Szerintem…

Szerintem az élet…
…sosem véletlenül jön létre, és mindig van értelme.
Szerintem a halál…
…csak a kezdet.
Szerintem a múlt…
…a bölcsek tanítómestere.
Szerintem a jelen…
…csak egy pillanat, amit vétek elszalasztani.
Szerintem a jövő…
…szépsége csupán azon múlik, hogy mennyit vagyunk képesek feláldozni a céljaink oltárán.
Szerintem a küzdelem…
…nem a pusztítást kellene, hogy szolgálja, hanem a szellem gyarapítását.
Szerintem a győzelem…
…mindenkitől egy karnyújtásnyira van, mégis kevesen merik kinyújtani érte a kezüket.
Szerintem a család…
…gyakorol a legnagyobb hatást egy ember jellemének fejlődésére.
Szerintem a barátok…
…at nem mi választjuk magunknak, hanem a sors rendeli őket mellénk társul.
Szerintem a szerelem…
…olykor gyógyír minden sebre, néha viszont kegyetlen fegyver.
Szerintem a zene…
…a lélek nyelve.
Szerintem a filmek…
…akkor érdekesek, ha az elejétől a végéig fenntartják az érdeklődésemet.
Szerintem az iskola…
…ugyan sok dologra megtanít, mégis a legtöbb tudásanyag haszontalan a későbbi életünk során.
Szerintem a tavasz…
…a természet ébredésének ideje, de én nem igazán szeretem a csalóka áprilisi időjárást.
Szerintem a nyár…
…olykor lehetne egy kicsit hidegebb és sötétebb.
Szerintem az ősz…
…a világ körforgásának leggyönyörűbb állomása.
Szerintem a tél…
…”a törékeny dolgok világa”. /by Evanescence/
Szerintem a legjobb tulajdonságom…
…a józan eszem (ami sajnos néha cserbenhagy…).
Szerintem a legrosszabb tulajdonságom…
…a durva és nyers stílusom.
Szerintem az önkritika…
…hasznos dolog, de túlzásba vitele inkább szánalmas hatást kelt.
Szerintem a fantázia…
…a szenvedély kandallójának parazsa.
Szerintem a remény…
…nélkül kilátástalan lenne a sors.
Szerintem a hit…
…célja, hogy jó útra terelje a kisiklott életet.
Szerintem a titok…
…szükséges ahhoz, hogy az ember személyisége ne maradjon unalmas, egyhangú és kiszámítható.
Szerintem a szépség…
…nem a kilónyi sminknél és a drága ruháknál kezdődik.
Szerintem a rútság…
…ugyanúgy ott lakik mindenkiben, mint a szépség. A kérdés csupán az, hogy melyiket hozzuk felszínre.
Szerintem az intelligencia…
…kizárja az önámítást.
És szerintem én…
…többre vagyok hivatott, mint amennyit magamnak szánok.

/Saját gyártmány./

Reklámok

Pillanatképek.

Örömmel jelentem be, hogy bő másfél hónap alatt több mint 2000 látogatóra tett szert az oldal.
Hatalmas szám ez, és szeretnék köszönetet mondani a…
látogatóimnak
rendszeres olvasóimnak
kommentelőimnek
cseréimnek.
Nagyon jól esik, hogy érdeklődtök. (:

Top 5

Zenekar
1. Nox Arcana
2. Evanescence
3. Inkubus Sukkubus
4. Switchblade Symphony
5. Siouxsie and the Banshees

Étel
1. sajttal töltött pulykamell
2. sajtos-juhtúrós karfiolsaláta
3. négysajtos-szalonnás pizza
4. főtt kukorica sajttal
5. spagetti és sajtos tészta

Ital
1. ásványvíz
2. 100%-os vilmoskörtelé
3. sárgadinnyés Cappy
4. 100%-os trópusi gyümölcslé
5. zöld és fekete Absinthe (:

Virág
1. vörös gerbera
2. fehér kála
3. fehér nárcisz
4. fehér-sárga-piros tulipán
5. vörös rózsa és fehér liliom (kár, hogy mára egy elcsépelt, klisés szimbólummá váltak)

Nap
1. szombat
2. péntek
3. szerda
4. vasárnap
5. csütörtök

Édesség
1. Milka csokik (kivéve az epreset)
2. grillázs
3. karamella
4. jégkrém és fagyi
5. Rafaello

Város
1. Kecskemét
2. Miskolc
3. Pécs
4. Nyíregyháza
5. Budapest

Ország
1. Magyarország
2. Spanyolország
3. Erdély (nem belekötni)
4. Olaszország
5. Anglia

Gyümölcs
1. görögdinnye
2. vilmoskörte
3. sárgadinnye
4. ananász
5. mandarin

Szín
1. fekete
2. sötétzöld
3. vörös
4. szürke
5. mélylila

Fiúnév
1. Marcell
2. Ábel
3. Vencel
4. Lőrinc
5. Péter és Leander

Lánynév
1. Veronika
2. Hermina
3. Krisztina
4. Regina
5. Judit

Tantárgy
1. magyar irodalom
2. magyar nyelvtan
3. angol
4. olasz
5. média (ameddig volt…)

Szám
1. 23
2. 32
3. 28
4. 66
5. 69

Évszak
1. ősz
2. tél
3. tavasz
4. nyár
5. ? o.O

Gyűrűk Ura szereplő
1. Boszorkányúr ♥
2. az összes nazgul ♥
3. a Holtak Királya ♥
4. Aragorn
5. Éomer

Állat
1. a bátyáim 😀
2. macska
3. némelyik kutya
4. kiskecske ♥ (:
5. “cinegér” (Nob-nyelven hörcsögöt jelent)

Fagyi
1. sárgadinnye
2. vilmoskörte
3. ananász
4. grépfrút
5. mangó

Sorozat
1. Gyilkos Nők/Gyilkos Asszonyok
2. valami gyilkos gyerekekről és halálgépekről szóló
3. Így jártam anyátokkal
4. Being Human
5. Family Guy

Hangszer
1. zongora
2. hegedű
3. orgona
4. cselló
5. cseleszta

/Amy nyomán./

Fejezd be a mondatot…

Aki másnak vermet ás…
…az valószínűleg sírásó.
A legjobb dolog az életben…
…az, ha meglátsz egy hullócsillagot és rádöbbensz, hogy már nincs semmi, amit kívánhatnál
A legrosszabb dolog az életben…
…ha elárulnak.
A legjobban örülök…
…ha száguldhatok.
Nagyon sajnálom…
…hogy nem felelhetek meg mindenkinek, de ez az élet.
Ami most foglalkoztat…
…az azt hiszem, hogy túl nagy kihívás a számomra, mégis belevágok.
A legnagyobb ígéretem…
…hogy soha többé nem árulok el senkit.
A legnagyobb vágyam/célom…
…ugyan az, mint óvodás koromban, csak az idő előrehaladtával kezdenek kiéleződni a részletek. És ez ijesztő.
A legfontosabb ember…
…számomra az anyám.
Mert…
…Ő az egyetlen, akivel bármennyit veszekedhetek és akárhányszor hátba szúrhat, mindig megbocsátok neki, és képtelen volnék nem szeretni.
A barátok…
…funkciója a kölcsönös támasznyújtás.
Sohasem felejtem el…
…azt az arcot, amit volt igazgatónőm vágott, amikor… Mindegy. De nagyon fájt.
Ha egy rossz napom van, az egyetlen dolog, ami mindig felvidít…
…az alvás és az írás.
A család…
…ugyan lehet széthúzó, mégis vannak pillanatok, amiért megéri végigzongorázni ezt a véráztatta koncertet.
Az igaz barát…
…mellett nem kell szerepet játszanom.
Én magam…
…hihetetlenül máshogy viselkedem a különféle emberekkel. De az esetek 80%-ában kiállhatatlan vagyok. (És vállalom.)
A legnagyobb hazugságom…
…az volt, hogy “utállak”…
A legértelmetlenebb dolog…
…az, ha az ember akkor is a saját igazát viszi, ha önmaga számára is nyilvánvaló, hogy téved.
Nagyon utálom…
…a madarakat. A holló és a varjú az egyetlen, amiket csodálok, de őket sem szeretem.
Akinek mindig igaza van…
…azt az embert csak sajnálni tudom, amiért belefojtja magát az önámításba.
Egy tökéletes nap abból áll…
…hogy a nap végén elégedett mosollyal az arcomon fekszem le, amit képtelen vagyok onnan levakarni.
Elítélem…
…a korrupciót, és még számtalan dolgot.
Nagyon haragszok…
…arra a személyre, aki valótlan dolgokat vág a fejemhez egy veszekedés során, vagy legalábbis sértően túloz.
Életem legjobb bulija…
…még várat magára.
Ha „nagy” leszek…
…szimplán elégedett és boldog akarok lenni.
Életem legnagyobb szerelme…
…majd jön, ha jönnie kell.
A fiú-lány barátság…
…számomra eddig mindig azzal végződött, hogy a másik fél többet akart.
A legjobb barátság…
…nem felszínes, és bizalomgerjesztő múlttal rendelkezik.
A legfontosabb az életben…
…hogy ráleljünk az ösvényre.
Az élet után…
…csak a hitünkön múlik, hogy mi vár ránk.
Az élet értelme…
…számomra, hogy anyává váljak majd.
A halál…
…groteszk lezárása az emberek küzdelmének.

/Forrás: Amy/

A vén kalitka újra megrezzen.

Üdvözletem.

A mai (illetve már tegnapi) nap végére ismét sikerült felhúznom az agyam.
Szóval nagyon sajnálom, de ezennel Nobilis újabb mindennapi panaszai következnek. (Olvasása csak saját felelősségre!)

Ugyebár kertes házban lakunk, és mint a Volt dög, nincs dög posztomban is megfigyelhette a Kedves Látogató, három kutyával áldott (vagy olykor vert) meg minket a sors. Nos, ma mind a három rohadék lelépett itthonról – még most sem tudom, hogy sikerült kijutniuk -, ami még önmagában nem lett volna aggasztó, mert máskor is csináltak már ilyet, de az egyik dögnek van három kicsi kölyke, szóval kellemetlenül érintené őket, ha az anyuci nem térne haza.
Eltelt egy óra, másfél, és anyám észrevette, hogy az egyik szökevény hazafelé csoszog az utcán. Sántít. Vércsíkot húz maga után. Az anyabestia volt az, kilyuggatott lapockával. Bebicegett az udvarra, mire anyám szólt, hogy vérzik a kutya. Mondta, hogy meg is érdemli, ha elkószál, most legalább tanult az esetből. Részben egyet is értettem, mert tudtam, hogy nem porcelánbabák, elvégre egy vadászkutyának bírnia kell a kiképzést, mégis megrémített az egyre vastagodó vércsík a lábán. Mondtam anyámnak, hogy adjon valamit, bekötözöm a sebét, de ő azt felelte, hogy úgysem tudnám, mert rossz helyen van, majd nyalogatja magának. Itt már kezdtem bepöccenni. Mégis hogy a *****be nyalogathatná a lapockáját? -.-” Na jó, akkor legalább rakok rá egy darab gézt, és odaerősítem szigetelőszalaggal (tudom, tudom, érdekes ötlet…). A válasz: az úgysem szorítaná le, tehát semmi értelme. A sebtapasz még értelmetlenebb ötletnek tűnt. Egy pillanatra feladtam az anyámmal vívott harcot, és egy szivaccsal kipucoltam a kutya sebét, és megmostam a vértől vörösre festett lábát. Mikor kezdett tudatosulni bennem, hogy a vérzés nem fog elállni, akkor bekeményítettem, hogy márpedig én bekötözöm. Anyám persze tiltakozott, és felhívta bátyámat, hogy mi legyen. Ő ugyanazt mondta, amit én, és anyám meg, mintha ő maga lenne az ifjú Einstein, elkezdett okoskodni, hogy kössem be. Mondom b*szd, ezt hajtogatom húsz perce. -.-” Végre elővette a kiselejtezett autós mentőládát, és én nyomókötést raktam a kutyusra (anyám a közelbe sem jött, mert iszonyodik a vértől… de tulajdonképpen utána sem nagyon), ám a géz rohamosan kezdett átázni. A dög közben szoptatta a kölykeit, de szigorúan csak állva, mert akkora fájdalmai voltak, hogy nem bírt lefeküdni. Remegtek a vékonyka lábai, mégis némán tűrt… A szeme azonban a lelke minden rezdülését rémisztően tárta elém. Én csendes küszködése közben szorgalmasan etettem-itattam, hogy azért maradjon ereje, és ez úgy tűnt, hogy beválik, mert egyre élettelibben sántikált. Lassan megjött tesóm, és vetett egy futó pillantást a kutyára, ugyanazt mormolva, amit anyám: “megérdemli“. Amikor már kezdett feketére váltani az ég esti szürkesége, bátyám levette a kötést, hogy szemügyre vegye a sebet, én meg mondtam, hogy el kellene vinni állatorvoshoz. Ott volt anyám, és persze újra elénk tárva évszázados tudását idegesítő monológba kezdett, hogy minek ide orvos. Tesóm is azt mondta, hogy elég holnap reggel, addig nem lesz baja. Én csak lazán felvilágosítottam őket, hogy rendben, legyen, végül is nem az én kutyám, és maximum megdöglik, mert vérfertőzést kap, de nekem mindegy… Erre a mondatra kocsiba ültünk, és irány a doki.
Ott szegénykét elkábították, és kapott vagy öt injekciót. Az orvos bevarrta a sebét, és közölte, hogy sajnos a sérülés a lehető legrosszabb helyen található, mert belepiszkít a vállízületbe, ami ha elfertőződik, a lábába is kerülhet. (Igen, minek is a doki… -.-“) Mindegy, a kislány nagyon illedelmesen tűrt mindent, én pedig végig simogattam. Bár most elég sittesen néz ki a sebe körül lenyírt szőrével és a kék színű fertőtlenítő spray-vel lefújt sebhelyével. 😀 De ha minden igaz, megmarad.
És a legjobb az volt az egészben, hogy amikor hazamentünk, megint anyám képzelte magát az Atyaúristennek, és mint kiderült, ő mondta nekem, hogy vérmérgezést kaphat, ő mondta nekem, hogy kössem be a sebeit, én pedig burkoltan egy segghülye állat vagyok. Érdekes volt szembesülnöm ezekkel a tényekkel… Nem akartam újabb konfliktus, úgyhogy ezt ezúttal lenyeltem.
Ilyenkor érzem úgy, hogy felesleges bármit is mondanom, és igyekezhetek nem a rossz oldalon állni, a végén úgyis engem csonkítanak meg és én maradok alul a szemükben.
De csak az ő szemükben, és csak ilyenkor, és ez senki mást nem érdekel, és nem hat ki a világra, és teljesen jelentéktelen, és akár bóknak is vehetném, és akár örülhetnék az egésznek, és majd elfelejtem, és… És…
és az önámítás ellenére a fenevad újra megzörgeti a ketrecét odabenn.