Megrezzenő Drágaságom.

Üdvözletem.

Őrületes, hogy mostanság mennyire elhanyagoltam az írást! Minden értelemben. Mert a blogom még hagyján *szégyenkezik ezért a kijelentéséért*, de valódi, érdemleges munkát már nem is emlékszem, mikor adtam ki a kezeim közül utoljára. Ez kétségbeejtő…
Tegnap hála Istennek találtam egy rakás képet Devinatart-on, amik hihetetlenül nagy hatással voltak az írókámra. És szaggatottan, alig érezhetően ugyan, de elkezdték rugdosni a Picikét… Ő pedig mocorgásba fogott.
Rövid időn belül kiderül, mi sül majd ki ebből a… fellángolásból?

Gondolkoztam azon, hogy milyen jó is volna belefogni egy újabb kihívásba… Azt mindig hatalmas öröm nap mint nap írogatni.
Majd meglátjuk. (:

De addig is nézzétek el nekem, kérlek, ezt a passzív időszakot.

Áruló szövevény.

Üdvözletem.

Átesve a hosszú órákig tartó semmittevésen, majd a  lelkiismeret furdaláson, hogy vajon miért nem csinálok valami hasznosat (győzött a lustaság, muhaha); Internetes információgyűjtésen (te jó ég, mégis csináltam valami értelmeset?); egy üdítő temetőlátogatáson; valamint egy kellemetlen írói válságon végre eljutottam odáig, hogy megnyissak egy új ablakot a böngészőben és valamit ide is firkantsak. Fene.

Reggel szembesülnöm kellett azzal a rettenetes hírrel, hogy az új Poe-könyvemet csak holnap kapom kézhez. Nem repestem a dologért – de azért túlélem.
Hatalmas logikámnak köszönhetően a múlt héten beiktatott könyvesbolt-látogatásom során Böszörményi Rémálom-trilógiájának az utolsó részét vettem meg először, hogy véletlenül se olvassak bele, amíg a többi, jelenleg “fontosabb” könyvön át nem rágom magam. Ördögi zsenialitás. Legközelebb a 6…5…4…-et fogom beszerezni, s csak a legvégén a 9…8…7…-et.
Ha pedig már vásárlásra adtam a fejem, boldogítottam magam egy új, 50 faktoros naptejjel is. Fontosnak láttam beszerezni, mert még el sem kezdődött a nyár, de már kokszos vagyok. Utálom a rakoncátlan pigmentjeimet, a Napról nem is beszélve. Igaz, kicsit aggódom, hogy hogyan fog szuperálni a “Sun Dance”, mert elég ismeretlen márka, de bevallom, nem volt szívem egy Garnier-kencéért 4000Ft-ot kiadni. Ez a 2000-valamennyis éppen megteszi.

Ezek lennének a szerzemények:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Írói válság… Miközben tegnap egy remek verses regényt olvasgattam, az én Drágaságom szinte fejbe csapott. Személyek, helyszínek, mozzanatok, hangulat, szófordulatok… Mind-mind egy másodpercnyi, összetett folyamaton keresztül belibbentek a fejembe, és szinte könyörögtek, hogy ragadjak tollat. Nos, szerencsétlenségemre nem hallgattam rájuk és tovább olvastam. Mire odáig jutottam, hogy megcsípjem az elmémben gúnyosan táncikáló szövevényt, a kis makacs elbújt. Méghozzá remek helyre, mert azóta sem találom. Valószínűleg a napokban valami jó kis zenével megpróbálom előcsalogatni (jelenleg a Theatre of Tragedy-től a Siren-re gondolok), akkor talán újra felfedi magát, és én megörökíthetem.
Ha mégsem jön elő, azt árulásnak veszem. És az árulás vért kíván.

S hogy mi ez a könyvmánia? Á, korántsem rajongok a könyvekért. Sőt kimondhatom – nem szeretek olvasni. Vannak alkotások azonban, miket kár kihagynia az embernek, ugyanis csak javára válhat, ha ismeri a művészet ezen formájának nagyjait. Ilyen kuriózumnak tartom én Poe-t. Eddig minden műve lenyűgözött, és olyan büszke voltam magamra, hogy sikerült lecsapnom az Edgar Allan Poe Összes Művei I.-re! Nagy ritkaság már, összesen egy boltban láttam eddig, onnan is én rendeltem meg az utolsót. Gyűjteményem éke lesz, ha megkapom.

Lassan éjfél. Így estére remek programnak ígérkezik a filmezés. A kilencedik kapu lesz a szerencsés, aki ma kicsit megmocorogtathatja a fantáziámat. Reménykedem benne, hogy nem lesz csalódás, mert már negatív véleményeket is hallottam a műről.
Na majd meglátjuk.