The 30 Days Goth Challenge – 25. nap

25. napGondolkoztál már azon, hogy elhagyd a szubkultúrát? Ha igen, mi vitt rá erre?

Vészesen közeledvén a kihívás végéhez elérkeztünk egy nagyon fontos kérdéshez.

Biztos minden ember érezte már úgy, hogy na akkor itt és most elege van mindenből, és legszívesebben kiszaladna a világból a bőrét, mint a múltja minden rejtett titkának képviselőjét letépve magáról – elfordulva mindentől, ami addig kedves volt a számára.
Sajnos kijelenthetjük, hogy az élet nehéz, és a sors nem mindig rózsaszín (esetünkben fekete) fellegekkel kecsegtet. Nem. Az élet tele van bonyodalmakkal, akadályokkal, miket nem könnyű áthidalni, sőt olykor túlélni sem. Bárki elérhet egy olyan mélypontra, ahol már semmi sem számít, és minden értelmét veszti – na ez az a pont, amikor csak a saját jellemünk, saját lelkünk erőssége és őszintesége határozza meg, hogy túllépünk-e az addigi önmagunkon, vagy szilárd karmokkal megragadjuk régi énünk azon darabját, amit elkeseredettségünkben talán egy időre a pokolba kívántunk, de ami nélkül jobban belegondolva senkik vagyunk.

Bizony. Én is elgondolkoztam már a “mi lenne, ha…” fennálláson, amit nagy álmodozó és megrögzött filozófus voltomnak tudhatok be. De számomra ez a pont nem a külső hatások miatt köszönt be, mi több egyes intézményekhez és/vagy emberekhez sem voltam/vagyok köteles alkalmazkodni olyannyira, hogy be kelljen áldoznom a személyiségemet a célért.
Viszont ezzel el is érkeztünk az elmélkedésem gyökeréhez. Talán képmutatóságnak fog hangzani, de nem is várok megértést, sem egyetértést:
Igenis van, legalábbis lesz olyan alkalom vagy tényező, amiért cserébe képes lennék beáldozni lényem 90%-át. Ebbe beleértve a “sötét oldalamat”.

Azonban milyen remek kis teremtmény is a szív és a lélek – hiszen abból kiszakítani emberek számára lehetetlen azt, ami ott mélyen meglapul. Éppen ezért, bár a fekete ruháktól képes lennék megválni, sőt talán írás nélkül is kihúznám egy darabig, de teljesen soha nem lennék képes kiszakítani magamból az ott rejlő eszméket, képeket, ideákat, szépséget. És valószínűleg negyven éves (ha Isten megsegít) családanyaként már mellőzni fogom a fűzőket, sőt acélbetétest sem fogok hordani, odabent viszont ugyan az az álmodozó, (talán hiába) reménykedő, fantáziadús ember fogok maradni, aki mindig is voltam – valószínűleg egy kicsit meggyötörtebb, de sokkal tapasztaltabb és érettebb verzióban.

Összefoglalva: maga a “kilépés” gondolata már természetesen megfordult a fejemben, de hogy éljek is a lehetőséggel, az kizárt – külsőségekben pedig még nem kényszerültem rá, szerencsére.

Reklámok

The 30 Days Goth Challenge – 11. nap

11. napA ‘goth’ számodra életsítlus is? Fejtsd ki!

Sajnálatos, hogy ezek szerint ez egyes embereknél nem nyilvánvaló.
Ha nem életforma, akkor mégis mi más lehetne? Egy divathóbort, vagy múló gyerekszeszély?
Persze azért azt is fontolóra kell vennünk, hogy egyes személyeknél mit is takar a “goth életstílus”, mint nagy betűs fogalom. Egy kívülálló, aki nem túlzottan tolerálja a szubkultúrát, talán rögtön rávágná, hogy “A goth életstílus része márpedig a magamutogatás, a temetőben pózolás, a vérivás, a maskarák mögé rejtett személyiség.” Van, aki így értelmezi ezt az egészet. De van, aki egészen másképpen, elvonatkoztatva a külsőségektől.
Nehéz, mi több lehetetlen lenne szavakba foglalni, hogy a goth-ok számára mit jelent ez az életstílus átfogóan. Van, aki a sötét művészi vénájának és tehetségének kinyilatkoztatásaként éli meg, van, aki csendes magányba zárkózva a könyvek világát választva azonosul vele, de megint mások lehet, hogy egy fantasztikus, megértő közösségre lelnek a többi goth személyében.

És hogy Nekem mit jelent?
Igen, ideje rátérni magára a kérdésre. Sok-sok bejegyzésen át feszengettem már a témát, terjedelmes bekezdésekbe foglalva véleményemet és álláspontomat, így nem hiszem, hogy sok újdonsággal tudnék szolgálni a Tisztelt Olvasónak. Azért tartom a gothikus szubkultúrát egy életstílusnak, mert van akkora múltja, és az évek alatt összegyűjtött hordereje, hogy bátran ki tudjam ezt jelenteni: igen, a goth egy életforma. És az, hogy ezt az életformát ki hogyan éli meg, az csakis magán az adott személyen múlik. Akadnak emberek, akik megértek arra, hogy ne csak becsüljék és áhítság a gothikát, hanem sajátjukként éljék meg azt. Ugyan ezen életformába sem egységes vonások tartoznak bele, de szerintem kijelenthetem: a goth lét magában hordozza mindazt, ami ártalmatlan gyönyört az éjszaka kínál.
Hogy ezt a mondatot ki hogyan értelmezi, legyen a saját dolga.