Sötét menedék.

Üdvözletem.

Így, péntek 13-a alkalmából úgy gondoltam, hogy előállok egy újabb érdekes poszttal, ami talán sok goth emberke számára hasznos lehet.

Nos, bizonyára számos egyénnek közületek meggyűlt már a baja a lakberendezéssel. Vagy nem volt ötletetek, vagy volt, de a szülők/testvérek/lakótársak/tulajok, illetve akár a kedvesetek nem igazán díjazta volna.

Hát igen, ez elég kényes téma, hiszen nehéz megtalálni az egyensúlyt az Addams family-s borzadálylak és a stílusos, ízlésesen morbid menedék között – főleg akkor, ha másokkal is meg kell osztanunk a mi kis belső életterünket.

Célom, hogy olyan tippekkel szolgáljak a dilemmában lévő, újításra vágyó sorstársaknak, amivel egy mások számára sem kifogásolható, szolid, mégis hangulatos otthont teremthetünk, elkerülve, hogy tudtunk nélkül átessünk a ló túlsó oldalára.

(A képekkel még mindig nem vagyok kibékülve, ezért a fantáziátokra bízom a dolgot.)

I.  Az egyik fő problémát a fal színe szokta okozni.

Mi az, ami sok, és mi az, ami még belefér?

Főleg a szubkultúrába rövid ideje becsöppenő babybat-ekre szokott rájönni az a késztetés, hogy fessék feketére a falukat.
Ugyan a fekete fal nagyon jól hangzik, mégis veszélyes és meggondolatlan lépés ilyenre elkötelezni magunkat. Egyrészt azért, mert a „kevesebb néha több” elvnek hódolva az apróságok segítségével sokkal szebb összhatást érhetünk el, másrészt a fekete fal a szó szoros értelmében beteges. Nem csak maga a gondolat, hogy bevállaljunk egy ilyen nagy változtatást, de tudományosan bizonyított, hogy akik sötét falak között tengetik mindennapjaikat, azok jelentősen hajlamosabbak a depresszióra. Ezen okok miatt inkább egy szép szürkés, vöröses vagy lilás színt ajánlanék, de a zöld és kék bizonyos árnyalatai sem rosszak. Lehet, hogy ez furcsa, de a sötétszürkén kívül a fehér falú szobákat is remekül el lehet „gothosítani”. Az alapszínre felvihetők motívumok, a sötétszürkéére például gyönyörű fekete íveket lehet varázsolni.

Figyelem! A választásnál azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy amíg a vörös ingerlő hatású, addig a zöld vele ellentétben nyugtató. Ez fontos szempont lehet.
Pl. A „kevesebb néha több”-re egy precedens: [ Katt. ]

II.  Másik érdekes kérdés a függöny.

Sokan „beérik” egy egyszerű fehér csipkefüggönnyel, ami szép kontrasztot nyújt a fallal, de van, aki a vaskos, fekete sötétítőkre esküszik (ami jól szigetel, és nem ereszti be a kósza fénysugarakat). A fal színétől függően ebben már lehetünk kicsit felszabadultabbak, és akár kreatívkodhatunk is. Például egy fekete példány aljára vörös textilfestékkel készíthetünk vérmintát, különböző formában (pl. cseppeket, vérfolyamot, foltokat). Nagyon szépen tud kinézni, de azért ne essünk túlzásokba. Ha úgy jobbnak látjuk, ezt a vérmintát fehérrel is megfesthetjük, így nem lesz olyan morbid. Ha szürke a fal, ahhoz mondjuk ez az ötlet nem illene, hanem inkább egy vörös, csipkemintájú függöny.

III.  És ott a szőnyeg.

A fehér és szürke szőnyeg nem a legjobb döntés, mert könnyen koszolódnak, a feketén viszont a szöszök és egyéb nem kívánatos dolgok látszanak meg. Éppen ezért itt talán a vörös vagy a mélylila a legjobb választás, esetleg a sötétzöld vagy sötétkék.

IV.  Fontos állomás a csillár.

Ebből szerintem az ódon hangulatú, régi utcákat idéző kovácsoltvas darabok a legmutatósabbak, és nem is tartoznak az ijesztő szekcióba. Sokkal inkább elegáns, kifinomult hatást keltenek. Amennyiben be akarunk szerezni egy ilyen darabot, jól körül kell néznünk, mert sok helyen gigászi összegekért kínálják, de jó helyet kifogva van, ahol potompénzért. Talán a legérdemesebb egy mesteremberrel megcsináltatni, nem ritkán jobban kijövünk anyagilag ezzel a módszerrel.

Éjjeli lámpa gyanánt eszméletlenül hangulatos tud lenni még egy fáklya. Majdnem minden boltban lehet venni, ahol lámpák kaphatóak, és meglehetősen vonzó áron. [ Katt. ]

Stílusos, de konzervatív megoldás, amibe senki sem köthet bele: [ Katt. ]

V. Egy mutatós tükör is csodákra képes.

Ebből is a kovácsoltvas az ideális, egy ilyen keret hihetetlenül fel tudja dobni. Sajnos ezek általában elég drága kiegészítők, de tükrökre mindig szüksége lehet az embernek, így ha már vesz, normálisat vegyen – jobb esetben csak egyszer kell kidobni azt a sok pénzt, mert örök életűek.

A ilyen tükrök misztikus hangulatot adnak a szobának, és tágítják a teret, ami előnyös.

Ez például gyönyörű, és maga a tapéta sem „rossz”. [ Katt. ]

VI.  És a bútor-dilemma

Hacsak nem most készülünk beköltözni és berendezést vásárolni, nem hiszem, hogy hirtelen van kapacitása bárkinek is csak úgy kidobálni a bútorait és új, ”gótabb” darabokat beszerezni. Ezzel nincs is semmi gond, csupán abból kell gazdálkodnunk, amink van. A régi típusú, szépen kimunkált, faragott fabútorok gyönyörűek, de ha nekünk nincs ilyenünk, akkor a saját egyszerű darabjainkat is fel lehet dobni néhány egyszerű ötlettel – amihez azért kell némi kreativitás és tevékeny hozzáállás. Például méteráru boltban vehetünk fekete csipkét, és egy kis ragasztó segítségével bevonhatjuk vele a fiókok, szekrényajtók fogantyúit, de fekete üvegfestékkel is nagyszerű ábrák varázsolhatók a szekrényekre-asztalokra, és az ablakokra is természetesen. Az ötletesség a fontos.

VII.  Kiegészítők – avagy apróságok a hangulatért.

Véleményem szerint főként erre kell összpontosítania minden felpezsdülésre vágyónak. Itt sem árt az alkotószellem, saját kezűleg is remek dolgokat gyártmányozhatunk. Törekedjünk az egyszerűségre, és ne keressünk méregdrága darabokat – inkább vegyünk csipkét és tüllt méteráruboltban (továbbiakban máb), de papírírószer – és százasboltokban is igazi kincsekre lelhetünk, amivel feltuningolhatjuk a cuccainkat.
Két saját villámötlet
(a képhiány elég zavaró, de bízom a fantáziátokban):
1. 
Virágcserép Lilith-módra : vegyünk valami nagyobb szupermarketben (pl. a Tesco zseniális a célra) 100-200 forintért egy vörös műanyag cserepet. A külső részén fessük be a felső peremét úgy 4-5 cm-es sávban feketére (üvegfesték, körömlakk, de akár alkoholos filc is megfelel). Vegyünk egy olcsó mábban fekete csipkét, és otthon egy kis ragasztót használva tekerjük körbe a cserépen, pont a fekete sáv alatt. Ha kész, hagyjuk kicsit száradni. Nagyon mutatós!
 2.  Pókos fityegő: igazán egyszerű az elkészítése, és jól is néz ki.
[ Katt. ] – Körülbelül így kellene festenie, persze más színben (a linkelt oldalt ne nézzétek, csak a képet, mert én is sírva fakadtam). Keresztbe tett hurkapálcikák köré kell csavargatni a fonalat. Utoljára általános iskola alsó tagozatában csináltam ilyet, úgy nyolc évesen, és ha akkor ment nekem, ti sem fogjátok elrontani.

Az ilyen apróságokon kívül még egy hangulatos váza (akár művirággal), egy morbid porcelánbaba, néhány gyertya hangulatos tartókkal, egy-két sötét díszpárna és voálá! Kész is a visszafogott, mégis nagyszerű goth-hajlék, ahová öröm visszavonulni.

/Bővítés alatt./

Reklámok

Zavaros ábrázatok.

Üdvözletem.

A hőség a mai napon elviselhetetlenné nőtte ki magát. Bár a lakás sötétítői és redőnyei remek védelemnek tűntek, a kellemes árnyékteremtésen kívül egyéb hasznuk nem volt.
Az emberek olvadnak, mint a marcipánbabák.

A délután folyamán elhatároztam, hogy a mai bejegyzést végre kicsit feltuningolom néhány képpel. Mivel ha csak tehetem, fotózok, így néhány (főleg mai) munkám helyet érdemel itt. De valószínűleg egyéb fotókat is megosztok, amik ide illenek.  Talán valamit tükröznek is belőlem.

…Huh, belemerültem a képfeltöltésbe, de egyetlen kattintással tönkretettem a másfél órás munkámat. Minden kép letörlődött.
Nem káromkodtam, neeem…
Na mindegy, erről ezek szerint lemaradtok. Majd valamikor. Talán.
Pedig raktam fel képet a fűzőmről, a dögömről, az esti temető borzongató látványáról, az erdei napsugarakról, tetszetős bútorokról…
Csak hogy mindenkinek sajogjon a szíve. *muhaha*

Böngészésem során rátaláltam egy régen látott, és annak idején értelmesnek tűnő filmre. A címe Ginger Snaps – Vérszomj. Nagyon tetszett anno, ezért ma meg is nézem az első két részt. Illetve már holnap…