Váratlan Eufória.

Üdvözletem.

Komolyan mondom, a sors kivételes tehetséggel rendelkezik mindenféle bosszúságok okozásában. Irányomban legalábbis mindenképpen. Szerda este oly régóta először kerített hatalmába az az édesen sajgó “na akkor most azonnal írnom KELL” rezgéshullám, ugyanis a fagy olyannyira megsanyargatta porcikáimat, hogy valami groteszk elszántságot ültetett belém élményeim megörökítéslre.
Habár módfelett szeretem a művi meleget (értsd: kályha, kandalló, gyertyaláng, mindennemű tűz; de semmiképpen sem naptól származó hő), mégis tisztában vagyok azon tulajdonságommal, hogy rendkívül kitartóan bírom a hideget – illetve eddig azt hittem. De ez a szerdai este megingatta bennem a bizonyosságot. Egy végtelenségnek tűnő órán át kellett várnom a buszra, miközben – akkor még – szenvtelenül tapasztaltam, hogy a mobiltelefonom merülőben van, ebből kifolyólag ügyesen kellett gazdálkodnom a meglévő töltöttséggel (fokozott Internet használat és zenehallgatás). Az örökkévalóságon átevickélve végre megérkezett a várva várt jármű, de akkor már olyan állapotban voltam, hogy nem bírtam megmarkolni a táskámat, mert a fagy használhatatlanná dermesztette a kezeimet. Mégis gyermekded naivitással ültem fel a buszra, természetesen némi meleg reményében. Nos, újabb másfél óra purgatórium következett a fűtetlen buszon, s közben arra is rá kellett eszmélnem, hogy nincs nálam telefontöltő. Nem elég, hogy szó szerint alig bírtam leszállni a buszról, és egy újszülött esetlenségével próbálkoztam megbénult lábaimat járásra ösztökélni, még az írás utáni áhítozásom is kudarcba fulladt.
De sebaj, most itt vagyok, és végre remek, sőt káprázatos hírekkel szolgálhatok.
A végzet – és persze a pénztárcám – közbenjárásával a karácsonyi időszak alatt közzétett jóslaton duplán igazolódott be. Ezen a nyúlfarknyira szabott tanítási héten két, eddig csak plátói, de most már velejéig magamba szippantható szerelmemre tettem szert. Végre, annyi év után megvásároltam az Interjú a vámpírral-t és a Leltat, a vámpír-t. Mondanom sem kell, miféle privilégiumként tekintek a helyzetre, attól függetlenül, hogy mostanság már egyértelműen bárki hozzájuthat ezekhez a kincsekhez, mégis… A kezemben tartani Őket maga a mámor.
Számítottam rá, hogy a történet merőben különbözni fog a filmben megismert körülményektől, de azért ekkora eltérést nem gyanítottam. Nem mintha nem lelném örömöm ebben az édes csalódásban – ugyan még csak az első regénynél tartok, a stílus és a rengeteg filozofikus, esetenként naiv, már-már önsanyargató részlet Louis részéről igazán kedvemre vall.
De oh… Megint szárnyra kapott a fantáziám, pedig jelen helyzetben nem volna tanácsos mélyreható elemzésbe fognom. Ezt a mű bevégeztével tervezem, egy másik, tágra szabott bejegyzésben. Bár már így is töménytelen észrevétellel gazdagodtam, és nem csak a cselekmények és a jellemábrázolások terén.
Remélem, hogy minél hamarabb módomban áll majd szert tenni a többi, röpke tizennégy(…) kötetre (a Mayfair-történetet is beleszámolva). Viszont ha azt nézzük, hogy ez a két darab is majdhogynem 10.000 Ft-omba fájt együttesen, bátran vethetik a szememre, hogy elég zsebterhelő kedvtelésnek hódolok. De erre legalább megéri áldozni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s