Anonim Vállalkozás.

Üdvözletem.
Ahogy egyszer már említettem, én is készítettem magamnak Ask fiókot, ahol tetszés szerint névvel vagy anélkül kérdezhet Rólam bárki bármit, és természetesen megtekintheti a többiek kérdéseire adott válaszaimat. Rajtam kívül Trish is előállított egyet magának, tehát szeretném közzétenni mindkettőnkét, hogy aki kedvet kap a kérdezésre (vagy akár a saját oldal készítésére), az ne habozzon. (:

[ Saját fiók. ]
[ Trish fiókja. ]

Reklámok

A 30 Napos – 26. nap

Kedvenc koktélod

Nem vagyok egy nagy koktélos, így fogalmam sincs, hogy mi lenne erre a kérdésre a helyes válasz. Ezzel szemben már ittam nagyon finom kreálmányokat (pl. valami rostos barackos-mentás, isteni nedű), de alkoholos italok terén egy koktél kivételével szűz vagyok.
Az az egy szerencsés kivétel pedig az Absolute Twist.
Tartalmaz Absolute vodkát, lime-ot és valami gyömbéres üdítőt. Na és persze sok jeget, amit előszeretettel vadászok ki a pohárból a kedvenc kocsmámban, a többiek nem kis megrökönyödésére. (:

Cold_Lime_by_evi333

A 30 Napos – 25. nap

Mik voltak a kedvenc tantárgyaid az iskolában?

Éveimet tekintve még nem tartozom abba a korosztályba, hogy ez a csábító múltidő rám is vonatkozzék, ezért erre a kérdésre roppant egyszerűen válaszolhatok.

Top 1.  –  Irodalom
Top 2.  –  Nyelvtan
Top 3.  –  Angol
Top 4.  –  Olasz
Top 5.  –  Média (ide illik a múltidő)

Literature_by_Adarhay

A 30 Napos – 23. nap

Blogok, amiket szívesen olvasol

Rengeteg blog van, amit ha volna időm (és persze kielégítő mennyiségű frissítés), napokig olvasgatnék, de sajnos egyre inkább azt kell tapasztalnom, hogy ebben a rohanó világban egyre kevesebb idejük van az embereknek ezen szenvedélyük (vagy éppen egyszerű kedvtelésük) kiélésére. Ennek ellenére én azért kitartóan lesem minden nap a frissítéseiket, gyermeki örömre gyúlva, ha új posztot találok.
Tényleg sok-sok oldal lelkes olvasója vagyok, ezért csak néhányat írnék le, amik tényleg a mindennapjaim oszlopos részét képzik (a többi főleg az inaktivitás miatt marad ki, de a jobb oldalt fellelhető Ajánló mindegyik becses tagját felsorolhatnám akár).

[ Shadow and Light ] – Trish és újkeletű szerkesztőtársa, Lord Dravek stílusos, tartalmas oldala.
[ Eternal Dark ] – SalemAmaranth birodalma, a gothikától az egyéni példaképekig minden érdekessel töltve.
[ Noir’s Moments ] – Noir meglehetősen friss blogja, minek már a kezdetektől lelkes olvasója vagyok.
[ Wait in the Light ] – Angel, az én kreatív angyalkám oldala. (:
[ NekromanCica ] – Zsú élete egy érdekes blogba foglalva.

Váratlan Eufória.

Üdvözletem.

Komolyan mondom, a sors kivételes tehetséggel rendelkezik mindenféle bosszúságok okozásában. Irányomban legalábbis mindenképpen. Szerda este oly régóta először kerített hatalmába az az édesen sajgó “na akkor most azonnal írnom KELL” rezgéshullám, ugyanis a fagy olyannyira megsanyargatta porcikáimat, hogy valami groteszk elszántságot ültetett belém élményeim megörökítéslre.
Habár módfelett szeretem a művi meleget (értsd: kályha, kandalló, gyertyaláng, mindennemű tűz; de semmiképpen sem naptól származó hő), mégis tisztában vagyok azon tulajdonságommal, hogy rendkívül kitartóan bírom a hideget – illetve eddig azt hittem. De ez a szerdai este megingatta bennem a bizonyosságot. Egy végtelenségnek tűnő órán át kellett várnom a buszra, miközben – akkor még – szenvtelenül tapasztaltam, hogy a mobiltelefonom merülőben van, ebből kifolyólag ügyesen kellett gazdálkodnom a meglévő töltöttséggel (fokozott Internet használat és zenehallgatás). Az örökkévalóságon átevickélve végre megérkezett a várva várt jármű, de akkor már olyan állapotban voltam, hogy nem bírtam megmarkolni a táskámat, mert a fagy használhatatlanná dermesztette a kezeimet. Mégis gyermekded naivitással ültem fel a buszra, természetesen némi meleg reményében. Nos, újabb másfél óra purgatórium következett a fűtetlen buszon, s közben arra is rá kellett eszmélnem, hogy nincs nálam telefontöltő. Nem elég, hogy szó szerint alig bírtam leszállni a buszról, és egy újszülött esetlenségével próbálkoztam megbénult lábaimat járásra ösztökélni, még az írás utáni áhítozásom is kudarcba fulladt.
De sebaj, most itt vagyok, és végre remek, sőt káprázatos hírekkel szolgálhatok.
A végzet – és persze a pénztárcám – közbenjárásával a karácsonyi időszak alatt közzétett jóslaton duplán igazolódott be. Ezen a nyúlfarknyira szabott tanítási héten két, eddig csak plátói, de most már velejéig magamba szippantható szerelmemre tettem szert. Végre, annyi év után megvásároltam az Interjú a vámpírral-t és a Leltat, a vámpír-t. Mondanom sem kell, miféle privilégiumként tekintek a helyzetre, attól függetlenül, hogy mostanság már egyértelműen bárki hozzájuthat ezekhez a kincsekhez, mégis… A kezemben tartani Őket maga a mámor.
Számítottam rá, hogy a történet merőben különbözni fog a filmben megismert körülményektől, de azért ekkora eltérést nem gyanítottam. Nem mintha nem lelném örömöm ebben az édes csalódásban – ugyan még csak az első regénynél tartok, a stílus és a rengeteg filozofikus, esetenként naiv, már-már önsanyargató részlet Louis részéről igazán kedvemre vall.
De oh… Megint szárnyra kapott a fantáziám, pedig jelen helyzetben nem volna tanácsos mélyreható elemzésbe fognom. Ezt a mű bevégeztével tervezem, egy másik, tágra szabott bejegyzésben. Bár már így is töménytelen észrevétellel gazdagodtam, és nem csak a cselekmények és a jellemábrázolások terén.
Remélem, hogy minél hamarabb módomban áll majd szert tenni a többi, röpke tizennégy(…) kötetre (a Mayfair-történetet is beleszámolva). Viszont ha azt nézzük, hogy ez a két darab is majdhogynem 10.000 Ft-omba fájt együttesen, bátran vethetik a szememre, hogy elég zsebterhelő kedvtelésnek hódolok. De erre legalább megéri áldozni.