Kerékbetörés.

Elnevezés: a végrehajtás eszközéről kapta nevét.
Eredet: középkor (mi más?).
Módszer: az elítéltet széttárt végtagokkal egy földön fekvő gerendához (esetleg létrához) kötözték, majd egy nagy kerék segítségével fokozatosan szétzúzták a csontjait a végtagjaival kezdve, a mellkast is bezúzva. A procedúra végén a meggyötört testet rákötözték a kerékre, majd a magasba húzták.
Kegyetlenség mértéke: az elkövetett bűn súlyától függően tudták szabályozni mind az időtartamot, mind a hatásfokot, de az egyre kibírhatatlanabb csonttöréseknek köszönhetően a kivégzendő alany gyötrelme borzalmas volt.
Egyéb érdekesség: kedvelt kivégzési forma volt a keresztény vértanúk esetében, de gyilkosok, rablók és gyújtogatók is gyakorta végezték így. A hóhér képzettségén és a célszemélyre kiszabott kegyetlenségen múlt, hogy a kerék milyen ütemben dolgozott, sőt olykor vaspengéket is szereltek rá, ezzel is fokozva a delikvens kínjait. Az ítéletet végrehajtó egyén persze módszeresen próbálta elnyújtani a haláltusát – ha kellett, vízzel locsolta fel az eszméletét elveszteni kezdő áldozatot.

Kerékbetörés

Reklámok

Pengeélen.

Azt hiszem, már senkinek sem okozok meglepetést azzal, ha azt mondom, mindig is nagyon érdekeltek a különleges(en kegyetlen) kivégzési módszerek és a fifikás kínzóeszközök. Kötve hiszem, hogy ezzel a szenvedélyemmel/érdeklődésemmel egyedül volnék, vagy hogy éppenséggel az egyéni brutalitásomra ad következtetést. Inkább maradjunk szimplán annyiban, hogy a halálnemek sokszínűsége rendkívül érdekes téma.
Aki egyetért, annak kellemes böngészést az elkövetkezendőkben, aki pedig idegenkedik a témától, az kattanjon a jobb felső sarokban pirosló ikonra.^^