Sötét Dallamok.

Szerintem ez egy tipikusan olyan nóta, ami minden goth (lány?) szívét megdobogtatja, hiszen Stuart Townsend elég erőteljesen “nyami“, nyálcsorgatós kategória. Vagy tévedek? 😉
De egyébként is, hogyan lehetne ez másképpen egy Anne Rice klasszikus esetében?
Nem mellesleg ez a szám szerettette meg velem annak idején a Kornt. Aki még nem ismeri, húzzon bele!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s