November, Gyere Már!

“Kurta fénysugár surran be a kertbe,
A homályt gyilkos késként szeli át,
Egyetlen célja, hogy enyhet adjon,
S fényben úsztassa Utópiát.”

Haha. Részlet a… nem is tudom, tizenkettő vagy tizenhárom(?) évesen írt Utópia című versemből. Így, öt-hat év madártávlatából visszatekintve elég gyenge próbálkozás volt, de első verseim egyikeként ez is nagyon közel áll a szívemhez. Szegletkő, ha úgy tetszik. Viszont most, belecsöppenve az ősz csodálatos időszakába valahogy felrémlett bennem ez a négy sor, pedig nem is hiszem, hogy valahol még létezik írott formában. Furcsa, hogy még mindig emlékszem rá… Az pedig még furcsább, hogy most is olyan ziláltan írok, mintha ez lenne életem első, negyedik osztályos fogalmazásórája. Nem tudom, mi történt velem, és lehet, jobb is figyelmen kívül hagynom az okokat. Annyit azonban tudok, hogy a természet ezen szakasza ismét nagy hatással van rám. Már érzem is a ropogós levelű, tömjén- és mécsesfüstös, fahéj, vanília és méz illatú, csípős szelű november közeledtét, a temető éjféli, pislákoló fényeit, az emlékeket előkotró ünnepi-borzongós atmoszférát.
Kérlek, november, gyere mihamarabb! Szükségem van rád.

tumblr_mohpyaCToN1ql6esvo1_500  (*)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s