The 30 Days Goth Challenge – 30. nap

30. napÍrj egy listát a blogokról, amiknek rendszeres olvasója vagy.

Szinte hihetetlen, de elérkeztem a kihívás utolsó napjához. Most kicsit furcsa belegondolnom, hogy milyen lesz nélküle, mert tényleg szívvel-lélekkel, élvezettel csináltam. De sebaj, majd kitalálok valamit. (:

Ha nyár, akkor sok szabadidő; ha sok szabadidő, akkor pedig egyértelműen el kell ütni a megadatott perceket valahogyan, amit lehetőleg élvez is az ember. Éppen ezért nem olyan régen belefogtam a nagy blogolós korszakomba, s jelenleg egy tucat oldal lelkes olvasójának mondhatom magam. Néhányat fel is sorolok, de csak azokat, amiket tényleg nap mint nap látogatok – mert ugye ezeken kívül is van még rengeteg, amikre gyakran felnézek.

Trish blogja– mert természetesen itt is állandó vendégnek számítok. (:
Amaranth blogja – ezt is nagyon érdekes oldalnak tartom, visszajáró lélekként kísértek Amaranth-nál. (:
Zsú blogja – számomra ez az oldal is egyértelműen listás.
Blithe oldala – nagyon igényes, nagyon kreatív, és általam nagyon sokat látogatott. (:
AmarthanLoth blogja – nemrég kezdte, de remek kis oldal már most is.
angel8 oldala – régen ezen az oldalon is sokszor megfordultam.
DaMo oldala – amit szorgalmasan látogatok. (: Nem mellékesen, Ő is belefogott a kihívásba annak idején.
Amy oldala – minek böngészése remek kis időtöltésnek bizonyul a számomra. (:
És végül Gabka blogja – mert nagyon aranyosak a gyerkőcei. (:

És most itt a búcsú ideje:
Viszlát 30 napos goth kihívás!

The 30 Days Goth Challenge – 29. nap

29. napMit gondolsz, milyen jövője van a goth szubkultúrának? (Uram Isten, mindjárt vége a kihívásnak. :O Hiányozni fog…)

Ez egy érdekes kérdés. Bár a szubkultúra jövője nagyban függ a ránk következő évek nemzedékétől, a majdani nézeteiktől és igényeiktől, valamint az akkoriban fennálló társadalmi helyzettől, mégis – talán naiv módon – pozitív változásra, de legalább stagnálásra számítok.
Elvégre az emberek sosem voltak, és sosem lesznek ugyanolyanok – szerencsére -, ebből kifolyólag a későbbiekben is lesz, akit a rózsaszín, édes, olykor felszínes életvitel fog csábítani, de lesz olyan is, aki a komorabb témákban fogja örömét lelni. Tehát attól egyáltalán nem kell félnünk, hogy a gothikára “nem lesz kereslet”, mert akit ilyen sorsra szánt a végzet, az Isten, a véletlen, a tudat – nevezze, ki hogy akarja -, az rá fog lelni az ösvényre.

The 30 Days Goth Challenge – 28. nap

28. napHagyományos (régi fajta) gothnak tartod magad? Milyennek képzeled el magad 30-40 évesen?

Hagyományos… Be kell, hogy valljam, számomra nem túl egyértelmű ez a kérdés (és jelen zsibbadtságomban sem kedvem, sem erőm komolyabban belefolyni).

Ha csak tehetem, megpróbálok a szubkultúráról, és a saját személyiségemről is, mint különálló fogalmakról objektív képek alkotni, hogy tisztábban átlássam, mi rejlik a két ösvény mögött – és hogy hol van az a pont, ahol a mezsgyék összefonódnak. El kell ismernem, hogy ez nem könnyű feladat – ennek ellenére az ilyen “ön-felülvizsgálatok” során érdekes dolgokat tudhat meg az ember mind saját magáról, mind a követni próbált irányról. És ezen információk tudatában én mégis tétován állok: milyen egy hagyományos, és milyen egy “új” goth?
Ha csúnya szokás szerint a klasszikus irányzatra rásütjük a ma felkapott “trú” jelzőt, akkor már kicsit könnyebb a helyzetem – ezek tudatában végre rátérhetek a témára.

Visszagondolva az eddigi életemre, még számomra is kicsit furcsa a tény, hogy sosem gondolkoztam el ezen a kérdésen. Mert így első hallomásra mégiscsak elég magától értetődően hangzik… De hiába, számomra nincs akkora jelentősége az egyén “trú” mivoltának, mint talán kellene. Csak éldegélek a magam kis árnyvilágában, horrorfilmek, gyönyörű képek, színvonalas irodalmi alkotások hálójában, sejtelmes helyek után vágyódva – és fel is kutatva azokat -; mélyen megbújva egy fekete máz mögött, ami valószínűleg minden ismerősöm és minden olyan egyén számára, aki csak elhalad mellettem az utcán más és más képet mutat – más arcot, más jellemet – szóval eltérő benyomást.
Konkrétan nem tartom magam sem hagyományosnak, sem egy újabb kategória képviselőjének. De nem is érzem úgy, hogy ennek az egésznek nagy feneket kellene keríteni. Vagyok, aki vagyok – és hagyományos értelemben sokkal inkább a klasszikus sötét irány vonz és terelget, mint a modernizált normák és morális értékrendek (illetve azok hiánya).

Néha úgy érzem, hogy ez az egész csak egy rémálom szikrája, ami belefúródott a szívembe és vérmérgezést idézett elő, vagy egy fiola halálosan mámorító méreg, minek felhajtása közben elmosódott a határ a mennyország csillogó tisztasága és a pokol romlott, sötét gyönyörei között. De az is meglehet, hogy csak idióta vagyok, és megint túl sokat fecsegek. (Az utóbbi elég valószínű.)

Na de ideje rátérni a kérdés második felére.
Sajnos 20-40 év múlva túlságosan is pozitívan képzelem el a jövőt. Ugyanis naiv módon azt remélem, hogy lesz munkám, házam, autóm, és ami a legfontosabb, egy szerető családom. De valljuk be, ez nem kis álom, főleg a mai világban (ahogy nagyanyáink mondanák).
De gondolom a kérdés főként a személyiségemre, a stílusomra irányul. Önmagamat meghazudtolva most inkább vázlatot alkalmazok.
Ami ezer százalék (csak néhány példa, mert regényt írhatnék):
40 évesen sem fogok kihagyni egy jónak ígérkező horrorfilmet.
még 40 évesen sem fogom elhanyagolni a színházlátogatást
ha a családom egyik fiatalabb tagja netalán érdeklődni kezdene a “sötét oldal” iránt, szívesen veszem szárnyaim alá, és állok be mentorának
40 évesen már biztos, hogy nem fogok fűzőt és acélbetétes bakancsokat hordani
akkoriban már valószínűleg a munkám miatt hanyagolnom kellesz a kriptaszökevény imázst (ez érdekesen jött ki :D), így a kellemes borvörös, padlizsán, krém – és hamuszín is be fog férkőzni a gardróbomba
40 évesen szeretnék egy konzervatív, mégis ízléses anyóka lenni (LOL), és nagyon szeretném, ha a személyiségemet még 50-60 évesen is híven tükröznék a ruhadarabjaim
– akkora már szeretnék valamit letenni az asztalra, valami maradandót alkotni, és elérni a most fejemben kattogó célokat
– 40 évesen már vagy halott leszek, vagy anya – ez a két variáció az, ami biztos 🙂

 

The 30 Days Goth Challenge – 27. nap

27. nap: A legrosszabb dolog, amit valaha tettél / tennél egy pózerrel illetve egy szárnyait most próbálgató (kissé béna) újonccal?

Hm. Ez érdekes. Lehet, hogy ettől most kevesebbnek kellene éreznem magam, de soha nem vertem, nem oltogattam, nem terrorizáltam és nem szóltam le még egy ilyen egyént sem. Fura, nem igaz?… (Egyáltalán mi ez a kérdés?)
De ha már annyira muszáj felelnem, a legrosszabb, amit eddig tettem egy ilyen lénnyel az az, hogy megmosolyogtam, esetenként barátnőimmel kitárgyaltam, hogy mennyire közönséges vagy ízléstelen az illető. (Mert pletykálni egészséges. :))
És a legrosszabb, amit tennék velük… Hmm, most kicsit elkalandozott a fantáziám. No de ha elvonatkoztatunk a kivéreztetős verziómtól (muhaha), akkor maradjunk annyiban, hogy szívesen elbeszélnék a drága díszpintyecskék szüleivel. Bár nem hiszem, hogy sok haszna lenne…

The 30 Days Goth Challenge – 26. nap

26. napOssz meg egy fotosorozatot évről-évre (vagy hónapról hónapra, ha új vagy), mióta gothnak érzed magad.

Előre leszögezném, hogy nem ér kinevetni – és azt is, hogy amennyiben bármilyen probléma adódna a képekkel, rögtön törlöm a posztot, és a Nagyérdemű sajnos kielégületlenül marad.

 

 

 

 

 

 

 

Vá, már el is felejtettem, hogy néztem ki… Szerencsére. Na, pontosan az ilyen képekre vonatkozott a “nem ér kinevetni” utasítás.
Ezen a fotón alig tizenhárom éves voltam. Akkor kaptam meg a fényképezőgépemet, így korábbi képekkel sajnos nem tudok szolgálni. De ezt nézve nem is baj…

 

 

 

 

 

 

 

Ez szintén tizenhárom évesen készült. Akkoriban mániám volt fehér csipkével a hátam mögött pózolni – bár most sem áll tőlem távol. Szerintem gyönyörű kontrasztot nyújt a feketével.

 

 

 

 

 

 

 

Ugyanazon év szilvesztere. [ Csak azért tettem fel három képet ezen évjáratból, mert döbbenetes, hogy festés nélkül mennyit nőtt a hajam egy év alatt. Most meg… 😦 ]

 

 

 

 

 

 

 

És ez lenne a tizennégy éves, immáron fekete önmagam.

Újabb képet nem nagyon találok, legalábbis olyat, amin egyedül vagyok és mernék publikálni. A fényképezőm összetörése után sajnos visszaszorult a fotós szenvedélyem, azt pedig tudni kell rólam, hogy gyűlölöm, ha engem fotóznak – kizárólag magamról vagyok hajlandó képet gyártani, másnak nem is hagyom – és éppen ezért nincs most anyagom magamról.
De mivel nemrégiben megvettem életem első normálisan fotózó mobilját, így amint tudok, töltök fel frissebb képet. Azonban a babybat korszakot (már amennyire lehet annak nevezni) ezek a képen híven mutatják be.

The 30 Days Goth Challenge – 25. nap

25. napGondolkoztál már azon, hogy elhagyd a szubkultúrát? Ha igen, mi vitt rá erre?

Vészesen közeledvén a kihívás végéhez elérkeztünk egy nagyon fontos kérdéshez.

Biztos minden ember érezte már úgy, hogy na akkor itt és most elege van mindenből, és legszívesebben kiszaladna a világból a bőrét, mint a múltja minden rejtett titkának képviselőjét letépve magáról – elfordulva mindentől, ami addig kedves volt a számára.
Sajnos kijelenthetjük, hogy az élet nehéz, és a sors nem mindig rózsaszín (esetünkben fekete) fellegekkel kecsegtet. Nem. Az élet tele van bonyodalmakkal, akadályokkal, miket nem könnyű áthidalni, sőt olykor túlélni sem. Bárki elérhet egy olyan mélypontra, ahol már semmi sem számít, és minden értelmét veszti – na ez az a pont, amikor csak a saját jellemünk, saját lelkünk erőssége és őszintesége határozza meg, hogy túllépünk-e az addigi önmagunkon, vagy szilárd karmokkal megragadjuk régi énünk azon darabját, amit elkeseredettségünkben talán egy időre a pokolba kívántunk, de ami nélkül jobban belegondolva senkik vagyunk.

Bizony. Én is elgondolkoztam már a “mi lenne, ha…” fennálláson, amit nagy álmodozó és megrögzött filozófus voltomnak tudhatok be. De számomra ez a pont nem a külső hatások miatt köszönt be, mi több egyes intézményekhez és/vagy emberekhez sem voltam/vagyok köteles alkalmazkodni olyannyira, hogy be kelljen áldoznom a személyiségemet a célért.
Viszont ezzel el is érkeztünk az elmélkedésem gyökeréhez. Talán képmutatóságnak fog hangzani, de nem is várok megértést, sem egyetértést:
Igenis van, legalábbis lesz olyan alkalom vagy tényező, amiért cserébe képes lennék beáldozni lényem 90%-át. Ebbe beleértve a “sötét oldalamat”.

Azonban milyen remek kis teremtmény is a szív és a lélek – hiszen abból kiszakítani emberek számára lehetetlen azt, ami ott mélyen meglapul. Éppen ezért, bár a fekete ruháktól képes lennék megválni, sőt talán írás nélkül is kihúznám egy darabig, de teljesen soha nem lennék képes kiszakítani magamból az ott rejlő eszméket, képeket, ideákat, szépséget. És valószínűleg negyven éves (ha Isten megsegít) családanyaként már mellőzni fogom a fűzőket, sőt acélbetétest sem fogok hordani, odabent viszont ugyan az az álmodozó, (talán hiába) reménykedő, fantáziadús ember fogok maradni, aki mindig is voltam – valószínűleg egy kicsit meggyötörtebb, de sokkal tapasztaltabb és érettebb verzióban.

Összefoglalva: maga a “kilépés” gondolata már természetesen megfordult a fejemben, de hogy éljek is a lehetőséggel, az kizárt – külsőségekben pedig még nem kényszerültem rá, szerencsére.

The 30 Days Goth Challenge – 24. nap

24. nap Szerinted melyik a legjobb goth weboldal?

Az utóbbi időben volt szerencsém megannyi témába illő oldalra és blogra bukkannom, melyek közt rengeteg igényes, tömény, mégis élvezhetően előadott információmennyiséget magába foglaló példányt találhatunk.

Elsősorban mindenképpen a Gothic.hu-t kell megemlítenem, hiszem temérdek témát, kérdést, előadót, és szinte mindent magában foglal, ami a stílussal összefügg. Bár a keresgélés rajta kissé macerás (a Google-t alkalmazva időt spórolhatunk meg), mégis tartalmazza a sötétség legjavát, egy egyszerű és klasszikus sémával kiegészítve.

A másik (de tulajdonképpen csúnya dolog “a másik”-ként megemlíteni, hiszen számomra legalább olyan értékes és ízléses, mint a Gothic) nyertes egyértelműen a Shadow and Light, amit Trish rengeteg befektetett munkával, nagymértékű aktivitással és csupa szívvel-lélekkel hozott létre és fejleszt nap mint nap a gothika iránt érdeklődők számára.

The 30 Days Goth Challenge – 23. nap

23 .napKedvenc művészed vagy fotósod.

Ismét egy fogós kérdés, hiszen a művészetnek számos ága van – rengeteg zseniális alakkal, mikből nehéz a legkiemelkedőbbeket kiválasztani.
Nézzünk néhány hozzám közelebb álló ágazatot.

Irodalom: már annyiszor szóba jött, de ismét csak Poe-t tudnám megemlíteni favoritként. Persze rajta kívül is nagyra becsülök még rengeteg írót/költőt, de felsorolni nem fogom őket. A kedvenc műfordítóm mindenesetre Tóth Árpád.

Festészet: kedvencként talán Rafaello Santi-t hozhatom fel, mert az ő képei már évekkel ezelőtt is lenyűgözték kicsiny lelkemet.

Fotográfia: ezt viszont passzolom. Sok művész képeit csodálom, de kedvencet azért nem tudnék mondani.

Színészet: a két nyertes mindenképpen Helena Bonham Carter, Johnny Depp és Stuart Townsend, de főleg az első. Hihetetlen. Egy ember hogyan lehet ennyire tehetséges? Az első két művész a Sweeney Todd-al nyűgözött le először (és onnantól kezdve nem volt megállás), Stuart pedig a Kárhozottak Királynőjével lopta be magát a szívembe. Természetesen sok-sok hihetetlen tehetségű színész(nő)t szeretek rajtuk kívül is (pl. Sir Anthony Hopkins, Heath Ledger, Edward Norton, Edward Furlong, Keanu Reeves, Christina Ricci, Katharine Isabelle), de Ők hárman az úgymond kedvencek.

Ének: igazi kedvencként négy énekesnőt tudnék felhozni. Az első három Amy Lee, Michell Belanger és Siouxsie, kik tehetségükkel, kisugárzásukkal, ízlésükkel rögtön belopták magukat a szívembe. A negyedik nőszemély viszont leginkább a torkában rejlő kincs miatt értékelendő – Hayley Williams (bár a Paramore végképp nem az én világom) a tehetség mintapéldánya. Gyönyörű mind a négyük hangja.
Férfiak terén pedig nem szívesen mondanék példát.

The 30 Days Goth Challenge – 22. nap

22. napHa részt vehetnél bármely goth eseményen, melyik lenne az és miért?

Ismét kénytelen vagyok magamra vállalni az ünneprontó szerepét.
Nem túlzottan vágyom sehová, semmilyen “húdedarkokvagyunk” társaságba, mert a közösségek mindenki számára ismert átka, hogy mindegyiket megkörnyékezik a nem oda való egyének is. És ez számomra nem móka. Bár elég nyitott vagyok az újra, mégis maradok a “járt utat a járatlanért el ne hagyj” elvnél. Számomra az is bőségesen kielégítő esemény, ha a barátaimmal/ismerősökkel összeverődünk, és bevadulunk kicsit… Még sosem voltam fesztiválon, de azt azért nem állítom, hogy egyes összejövetelek nem tűnnek csábítónak. Kiemelni ugyan nem fogok egyet sem, de életem során remélhetőleg legalább egy belföldi Fekete Zaj (állítólag nem nagy durranás…) összejön.

The 30 Days Goth Challenge – 21. nap

21. napMilyen testmódosításod van (tetoválás, piecring), vagy milyet szeretnél?

Jelenleg a hajszínem módosításán kívül semmi mással nem bővelkedem – de ez is éppen elég (egyelőre).
Még régebben szerettem volna egy piercing-et az orromba. Ugyan most sem tartom rossz ötletnek, de azért a jelenlegi eszemmel már nem vállalnám be. Félreértés ne essék – nem ítélem el a piercing-et, sőt! Csak jelen helyzetben számomra nem a legjobb döntés kilyuggatnom magam.
A tetoválásokat nagyon szeretem, de számomra túl komoly és visszavonhatatlan lenne magamra varratni bármit is. Hiszen annyira változó az ízlésem… De azért akadnának motívumok, amik tíz éve is megdobogtatták a szívem, és újabb tíz év múlva sem lenne másképp, mégsem merném bevállalni. Majd elég lesz akkor elgondolkodnom ezen, ha lesz munkám, és még érettebb lesz a felfogásom. (:
Azonban ha már tetoválás a téma, régóta szeretnék a nyakamra egy fekete keresztet. Később kiderül, mi lesz belőle…
(Előre bocsánat, megint nyers leszek.) A testmódosításokon belül a számomra legundorítóbb és felelőtlenebb a fültágító. Szerintem nem is kell részleteznem. Azért kíváncsi lennék, hogy ötven évesen mit kezd az adott hölgyemény/úriember a petyhüdten fityegő fülével, amit max műtéti úton lehet valamivel élhetőbbé varázsolni…

Na de ízlések és pofonok. Bár sok ember ízlése jó nagy pofont érdemelne…

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez a finomság pedig csak az érzékletesség kedvéért. 😉