Sognare In Italiano.

Üdvözletem.

Nem is tudom pontosan, hogy miért, de már néhány napja kikívánkozik belőlem egy jó nagy adag ömlengés, amit – az olvasók legnagyobb bánatára, muhaha – ugyan nem fogok megejteni, egy témát azonban belső késztetés miatt fontosnak érzek papírra (monitorra?) vetni.

Már sokszor szóba került, hogy nagyon szeretem a latin nyelveket, és hogy így Spanyolország, meg úgy spanyol nyelv, és hogy á, én biztos kitelepedek majd egy kis időre.
Ez a dolog korántsem véletlen.
Ezért a sok-sok évre visszavezethető, mára már nem is szimpla szeretetnek, talán inkább elvnek vagy berögződésnek mondható, bizsergető vonzalomért a gyerekkori legjobb barátnőm rokonsága felel – ez volt az én testvérnél is közelebbi barátosnémmal (nevezzük K.-nak) a mi közös megszállottságunk (akinek volt egy ilyen szoros kapcsolata kiskorában, az értheti, mire gondolok).

És most egy kis történelem (tündérmese?) következik.
K. anyjának a mostohatestvére mindig is egy életrevaló, kalandvágyó lányka volt, és egyszer csak úgy döntött (az indítékokat nem ismerem, de biztos voltak bőven), hogy szerencsét próbál: elutazott Spanyolországba, és elszegődött bébiszitternek egy családhoz. Nos, mivel ez a leányzó (nevezzük Sz.-nek) a maga rosszlányos bájával különösen szépnek bizonyult, nem is kellett sok idő, hogy egy férfinak megakadjon rajta a szeme. A vonzalom kölcsönösnek bizonyult. Ugyan a pasas jóval idősebb volt, de ez a szerelemben nem akadály, így össze is jöttek. De mit ad Isten, ez a spanyol úriember nem egy egyszerű jöttment volt, hanem egy gyerekorvos, aki emellett még egy kis falu polgármesteri tisztségét is betöltötte – tehát pénze volt bőven. A korábbi házasságából volt három nagy gyereke, de ez nem számított, Sz.-el belevágtak a közös életükbe, és a kalandvágyó lány teherbe is esett. Emlékszem, amikor először hazajöttek K.-ékhoz a kislányukkal… Csodaszép gyerek volt. És ez a találkozás indította el ezt a nagy spanyol mizériát.
Sz. igazán bulizós, önfeledt, közvetlen nő volt (és az a mai napig), ezért ment a hajnalig tartó tobzódás a hazalátogatás örömére. A férje egy szót sem tudott magyarul, és amikor megkérdezte a nevem, majd kedvesen-helyeslően megismételte utánam azzal a döglesztő spanyol akcentusával (“Á, Krisztííná!”), én egyszerűen elaléltam. Áh… Az egész család maga volt a boldogság és az egzotikum, ami nagyon imponált nekem és K.-nak. A vonzalmat fokozta, hogy néhány év múlva K. nővére a párjával együtt kiköltözött Sz.-ékhez Spanyolországba. (Azóta nem is láttam Őket… 😦 ) Mindenesetre letelepedtek, lett egy gyönyörűséges kislányuk, Sz.-éknek pedig azóta már négy ennivaló gyerekük van – mi meg K.-val itthon szövögettük tovább spanyol álmainkat.

Így sok-sok éve leteltével K.-val azóta is jóban vagyunk, bár a nagy barátság alábbhagyott, de a vicc, hogy ez a spanyol-dolog nagyon bennünk maradt. Már a gimnáziumba is úgy mentem el, hogy francba az addig (nem kis túlzással) “tanult” némettel, nekem csak és kizárólag a spanyol KELL, és punktum. (Először spanyol kéttannyelvű osztályba akartam menni egy másik iskolába.) Na de koppantam egy nagyot, mikor kiderült, hogy az adott intézményben megszűnt a spanyol oktatás. Vertem is a fejem a falba, és a “jobb, mint semmi”-nek behódolva belevágtam a másik lehetőségként fennálló olasz tanulásba. Már az első órától kezdve jól ment, mindenféle nagyképűség nélkül mostanáig Én vagyok az egyik legjobb olaszos a csoportban – tetszett, szerettem, de nem volt meg az a spanyolhoz illő bizsergés.

Aztán minden megváltozott, amit ennek a dalnak köszönhetek.

Egészen addig a percig nem találtam az ízlésemnek megfelelő olasz számot, de ez annyira megfogott, hogy már körülbelül százszor elénekeltem. De az csak egy dolog, hogy tudogatok olaszul… A nyelv tulajdonképpeni zeneiségére ez a dal ébresztett rá. Már az első sor “il mio tempo“-ja is olyan szinten csodálatos, hogy a fülem minden egyes meghallgatásakor egyfajta orgazmusként éli meg. Hihetetlen… És ekkor döbbentem rá, hogy mennyire gyönyörűséges is az olasz nyelv. Bár a spanyol iránti rajongásom csak ciklikusan szokott lejjebb hagyni egy-egy lelkileg passzívabb időszakban, de ez a dal gyökeres változást hozott az életembe – a várva várt bizsergést.
És hogy ez miért is zseniális?
1. Amit szeret az ember, azt könnyebben tanulja, amiért viszont rajong, azt egyenesen magába szippantja – ezt az utóbbi időszakban tapasztaltam az olasz órákon.
2. Eddig nem tartottam vonzónak sem Velencét (“romantikus klisé”), sem Rómát (“gyűlölöm a törit, és ez csak a hetven oldalnyi anyagból írt Róma témakörű témazárómra emlékeztet, aminek megtanulását – szokásomhoz hívem – utolsó estére hagytam, ezáltal átéltem egy nem túl kellemes éjszakát”), most viszont arra gyűjtögetem a pénzem, hogy jövő nyáron bevehessem Olaszországot (idén már nem fér bele az angol tanfolyam, és az angliai út mellett a költségvetésbe).
3. Nem kevés esztétikai élményben részesülhetek az olasz dalok, költészet által.

Furcsa, hogy egy dal mennyi mindent képes megváltoztatni… Már csak ha arra gondolok, hogy a sötétséghez is három (plusz egy) zene lökdösött közelebb, újra kellemes bizsergés lett rajtam úrrá.
Zárásképpen be is linkelem a(z Anonymus kivételével a) három drágaságot.


(A klipben látható Amy Lee-nél nem létezik gyönyörűbb nő a szememben.)

Kívánom Nektek is, hogy legalább életetekben egyszer éljétek meg a nagybetűs BIZSERGÉST. (:

Reklámok

Féktelen Elmebaj.

Üdvözletem.

Tegnapelőtt tartottam egy úgymond Youtube-estet, mely során rengeteg, különböző típusú videót tekintettem meg.
Lehet, hogy nem kellett volna.
Őrült vagyok. Ez már biztos. És most, hogy már két napja feltámadt bennem egy régi, annak idején passzívan feledésbe kényszerített szerelem, ezt a pokoli vonzalmat lidércként kísérte egy nálam oly ritkán jelentkező, termékeny alkotószellem, amit talán jobb lett volna szunnyadni hagyni.

Nos, a mellébeszélést félretéve, egy keleties, egzotikus táncstílusról beszélek: a hastáncról.
Ez a szó az emberekben vegyes érzelmeket kelthet, hiszen van, akinek kapásból egy hárem ugrik be, másoknak talán egy csörgős, tarka göncökben riszáló, mezítlábas leányzó egy városi ünnepség macskakövezetén.

Én azonban szeretnék egy kicsit más szemszögből is betekintést engedni a hastánc misztikus világába.

Alicia egyébként is példakép számomra (az alacsonyabb, teltebb csípőjű, karakteresebb nőszemély, aki egyben a koreográfus és a BellyCraft szülőanyja), de ez a tegnapelőtti este felébresztett bennem valami mélyet, valami elemit… Eddig is szerettem a hastáncot, de most elhatároztam, hogy ebbe bele kell vágnom.
Őrültség, de szeretnék egy kis sötétséget, egyediséget vinni a műfajba, éppen úgy, mint a külföldi hölgyemények.
Majd meglátjuk, mi sül ki belőle.

(Annyira Akashás, elalélok… *-*)

Kedves Olvasóim, szívesen várom a véleményeteket a dologról! Hogy tetszenek a videók? (:

Anonim Vállalkozás.

Üdvözletem.
Ahogy egyszer már említettem, én is készítettem magamnak Ask fiókot, ahol tetszés szerint névvel vagy anélkül kérdezhet Rólam bárki bármit, és természetesen megtekintheti a többiek kérdéseire adott válaszaimat. Rajtam kívül Trish is előállított egyet magának, tehát szeretném közzétenni mindkettőnkét, hogy aki kedvet kap a kérdezésre (vagy akár a saját oldal készítésére), az ne habozzon. (:

[ Saját fiók. ]
[ Trish fiókja. ]

Szívélyes Üzenet.

Bizonyára már mindenkinek a fülén jön ki a rengeteg elcsépelt jókívánság, éppen ezért nem is szeretném túl hosszúra fogni a dolgot. Egész egyszerűen, a maga spontaneitásával és Sharon asszonyság hozzájárulásával (igen, én sem hagyhatom ki eztI Wish You A Gothic Christmas. (:

És természetesen magyarul is kívánok Minden Kedves Olvasómnak élményekben gazdag, családias, hangulatos, békés, és ami a legfontosabb, nagyon boldog ünnepeket!
De természetesen senki se feledkezzen meg a kötelező borzongásról sem, tehát miután befejeztétek a Karácsonyi Lidércnyomást, jöhet egy könnyed kis horror (de a Tim Burton maratonért sem fogom leharapni senki fejét 🙂 ).

Gothic_Holiday_Wallpaper_by_CherishedMemories

“Itt van az ősz, itt van újra…

S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja Isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Ahogy Petőfi Művész Úr is megírta hajdanán, végre beköszöntött az év leggyönyörűségesebb időszaka – de vele ellentétben én jól tudom, hogy miért szeretem ezt a három hónapot.
Ilyenkor valami titokzatos bizsergés járja át a lelkemet, és olyan érzések kavarognak bennem, amik lángra gyújtják az érzékeimet.
Mert ott van például a Mindenszentek és a Halottak napja, a két kedvenc ünnepem. Ilyenkor minden évben annyi temetőt látogatok meg, amennyit csak tudok – nem számít, hogy az adott helyen nyugszik-e hozzátartozóm, – és próbálom magamba szívni azt a szent misztériumot, amihez hasonló izgalmat más nem képes kiváltani belőlem. Számomra egyszerűen utánozhatatlan a hangulata. A temetők, a mécsesek, a tűz melege, a koszorúk bizsergető fenyőillata, a hűvös szellő, ami ólomsúlyú élettel tölti el a tüdőmet… És persze az a sok ember a temetőkben. Hiszen ez minden évben kivételes alkalom, mert az ott megszokott túlvilági csend és nyugalom csak ezen a különleges napon kerül felbolygatásra – mit leírhatatlanul élvezek. De kihagyhatatlan persze a Mindenszentek éjszakája is, amikor minden évben vagy barátnőmmel, vagy egy nagyobb baráti társasággal kimegyünk a helyi temetőbe, csodáljuk a szemet – és lelket – gyönyörködtető fényeket, táncolunk, nevetünk, olykor szeretteink sírja felett ejtünk egy-egy könnycseppet, és minden keresztnél, ami az utunkba akad, meggyújtunk egy-két teamécsest. (Te jó ég, hogy fog ez hiányozni, ha már nem leszek független…:( )
Aztán az őszhöz kötődik még a születésnapom, aminek kimondhatatlanul örülök, mert ennél szebb időpontban maximum novemberben lehetne (nem, még akkor sem!) ez a jeles esemény. Mivel nem nagy titok, és szerintem nem nehezen kinézhető belőlem, hogy nem vagyok egy bulizós alkat, így a tavaszi-nyári születésnap nem is lenne nekem való, ellenben az ősz páratlan hangulata pontosan engem tükröz.
Én ugyan utálom a teákat, a fahéjat, az almát, a fahéjas-szilvás dolgokat, a forralt bort, és minden egyéb tipikus őszi-téli finomságot, s főleg a vaníliát pártolom, ilyenkor mégis lázasan szagolgatom végig a boltok és vásárok illatgyertya-készletét, és gyermeki izgalommal élem meg az ősz minden csodáját – a lenyűgöző alkonyoktól a lehulló, ropogó leveleken át az őszi máglyákig. (Áh…*-*)
Azonban azt is tudom, hogy az én rajongásom ellenére sokan ki nem állhatják ezt az évszakot, így a Tumblr segítségével készítettem egy kis ajánlót.
Alias “amit én szeretek az őszben.
Kellemes csemegézést és őszt mindenkinek. (:
(Angolosok előnyben, de ha ráviszitek az egeret a képekre, némi támpontot kaptok a jelentéssel kapcsolatban.)



 

 

 

 

 

 

 

Az Első Díjam.

Leelan meglepett engem egy díjjal, ami hatalmas megtiszteltetésként ért. Ezúton is köszönöm Neki, hogy gondolt Rám. (:

#  Szabályok:
1. Ha megkaptad a díjat (vagy inkább feladatot), készíts róla egy bejegyzést, tedd ki a fenti képet.
2. Válaszolj ŐSZINTÉN a kérdésekre!
3. Összesen 5 személynek kell továbbadnod a feladatot.
4. Ezt az egészet egytől-egyig másold át a lapodra (kivéve válaszok).
5. Nem lehet visszafelé adni a díjat (annak nem adhatod, aki neked adta, viszont díjat többször is lehet kapni).
# Akiknek továbbadom (5 ember):

Trish, Amaranth, AmarthanLoth, Slytine, Zsú

.
.
#  Kötelező kérdések:

.

1. Mi a keresztneved? Hogyan becéznek?
Furcsa, hogy ezt eddig blogos pályafutásom alatt még senkinek sem említettem meg. Pedig a legkevésbé sem titok, csupán nem éreztem szükségszerűnek – a Nobilis tökéletesen megfelel.
A keresztnevem Krisztina. A legtöbben Krisztinek hívnak, bár sokkal inkább szeretem, ha teljes alakban használják. Még a Krisztikét is eltűröm, viszont a Krisztáért már harapok. Nem tudom, pici korom óta gyűlölöm. Hogy a Krisztusról már ne is beszéljek… Ennyi erővel hívhatnának Messiásnak is.
Becenevek… Húha. Szinte minden ember másképpen nevez, mint például az előbb említett Krisztina, Kriszti, Krisztike, de változatos beceneveim között ott van a Cin, a Cinegér (ne is kérdezzétek…), az Arnold, a Trixi, a Skinie (a skinhead-ből -.-“), és természetesen a Goth, Goth Apáca, Goth Boszorkány, Fekete/Fehér Boszorkány, Sátánka, (három hetes) Vízihulla, stb.
Szóval elég érdekes a készlet. (: Természetesen a legtöbbért ölök.
2. Melyik dalon tudsz úgy igazából sírni?
Ilyen téren elég fura a berendezésem, mert nem vagyok egy sírós fajta, mégis, ha egy váratlan pillanatban meghallom az egyik általam szeretett és/vagy tisztelt, a lelkemben mély nyomot hagyó számot, bárhol és bármikor megkönnyezem. Nagy hatással van rám a zene, és nem egyszer előfordult már, hogy meghallottam egy addig ismeretlen dallamot, és annyira gyönyörűséges volt, hogy nem bírtam megállni könnyek nélkül.
Ez elég személyes dolog, de azért titoknak nem nevezném…: a magyar és székely himnuszon majdnem mindig elsírom magam, ha nincs velem más. Érdekes, nem?
3. Félsz a sötétben?
Aranyos kérdés. Emlékszem, kicsi koromban de féltem… (: Most azonban már elég nevetséges lenne, ha én, aki még este sem enged villanyt gyújtani, ha valaki mondjuk eszik, és akinek hobbija, hogy az éji sötétségben szárítsa a haját szívmelengető magányban (próbáljátok ki, tényleg isteni), – hogy egyéb, egyesek számára talán kicsit betegesen hangzó példát ne említsek – félnék a sötétben.
4. Szerelmes vagy valakibe?
Természetesen. Úgy hívják, hogy Edgar Allan Poe. (:
5. Mi volt a legcikisebb dolog, ami egész eddigi életedben történt veled?
Hú, ha ti azt tudnátok.. (: De szerencsére olyan ember mellett esett meg velem a dolog, aki száz százalékosan megbízható.

6. Gondolatban öltél meg már valakit?
Igyekszem ugyan megfékezni a bűnös gondolatokat, mégis, nagy szerencsém van, hogy nem az inkvizíció idején születtem, mert már kivájták volna a szemem “szúrós testi sértésért”. (:
7. Szerinted a péntek 13-a szerencsét vagy szerencsétlenséget jelent?
Számomra a péntek 13-a teljesen jelentéktelen ilyen szempontból. Bár az eddigi tapasztalataim szerint inkább szerencsés, mint az ellenkezője.
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Van. Úgy hívják, hogy az életem 95%-a.
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Nem egészen. Inkább másokat tartok méltatlannak az általam hallgatott zenékre.
10. Kiskorodban szoktál sírni, mert szurit kaptál?
Gyönyörűen megasszondott kérdés, gratulálok. (:
De a piszkálódást félretéve, a hat éves koromban kapott diftériánál elsírtam magam, mondjuk meg is értem. Az előttem lévő gyerek nem lazította el megfelelően a sejhaját, és az orvos úgy belevágta szegénybe a tűt, hogy felszakadt a bőre elég nagy felületen, vérzett is rendesen, és az az ordítás, amit a fiú leművelt… Mit ne mondjak, időzítve volt, hogy rendesen betojjak a hatására. (: De ahhoz képest mára szeretem a tűket, és élvezettel járok vérvételre is.
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Attól függ, hogy milyen téren lennék híres. Mondjuk egy napiszaros sztárocska nem túlzottan szeretnék lenni… De ha általam megbecsült területen futnék be olyan dolog miatt, amire büszke lehetek, akkor valószínűleg elég jól kezelném a hírnevet. Nem vagyok izgulós, szívesen beszélek-olvasok mások előtt, az utazást és az esetleges magányt is jól tűröm bizonyos ideig, tehát megoldanám. Bár nem ez a nagy álmom, szóval előbb adatnék ki bármit is álnéven, minthogy a célközönség szétmarcangoljon emberileg.
12. Szoktál álmodozni?
Örökké javíthatatlan álmodozó maradok, ez ellen nincs mit tenni.
13. Járnál Chace Crawforddal? 😛 (Googleba lesd meg.)
Nem egy kép alapján szokásom ítélkezni, legfőképpen nem társat keresni. De ha a kérdés erre irányul: nem, nem az esetem. Bár ennyi erővel arra is kevés az esély, hogy mondjuk Johnny Depp mellett megmaradnék, ha lenne rá lehetőségem, mert fogalmam sincs róla, hogy a vonzó külső mit takar (a tehetségen kívül persze).
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Amennyit a sors szeretne. Ha egy jön össze, akkor annyi, viszont ha öt, akkor sem halnék bele. De inkább saját magam ölném meg, minthogy bevállaljak egy abortuszt. És a nevek…
Fiú: Marcell, Ábel, Lőrinc, Péter és a Leander, valamint a Berek is tetszenek, de nem biztos, hogy megkockáztatnám.
Lány: Veronika, Hermina. A többit valószínűleg személyek után adnám: például sosem szerettem a Heléna nevet, de annak idején Mrs. Burton asszonyság megváltoztatta a véleményemet. Elvégre egy ember széppé tud varázsolni egy nevet, viszont egy név egy embert aligha.
15. Adni, vagy kapni jobb?
Nem kenyerem a képmutatóság, ezért nem vágom rá rögtön, hogy adni. Bár itt volt a szó az ujjaim hegyén, de jobban belegondoltam, és nem. Nem feltétlenül jobb adni, ha arra méltatlannak vélek egy személyt. De mivel álszenteskedés nélkül tényleg többnyire adakozni szeretek jobban, így erre voksolnék.

.

.

# Egy titok:
Számomra nincs jobb kifejezőeszköze a szeretetnek, mint az ölelés. Aligha van jobb érzés egy hosszan tartó, szoros, szívhez szóló ölelésnél.
.
.
# Öt kérdés: (Ezt minden díjazott saját maga tegye fel, és válaszolja is meg.)

.

1. Csalódtál már valaha egy ellenkező nemű személyben?

Nyilván. Hiszen csalódások nélkül nincs harcedzett szív.

2. Ha visszamehetnél a múltba, változtatnál valamin?
Néha nagyon csábítóan hangzana ez a lehetőség, mégsem érzem úgy, hogy jogom volna bármit is módosítani. Az élet nem egy rózsaszín vattacukorfelhő, ahol nem érhet semmi baj. A legkevésbé sem, és jól is van így. Azok a dolgok, amiket legszívesebben átalakítanék vagy eltörölnék a múltamban/múltamból tették a legnagyobb hatást rám, és tőlük vagyok olyan, amilyen. Biztosan sokat fogok még változni az évek során, és rengeteget fogok még szenvedni, de örülök neki, hiszen szenvedés nélkül nincsen élet. Pedig az élet elég jó kis dolog, nem? (:
3. Magabiztos vagy önbizalom hiányos: melyik jellemez téged inkább?
Én volnék a kettő tökéletes ötvözete. Olykor nagyon határozottnak, lazának és flegmának tűnhetek, de igazából odabent egy megtestesült komplexusgyűjtemény lakozik.

4. Írj három rossz tulajdonságot, ami a munkásságod/tanulmányaid rovására megy!
1. lustaság
2. kalandvágy
3. szorgalom és türelem hiánya
.
5. Szereted a keresztneved?
Sok ember gyűlöli a nevét, és panaszkodik miatta, esetleg a szüleit hibáztatja, amiért “elrontották az életét egy rusnya névvel”. Nos, rám ez a legkisebb mértékben sem jellemző. Nagyon szeretem a nevem, semmire sem cserélném le. Pedig elméletileg anyám mást szánt nekem, szóval ennyit apámnak köszönhetek…

.

.

# Állítsd össze a bakancslistád! (Azt jelenti, hogy írd le, mit akarsz MINDENKÉPP megcsinálni a halálod előtt!) Akármilyen hosszúra csinálhatod.
.