchoz, és ott megpillantottam egy terméket. Gyönyörű, sötétzöld, kemény bőrkötésű kis notesz, amiben van naptár névnapokkal és sok jegyzetnek való hellyel, Magyarország és Budapest térkép, holdnaptár, horoszkópnaptár, telefonkönyv… Szóval minden szépség-jóság. Mindez 50, ismétlem 50!! forintért. Vettem is egyet anyámnak rögtön. Aztán nagy nehezen kikecmeregtünk a boltból, és benéztünk még a Tesco-ba is. Oda már zéró reménnyel indultam, de amíg apám valamerre elidőzött, vettem három tök jó pici könyvet. Az egyik magyar történelmes, a másik helyesírási, a harmadik biológiás, és teljesen jól összefoglalják a fogalmakat, szabályokat, történéseket. Darabja 160 Ft volt, szóval megint jó üzletet kötöttem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Ez lenne a matek füzet (bocsánat a képek minőségéért, este készültek).

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Ez pedig a könyv volna.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És az én kis (olcsó) drágaszágaim.