The 30 Days Goth Challenge – 23. nap

23 .napKedvenc művészed vagy fotósod.

Ismét egy fogós kérdés, hiszen a művészetnek számos ága van – rengeteg zseniális alakkal, mikből nehéz a legkiemelkedőbbeket kiválasztani.
Nézzünk néhány hozzám közelebb álló ágazatot.

Irodalom: már annyiszor szóba jött, de ismét csak Poe-t tudnám megemlíteni favoritként. Persze rajta kívül is nagyra becsülök még rengeteg írót/költőt, de felsorolni nem fogom őket. A kedvenc műfordítóm mindenesetre Tóth Árpád.

Festészet: kedvencként talán Rafaello Santi-t hozhatom fel, mert az ő képei már évekkel ezelőtt is lenyűgözték kicsiny lelkemet.

Fotográfia: ezt viszont passzolom. Sok művész képeit csodálom, de kedvencet azért nem tudnék mondani.

Színészet: a két nyertes mindenképpen Helena Bonham Carter, Johnny Depp és Stuart Townsend, de főleg az első. Hihetetlen. Egy ember hogyan lehet ennyire tehetséges? Az első két művész a Sweeney Todd-al nyűgözött le először (és onnantól kezdve nem volt megállás), Stuart pedig a Kárhozottak Királynőjével lopta be magát a szívembe. Természetesen sok-sok hihetetlen tehetségű színész(nő)t szeretek rajtuk kívül is (pl. Sir Anthony Hopkins, Heath Ledger, Edward Norton, Edward Furlong, Keanu Reeves, Christina Ricci, Katharine Isabelle), de Ők hárman az úgymond kedvencek.

Ének: igazi kedvencként négy énekesnőt tudnék felhozni. Az első három Amy Lee, Michell Belanger és Siouxsie, kik tehetségükkel, kisugárzásukkal, ízlésükkel rögtön belopták magukat a szívembe. A negyedik nőszemély viszont leginkább a torkában rejlő kincs miatt értékelendő – Hayley Williams (bár a Paramore végképp nem az én világom) a tehetség mintapéldánya. Gyönyörű mind a négyük hangja.
Férfiak terén pedig nem szívesen mondanék példát.

The 30 Days Goth Challenge – 22. nap

22. napHa részt vehetnél bármely goth eseményen, melyik lenne az és miért?

Ismét kénytelen vagyok magamra vállalni az ünneprontó szerepét.
Nem túlzottan vágyom sehová, semmilyen “húdedarkokvagyunk” társaságba, mert a közösségek mindenki számára ismert átka, hogy mindegyiket megkörnyékezik a nem oda való egyének is. És ez számomra nem móka. Bár elég nyitott vagyok az újra, mégis maradok a “járt utat a járatlanért el ne hagyj” elvnél. Számomra az is bőségesen kielégítő esemény, ha a barátaimmal/ismerősökkel összeverődünk, és bevadulunk kicsit… Még sosem voltam fesztiválon, de azt azért nem állítom, hogy egyes összejövetelek nem tűnnek csábítónak. Kiemelni ugyan nem fogok egyet sem, de életem során remélhetőleg legalább egy belföldi Fekete Zaj (állítólag nem nagy durranás…) összejön.

The 30 Days Goth Challenge – 21. nap

21. napMilyen testmódosításod van (tetoválás, piecring), vagy milyet szeretnél?

Jelenleg a hajszínem módosításán kívül semmi mással nem bővelkedem – de ez is éppen elég (egyelőre).
Még régebben szerettem volna egy piercing-et az orromba. Ugyan most sem tartom rossz ötletnek, de azért a jelenlegi eszemmel már nem vállalnám be. Félreértés ne essék – nem ítélem el a piercing-et, sőt! Csak jelen helyzetben számomra nem a legjobb döntés kilyuggatnom magam.
A tetoválásokat nagyon szeretem, de számomra túl komoly és visszavonhatatlan lenne magamra varratni bármit is. Hiszen annyira változó az ízlésem… De azért akadnának motívumok, amik tíz éve is megdobogtatták a szívem, és újabb tíz év múlva sem lenne másképp, mégsem merném bevállalni. Majd elég lesz akkor elgondolkodnom ezen, ha lesz munkám, és még érettebb lesz a felfogásom. (:
Azonban ha már tetoválás a téma, régóta szeretnék a nyakamra egy fekete keresztet. Később kiderül, mi lesz belőle…
(Előre bocsánat, megint nyers leszek.) A testmódosításokon belül a számomra legundorítóbb és felelőtlenebb a fültágító. Szerintem nem is kell részleteznem. Azért kíváncsi lennék, hogy ötven évesen mit kezd az adott hölgyemény/úriember a petyhüdten fityegő fülével, amit max műtéti úton lehet valamivel élhetőbbé varázsolni…

Na de ízlések és pofonok. Bár sok ember ízlése jó nagy pofont érdemelne…

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez a finomság pedig csak az érzékletesség kedvéért. 😉

The 30 Days Goth Challenge – 20. nap

20. napHa bármilyen színűre befesthetnéd a hajad, milyen lenne?

Nahát, ezennel el is érkeztem a kihívás kétharmadához.
…Érdekes a kérdés, hiszen úgy fogalmazódott meg, mintha a hajfestés egy nagyon elhatárolt, extrém, sőt túlvilági dolog lenne, ami után az ember maximum csak sóvároghat. Pedig ez véletlenül sincs így a valóságban.
Mivel megadatott számomra az a lehetőség, hogy kedvem szerint befestethessem a bozontomat, ezért kapva az alkalmon végre viszontláthattam a tükörben álmaim hajszínét. A feketét. Még általános iskolában, amikor nagyon elkapott ez a “fessünk hajat” láz, megfordult a fejemben, hogy a frufrumat feltuningolom egy sötét padlizsán vagy egy sötétvörös tinccsel. De szerencsére ezt a gyermekded gondolatot átértékeltem és maradtam az én gyönyörűséges feketémnél.
Mivel azóta szegény hajam sok kínt átvészelt, ezért sajnos soha többé nem leszek fekete (*sír*), de ha nem lenne semmilyen következménye, akkor szemrebbenés nélkül visszakormosodnék.

The 30 Days Goth Challenge – 19. nap

19. napOssz meg egy szépség tippet, és egy képet magadról a kedvenc sminkedben.

Na ez az a rész, amit kétlek, hogy ma képekkel illusztrálnék. Jelenleg legkevésbé sincs kedvem magam kikenni, de valószínűleg hamarosan pótlom, mert néha elkap a “láz”.

Mivel már régen kinőttem a kenceficés korszakomból (kb. általános iskola 7. osztályában), ezért hétköznapokra vagy semmit, vagy maximum egy kis szemceruzát viszek fel az szemem alsó ívére.
Ami a sminkem legmeghatározóbb mozzanata, az a szemöldököm. Ugyanis a fekete haj nem éppen szemet gyönyörködtető kontrasztot gyújt a szőke szemöldökkel, így azt mindig muszáj vagyok színezni.
Természetellenesen nagy szempilláknak örvendhetek, ami önmagában véve nem lenne rossz, de mivel minden egyes szál mézszínű, így nem túlzottan láthatóak és elvész a hosszukból adódó varázsuk. De mivel véleményem szerint nem áll jól nekem a szempillaspirál (majd mellékelek képet, hogy elbírálhassátok), így ez általában kimarad az életemből.
Régen nagy szájfény – és ajakbalzsampárti voltam, de ma már sosem kenek semmit az ajkaimra. Az alapozók és púderek sem az én világom, maximum bőrhiba esetén korrekciós célból alkalmazok egy-egy pötty alapozót.
De hogy fehérre mázoljam az arcom – kizárt. Ha már nem ilyennek teremtettem meg a természettől adódóan, akkor üsse kavics – de ennyire mesterségesen nem járnék el még a hőn áhított sápadtság érdekében sem.
Gyűlölök bármit is magamra aggatni, ami nem én vagyok. Elvész a természettől megadatott eredetiségem, varázsom.
(Milyen idétlenül is hangzik ez egy olyan egyén szájából, aki éppen azért szenved, hogy visszanyerje eredeti hajszínét… De ember vagyok, változom. Mi több – talán sok-sok év múlva fel is növök.)

 

The 30 Days Goth Challenge – 18. nap

18. nap:  A legrosszabb, ami a hajaddal történt.

Húha, arra a – még hozzám képest is – gyászos napra fájó visszaemlékeznem.
A hajam haláltusájának tetézéseként (itt és itt olvashattok előzményeket, ami talán megkönnyíti a megértést) belevágtam egy gyilkos procedúrába.
Mivel a hajam kiszőkítéséért az idő múlásával (és a türelmem fogyásával) arányosan vagyok képes egyre több áldozatot hozni, így azon a délutánon elhatároztam, hogy anyám segítségével ki fogom szőkíttetni a hajam.
Igen… A remek tervek, a hatalmas önbizalom, és a vigyor, hogy “na, ma én szőke leszek” meghozták az eredményüket.  Két csomag szőkítőpor alkalmazása után az eredmény: a tövénél platinaszőke, középtájon kacsasárga, alul pedig masszívan fekete lobonc. Mit ne mondjak, volt öröm. Bár én csak röhögtem kínomban, anyám majdnem elájult a színpompás látványtól. :’)
Na, rögtön be is festettük volna barnára – ha lett volna otthon hajfesték. Vasárnap = nincs nyitva a fodrászkellékes és a drogéria = pánik. Szerencsére mélyreható kutatás után rájöttünk, hogy van otthon egy dobozzal, azt rá is kentük, de persze szinte semmit nem fogott rajta.
Egyébként nem lett volna semmi gond, hiszen maximum a festék beszerzéséig nem megyek ki az utcára – a prücök viszont abban rejlett, hogy másnap orvoshoz kellett mennem. OLYAN fejjel. Kicsit volt csak vicces, hogy még a rendelőben sem vettem le a sapkát.^^” Vérbeli zsidónak éreztem magam. Aztán másnapra sikerült két doboz festéket keríteni, ami persze szintén nem fogta be rendesen. Így még azon a héten a fejemre kerül újabb két doboz maszlag, minek hatására végre majdnem egyenletes sötétbarna lett a hajam. Körülbelül olyan, amilyennel nekikezdtem az egésznek – csak még töredezettebb.

A tanulság:
1. a feketét nem hozza le a hidrogén peroxid
2. ha hülye vagy, ne csodálkozz, hogy kipereg és töredezik a hajad
3. ha anyukád alapból is szívbeteg, ne vond be a “kétes ügyleteidbe”
4. ne cseszd el a szőke hajad különféle kencékkel

És a slusszpoén: ha visszamehetnék az időben, ugyanúgy befestetném feketére a hajam. Mindent megért ez a pár év hollóság.

The 30 Days Goth Challenge – 17. nap

17. napA kedvenc goth márkád.

Na, ez egy rövid kis poszt lesz.
Mivel a divatot a sötét oldalon sem követem, így nem csak kedvencet, hanem egyáltalán goth márkát sem tudnék megnevezni. De ha ismernék is ilyet, akkor sem hinném, hogy lenne keretem efféle holmit vásárolni. Maradok a jól bevált kis boltoknál, ahol olykor (nagy szerencsével) remek dolgokat túrhatok elő a témában. És persze ott vannak a turik, vásárok, bolhapiacok…
Ha ez esetleg idetartozik, akkor bakancsmárkákat tudok sorolni. Mivel az én (szó szerint) drága Irénkém Shelly’s, ezért pofátlanság lenne vele szemben más márkát kedvencnek vallani. De a Martens, az Undercover és még pár márka is “egész jó”.