A Viszlát Ében Project II.

Üdvözletem.

Mivel már az égegyadta világon mindennel próbálkoztam hajszőkítés terén, így a sok hiábavaló próbálkozás után két lehetőség maradt:
1. vagy levágatom a hajam
2. vagy lenövesztem.
Mivel az első verzióhoz egyszerűen nem lenne elég lelki erőm, így sajnos kénytelen voltam a második mellett dönteni. Szerintem mondanom sem kell, hogy milyen ocsmány… De ez van, át kell vészelnem.
Most 18-án ellátogattam anyámékkal egy vidéki falunapra (olyan hangulatosak általában), egybekötve az osztálytalálkozómmal, mert volt osztályfőnököm pont arra a napra szervezte, pont oda. Két legyet egy csapásra. A vicc az volt, hogy összesen öt ex-osztálytársam jelent meg rajtam kívül, szóval egy kis beszélgetés, “kis” ivászat (volt osztályfőnököm aztán bírja az iramot o.O) után átadtam magam barátnőmmel a reggelig tartó tombolásnak. Bár a zene elég khm… érdekes volt (az est fénypontjának Komonyi Zsuzsi koncertje számított, szóval el lehet képzelni), ilyen alkalmakkor azonban nekem még az sem számít, ha Nótár Mary megy (azért ez erős túlzás volt, de értitek), a legfontosabb a társaság. És mivel az nagyon jó volt, így remek kis estét hoztunk össze.
Az egészből viszont arra szeretnék kilyukadni, hogy kivételesen összeálltam barátnőmmel egy közös képre, gondolván, hogy az emlék mindig jól jön.
Tehát vigyázat, hányózacskókat előkeresni!
Nagyon ocsmány a lenövésem. De kezdek beletörődni… (És a fejemet sem kell nézni, sem kinevetni, a kép készültekor volt már bennem házi szilva, házi bodza, Fütyülős barack, Fütyülős bodza, csomó whisky, vodka… Tehát a “nem szabad keverni a piákat” elv valahogy otthon maradt. De nem kell leszólni érte, nagyon ritkán iszok, és ez most egy ilyen alkalom volt – és még be sem álltam.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Huh, tényleg elég durva fejem volt, ahogy így elnézem. o.O De már mindegy, a hajamat tessék nézni! (Azt is csak saját felelősségre.)

Reklámok