Kerékbetörés.

Elnevezés: a végrehajtás eszközéről kapta nevét.
Eredet: középkor (mi más?).
Módszer: az elítéltet széttárt végtagokkal egy földön fekvő gerendához (esetleg létrához) kötözték, majd egy nagy kerék segítségével fokozatosan szétzúzták a csontjait a végtagjaival kezdve, a mellkast is bezúzva. A procedúra végén a meggyötört testet rákötözték a kerékre, majd a magasba húzták.
Kegyetlenség mértéke: az elkövetett bűn súlyától függően tudták szabályozni mind az időtartamot, mind a hatásfokot, de az egyre kibírhatatlanabb csonttöréseknek köszönhetően a kivégzendő alany gyötrelme borzalmas volt.
Egyéb érdekesség: kedvelt kivégzési forma volt a keresztény vértanúk esetében, de gyilkosok, rablók és gyújtogatók is gyakorta végezték így. A hóhér képzettségén és a célszemélyre kiszabott kegyetlenségen múlt, hogy a kerék milyen ütemben dolgozott, sőt olykor vaspengéket is szereltek rá, ezzel is fokozva a delikvens kínjait. Az ítéletet végrehajtó egyén persze módszeresen próbálta elnyújtani a haláltusát – ha kellett, vízzel locsolta fel az eszméletét elveszteni kezdő áldozatot.

Kerékbetörés

Reklámok

Élve Kettéfűrészelés.

Elnevezés: azt hiszem, a név beszédesebb már nem is lehetne.
Eredet:
újabb középkori ínyencség.
Módszer: a bűnöst egy fából készült keretre felakasztották a lábainál fogva (meztelenül), majd a két végrehajtó az intim területeinél kezdve lassan egy erre kifejlesztett fűrésszel kettévágta az áldozatot…
Kegyetlenség mértéke: nem csak megalázó, de a fájdalmat tekintve is extrabrutális.
Egyéb érdekesség: nem elég, hogy szegény elítélt már az elején pokoli kínokat élt át (el lehet képzelni, milyen kellemes, amikor a meztelen alsó fertályát fűrészelik az embernek…), de mivel a fejjel lefelé lógó pozíciónak köszönhetően elegendő vér jutott az agyba, így kétségbeejtően sokáig eszméleténél maradt, hogy a lehető leghosszabb ideig érezhesse a fájdalmat. Brr…

Kettéfűrészelés