tumblr_maym7s0JHx1rd7tjco1_500

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

tumblr_maym7s0JHx1rd7tjco1_500 másolata

 

 

 

 

 

A nevem Nobilis, és 2012. június 24-én létrehoztam ezt a blogot. Célom, hogy némiképp
betekintést engedjek az én kis – talán cseppet morbid, rideg és különös – világomba, vala-
mint a gothikus szubkultúra rejtelmeibe.
A böngészés megkönnyítése érdekében a témákat kategóriákba szedtem, amit a jobb olda-
li menüoszlopban, valamit itt is mindenki megtalál:

Reklámok

Prolusio.

Üdvözletem!

Talán pillanatnyi felindulásból, talán egy mélyebben gyökerező elemi vágyamnak hódolva, vagy az is lehet, hogy egyszerűen az unalmamból fakadó önkifejezés céljából – mindegy is az indok, a lényeg változatlan – ma, 2012. június 24-én belefogtam ennek a blognak a vezetésébe.

Az elhatározásom, hogy életem pillanatainak sorokba szedését ezúttal tényleg lelkiismeretesen folytatni is fogom elég merész ötletnek bizonyul, tekintve, hogy eddig körülbelül minden írásos vállalkozásomat félbehagytam.

De új nap, új (talán nem hiú) remények.

Bizonyára sokakat le fogok lombozni (muhaha), de ezzel az oldallal nem azt szándékszom bemutatni, hogy “milyen Nob egy napja”. Még véletlenül sem. Sőt nem is olyanok részletezésére tervezek kitérni majd a jövőben, hogy mit/mikor/kivel/hogyan/hol/miért csináltam. Sokkal inkább arra szeretnék rámutatni a Kedves Ide Fáradónak, hogy mi lakozik eme picike lélek legsötétebb bugyraiban. (Húha, haladunk. Már az is kiderült, hogy olyanom is van.)

És akkor ejtsünk néhány szót rólam.
A nevem Nobilis, de szerintem egyszerűbb, ha mindenki Nob-nak szólít. Olyan vagyok, mint bárki más, lehet, hogy egyike mindazoknak, akikkel nap mint nap összefutsz. Egy (szó szoros értelmében) sötét alak. Nos, reményeim szerint a sötét jelző nem terjed ki az értelmi szintemre, és ez ellen próbálok tenni is. Szeretem a művészeteket, noha az olvasás nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé. Ehelyett sokkal szívesebben írok. Ha valaki meg szeretne találni, nagy eséllyel a szobám falai, az erdő fái, temetők sírboltjai, templomkertek és templomok padjai, valamint ha időm engedi kastélyok romjai között rám akadhat. Nem vagyok tipikus természetvédő, de nagyon szeretem például a macskákat, lovakat – főleg az utóbbi hátán történő vágtázást.

Huh, ennyi kezdetnek bőven elég is lesz belőlem. Szerintem a bejegyzéseim tisztább képet mutatnak majd rólam a közeljövőben.