Nemgoth Vallomások.

Sokakhoz hasonlóan engem is elért az Annie által útjára bocsátott Nemgoth Vallomások kihívás, amely során tíz afféle goth antisztereotípiát kell összegyűjtenünk, amik illenek ránk és amelyek alapján nem is vagyunk mi olyan felcetlizett horrorszökevények, mint ahogy azt a környezetünk először hinné.

Több embernél olvastam, hogy milyen nehéz is volt ezt összeszedni. Na én ennek az ellenkezője vagyok. 😀 Amint elkezdtem pontokba firkálni a vallomásaimat, arra lettem figyelmes, hogy már tizenötnél járok, és még mindig nem fogytam ki… Ezért némely állomásokat cselesen összevontam, egyeseket pedig ki is hagytam.

 

1. Közösségvállalás

Sosem titkoltam, hogy elég erőteljesen aszociális vagyok, ezért eltervezett szituációkban nehezen nyílok új embereknek. Részben ez is hozzájárult ahhoz, hogy eddig komolyabban nem foglalkoztattak a különféle goth találkozók, piknikek, teázások (vagy amikor hirtelen rám tört a szociális görcs, persze pont nem volt semmi érdemleges rendezvény a környezetemben). Ezt a “magamutogatást” (a szó jó értelmében) idén tervezem megtörni, hiszen meghívtak a Debreceni Dark Goth Találkozóra, így szeptemberben kissé kilépek majd a falaim közül. Izgatottam várom, hogy mi fog kisülni belőle.

2. Platformutálat

Már a kezdetek kezdetén is értetlenül álltam a jelenség előtt. Számomra kissé sem vonzóak ezek a holdjárók (ahogy itthon nevezzük), ormótlanok mindkét nemen viselve.

3. Természetesség

A goth, mint fogalom a legtöbb laikus és bennfentes egyén fejében is gyakran összekapcsolódik az erőteljes sminkkel, de én ezt abszolút cáfolom. Régebben volt egy időszakom, amikor még a konyhába sem voltam hajlandó kilépni szemceruza nélkül, de azóta feltehetőleg az önértékelésem rendeződésével együtt kopott le rólam a külcsín túlértékelése is. Másokon persze csodálattal fogadok egy-egy mesés kreálmányt (hiszen ha ez nem művészet, akkor nem tudom, mi), és néha rám is rám tör a hisztérikus “RÚZST AKAROK”-roham, de végeredményben mindig a természetességnél kötök ki. (Mellesleg mániákus szemtörlő/nyomkodó/kaparó nőszemélyként a smink csak felesleges diszkomfort érzetet vált ki nálam.)

4. Arany mánia

Úgy vettem észre, hogy a “sötétebb körökben” a legtöbb egyén az ezüstöt részesíti előnyben az arannyal szemben. Ez biztosan visszavezethető mitológiai/fantasztikus okokra is (tudjátok, az alvilági lényeken gyakran csak az ezüstgolyó fog), arra, hogy könnyebben elérhető, hiszen pl. egy ezüst fülbevaló az arany alternatíva töredékéért beszerezhető, így több ékszerünk lesz kevesebb pénzért, de az egyszerű szimpátia-érv is benne lehet a dologban. Igaz, hogy az én testem csak az aranyat viseli el (tegnap puszta szórakozásból beleraktam egy csodás bizsu fülbevalót a fülembe, és két percen belül égni, pulzálni kezdett a fejem, majd a szemem, a fülem pedig kivörösödött és feldagadt – sad story),  de ha ez nem így volna, akkor is azt preferálnám. Számomra sokkal méltóságteljesebb és szemet gyönyörködtetőbb – de aranyból is csak a sárgát vagyok hajlandó felvenni.

5. Puritán dekor

Ha a leendő, saját otthonomra gondolok, nem egy vérszínű kripta jut eszembe borszín függönyökkel és koporsó alakú bútorokkal, hanem pasztell földszínek, egy letisztult kis magánkönyvtár benyomásával. Fehér csipkefüggönyök, bézses-barnás párnák, takarók, rengeteg könyvespolc és szolid, kényelmes légkör.

6. Turik mellőzése

Alapból szeretem az új dolgokat (mi is pótolhatná egy frissen vásárolt könyv ropogós zamatát?), de a turikkal sohasem voltam kibékülve. Vagyis nagyon szeretem őket, hiszem hasznosak, örülök, hogy vannak – egy ideig ismerkedtem is velük, de valahogy mindig egy “rendes” ruhaboltban kötöttem ki -, és azt is tisztán látom, hogy potom pénzért dobálnak az ember után teljesen egyedi, jó minőségű dolgokat, de bennem mindig ott van egy kis tudatalatti gát, hogy az a holmi nem az enyém. Talán kicsit előítéletes is vagyok a ruhadarabjaikkal szemben (nem magát a turi intézményét értve ezen). Fura, nem igaz?

7. Extrém dolgok mellőzése

Ez külön pontot érdemel, mert nem vehető egy kalap alá a sminkkel. Ide sorolhatnám az extrémen színezett hajat, mindennemű testmódosítást, a piercingeket, fültágítókat, tetoválásokat. Másokon bizonyos esetben (és határig) kimondottan szépek, de a saját testemre kivetítve idegenkedem tőlük. Főleg a tetoválás az, amit nem mernék bevállalni, mert rövid időm belül megbánnám az ingatag személyiségemnek köszönhetően.

8. Mesék

Túllépve Tim Burton világán (amiért mellesleg még mindig rajongok), megőrülök a klasszikus és a gyermekkorom televíziós meséiért. Van, amikor beülök az M2 elé, és csak töményen élvezkedek. 😀 Valódi matuzsálemként legnagyobb kedvenceim az ezer éves mesék, pl. a Magyar Népmesék, Rumcájsz, Mátyás király meséi, a Futrinka utca, Mazsola és Tádé, Mekk Elek stb., de a Cartoon Network világa is totál én vagyok a Pindúr Pandúrokkal, Dexter laboratóriumával, Bocival és Pipivel.
Különös privilégiumot élvez nálam az Atom Anti – Cukorfalat – Dörmögiék szentháromság. 😀 (Főleg Cukorfalat.)

9. Hastánc

És nem feltétlenül a tribal gothic fusion, hanem a tipikus arab/egyiptomi/török, színpompás, vérpezsdítő, háremhölgyes verzió. Idén ősztől végre valahára ténylegesen belevágok majd a hastánctanulásba, és eszméletlen lesz, előre érzem! *-*
A színárban úszó jellege miatt mindenképpen érdemel itt egy pontot.

10. Kézműveskedés

Sajnos keserű ténye a mi szubkultúránknak, hogy túlvilági árakat képesek a forgalmazók elkérni egy-egy ruhadarabért vagy kiegészítőért, így aki nem teheti meg, hogy megvásárolja, vagy szimplán – érthető okokból – sajnál feleslegesen kiadni egy rakás pénzt egy egyébként viszonylag könnyen elkészíthető göncért, az gyakran ragad tűt és cérnát – de nem én. Sajnálatos módon a kézügyességem egyenlő a nullával, és nem is érzek különösebb hajlandóságot/vonzalmat az ügy iránt, ezért maradnak az összevadászgatott öltözékek. Érdekes, hogy megfigyeléseim szerint a külvilág varrótűvel a fenekükben születve álmodja meg a sötétebb ízlésű egyéneket, pedig ez mekkora butaság, Istenem.

 

Huh. Remélem, hogy mások is kedvet kaptam a vallomáshoz. Szívesen olvasnám az efféle kulisszatitkokat a sorstársaim (virtuális) tollából. (:

Kalandozás Ebay-földén.

Ha valaki rákérdez arra, hogy mi is az én legkárosabb szenvedélyem (amolyan “guilty pleasure” szinten),  gondolkodás nélkül az Ebay-t vágom rá. Ez az oldal egy valóságos menedék, egy második otthon, egy kreatív-színpompás rejtekhely – és emellett egy szívtelen pénznyelő. Bármilyen kis apróságért nézek fel, hihetetlen összegeket vagyok képes otthagyni mindenféle “ez nekem KELL”, mézes-mázos, léleksajgató, olcsó, de sokszor kétségkívül felesleges dolgokért. Persze a titka, hogy okosan kell csinálni (magyarul nem sok pénzt tárolni a bankszámlámon, muhaha), de végeredményben egy nagyon hasznos kis lelőhelye szó szoros értelmében szinte mindennek, amire csak szükségem van. (És nyilván az sem mellékes, hogy mindent – ha ügyes vagy, ingyen – házhoz hoznak.)

Gondoltam, megosztanám veletek néhány újabban rendelt, de még meg nem érkezett szerzeményemet, hogy szétoszthassam közöttetek az eddig csak az én mellemet nyomó várakozás izgalmát.

1. Az én új, szívszorítóan tökéletes iskolatáskám

bagg

Mivel szeptembertől egyetemista leszek, és a gimis táskám már kissé lerongyolódott (de mivel öt évig hűen szolgált engem, ez aligha róható fel neki bűnül), így mindenképpen be akartam újítani valami kissé különlegesebbet. Bár én a hátizsákok híve vagyok, de ez a válltáska egyszerűen kiáltott utánam… (: S mivel egyetemen annyira nem tervezek roskadozni a könyvektől, nem volt kérdés, hogy rányomjak a But It Now-ra. Óriási fogás volt, már most érzem.

Ár (szállítással): 6.078 Ft

 

2. Wendy Beauchamp nyakéke

woea

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hatalmas Született Boszorkányok (Witches of East End) rajongóként már Wendy első feltűnése óta csorgattam a nyálam/könnyem ez után a szépség után. Mind szimbolisztikai, mind esztétikai okokból a zöld verziót rendeltem (nem szeretnék spoilerezni, ezért ezt nem részletezném). Egyébként szívből ajánlom mindenkinek a sorozatot, élvezhető!

Ár (szállítással): 325 Ft (Igen, jól olvastad…)

 

3. Szimpla kis nyári ruha

ruhh

Mindig is akartam egy PONT ilyen ruhát, afféle sétálós-hétköznapi, nyári gönc címszóval. Nem túl rövid és közönséges, mégsem aszalódik meg benne az ember: tökély!

Ár (szállítással): 2444 Ft

 

4. Szexi titkárnős ruha 😀

ruhu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Komolyra fordítva a szót, az egyetemhez szinte szükségét éreztem egy kissé modernebb party-öltözetnek, hiszen nem szívesen mennék el egy könnyed szakbulira földig érő szoknyában. Nem vagyok az ennyire mini darabok híve, de egy-egy jól megválasztott harisnya csodákra képes – és ezt a “ledér” (:D) ruhát még aránylag elegánsnak is véltem.

Ár (szállítással): 2978 Ft

Remélem, hogy nektek is tetszenek az én becses kis zsákmányaim. (: Remélem, hogy egyikükben sem kell csalódnom majd élőben.

 

 

Gyötrelmes Igazság.

“Hátborzongató. Tényleg az.
Ez… Megihletett egy posztot.

…Írtam ezt tegnap este.
Nos, a rengeteg bennem kavargó érzelem szinte sikoltott a sorokba foglalásért (nagyon régen éreztem ilyen erős késztetést az alkotásra), de mivel egy bizonyos dolog keresztbe húzta ezen számításaimat, s mindössze erre a hét szóra tellett Tőlem, egyszerűen kiborultam. Mint egy hisztis kis liba.
Furcsa, mert bár ritkán előtör belőlem ez a bonyolult lelki állapot (egyszerűen definiálható a “dögöljön meg mindenki” kifejezéssel), ez a tegnapi olyan érzékeny hangulatban kapott el (valószínűleg pont a mellékelt videó miatt), hogy átéltem néhány óra mély depressziót.
Vicces dolog ez. (:

De új nap virradt, az idegrostjaim újra megkeményedtek, és végre elérkezett az idő, hogy bár nem olyan érzékletesen, ahogyan tegnap lettem volna rá képes, viszont a tőlem megszokott őszinteséggel kifejezzem, amit akkor szerettem volna, amikor este meghallgattam/néztem ezt a videót, és naiv reményekkel nekiültem összetákolni ezt a posztot.

Szóval.
Furcsa teremtmény az ember.
Figyelemre méltó és csodálatos, mégis szélsőségesen ostoba.
Képes szétzuhanni, majd újra talpra állni, de képes arra is, hogy rezzenéstelen arccal szétzúzzon másokat, és a padlón hagyja őket.
Boldogságában zokog, viszont legnagyobb bánatában is képes mosolyogni.
Kiszámítható, és mégis megfejthetetlen.

Tegnap este olyan mértékű lelki kimerültséget és feszültséget éreztem, amit már az írás sem lett volna képes enyhíteni, ezért mint mindenki más, Én is a zene kiapaszthatatlan kútjához fordultam gyógyír reményében.
A Youtube-ra érve szinte nem is a tudatom vezérelte ujjaimat, hanem valami megmagyarázhatatlan erő.
És akkor… Néhány kábult pislogás után arra eszméltem, hogy könnyezem. Nem a testem, de nem mondanám egyértelműen azt sem, hogy a lelkem volt az.
Egész egyszerűen, tömény és csalhatatlan módon vert fejbe az igazság.
Bár sosem voltam sírós fajta, mégis sokszor éreztem már ilyet máskor is, amikor egy zene hallatán elkezdtem önkéntelenül és úgymond ok nélkül sírni. Aki számára ismeretlen ez az érzés (ami hozzátenném számomra szinte felülmúlhatatlan), annak úgy tudnám legegyszerűbben elmagyarázni, hogy egy pillanatra kitisztul az elmém, és a testem nem érzékel semmit a külvilágból az adott klipen kívül (ha nem videót nézek, hanem szimplán meghallok egy zenét, akkor abszolút semmit), a lelkem pedig elkezd odabenn mocorogni. A mellkasom összeszorul, az arcomon pedig végigfutnak az olykor hűvös, olykor forró könnycseppek. Arcvonásaim nem torzulnak el, mint a testi fájdalommal járó sírásnál, amikor az ember a könnyeket megalázó teherként éli meg. Nem. Ez egy határozottan kellemes borzongás. Mint amikor a földre zuhansz, és néhány pillanatig öntudatlanul csak heversz, s még a legapróbb mozdulat gondolata is fájdalommal tölt el. Az áldott tudatlanság, amikor nem az elméd, hanem a lelked gondolkodik helyetted.
Nos, ebben a mélységben elmerülve szembesülnöm kellett azzal, hogy a múltam egyben a jelenem és a jövőm is, amit képtelen vagyok kitépni magamból vagy megmásítani. Tegnap ez a dal hirtelen képviselni kezdett mindent, amit valaha a sötét oldalon átéltem és ami fontos számomra. Igen, ez a múltam. 2003. volt, amikor először meghallottam Amy Lee hangját. Láttam Őt évről évre formálódni, láttam lányból nővé érni, és közben azt hittem, hogy az eltelt idő engem is gyökeresen átformált. Tévedtem. A mai napig ugyanúgy, remegő ajkakkal és nedves szemekkel kuporodok a hang forrása elé, ha egy váratlan vagy éppen érzékeny percben meghallom az egyik dalt, ami kedves nekem. Ugyanaz vagyok, aki voltam. Más ugyan a hajam, a kinézetem s talán több tudás van a birtokomban, belül mégis az az álmodozó kislány maradtam, aki anno félve hozta szóba az édesanyjának, hogy szeretne egy fekete nadrágot.
És ez hátborzongató. (:

 

Menyegző Alvilági Módra.

“Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben  
nem szállhatunk, csak mind a ketten
Szívverésnyire pontos együtemben.”

Pon & Zi

…Megszületni. Lélegezni. Gondolkozni. Érezni. Belevágni, majd összezuhanni tele bizonytalansággal és kétellyel. Nem keresni, egyszerűen csak rátalálni.
Majd egy nap rájönni… Ráébredni az ürességre, ami egészen addig a pillanatig egész lényünkre rátelepedve betakart minket tompán, alig észrevehetően, de mégis fojtogatva.
S ekkor rádöbbenni, hogy Ő az.
Ő, aki felfedte előttünk a bennünk tátongó űrt, és aki az egyetlen, ki képes betömni azt.
Aki nélkül attól a bizonyos pillanattól kezdve nincs tovább.
Van, hogy ez a felismerés keserű, és van, hogy nem is értjük, mi történik velünk, olyannyira magával ragadó. De minden esetben rémisztő. Egy új, addig ismeretlen világot tár elénk, amit első, nem is értett kétségbeesésünkben talán még mi magunk sem szeretnénk – vagyis inkább nem merünk – felfedezni.
És minden átértékelődik. Már tudjuk, hogy ez az egész őrület az elejétől kezdve nem volt hiábavaló. Megszülettünk – de nem csak bele a semmi közepébe, hanem – egyelőre talán még határozatlan – céllal. Lélegeztünk – mert valaki, Tőlünk talán nem is annyira távol ugyanezt tette. Gondolkodtunk – mert azt hittük, hogy van értelme. Éreztünk – vagyis akkor még azt hittük, hogy azokat az ostoba ábrándokat nevezik érzelemnek. Belevágtunk – mert legbelül tudtuk, hogy van értelme, és összezuhantunk – mert nem volt kibe kapaszkodni. Kerestünk, mert találni akartunk, és találtunk, mert így kellett történnie.
Az üresség lelepleződött. A méreg még fullasztóbban marta torkunkat, de éppen ezért a gyógyír gondolata is még édesebbnek hatott.
Megtalálni az orvosságot az addig nem is sejtett sebekre – ez az a varázslat, amit az emberek szerelemnek neveznek.

Amikor valaki megtalálja élete párját, minden megváltozik. Két életút onnantól kezdve összefonódik, és a közös jövő kezdeti állomásaként el is érkeztünk a posztunk címéül szolgáló témakörhöz. Mert bizony a sötétebb körök képviselői sem idegenkednek a kapcsolatuk komollyá, sőt optimális esetben véglegessé formálódásának megünneplésétől, amit a társadalom nemes egyszerűséggel esküvőnek hív.
Az Internet rendkívül szegényes tárháza a goth menyegzőkről szolgáló információknak, ezért úgy döntöttem (mivel egy korábbi szavazás eredménye arra utalt, hogy volna rá igény), hogy részletekre bontva el is kezdem feldolgozni a témát. Éppen emiatt a téma még egy új kategóriát is kapott, Menyegző Alvilági Módra. címen.

U.i.: Ha az esküvő kategóriáján belül valamilyen konkrét témaötletetek van, vagy szimplán csak kíváncsiak vagytok valamire, ne habozzatok jelezni akár itt, egy komment formájában.

Kámea Mánia.

   Kámea medálok, gyűrűk, fülbevalók – az ember léptem nyomon beléjük botlik, főleg, ha a gothikus szubkultúrán belül mozog.
De ez sokkal több, mint puszta véletlen.
Általában ha meglátunk egy ilyen ékszert, lelkünk mélyén nagy megpróbáltatás elvonatkoztatni a nőiességtől és eleganciától, hiszen van benne valami, amit elsőre sokan nem képesek megérteni. Valami arisztokratikus kellem, ősi báj és előkelő, könnyed tartás.
A legtöbben, ha először megpillantják valaki nyakában, ujján vagy fülében, csak elbűvölten, vagy akár meglepődve csodálják ezen mesteri kreálmányokat. Sokakban deja-vu érzést kelt, vagy nosztalgikus hatással bír, de egy biztos: akaratlanul is kifinomult ízlést kölcsönöz viselőjének.
Kérdezhetnénk, hogy miért, vagy kereshetnénk okokat, de teljesen felesleges. Legegyszerűbb, ha szimplán a gyökerekre hagyatkozunk – elvégre ez a becses kis ékszer hatalmas múltat tudhat a háta mögött. A kámea a gemma (“ékkő”) egyik, domború fajtája. Már az ókor korai időszakában is ismert volt, és olyan misztikus helyeken fordult meg, mint Asszíria vagy Egyiptom – de már az etruszkok és a mükénéiek is ismerték, és használták előszeretettel.
Használták – nem véletlenül fejeztem ki így magam, ugyanis régen a kámeák elsődleges funkciója a pecsételés volt (viasztáblás szerződéseket hitelesítettek vele; a mai pecsétgyűrűkhöz hasonlóan alkalmazták). Ugyan a régi időkben medálként magát a kámeát fúrták meg, és úgy akasztották láncra, manapság a díszes foglalata majdnem olyan dekoratív, mint maga az ékkő. Később eredeti funkciója háttérbe szorult, és elkezdték ékszerként használni, amit mai napig előszeretettel viselnek nők minden korosztályban világszerte.
Ezek után nem csoda, hogy a goth-ok kedvelt viseletévé vált ez a mutatós csecsebecse, hiszen a nőiesség hangsúlyozásához kitűnő.

Mivel régóta fenem a fogam egyre, úgy érzem, hogy le fogom beszélni a Jézuskával, hogy karácsonyra hozzon majd egyet nekem is. 😉

Félreértett Módszerek.

Mindenkitől előre elnézést kérek, de számomra kissé vicces téma az, amihez elérkeztünk.
Ahogy böngésztem az Interneten a megfelelő címszavakat használva, eléggé “érdekes” információtömegbe ütköztem. Hogy pontosítsak, kíváncsi voltam, hogy az emberek szerint hogyan lehet elnyerni egy goth hölgyemény kegyeit.
Nos… (: Ötletesebbnél ötletesebb praktikákra bukkantam, és ugyan a kreativitás díjazandó, mégis a legtöbben elég rossz irányból közelítik meg a dolgot.
Ugyan a randitippek osztogatása távol áll tőlem, mégis megpróbálok néhány dolgot leszögezni, remélve, hogy ezzel kicsit segíthetek az ismerkedésre hajló, kevésbé sötét olvasóknak.

Szóval… Az első, és egyben legfontosabb kikötés az, hogy a goth-ok nem ufók, ezért nem is kell őket akként kezelni. Az rendben van, hogy nem feltétlenül abban lelik örömüket, mint az úgymond átlagemberek, mégsem kell rájuk elhatárolt lényekként tekinteni. Hisz elsősorban emberek, mint bárki más. Ebből kifolyólag az ismerkedést sem kell nagyon túldramatizálni, hiszen a legtöbb goth lány a látszat ellenére kedves, tehát nem kell attól tartanunk, hogy ha Interneten írunk neki néhány figyelmes sort, válaszként leharapja a fejünket. (Viszont a nyomulás már annál inkább lelombozó, úgyhogy tudjuk, hol a határ.) Mivel a szubkultúrát képviselő egyének életének meghatározó pontja  a zene, ezért érdemes kicsit belekukkantani a goth hangzásvilágba is. Természetesen nem kötelező rögtön beleszeretni Robert Smith munkásságába, mégis számtalan előadó közül válogathatunk, és lehet, hogy a végén még valamelyik el is nyeri a tetszésünket. Az intellektualitás vonzó tulajdonság, és mivel a goth-ok szeretik a művészeteket, plusz pont lehet akár az is, ha tudunk valamilyen hangszeren, vagy csak egyszerűen ismerünk néhány érdekes könyvet. Félreértés ne essék, a mérce nem a csillagos ég, egyszerűen sokkal több esélye van egy művelt, olvasott, választékos nyelvezetű férfiúnak, mint egy olyan szűk látókörűnek, akivel szinte semmi értelmesről nem lehet érdemben elbeszélgetni.
Előnyös még a természet szeretete, sőt remek randihelyszíneket biztosíthat. Egy parkban megejtett könnyed séta, egy természetfotózós délután, egy piknik: mind nagyszerű programok ahhoz, hogy megismerjétek egymást, és hogy mindezt jó hangulatban tegyétek.

Egyéb fontos kikötések és tippek:

  • Attól, hogy el szeretnéd nyerni egy goth rokonszenvét, semmiképpen se játszd meg magad! Ha nem kelted fel az érdeklődését úgy, ahogy vagy, akkor halott a dolog.
  • Ne hódolj be a sztereotípiáknak, mert nem, a goth-ok nem alszanak koporsóban, és nem a sátán szolgái. [ Ez segíthet. ]
  • A klasszikus taktika itt is bejöhet: kérd a segítségét valamiben (pl. ha egy tantárgy nem fekszik, korrepetálhat, vagy segíthet megbuherálni a számítógépedet).
  • Támaszkodj a biztos ismereteidre azzal kapcsolatban, hogy mit szeret egy goth, és arra alapozva szervezz közös programot. (Pl. válassz egy filmet innen, és csapjatok házi mozidélutánt, de a közös kutyasétáltatás is nyerő ötlet.)
  • Bókolj neki, legyél közvetlen és nyitott, hiszen az minden lánynak bejön.
  • Lepd meg valami romantikus dologgal (pl. egy csokor rózsa).
  • Az utolsó, és az elsővel holtversenyben legfontosabb dolog pedig: a szerelem vak, tehát ne vessz el a lényegtelen részletekben! Ne törekedj tökéletességre, ne akarj görcsösen megfelelni. Légy önmagad, és fogadd el őt is olyannak, amilyen.

/Bővítés alatt./

A Filmvászon Csodái.

Már a blog elindulása óta tervezgetek egy goth jellegű filmekről szóló posztot, de az igazat megvallva nincs könnyű dolgom ezen a téren. Bármilyen meglepő, itt sem hódolhatunk be egyszerűen a kliséknek, mint például hogy ha veszünk egy vonzó külsejű vámpírt, és berakjuk éjszaka egy erdőszéli kovácsoltvas kerítés elé, akkor voálá, kész a gothikus hatás. Nem, ez nem éppen így történik.
Ennél sokkal többről van szó, hiszen az ízlés itt is egyénenként változó, így amíg egy goth nem igazán szereti a krimiket, addig lehet, hogy több száz másik megveszik értük – és itt értelemszerűen bármelyik műfajt felhozhatnám. Tény, hogy egy igényesebb horrorfilmmel aligha lehet mellényúlni, mégis szeretnék egy kicsit szélesebb vásznú betekintést engedni a filmművészet legsötétebb bugyraiba, minek segítségével remélhetőleg kis kedvcsinálóval szolgálhatok az erre tévedőknek (de legrosszabb esetben is egy pofás kis összefoglaló senkinek sem árt. 🙂 )

Tehát nézzük csak, milyen filmek kellenek a tökéletes őszi, hűvös, késő délutáni szórakozáshoz – természetesen szigorúan a pihepuha ágyikó és a bögre kakaó/tea mellett. (:
/A felhozatal folyamatosan bővül, és igyekszem mindegyikhez nyúlfarknyi ajánlóval szolgálni./

Addams Family
Úgy gondoltam, illene első helyre tennem, elvégre minden goth számára szórakoztató kis filmecske. Nem hiszem, hogy bármelyik olvasóm ne látta volna, tehát felesleges bemutatnom – csak nézni kell, és élvezni minden percét. (:

Interjú a vámpírral

Ismét egy olyan klasszikus, amihez nem hinném, hogy túl sok ajánlóval tartoznék. Kevés olyan goth létezik, aki ne ismerné Anne Rice munkásságát, és természetesen a szubkultúra tradicionális könyvsorozatát, a Vámpírkrónikákat. Csak ajánlani tudom, bár számomra a Tom Cruise-Brad Pitt párosítás először érdekesen hangzott. A csalódás mégis ötcsillagosan pozitívnak bizonyult.

Kárhozottak királynője
Lestat, a Vámpírkrónikák nem mindennapi főhőse ebben a filmben akár az erotika királya, vagy kicsit pajzánabb módon a szexszimbólum titulust is felvehetné. Bár sokan kötözködtek amiatt, hogy kedvencünk Alföldi Róbert hangját kapta, de szerintem jó lett az összhatás. (A Korn pedig külön piros pont.)

Halott menyasszony
Tim Burton számomra egyik legkedvesebb mesterműve. Aki még nem látta, sürgősen pótolja, ugyanis ez az animációs filmecske szubkultúrától függetlenül minden morbidabb lelkületű egyén szívébe percek alatt be fogja lopni magát.

Karácsonyi lidércnyomás
Újabb olyan Tim Burton-klasszikus, amihez felesleges az ajánló. Manapság ezzel a filmmel azonosítják a goth szubkultúrát, amit őszintén szólva – hiába jó maga a mű – személy szerint nem kicsit sérelmezek.

Sweeney Todd
Lenyűgöző film a két legkedvencebb színészemmel, Johnny-val és Helenával.

Éjsötét Árnyék
Az előbb említett két művész újabb filmje, Tim Burton rendezésével. Sajnos számomra csalódás volt, hiába az elfogultságom… De azért nézhető. Sőt, ma újra megnézem.

Ollókezű Edward
Egy film, amiben Johhny Depp szemtelenül fiatal, de legalább ugyanannyira tehetséges is.

Vérszomj
A híres-neves Ginger Snaps trilógia, minek bár (számomra) kétség kívül az első része a legélvezetesebb, a másodikban a thrillerbe hajló vonások, a harmadikban pedig a korból adódó kellemes közeg javít az összhatáson.

Mephisto
Egyszer belekezdtem, de még sajnos nem sikerült befejeznem, tehát addig az ajánlást is mellőzöm.

Drakula
Ki ne ismerné a mindenki által oly hűen csodált gróf uraságot? Természetesen vétek lenne kihagyni a sorból.

Bűbáj
Négy tiniboszorkány különleges erővel. Nekem határozottan tetszett.

Elvira, a sötétség hercegnője
Egy céltudatos, merész, szabadszájú gothikus domina története, ki bár a legtöbb ember szemében közönséges, mégis oly csábító.

Éhség
Nem tartozik a kedvenc filmjeim közé, de az alapötlet jó, és egyszer megnézhető. Állítólag könyvben sokkalta élvezetesebb.

Rémálom az Elm utcában
Freddy Krüeger úr bizonyára sok embernek okozott már rémálmokat és késő esti borzongást, miután az illető végignézte a sok-sok részes sorozat bármelyik epizódját. Csak ajánlani tudom.

Underworld
Eredeti sztori az alvilág mindenféle lényével – garantált szórakozás!

Gothika
Zseniális film, zseniális sztori, zseniális alakítás. Sokak szerint kontár munka, én mégis volt, hogy egy nap háromszor megnéztem.

Silent Hill
Egyik nagy kedvencem. Hihetetlenül fantáziadús történet remek jelenetekkel, és ami a legjobb – a második részt pár napon belül moziban is végigborzonghatom. (:

Holló
Klasszikus filmsorozat, miben a megnyugvást nem találó halott lelkeket egy holló kalauzolja, mialatt a földön járnak bevégezni küldetésüket. Sajnos bármennyire elfogult Edward Furlong rajongó vagyok, a negyedik rész nem lett olyan jó, mint vártam.

A holló
Edgar Allen Poe életét és munkásságát figyelemre méltó leleményességgel fel/átdolgozó, kriminek mondható alkotás.

Boszorkányvadászat
Nem gondolom, hogy túlságosan ismert film, de én már láttam jópárszor, és csak ajánlani tudom.

Ördögűző
A filmezés sötét ágazatának alappillére, amit nincs ember, aki ne ismerne.

A rítus
Ez a film is alátámasztja, hogy Anthony papában nem lehet csalódni. Remek film, ajánlom minden Ördögűző-fannak!

Álmosvölgy legendája
Mivel a top ötből két kedvenc színészem, Johnny Depp és Christina Ricci is játszik benne, ezért nagy baklövés alapból nem lehet.

Constantine, a démonvadász

Keanu úr pazar alakításának köszönhetően bővíti a kedvencek listáját.

Van Helsing
A Drakula-história megkoronázásaként tanácsos a film névadójának, a hírhedt vámpírvadász szemszögéből is végigizgulni a sztorit.

Solomon Kane
A Boszorkányvadászathoz hasonlóan ez sem túl ismert, számomra mégis klasszikusnak számít.

A pap
Az egyház elkötelezett vámpírvadászainak kalandos története.

A titkok kulcsa
Számomra egyszer nézős, mert másodszorra már elég unalmas volt, de elsőre mindenképpen értékelhető mű.

Titkos ablak
Johnny úr újabb, az én ízlésvilágomnak pontosan megfelelő, ínycsiklandozó elvontságú filmje.

A pokolból
Tényleg nem szándékos ez a Johnny Depp-áradat, de egyszerűen nem lehet betelni a munkássága gyümölcseivel. Itt például a Hasfelmetsző Jack sztorit vette alapul a becses alkotó.

Más világ
Zseniális mű, a néző még véletlenül se gondolná, hogy az lesz a vége, ami… A lezárása valami varázslatosan fantáziadús és elgondolkodtató.

Parfüm – egy gyilkos története
Ezzel már az őrületbe kergettem bátyáimat. (: Nekik elsőre sem tetszett, és mikor már ezredszerre kellett végignézniük velem, a falra másztak.

Holt költők társasága
Számomra nagyra becsült, igényes alkotás, bár inkább konzervatív, modern értelemben nem túl izgalmas.

Coraline és a titkos ajtó
Újabb aranyos animációs film, ami bár a Halott Menyasszony nyomába sem érhet, mégis eredeti és jópofa.

Árvaház
Nem kifejezetten goth mű, de szerintem érdemes megnézni. Megható, és a borzongás is garantált!
.
.

És néhány japán mű:
.

Két nővér
Egy eléggé elvont pszicho-thriller, egyik kedvencem.

Recycle
Nagyon művészi és egy tipikusan székhez bilincselő mű. Első nézésre a legigézőbb, nagyon ajánlom mindenki figyelmébe!

Death Note
Anime-rajongóknak kötelező, és bár én korántsem vagyok otakunak mondható, mégis szeretem.

Átok
Szerintem mindenki számára ismerős kultuszfilm. Anno elhatároztam, hogy olyan lesz a kisfiam, mint a filmben. (:

Ha Már Nincs Menedék.

Bizonyára sok ember – szubkultúrától, nemtől, kortól, bőrszíntől, nemi identitástól és vallástól függetlenül – tapasztalta már saját bőrén, hogy a világból felénk áramló hatások olykor mennyire ellenségesek és bántóak tudnak lenni, és milyen érzés is az, ha kívülálló emberek jogtalanul nemcsak hogy elbírálják, hanem egyenesen kifigurázzák, sőt ellehetetlenítik az önkifejezés mindenki számára szabadon megadatott lehetőségét, azt is figyelmen kívül hagyva, hogy ezzel mekkora károkat okozhatnak – úgy mentálisan, mint fizikailag.

Valószínűleg sokan találkoztatok már a megszokott sztorival, hiszen szomorúan látom, hogy lépten-nyomon belebotlani hasonló történetekbe. Adott egy személy, aki az akár munkahelyi, iskolai vagy családi közegből rázúduló atrocitácok következtében menekülésre (“szerencsés” esetben csak önnön személyisége/stílusa elől, de van, hogy akár másik városba vagy külföldre) kényszerül, vagy végső esetben az illető tragikus sorsa viszontagságai miatt akár saját életének kioltása mellett is dönthet.
Ugyan én nem célzottan az öngyilkosság megrendítő témája felől szándékozom megközelíteni a kérdést, mégis kötelességemnek érzem megemlíteni egyfajta kegyeletleróvásként a szerencsétlen áldozatok iránt, akik csak önmaguk szerettek volna lenni, és legyűrni a boldogtalanságot és a magányt – sajnos sikertelenül…

Mondandóm azonban egy másik, égető problémára irányul.
Sajnálatos módon a legtöbb goth élete során legalább egyszer belehuppan abba a gödörbe, amiből oly nehéz kievickélni – ki csak pillanatnyi filozofálás erejéig, ki huzamosabb időre. A kilátástalanság, reménytelenség, elkeseredettség és düh időszaka ez, mikor felmerülnek az alábbi kérdések: “Van ennek az egésznek így valami értelme?“, “Mit várnak tőlem, és én mit várhatok el, ha már az is baj, hogy önmagam szeretnék lenni?“, “Miért zavar másokat a stílusom? Hiszen nem ártok vele senkinek.“, “Miért vesznek egy kalap alá más idiótákkal?“.
Mondhatnám, hogy a képlet egyszerű, de sajnos koránt sincs így. Éppen ezért megpróbálom kérdésenként – problémánként – vizsgálni a témát.

“Van ennek az egésznek így valami értelme?”
…Kérdem én: van értelme annak, hogy ha az egyik barátod megbánt, utána megbocsátasz neki? Vagy ha megkarmol egy kiscica, egy pillanat múlva nem szeretgeted tovább ugyanúgy? És ha fogyókúrázol is, attól nem rajongsz-e ugyanúgy a csokiért? Na látod: ha valami fontos nekünk, ahhoz visszahúz a szívünk. Ilyen ez a megannyi szépséggel teli szubkultúra is; vagyis nem, több ennél: míg a sértések és támadások, mikkel súlyt minket a külvilág csak szilánkok életünk tükrében, addig a gothika a gondosan megmunkált, arisztokratikus kovácsoltvas keret, ami összefogja, megkoronázza és uralja az összképet. Az életet.

“Mit várnak tőlem, és én mit várhatok el, ha már az is baj, hogy önmagam szeretnék lenni?”
…Nagyszerű kérdés. Az emberekben van egy eredendő rosszindulat és ellenérzet mindenféle (számukra) új iránt, így a legjobb nemes egyszerűséggel a mércét egészen a padlóra lehelyezni, és nem várni túl sokat senkitől. Ez lehangolóan hangozhat, de legalább nem csalódik az ember. És hogy ők mit várnak el tőlünk? Talán behódolást, csordaszellemet? A legkevésbé sem. Ugyanis mindenkit csak addig érdekel a másik “különlegessége”, amíg kell valaki, akin kitöltheti a társadalom iránti dühét. És a legfontosabb: amíg az ember mást piszkál, addig megfeledkezik a saját tökéletlenségéről. Tehát amit várnak, az az élő céltábla-szerep, amit mindenki szabadon visszautasíthat egy egyszerű mosollyal, ami azt üzeni: “Francokat!

“Miért zavar másokat a stílusom? Hiszen nem ártok vele senkinek.”
…Amit az előző kérdésnél leírtam, az ide is érvényes. Bár van, hogy az emberek csak egyszerűen túl konzervatívak, primitívek, vagy csak szimplán unatkoznak. A legjobb, ha egyszerűen mosollyal felelünk a rosszalló pillantásokra.

“Miért vesznek egy kalap alá más idiótákkal?”
…Na ez az a probléma, ami ellen maximum úgy küzdhetünk (kevés sikerrel), hogy viselkedésünkkel kitűnünk a divategyének, főtéren borozgató/füvező “hűdedárkvagyok” emberek, és kirívó, bénáskodó babybat-ek közül. De sajnos aki előítéletes, az úgyis minden feketében flangáló személyt egyforma kriptaszökevényként fog számon tartani. (:

De az örök érvényű igazság itt is érvényesül: aki egyszer igazi goth-tá válik (és nem, az hatalmas butaság, hogy valaki goth-nak születik, hiszen ez egy tudatosan választott életforma, ami személyiségünk fejlődésével alakulhat ki bennünk), az mindig az is marad, még ha nem is burkolja testét nyakig csipkébe.

537434_586876611326287_421363224_n