Kerékbetörés.

Elnevezés: a végrehajtás eszközéről kapta nevét.
Eredet: középkor (mi más?).
Módszer: az elítéltet széttárt végtagokkal egy földön fekvő gerendához (esetleg létrához) kötözték, majd egy nagy kerék segítségével fokozatosan szétzúzták a csontjait a végtagjaival kezdve, a mellkast is bezúzva. A procedúra végén a meggyötört testet rákötözték a kerékre, majd a magasba húzták.
Kegyetlenség mértéke: az elkövetett bűn súlyától függően tudták szabályozni mind az időtartamot, mind a hatásfokot, de az egyre kibírhatatlanabb csonttöréseknek köszönhetően a kivégzendő alany gyötrelme borzalmas volt.
Egyéb érdekesség: kedvelt kivégzési forma volt a keresztény vértanúk esetében, de gyilkosok, rablók és gyújtogatók is gyakorta végezték így. A hóhér képzettségén és a célszemélyre kiszabott kegyetlenségen múlt, hogy a kerék milyen ütemben dolgozott, sőt olykor vaspengéket is szereltek rá, ezzel is fokozva a delikvens kínjait. Az ítéletet végrehajtó egyén persze módszeresen próbálta elnyújtani a haláltusát – ha kellett, vízzel locsolta fel az eszméletét elveszteni kezdő áldozatot.

Kerékbetörés

Reklámok

Élve Kettéfűrészelés.

Elnevezés: azt hiszem, a név beszédesebb már nem is lehetne.
Eredet:
újabb középkori ínyencség.
Módszer: a bűnöst egy fából készült keretre felakasztották a lábainál fogva (meztelenül), majd a két végrehajtó az intim területeinél kezdve lassan egy erre kifejlesztett fűrésszel kettévágta az áldozatot…
Kegyetlenség mértéke: nem csak megalázó, de a fájdalmat tekintve is extrabrutális.
Egyéb érdekesség: nem elég, hogy szegény elítélt már az elején pokoli kínokat élt át (el lehet képzelni, milyen kellemes, amikor a meztelen alsó fertályát fűrészelik az embernek…), de mivel a fejjel lefelé lógó pozíciónak köszönhetően elegendő vér jutott az agyba, így kétségbeejtően sokáig eszméleténél maradt, hogy a lehető leghosszabb ideig érezhesse a fájdalmat. Brr…

Kettéfűrészelés

Rózsakoporsó.

Elnevezés: elsőre talán kicsit romantikusnak hathat maga a név, esetleg egy bájos kisasszony szomorkás-virágillatú temetésére asszociálhatunk. De igazából korántsem ilyen idilli véget rejt maga mögött…
Eredet: a 13. század közkedvelt kivégzési módjának számított, tipikusan középkori kegyetlenségre vall.
Módszer: a halálra ítéltet egy mérges kígyókkal és rovarokkal teli koporsóba fektették, és így temették el élve.
Kegyetlenség mértéke: nagyon brutális – nem csak fizikálisan, de pszichésen is.
Egyéb érdekesség: Nem hiszem, hogy csak a klausztrofóbiásoknak kellett tartaniuk tőle… Ugyanis a bezártságtól egyre ingerültebb “lakók” felbőszültségükben előszeretettel marták/harapták meg, majd fogyasztották el a delikvenst. És ha még valamilyen csoda folytán úgy ügyeskedett az áldozat, hogy el is tudta taposni vagy agyon tudta nyomni kellemetlenkedő ágyszomszédait, az élve eltemetés fénye akkor sem nyújtott túl biztató kilátásokat…
(Aki látta a Múmia című filmet, az átérezheti kicsit a szarkofágos-szkarabeuszos eltemetésnél.)

Temetés

Pengeélen.

Azt hiszem, már senkinek sem okozok meglepetést azzal, ha azt mondom, mindig is nagyon érdekeltek a különleges(en kegyetlen) kivégzési módszerek és a fifikás kínzóeszközök. Kötve hiszem, hogy ezzel a szenvedélyemmel/érdeklődésemmel egyedül volnék, vagy hogy éppenséggel az egyéni brutalitásomra ad következtetést. Inkább maradjunk szimplán annyiban, hogy a halálnemek sokszínűsége rendkívül érdekes téma.
Aki egyetért, annak kellemes böngészést az elkövetkezendőkben, aki pedig idegenkedik a témától, az kattanjon a jobb felső sarokban pirosló ikonra.^^

Guruló Veszélyforrás.

Üdvözletem.

Örömmel jelenthetem be: hivatalosan is bejelentkeztem kreszre! *-* Szóval ha minden igaz, nyár végére elkezdhetnek a gyalogosok-biciklisek (de tulajdonképpen minden az út közelébe merészkedő egyén) rettegni. 😀

Múlt héten túlestem életem első vezetésén. És elmondhatom: sikerrel. (:
Bátyámmal másfél órán keresztül vezettem, és bár eleinte be sem tudtam indítani az autót, fél óra után már (kijátszva a rendőrséget, muhaha) átvezettem az egyik közeli településre. 😀 Mivel körülbelül végig dombon felfelé gyakoroltam, így néhányszor sikerült lefúlnom, de a másfél óra alatt gyönyörűen megtanultam tolatni, kanyarodni, váltani (na az horror volt először), sőt még Y-kanyart is csaptam. 😀 Nem is rossz elsőre…
Bár a kormánnyal még kicsit barátkoznom kell, de hatalmas pozitívumként nyugtáztam, hogy abszolút nem féltem/izgultam/idegeskedtem. Bár sejtettem, hogy így lesz…

Április 8-án kezdetét veszi a kresz oktatás. És nemsokára én leszek az utak réme. *-*
(Előre érzem, hogy minden kiruccanásnál rám fogják tukmálni a sofőrséget, hogy a szemtelenjei piálhassanak… >.< 😀)