Homályos Üzenet.

Üdvözletem.

Hmm. Pont, mint egy, vagy éppenséggel két évvel ezelőtt. *mosolyog*

Nem is tudom, olyan furcsa ez most… Letörölni a port az életem egyik szakaszáról, de olyan precíz óvatossággal, hogy éppen csak át tudjak kukucskálni a homályos üvegen, megőrizve a módszeres távolságtartást. Furcsa, mert nehéz elkerülnöm, hogy mindent egyetlen kattintással kitöröljek, vagy hogy új lelkesedéssel ismét belevágjak. De nem. Nem szándékozom sem szembeköpni azt a lányt, aki valaha voltam, sem hagyni, hogy az új parázs belesüppedjen a régmúlt hamvaiba.
Tisztelnem kell azt a leányzót – lassan nőt -, aki képes volt Nobilis-szá nőni magát annyi belső csata után.

Tudom, hogy írnom kellene, de nem merek. Most is gombóccal a torkomban ütöm a fekete négyzeteket magam előtt, és közben teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy ha folytatnám, az mindent csak megnehezítene.
Ki tudja. Még az is kiderülhet, hogy pont erre vágyom.

Mindenesetre hatalmas meghökkenéssel fogadtam, hogy még mindig napról napra látogatják a blogomat, ennyi értéktelen kihagyás után is. Döbbenetes, és nem tudok mást, mint ámulni. Jobb lett volna így, a tizennyolcadik évemből kifelé haladva belekezdenem a blogírásba, hiszen a posztok teljesen mások, igényesebbek és tartalmasabbak lennének, de jó ez így. Legalább valami őriz belőlem egy szeletet.

Köszönök nektek mindent. Még találkozunk.

tumblr_n589q2cHg11rq06ijo1_500

Reklámok

Összegyűrt Levél II.

Drága Nobilis!

Legutóbbi levelem óta az őszt meghátrálásra kényszerítette az idő, én pedig kétségbeesésemmel csak hozzád fordulhatok. Mondd, javunkat próbálta szolgálni ezzel a lépéssel, vagy csak kicsinyes bosszúnak szánta az októberi sérelmei miatt? Nem tudom, de félek, hogy hozzám hasonlóan benned is csak fagyos rezdületlenséget hagyott.

tumblr_mtf9noOgBa1rhcj0ho1_1280

Nem szép dolog, tudom jól, mégis tudomásomra jutott, hogy kezd pozitív fordulatot venni az életed. Remélem, hogy nem csak a pletyka megbízhatatlansága szólt informátoromból, mikor ezzel a hírrel szolgált, és végre sikerül betöltened magadban az űrt. Mindig is tudtam, hogy egyszer lesz hozzá erőd.
De Nobilis, valamit be kell vallanom… Még az is lehet, hogy meggyűlölsz majd érte, de nincs értelme tovább gyerekes módon egy olyan titkot őriznem, miről jól tudom, hogy óvatlanságom következtében birtokodba jutott. Igen… Láttam, hogy az erődöd sáros falát a hűvös zápor tisztára mosta, a csípős szél pedig újra kövültté szárította, viszont addig a bizonyos percig az elkerülte figyelmedet, amire én rájöttem, és önző módon eltitkoltam előled: a nyílásra. Bizony, arra a nyirkos kis hüvelyknyi résre, amin át egy ideje titkon szemmel tartottalak – mentségemre váljék, csak a feddhetetlen aggodalom vezérelt -, és amin át a minap összeütközött a tekintetünk.
Nem vagyok rá büszke, hogy elfutottam – ki lenne? De ismersz: még ha vétlenül is, de rajtakapnak, menekülőre fogom. Ne ítélj szigorúan, és ne ródd fel nekem bűnül, hogy féltelek – s ez bár kíméletlenül hangozhat, de még ha harag is gyúlt felém benned, akkor is megérte. Mert igen, amit benn találtam, megmelengette a lelkem: a jég rideg tükre megrepedt, és mögüle meghallottam az édes hangod. Mint a tél csalogánya, hirdettél valami szépet és törékenyt, amit senki meg nem érthet, így el sem tiporhat. Hát ezen dolgoztál mindeddig? Ezért hagytad, hogy rémülten kémleljem ki a képzelt haláltusát, ami mögé ezt a tünékeny, mégis acélos csodát rejtetted? Kegyetlen vagy, hogy pont előlem burkoltad baljós homályba a gyönyört, így ne várd, hogy sajnáljam, amit kiloptam a falad mögül.
Haragszom rád, igen, nagyon – de ez az érzés össze sem hasonlítható azzal a boldogsággal, ami átitatta a szívem, mikor megláttam a benned zajló szépet. Ez volnál te? Egy fagyra születő tiszavirág? Egy megtévesztő főnix? Nem értelek, de tudom, hogy nem vagy megfejthetetlen, ezért nem adom fel a harcot. Ennyivel tartozom neked, hiszen bár félrevezettél, csendes magányodba mégsem a megtörés száműzött, hanem a bizakodás késztetett ködfátylat vonni magad köré.
Tisztában vagy vele egyáltalán, mi zajlik veled, vagy én rángattalak ki ezzel a levéllel az álomvilágodból?
Mindegy is, hiszen a választól függetlenül egy dolgot tehetsz továbbra is: maradj erős, és nyisd ki a szíved, hogy készen várd a tél csodáinak beköltözését.

Ölel igaz barátod

christmas_by_keijukaiset(*) (*)

Új Felvonás.

Üdvözletem.

A legutóbbi bejegyzésem talán kicsit túl borongósra sikeredett. Az utóbbi időben ugyan tényleg elég lehangolt vagyok és minden rezdülésem nyűg a számomra, mégis arra jutottam, hogy az ostoba érzéseimtől függetlenül nem engedhetem meg magamnak, hogy ezt a csodálatos időszakot bemocskoljam holmi csüggedt melankóliával. Nem. Az ősz, kiváltképp az október közepétől december végéig tartó periódus varázsát az utolsó cseppig ki kell innom. Ahogy mondani szokták – csak az első korty keserű.

Elhatároztam hát, hogy Blithe oldaláról kölcsönveszek egy kihívás-szerű gyönyörűséget, ami talán engem is felcsigáz majd picit. /Remélem, az említett hölgyemény nem veszi zokon a tolvajlást./

tumblr_lutjdbHZxr1r363pgo1_500

Szóval…
1. Kedvenc dolog az őszben? 

Hmm… Tavaly olyan szépen megfogalmaztam erre a kérdésre a választ, hogy bűn volna újra nekilátnom. /Itt fellelhető./
De leegyszerűsítve a dolgot, gondolkodás nélkül rávághatom, hogy a mindenszentek/halottak napja: hangulatostul-temetőstül-gyertyástól-hűvösöstől-mindenestül.

2. Kedvenc őszi italod? 
Nincs kifejezetten őszi kedvencem, ilyenkor sem iszom egyebet ásványvíznél, és ritkán gyümölcslénél. Bár tény, hogy a karamellás tej egy hűvös, tűztől ropogó őszi estén esik a legjobban… (:

3. Milyen ízesítésű a kedvenc teád? 
Nem szeretem a teákat, de a kamilla és a menta még elviselhető, sőt olykor élvezhető számomra.

4. Kedvenc illatú gyertyád?
A vanília és karamella illatúak a befutók, de egy kókuszos, vagy tulajdonképpen bármilyen képes hirtelen pozitív hatással lenni rám, ez hangulatfüggő.

5. Kedvenc rúzs?
Nem használok rúzst, így ez a pont kilőve. Művészi képekhez bevállalok ugyan egy-egy fekete réteget, de hétköznapokra Isten ments.

6. Kedvenc hidratáló termék?
Angliában vettem magamnak egy nemes egyszerűséggel Body Butter elnevezésű grépfrútos testápolót. Az mindent visz…

7. Milyen színeket használsz a szemeiden? 
Mivel sminket már nem használok, így a természetes drogos-sárgás árnyalatában tündököl a szemhéjam.

szem

 

 

 

 

 

 

 

8. Kedvenc zene, amit ősszel hallgatsz? 
(Természetesen nem csak ősszel, de ilyenkor kiváltképp. Ez a függés kinőhetetlen.)



9. Kedvenc film és sorozat amit ilyenkor nézel? 
Amióta a spanyolországi utam miatt félbehagytam a Szulejmánt, azóta nem nézek sorozatokat, filmek terén pedig nem kategorizálok idényszerűen, szimplán megnézem, amihez kedvem szottyan. Idén november a Thor 2., decemberben pedig a Hobbit 2. lesz a nyolcvanszor megismétlendő repertoárdarab.^^

10. Kedvenc könyv, amit ősszel szeretsz olvasni?
Ide sem tudnék kifejezetten őszre tartogatott művet írni – ahogy minden más alkalommal, ilyenkor is versekbe fojtom magam. Valószínűleg még vagy hússzor átrágom majd magam az új keletű Villon kötetemen, és az Anna Kareninát is illene befejeznem. A kötelező olvasmányokat nem is említve… Izgalmas őszben lesz részem.^^ (Jesszus, tényleg érdemes volt belefognom ebbe a posztba, a Nox Arcanával megfűszerezett írás feldobta a hangulatom. 🙂 )

11. Kedvenc őszi viselet? 
Szerelmese vagyok a garbóknak, így ha tehetem, azokba burkolom magam. Valamint mindig jóleső borzongással tölt el, amikor lenézek magamra, és csak egy térdig érő szövetkabátból, egy Irénkéből, és amit ez a kettő láttatni enged, egy cafatnyi nadrágból álló feketeség tekint vissza rám… (:

12. Kedvenc őszi étel?
Sajt. Sajt. Sajt. Mindig csak sajt.

13. Kedvenc helyed ilyenkor? 
A helyi temető, vitathatatlanul.

14. Szereted a sütőtököt? 
Igen, nagyon. És így belegondolva borzalmasan régen ettem már… Be is nyújtom majd a panaszom drága anyámnak.^^

15. Ha meghívnának egy Halloween-buliba, minek öltöznél? 
Hát, boszorkánynak nem volna nehéz. (: Nem is tudom. Legszívesebben egy vörös elf kisasszony szerepét tölteném be, de “sajnos” a ruhatáram annál kicsit sötétebbre orientálódott…

16. Mivel töltődsz fel ilyenkor?
Tömjénfüstös költészettel, gyertyalángos éjszakákkal, illatokkal és látvánnyal.

17. Kedvenc őszi kiegészítőd? 
Nem igazán tudnék erre példát felhozni. Mondjuk Ő, vagy Ő.

nyakpántom

18. Milyen sorozatokat nézel ősszel? 
Szenilis vagyok, vagy ez már volt egyszer?

19. Nagy meleg pulcsi vagy vékony kabát? 
Meleg pulcsi, meleg kabát.

20. Sima sál vagy “végtelen” sál?
Sima – és bár nagyon szeretem a sálakat, ritkán hordom őket. Valahogy mindig kimegy a fejemből magamra tekerni egyet, pedig általában ott fityegnek a kabátom mellett…

21. Előfordul, hogy hordasz napszemüveget? 
Még nyáron sem. Borzalmasan állnak nekem.

22. Mi az a három dolog, ami azonnal beugrik, ha az őszre gondolsz? 
Mindenszentek, tűz, ropogós falevelek. (Gonosz kérdés, nem tudtam elvonatkoztatni a fejemben alapból is motoszkáló képektől.)

23. Kedvenc őszi gyümölcs? 
Görögdinnye?

24. Kedvenc őszi édesség/sütemény? 
Mivel a mézeskalácsos-almás-fahéjas-diós dolgoktól kiráz a hideg, így marad az örök klasszikus karamella…

25. Kedvenc őszi hónapod?
November, de valójában október közepétől december végéig vagyok leginkább elememben.

tumblr_mptrqfZCFG1qfndl6o1_500

Szünet.(?)

Üdvözletem.

Eljött ugyan a várva várt őszöm, de ez most mégis valahogy más. Furcsább, ridegebb. Amióta betöltöttem a tizennyolcadik életévemet, kissé összekuszálódtak a dolgok, és mintha fejest ugrottam volna az életbe – szó szerint, orral előre, jó mélyre. Részben ezért is döntöttem úgy, hogy rám férne most egy kis szünet, így – bár ki tudja, mit hoz a jövő alapon biztosat nem tudok írni, de – kissé eltűnök (még ennél is jobban, höh) a nyilvánosság elől.
Gondolkodtam, hogy megszüntessem, esetleg zároljam-e a blogot, de arra jutottam, hogy ez az ötlet elvetendő, ugyanis még az inaktivitásom ellenére is sokan látogatjátok, ami borzasztóan megtisztelő… De kicsit félelmetes is. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt így, ilyen formában szeretném hátrahagyni az ide tévedők számára.
Majd megálmodom, mi legyen, addig is pedig szeretném megköszönni az eddigi kitüntető figyelmeteket, nem lehetek elég hálás érte!

Névtelen

November, Gyere Már!

“Kurta fénysugár surran be a kertbe,
A homályt gyilkos késként szeli át,
Egyetlen célja, hogy enyhet adjon,
S fényben úsztassa Utópiát.”

Haha. Részlet a… nem is tudom, tizenkettő vagy tizenhárom(?) évesen írt Utópia című versemből. Így, öt-hat év madártávlatából visszatekintve elég gyenge próbálkozás volt, de első verseim egyikeként ez is nagyon közel áll a szívemhez. Szegletkő, ha úgy tetszik. Viszont most, belecsöppenve az ősz csodálatos időszakába valahogy felrémlett bennem ez a négy sor, pedig nem is hiszem, hogy valahol még létezik írott formában. Furcsa, hogy még mindig emlékszem rá… Az pedig még furcsább, hogy most is olyan ziláltan írok, mintha ez lenne életem első, negyedik osztályos fogalmazásórája. Nem tudom, mi történt velem, és lehet, jobb is figyelmen kívül hagynom az okokat. Annyit azonban tudok, hogy a természet ezen szakasza ismét nagy hatással van rám. Már érzem is a ropogós levelű, tömjén- és mécsesfüstös, fahéj, vanília és méz illatú, csípős szelű november közeledtét, a temető éjféli, pislákoló fényeit, az emlékeket előkotró ünnepi-borzongós atmoszférát.
Kérlek, november, gyere mihamarabb! Szükségem van rád.

tumblr_mohpyaCToN1ql6esvo1_500  (*)

Összegyűrt Levél.

Kedves Nobilis!

Ismét eltelt egy év, s most újra itt vagyok, eltelve a gyertyaillatú ősztől, ihlettől, örömtől, dühtől, csalódottságtól – majdnem mindentől, ami a lelket életre csalogatja. De nálad jobban ezt senki sem értheti meg. Már e csodás hónap első fagyot ígérő, mégis fojtogatóan forró napsugarai hordoztak magukban valamilyen furcsa tartalmat, ami egyszerre volt vészjósló és rejtélyes, és e megfejthetetlen üzenet rátelepedve a mellkasomra még mindig szorongat, ha éppen úgy tartja kedve.
Furcsa dolgokat tudtam meg önmagamról, mások szemén át. Nem tagadom, kicsit kétségbe is estem, de aggályaim oka sosem saját világom törékenysége volt. Csupán… lepetten és készületlenül tapasztaltam meg azt, hogy a selyembe-csipkébe-lágy szavakba öltöztetett késszúrás sokkalta fájóbb lehet, mintha csupasz penge marna belénk.
Vajon a te szemed is hordoz még efféle titkokat? Semmitől sem rettegek jobban, minthogy Te is elárulj.
Különös szavak, biztos olvasnod is különös őket, de erről leginkább a valóságalapjuk tehet, a cukorba oltott méregként megfertőző igazság. Mert gyűlölöm ezt. A finomkodást, és ha az ember a képére akarja formálni a világot. Ha másokban kutatja, sőt kutatás nélkül is meglátja a tökéletlenség legapróbb megnyilvánulásait is, és betudja emberi gyarlóságnak, amit hol komolytalanságtól, hol kortól, hol magától a világtól eredeztet, megfeledkezve a különbözőség csodájáról. Hogy nem vagyunk egyformák. Persze ha ezt a maga cudar valóságában zúdítanád rá, felháborodna, csendesen, diplomatikusan hárítana. (Nahát, megint keserű mosolyt csalt az arcomra a felidézett tagadás.)
Tudom azt, Nobilis, hogy néhány nap múlva tizennyolc éves leszel. Biztosan izgatottan várod, hiszen fiatal szemmel olyan sorsdöntőnek tűnik ez a szám. Messze álljon tőlem, hogy ifjonti tüzedre akár egyetlen cseppnyi vizet is fröccsentsek, sőt, mit vizet, ha szeretnéd, borral öntözöm meg, hogy tűzvésszé nőjön! De ne feledd, Nobilis, amit jól tudsz magad is. Ez még nem a Te időd. Tudom, hogy most fintorogtál, ismerlek jól, de nem kell megrettenned komoly szavaimtól, hiszen itt nem a benned lakozó gyermekről vagy felnőttről van szó. Még ha a világ készen is állna rád, készen állsz-e Te is Őreá? Tudnál küzdeni, tudom, de vajon egy acélozott elme csapásai volnának-e, vagy egy riadt vad ösztönös és koordinálatlan, irracionális védekezése? Nem a koroddal van a baj – sem az éveid számára, sem századodra értve. Talán sosem fog így égni benned többé az a láng, amit ma még csak pernyéző parázsnak hiszel, mint most, de ne csüggedj, mert a tűz önmagában semmit sem ér. A lényeg, hogy honnan származik az őt életre hívó piszkavas, és mi a célja veled – csak játékra szólít elő, hogy fényeket fessen veled a kandalló falára? Vagy melengetni szándékozza veled az emberszíveket? Ne feledd, Nobilis, nem a tüzed a lényeg, hanem hogy felismerd, milyen kéz tartja a piszkavasat.
Komoly szavak, komolyak… De hasznukat veszed még, higgy nekem. Akár most is. Nézz körül odabenn, önmagadban, a falaid belső oldalán. Nem kell őket lerombolnod, még nem. Viszont én a külső oldalon hallok valamit… Csak nem kaparászás? Drága Nobilis, nyugalom! Jó ember vagy Te, efelől nincs ok kétkedésre, de vigyáznod kell. Amíg te odabent próbálsz rést ütni a sziklán, kívülről sárral dobálják erődödet. Jajj, most is mellettem landolt egy adag! Bár a sár nem árthat kőfaladnak, azért jól nézd meg a dobáló arcokat, s vésd őket eszedbe jó mélyen, hogyha majd legközelebb édes hangon szólnak hozzád, baljós mosollyal fordítsd el arcod felőlük.
Csak én érzem úgy, kedves Nobilis, hogy ez az ősz fakóbb az eddigieknél? De ne csüggedj, a költő táptalaja a homály.

Csókol hű barátod

SONY DSCInto the woods

(*) (*)

Újabb Díj.

Ismét abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy egy díjat ajánlottak – jelen esetben Zoey – nekem. Köszönöm szépen, igazán figyelmes gesztus!

A szabályok:

  •  Linkkel jelöld azt az embert, aki téged jelölt/nevezett a díjra!
  •  Válaszolj a tíz kérdésre, amit a neveződ írt!
  •  Nevezz/Jelölj Te is öt embert a díjra!
  •  Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek!
  •  Jelezd a jelöltjeid blogjain, hogy nevezted/jelölted őket!

A kapott kérdéseim:

1. Melyik országban élnél legszívesebben, és miért?
Nos, mindig is szimpatizáltam a gondolattal, hogy kiköltözzek Spanyolországba, mert az a hely testesíti meg számomra az önmagam képzelt kis Paradicsomját, tele egzotikummal, szenvedéllyel. Spanyolország – a cudar valóságra fittyet hányva – számomra egy valóságos Utópia, ahol az emberek engednek a vágyaiknak, az érzelmeik hajtják őket, mindenki büszkén temperamentumos, mindezek ellenére mindenki boldog és elégedett. Aranyos elképzelés. (‘: De ha a valóságnál maradunk, nem tudnám máshol elképzelni az életemet, csak Magyarországon. Vagyis de, persze el tudnám, de úgy érzem, hogy én menthetetlenül ide tartozom.

2. Szeretsz olvasni? Ha igen, milyen műfajú könyveket olvasol legszívesebben?
Engem is megdöbbentett a tény, amire nem olyan régen jöttem rá: igen, szeretek olvasni. Viszont ahogyan minden más témában, úgy itt is roppant kényes az ízlésem, így leginkább klasszikus műveket olvasok, esetleg olyan történeteket, amiknek kirívó témája szalmalángként kapott bele a lelkembe, és amiknek hatására a pillanatnyi lelkesedésemet kielégítvén hirtelen elfog a félreismerhetetlen és olthatatlan tudásvágy az adott tárgy körében. Műfaj tekintetében a fantasztikus könyvek közül csak a maga elvont és morbid módján csemegézgetek, viszont nagy szerelmese vagyok az érdekesebb életrajzi regényeknek.

3. Mik azok a tulajdonságok, amiket utálsz az emberekben?
Gonosz kérdés, amire reggelig gépelhetném a választ… Leginkább azt gyűlölöm bennük, hogy mindenki elé helyezik önmagukat; eltaposnak másokat, és még élvezik is – a felsőbbrendűség tudatuk legalább annyira dühítő, mint szánalmas, ahogy az is, hogy csukott szemmel és füllel járnak-kelnek a világban, és miközben másokat tipornak el, nem veszik észre, hogy maguk is csak porszemek egy nagyobb hatalom csizmatalpán.

4. Ha választhatnál akkor időutazó vagy gondolatolvasó lennél?
Ez nem is kérdés: mindenképpen időutazó. Sokkal izgalmasabb volna korokat bebarangolni, mint néhány gondolatot kifürkészni. Miért érném be néhány elme kulcsának megszerzésével, amikor magáról a világról is leverhetem a lakatot?

5. Mi az, amit először megnézel valakin?
Ha magával ragadó jelenség, akkor az arcát és szemét, egyébként pedig a cipőjét.

6. Melyik volt a legkedvesebb ajándék, amit valaha kaptál, és kitől?
Erre talán pont a másik díjam keretében válaszoltam, de még mindig az egyik hatéves hódolómtól kapott kék fémszívecske a favorit. (:

7. Melyik az a két tulajdonság amit szeretsz illetve utálsz magadban?
Hmm. Szeretem magamban, hogy rá tudom magam venni a racionalitásra, mintha lenne egy bennem egy “Térj észhez!” gomb, ami bármikor működik; és az is jó dolog, hogy nem tántorodom el a céljaimtól. Viszont utálom, hogy nagyon rendetlen és szétszórt vagyok, és hogy gyakran maga vagyok az érdektelenség.

8. Van háziállatod? Ha igen, mi?
Saját? Ha igen, akkor csak a három macskámat tudom megemlíteni.

9. Allergiás vagy valamire?
A normálatlan emberek kivételével nem tudok róla.

10. Mit gondolsz a mostani tinisztárokról, bandákról? (pl.: One Direction, Justin Bieber, Miley Cyrus, Selena Gomez, stb…)
Elszomorít, hogy a mai gyerekek a képernyő előtt ülve ilyen hamis ideáloktól tanulják meg, milyen is az élet, és hogy hogyan is kellene végigharcolni a mindennapokat. Tudnék erről órákig ömlengeni, de ha nem haragszol, nem folynék bele.

Az általam feltett kérdések:

1. Milyen természetfeletti lény lennél legszívesebben, és miért?
2. Mit jelent számodra a természet?
3. Melyik volt a legkellemetlenebb iskolai élményed?
4. Szerinted melyik hangszer fejezi ki legjobban a személyiségedet, és miért?
5. Ha madár lehetnél, hová repülnél el először?
6. Melyik nyelv áll a legközelebb a szívedhez, és miért?
7. A reál vagy a humán tantárgyakban mozogsz otthonosabban? Melyik a kedvenced?
8. Van olyan weboldal, nevelde stb., amit régen sokszor látogattál, de mára felhagytál ezen szokásoddal?
9. Mire vágysz ebben a pillanatban legjobban?
10. Mit akarsz az élettől?

Akiknek továbbküldöm:
Zoey (ha nem gond, hogy visszamegy)
Trish
Cyanide
Noir
Saya