A legmélyebb inspiráció.

Üdvözletem.

Két dolog van az életben (igazából több, de ezek a legérdemlegesebbek), amiket egyszerűen nem vagyok képes eltűrni, de legfőképpen megbocsátani.
Ez pedig az árulás és az, ha valaki meg akar vásárolni engem.
Sajnos mindkettőben volt már részem. De tegnap, sőt leginkább ma döbbentem rá arra, hogy az egész jövőképem egy hatalmas undorító, de legfőképpen hazug képmutatásra épül, s ráeszméltem arra is, hogy éppen ezért gyökeresen változtatnom kell.

A szilárd és megingathatatlan terveim, mik valljuk be, meglehetősen nagyszabásúk – de mi értelme lenne kicsiben tervezni? -, még mindig ugyanolyan formában, kristálytisztán lebegnek az elmém képzelt  “Mit kell elérned az életben?” feliratú parafatábláján. A sors kegyetlen csattanójaként azonban az eddig is homályba merülő körülmények, a fontos és elkerülhetetlen részletek jelenleg még inkább, körülbelül százszorta  fakóbbak, mint eddig.
Mégis, felcsillant előttem egy új, fényesebb, de sajnos sokkalta rögösebb út. Rengeteg újsütetű instrukcióval futottam össze, mik a jövőképem mérföldekkel magasabb szintre emelték. A bökkenő csak az, hogy a friss ideák egy egészen új – valljuk be,  költségesebb és jelenleg még kivitelezhetetlennek tűnő – élet lehetőségét tárják elém, minek megvalósításához hihetetlen mennyiségű kitartás, szorgalom és türelem kellene. Csak az sajnos nekem nem áll birtokomban.
Az a probléma, hogy a “muszáj nagy úr”, így maga a sors ultimátumát kell fontolóra vennem:
Leragadok a régi kis világomban, ahol feledésbe merül az erkölcs, a jó, az emberség, a saját személyiségem és értékeim, és amin szemem felnyitásának tempójával egy ütemben rohamosan kezdek túlnőni, vagy nyitok az új felé, megkeresem a saját utam egy teljesen más közegben, és levedlem a régi énem egy szemétbe illő darabkáját?

Természetesen első olvasásra mindenki a második verzió mellett döntene. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű (mert miért is lenne…). Hogy kicsit félbehagyjam a ködösítést, elárulom: egy teljesen új városról, és minden ízben új életmódról beszélek.  Mindez remek és izgalmas váltásnak tűnik, mégsem könnyű – elvégre itt élnek a szeretteim, ide köt a múlt azon része, amit becsülök. De ez sem fog visszatartani.

Nothing can stop me anymore!

Reklámok