Időszakos Melankólia.

Üdvözletem!

Félelmetes, hogy mennyire részemmé vált ez a blog.
Néha csak ülök egy helyben azon tűnődve, hogy miről is írhatnék, amit képes volnék kivitelezni ezzel az átkozott (mégis áldott) telefonnal (na igen, az emberi gyarlóság újra megvillantotta ostoba, gyűlölt természetét – mindig többet akar), és elönt a dühös csalódottság, amiért a kollégiumnál ilyen téren még egy szűkös, sötét kis cella is több s jobb módot biztosít az alkotásra.
Pedig ha úgy vesszük, összetehetném a két kezem, amiért ennyi lehetőség is adott számomra az írásra (és annak publikálására), mégis olyan sóvárogva gondolok vissza a nyárra, ami maga volt a blogolási paradicsom intervalluma, s ami félő, hogy már sosem fog megadatni nekem – legalábbis idén és jövőre semmi esetre sem.
Jó érzés ugyan, hogy nyáron (szinte) csak olyan dolgokat kell majd tanulnom tonnaszámra, amiket szeretek, de így is fáj majd elhanyagolni életem ezen szeletét.

Amint gépközelben leszek, végre közzétehetek néhány képet is, ugyanis vettem magamnak egy fényképezőgépet, valamint egy-két dologról szeretnék írni majd egy-egy hosszabb-rövidebb posztot.

S végezetül a legjelentősebb gondolat:
El sem tudom mondani, milyen hálás vagyok Nektek, amiért ebben a zűrös időszakban is rendszeresen látogatjátok a Darker Corner-t!
Remélem, hogy ez a pillanatnyi hullámvölgy nem tántorít el senkit, és továbbra sem lankad majd az érdeklődésetek! (:
Megpróbálkozom – lehetőségeimhez mérten – összekapni magam.

Reklámok