Meg Nem Értett Művészet.

Üdvözletem.

Már biztos. Én is egy meg nem értett művész vagyok.

Erre az eddig is sejtett hátborzongató tényre február 17-én jöttem rá, amikor a drágalátos magyar tanárnőnk kiosztotta az irodalom órára előző héten beadott fogalmazásainkat.
Az volt a feladat, hogy kreáljunk egy olyan élménybeszámolót, miben A párizsi Notre-Dame egy kis szeletét kiragadva bemutatjuk a választott személy szemszögéből az eseményeket, és hogy mi játszódott le az adott karakter fejében. Három lehetőség volt: Quasimodo, Esmeralda és Cloude Frollo.
Én természetesen az utóbbit választottam.
Aki nem olvasta volna a könyvet (ahogyan Én sem, lol), annak annyit kell tudnia a muksóról, hogy a Notre-Dame esperese, Quasi nevelőapja. Morcos, utálja a nőket és a cigányokat, valamint szabadidejében alkímiával foglalkozik: egyszóval az az igazi mintapap.  Érdekes egyén, egy elég sötét és összetett lélekkel, ezért esett rá a választásom.
A jelenet, amit választottam jó alkalmat adott a filozofálásra. Cloude megbújik egy kis odúban az épület azon szobájának falában, ahová előzőleg Esmeralda és Phoebus (a katona, akit a lány szeret, az viszont csak meg akarja.. khm) randevút beszéltek meg. Amikor a nagy szerelmi vallomások közepette az eksönre kerül a sor, a pap előugrik, leszúrja Phoebust, majd elszalad.

Nos, én ezt elég kreatívan oldottam meg. Ahhoz képest, hogy hajnal háromkor keltem fel, hogy megírjam, és hajnal hatra lettem kész, a vártnál jobb lett, bár szinte vissza sem olvastam – a végére félholtan zuhantam ágyba, kihasználván a még rendelkezésemre álló fél órát az alvásra.
Igen ám, de a magyar tanárnőm nem túlzottan értékelte a Poe-ra hajazó fantáziámat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szűk látókörű, viszont azt pedig ő nem gondolta volna, hogy a burkolt lecseszése számomra olyan elismerés, amihez foghatót írott művemre még nem kaptam azelőtt.

IMG_20120531_084001

Jó, hogy felveszel egy stílust, de így…?
Pszichésen ragyogó, de dolgozatnak kissé bizarr!

Szóval ez volna az én híres értékelésem. Érdekes.
Na nem baj, amiért kaptam rá két ötöst, meghagytam a tanár életét, és mivel ezzel erőt merítettem a további “pszichésen ragyogó, de dolgozatnak bizarr” íráshoz, így tulajdonképpen a szemtelen megjegyzés motivációs löketként is betudható.

Még az is lehet, hogy a fogalmazást is begépelem majd. Már ha érdekel valakit…

Reklámok

A 30 Napos – 25. nap

Mik voltak a kedvenc tantárgyaid az iskolában?

Éveimet tekintve még nem tartozom abba a korosztályba, hogy ez a csábító múltidő rám is vonatkozzék, ezért erre a kérdésre roppant egyszerűen válaszolhatok.

Top 1.  –  Irodalom
Top 2.  –  Nyelvtan
Top 3.  –  Angol
Top 4.  –  Olasz
Top 5.  –  Média (ide illik a múltidő)

Literature_by_Adarhay

The 30 Days Goth Challenge – 23. nap

23 .napKedvenc művészed vagy fotósod.

Ismét egy fogós kérdés, hiszen a művészetnek számos ága van – rengeteg zseniális alakkal, mikből nehéz a legkiemelkedőbbeket kiválasztani.
Nézzünk néhány hozzám közelebb álló ágazatot.

Irodalom: már annyiszor szóba jött, de ismét csak Poe-t tudnám megemlíteni favoritként. Persze rajta kívül is nagyra becsülök még rengeteg írót/költőt, de felsorolni nem fogom őket. A kedvenc műfordítóm mindenesetre Tóth Árpád.

Festészet: kedvencként talán Rafaello Santi-t hozhatom fel, mert az ő képei már évekkel ezelőtt is lenyűgözték kicsiny lelkemet.

Fotográfia: ezt viszont passzolom. Sok művész képeit csodálom, de kedvencet azért nem tudnék mondani.

Színészet: a két nyertes mindenképpen Helena Bonham Carter, Johnny Depp és Stuart Townsend, de főleg az első. Hihetetlen. Egy ember hogyan lehet ennyire tehetséges? Az első két művész a Sweeney Todd-al nyűgözött le először (és onnantól kezdve nem volt megállás), Stuart pedig a Kárhozottak Királynőjével lopta be magát a szívembe. Természetesen sok-sok hihetetlen tehetségű színész(nő)t szeretek rajtuk kívül is (pl. Sir Anthony Hopkins, Heath Ledger, Edward Norton, Edward Furlong, Keanu Reeves, Christina Ricci, Katharine Isabelle), de Ők hárman az úgymond kedvencek.

Ének: igazi kedvencként négy énekesnőt tudnék felhozni. Az első három Amy Lee, Michell Belanger és Siouxsie, kik tehetségükkel, kisugárzásukkal, ízlésükkel rögtön belopták magukat a szívembe. A negyedik nőszemély viszont leginkább a torkában rejlő kincs miatt értékelendő – Hayley Williams (bár a Paramore végképp nem az én világom) a tehetség mintapéldánya. Gyönyörű mind a négyük hangja.
Férfiak terén pedig nem szívesen mondanék példát.