Szerintem ez egy tipikusan olyan nóta, ami minden goth (lány?) szívét megdobogtatja, hiszen Stuart Townsend elég erőteljesen “nyami“, nyálcsorgatós kategória. Vagy tévedek? 😉
De egyébként is, hogyan lehetne ez másképpen egy Anne Rice klasszikus esetében?
Nem mellesleg ez a szám szerettette meg velem annak idején a Kornt. Aki még nem ismeri, húzzon bele!
Örök kedvenc. (:
Üdvözletem.
Tegnap éjszaka órákon keresztül sikertelenül próbáltam álomba szenderülni, de az agyam makacs módon nem volt hajlandó leállni a kattogással. A nagy elmélkedés közben pedig akadt egy dolog, ami szöget ütött a fejembe.
Elgondolkoztam azon a lehetőségen, hogy mi lenne, ha a blog átköltözne a gportálra.
Ez jelenleg még csak egy ötlet, de nagyon szívesen fogadnám mindenki véleményét, tanácsát, javaslatát, ugyanis elég komoly váltás lenne ez a blog életében…
