Klasszikus Művek Kihívás / Classic Book Tag

Csengénél akadtam rá erre a kis kihívásra, és szinte könyörgött nekem, hogy töltsem ki. 😀 Ha valakit szintén érdekel, vegye, vigye.

 

1. Egy felkapott klasszikus, amit nem kedveltél

Én voltam az különc ízlés megtestesítője általánosban, mert hiába nyáladzott mindenki A Pál utcai fiúkra, én végigszenvedtem az egészet. (Érdekes módon a Kincskereső kisködmönt viszont nagyon élveztem…)
A Liliomot elolvasva azonban megbocsátottam Molnár Ferencnek. Tud ő elvont, ínyemre való is lenni, ha akar… Biztosan fogok még tőle olvasni a jövőben.


2. A kedvenc időszakod, amiről olvastál

Ha csak egyet emelhetek ki, akkor az ógörög irodalom szerelmeseként mindenképpen az ókori tragikus triász műveinek atmoszférája volna az, hiszen kimeríthetetlen témaköröket boncolgat olyan archetípusokkal, amelyek rendkívül érdekesek és szórakoztatóak a számomra. A szakralitástól sajgó, mindent áthatóan “görög” légkör engem pillanatok alatt beszippant.


3. A kedvenc tündérmeséd

Hűha, nem is igazán tudnám körvonalazni, hogy mi számít tündérmesének… Ha a médiumok világára kiterjedően nézzük, akkor egész gyermekkoromat a Szépség és a Szörnyeteg határozta meg leginkább, de a kihívás jellegéből adódóan nem hiszem, hogy ez ide tartozna… Könyv formátumban megjelenő klasszikusok közül Benedek Elek Gyöngyikéje volt az abszolút kedvencem – minden sorát kívülről fújtam, legtöbbször azt kértem anyukámtól estére. Így belegondolva elvont egy kislány lehettem…


4. Az a klasszikus, amit kínos, hogy nem olvastál

A Németország lerobbant kis szállodájában félbehagyott Anna Karenina valódi sötét folt az irodalmi múltamban, mégis a Faust az, aminek az elmulasztása legjobban bánt. Évekkel ezelőtt egyszer már kivettem a könyvtárból (és azóta is nálam van, ejnye), tehát ildomos lenne már végre nekiugrani… Biztosan lenyűgözne, hiszem rettenetesen vonz.


5. Top 5 klasszikus, amit el szeretnél olvasni

Azokat nem számolom, amikbe már belekezdtem és a polcomon árválkodnak.
1. Bibliamáris rácáfoltam magamra, hiszen ez nyilván nem érintetlen mű a számomra, viszont még sosem olvastam végig. Kissé szégyellem is…
2. Görögök összes – legszívesebben egyszerre fogyasztanék el minden Aiszkhüloszt, Szophoklészt, Euripidészt, Arisztophánészt, és a filozófusokat még meg sem említettem.
3. Edda
2. Goethe: Faust
5. Szent Ágoston: Vallomások 

(6. Antoine de Saint-Exupéry: A kis hercegsosem vonzott, sőőőt, kissé idegenkedem is tőle, mégis alapműveltségbeli hiányosságomnak érzem, hogy még nem olvastam.
7-8. Emily Brontë: Üvöltő szelek/Margaret Mitchell: Elfújta a széleszméletlenül régen el szeretném már olvasni őket, mégsem került rá sor soha.)
Leálltam.


6. Kedvenc modern könyved/sorozatod, ami egy klasszikus alapján íródott

Nem tudom, ez mennyire releváns, de A filozófia rövid története Nigel Warburton-től egy valódi gyöngyszem.


7. Kedvenc klasszikus adaptációd

Számomra a Gyűrűk Ura megfilmesítése volt a legnagyobb jó cselekedet eddig a filmipar történelmében. Kitörő lelkesedéssel egyik karácsonyra a trilógiát kértem ajándékba, de az első kötet 100-150. oldala után körülbelül elhajítottam a könyvet, hogy “EZ MI?!” Sosem hittem volna, hogy ilyen hatással lesz rám, de borzalmasat csalódtam benne.


8. Legkevésbé kedvelt klasszikus adaptációd

Már nem is tudom a film címét, de láttam sok-sok évvel ezelőtt a tévében egy kritikán aluli Rómeó és Júlia feldolgozást, amiben Leonardo Di’Caprio játszotta Rómeót. Nem tudom, mit érzett a forgatókönyv írója és a rendező, de olyan hulladék adaptációt én még sosem láttam…


9. Kedvenc klasszikus kiadásaid, amit mindenképp meg szeretnél szerezni

Edgar Allan Poe összes műveinek mindhárom kötetére változatlanul fáj a fogam, de eddig sajnos csak az elsőt sikerült beszereznem, annyira nehéz hozzáférni a klasszikus verziókhoz… :/ Az új, hollós-csontos-goth borítójú kiadás számomra végtelenül giccses, és tipikusan azt sugallja, hogy “menő vagyok, vegyél meg!”…

eapp

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


10. Egy kevésbé felkapott klasszikus, amit mindenkinek ajánlanál

Esti Kornél, Esti Kornél, ESTI KORNÉL! (: Köztudottan Kosztolányi-őrült vagyok, ezért ez nem kérdés.

Reklámok

Költséges Hóbort.

Üdvözletem.

Az utóbbi időben eléggé ráálltam a könyvvásárlásra. Konkrétan annyira, hogy fél év alatt több mint 40.000 Ft-om ment el különféle gyönyörűségekre…
Elég masszív összeg. o.O Kicsit talán már betegesek is ezek a “hú, ez nekem itt és most KELL”  kicsapongásaim (főleg azt nézve, hogy egyik könyvet sem olvastam még ki :’D).
Mentségemre szóljon, abszolút nincs időm, és az Interjú a vámpírralnak már egészen a végén járok. Eszelősen jó munka… Mindig is nagyon szerettem a filmes verziót, de ehhez képest… Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a film körülbelül húsz oldalnyi történést jelenít meg, és azt sem a könyvben írtakhoz hűen. Persze ez nem róható fel a filmipar bűnéül, hiszen borzasztóan összetett a történet, rengeteg belső vívódással-őrlődéssel, amit a vásznon kifejezni szinte lehetetlen volna, ettől függetlenül az már biztos, hogy amint (ha így megy tovább, akkor ugyan éhen halás árán, de hamarosan) megkaparintom a teljes sorozatot, elolvasom az egészet még egyszer elölről. (Vicces terv. :’D)
Azt már tudhatja rólam a Kedves Olvasó, hogy a borítójáról ítélem meg a könyvet, de van egy másik furcsa (mégis hasznos) hóbortom – engem nem kötnek le a ma divatos (ahogy tapasztalom, szinte kivétel nélkül erotikus) regények, sem egyéb kortárs irodalom, hanem annál inkább megragadnak az egzaktságokkal teli szakkönyvek, a világirodalomról és nyelvtanról szóló enciklopédiák. Születésnapomra például megleptem magam egy magyar értelmező “kézi”szótárral (8.000 Ft volt, és méretei alapján embert lehetne vele ölni), ami szerencsére hihetetlenül hasznos, sokszor belelapozom. Mondjuk a gigászi méretével és az 1.505 oldalával nem kevés információt tartalmaz…
Aztán egy másik alkalommal, amikor az utam az Alexandrába vezetett, szemet vetettem egy csodálatos garnitúrára – világirodalom, magyar irodalom és nyelvtan enciklopédia. Három kötet, amik mindent tartalmaznak, ami érdekel. *-* Múlt héten le is csaptam a világirodalmasra (6.500 Ft), a következő pedig a nyelvtanos lesz, amit pénzhez jutok. Sajnos ezzel az új keletű hóborttal jár, hogy a Vámpírkrónikák begyűjtése eltolódik, de sebaj, tudnom kell mérlegelni.
És akkor most felvetődik a kérdés: honnan a pokolból van nekem ennyi pénzem? o.O Furcsa, mert nekem sem tűnik fel, miközben költekezek. De ha azt nézzük, hogy ruhákra abszolút nem költök, sőt ételen kívül semmire, akkor megérthető, hogy lassan összejön… Vagy ki tudja. Lehet, hogy boszorkány vagyok. 😀
Ha így van, hasznos tulajdonság.

Váratlan Eufória.

Üdvözletem.

Komolyan mondom, a sors kivételes tehetséggel rendelkezik mindenféle bosszúságok okozásában. Irányomban legalábbis mindenképpen. Szerda este oly régóta először kerített hatalmába az az édesen sajgó “na akkor most azonnal írnom KELL” rezgéshullám, ugyanis a fagy olyannyira megsanyargatta porcikáimat, hogy valami groteszk elszántságot ültetett belém élményeim megörökítéslre.
Habár módfelett szeretem a művi meleget (értsd: kályha, kandalló, gyertyaláng, mindennemű tűz; de semmiképpen sem naptól származó hő), mégis tisztában vagyok azon tulajdonságommal, hogy rendkívül kitartóan bírom a hideget – illetve eddig azt hittem. De ez a szerdai este megingatta bennem a bizonyosságot. Egy végtelenségnek tűnő órán át kellett várnom a buszra, miközben – akkor még – szenvtelenül tapasztaltam, hogy a mobiltelefonom merülőben van, ebből kifolyólag ügyesen kellett gazdálkodnom a meglévő töltöttséggel (fokozott Internet használat és zenehallgatás). Az örökkévalóságon átevickélve végre megérkezett a várva várt jármű, de akkor már olyan állapotban voltam, hogy nem bírtam megmarkolni a táskámat, mert a fagy használhatatlanná dermesztette a kezeimet. Mégis gyermekded naivitással ültem fel a buszra, természetesen némi meleg reményében. Nos, újabb másfél óra purgatórium következett a fűtetlen buszon, s közben arra is rá kellett eszmélnem, hogy nincs nálam telefontöltő. Nem elég, hogy szó szerint alig bírtam leszállni a buszról, és egy újszülött esetlenségével próbálkoztam megbénult lábaimat járásra ösztökélni, még az írás utáni áhítozásom is kudarcba fulladt.
De sebaj, most itt vagyok, és végre remek, sőt káprázatos hírekkel szolgálhatok.
A végzet – és persze a pénztárcám – közbenjárásával a karácsonyi időszak alatt közzétett jóslaton duplán igazolódott be. Ezen a nyúlfarknyira szabott tanítási héten két, eddig csak plátói, de most már velejéig magamba szippantható szerelmemre tettem szert. Végre, annyi év után megvásároltam az Interjú a vámpírral-t és a Leltat, a vámpír-t. Mondanom sem kell, miféle privilégiumként tekintek a helyzetre, attól függetlenül, hogy mostanság már egyértelműen bárki hozzájuthat ezekhez a kincsekhez, mégis… A kezemben tartani Őket maga a mámor.
Számítottam rá, hogy a történet merőben különbözni fog a filmben megismert körülményektől, de azért ekkora eltérést nem gyanítottam. Nem mintha nem lelném örömöm ebben az édes csalódásban – ugyan még csak az első regénynél tartok, a stílus és a rengeteg filozofikus, esetenként naiv, már-már önsanyargató részlet Louis részéről igazán kedvemre vall.
De oh… Megint szárnyra kapott a fantáziám, pedig jelen helyzetben nem volna tanácsos mélyreható elemzésbe fognom. Ezt a mű bevégeztével tervezem, egy másik, tágra szabott bejegyzésben. Bár már így is töménytelen észrevétellel gazdagodtam, és nem csak a cselekmények és a jellemábrázolások terén.
Remélem, hogy minél hamarabb módomban áll majd szert tenni a többi, röpke tizennégy(…) kötetre (a Mayfair-történetet is beleszámolva). Viszont ha azt nézzük, hogy ez a két darab is majdhogynem 10.000 Ft-omba fájt együttesen, bátran vethetik a szememre, hogy elég zsebterhelő kedvtelésnek hódolok. De erre legalább megéri áldozni.

Nyomasztó Örömhír.

Üdvözletem.
Most már biztos, hogy szeretem az ünnepeket.
Na ki találja ki, hogy mit hozott nekem az Előjézuska?

Egy gyönyörűséges Gyűrűk Ura trilógiát! *-*

gyűrűk uraUgyan nem szeretek olvasni, mégis, a héten ha időm engedte a mostanában egyre húzósabbá váló iskola mellett, rögtön felütöttem, és elmélyülten belefeledkeztem az első kötetbe. Természetesen háromszázmilliószor láttam már a trilógiát, ezért az eseményekkel/nevekkel tisztában vagyok, de egy könyv azért mégis sokkal jobb, részletesebb egy filmnél, és persze az én hétmérföldes fantáziámnak az írott mű egyébként is jobban kedvez.
Na de, igazából nem is erre akartam kitérni. Miután birtokomba került ez a három szépség, összegyűjtögettem minden filléremet, és elindultam az Alexandra felé, hogy A hobbitot is megvegyem. És láss csodát…
Azt hittem, a szemem kiugrik. Körülbelül öt éve koslatok mindenhol (könyvesboltokban, azok weboldalain, aukciós weboldalakon, antikváriumokban) bizonyos három könyvért, ugyanis sehol sem voltak kaphatóak az utóbbi időben. Erre, most belépek az Alexandrába, és mit látok A hobbit mellé kipakolva?
Interjú a vámpírral, Kárhozottak királynője, Lestat, a vámpír. *-* Körülbelül egy szellemi fogyatékos szintjén dobtam ki a kosaramból az előzőleg belehelyezett darabot, és lelki sírógörccsel küszködve térdepeltem az oly hosszú ideje óhajtott művek elé. Ugyan az árukat meglátva újabb sírógörcs tört rám (:D), ettől függetlenül elhatároztam, hogy januárban lecsapok (legalább) az elsőre (a Tolkien-trilógia megvételekor kaptam egy 500 Ft-os kupont, ami januárban beváltható, és no, azért jól jön ilyenkor).
A vicces helyzetet az is tetézte, hogy pont a Szukits kiadós, keménykötésű verzió volt mindhárom Anne Rice-csoda, amire alapból csorgattam a nyálam (még mindig a “borítója alapján ítélem meg a könyvet”), ez adott okot a harmadik sírógörcsre.
De ezt az összetett érzelmi állapotot nem csupán a könyvek megjelenésének ténye, az áruk és a kinézetük idézte elő. Nem bizony. Ha jobban belegondolunk, ez a hirtelen értékrendváltás a vámpírok terén pozitív és negatív változás is egyben. Hogy miért pozitív, azt hiszem komolyabban nem kell elmagyaráznom – a Twilight után az emberek végre rájöhetnek, hogy egy vámpír nem csillog stb. -, a negatív azonban… Lehet, hogy csak az én őrültségem, számomra mégis aggasztó.
Valószínűleg vannak hozzám hasonló emberek (bár én még nem nagyon találkoztam ilyesvalakivel), akik nagyon szeretik az antik dolgokat, az antik korok értékeivel és erkölcseivel együtt. De csak és kizárólag az ő antik mivoltukban – nem reprodukálva, újra előrángatva és szétzilálva. Mert ha most a harmatgyenge, sőt (számomra) szánalmas, csillogó utódjuk sorsára jutnak a Vámpírkrónikák (belegondolni is borzasztó…), és a tinilányok rájönnek, hogy “húú, ez sokkal menőbb Edward-nál”, akkor olyan degradáló lavina fog elindulni, ami rosszabb lesz a 21-i világvégénél (muhaha).
Abban meg pláne reménykedek, hogy nem veszik elő újra a filmet, és forgatják újra a mai metroszexuális társadalom hímjeit felhasználva. Mert ááá, már el is képzelem Lestat-ot, a nyeszlett, csőnadrágos, haj-szemű emo vámpírt. o.O
Huh, ezt jobb lesz sürgősen befejezni, mielőtt még inkább elfajul a helyzet. A lényeg: bővültem könyvileg, és januárban tovább fogok, ha minden jól megy. És ez jóó. (:

Zsákmány.

Üdvözletem.

Ahogy gondolom mindenki észrevette, az utóbbi időben eléggé elkanyarodtam mind a saját életemet, mind a szubkultúrát taglaló bejegyzésektől, és kezdtem nagyon rákattanni a kihívásokra. Mivel szeretem az ilyen kérdezz-felelek dolgokat, ezért eszemben sincs visszaszorítani ezen igényeimet, de úgy döntöttem, hogy mellékesen folytatom a többi témát is. Szóval kicsit kanyarodjunk vissza Nobilishoz…

A tegnapi nap elég érdekesre sikeredett. A gondok már akkor sejtetni kezdték magukat, amikor elhangzott a bűvös mondat: menjek apámmal füzeteket, és egyéb iskolaszereket venni.
Tudtam, hogy ebből jó ki nem sülhet, nagy nehezen mégis rászántam magam, gondolván, hogy maximum ha megelégelem a dolgokat, majd fölszállok egy buszra, vagy beülök valahová. Azonban szerencsémre ilyen probléma nem adódott, egész jól viselkedett magához képest (azért voltak incidensek finoman szólva, de az már mellékes). Azt a füzetkeresési procedúrát azonban látni kellett volna… Tudva lévő, hogy rettentően, de valami hihetetlen módon válogatós vagyok, szóval általában ha egy füzet mintája tetszik, akkor nem elég jó minőségűek a lapok a számomra (mert ugye én mindent szétnyúzok… a füzeteim általában darabokban végzik, pedig nem is akarattal tépem el őket) vagy fordítva, de ha valami csoda folytán a minta és a minőség is megfelelne, akkor rápillantok az árára, ami villámcsapásként hat rám. Mert nem, egy füzetért akkor sem adnék ezer forintot vagy még többet, ha képes lenne arra, hogy angol keringőzzön, miközben mandarinul énekli az örömódát. (Na jó, akkor talán… :D) De tényleg, némely boltban olyan irracionális árakkal találkoztam, hogy te szent ég…
Visszakanyarodva. Az első bolttal nem volt szerencsénk füzet-téren (egy matekot azért sikerült beszerezni), viszont apámra sikeresen rátukmáltam egy Helyesírási Tanácsadó című könyvet. Kemény kötés, sápadt kakaószín, kincset érő tartalom – szóval nagyon elnyerte a tetszésem. (Könyvek terén már most spajzolok az egyetemre.) Még három másik nyálcsorgatós “tanulós” könyvet is kinéztem, úgyhogy lehet, hogy a Gyűrűk Ura beszerzése újra el lesz tolva egy hónappal. Kár… (Pozitívum: az Üvöltő szelek 1000 forintra van leárazva!)
A második bolthoz fűztem a legnagyobb reményeket, sajnos hibába. Aztán jött a harmadik bolt – nem nyert. Negyedik bolt – nem nyert.
És akkor elérkeztünk ahhoz a bizonyos sokadik bolthoz. Ismertem már, amióta megnyitott – hatalmas választék minden téren, írószer, játékok, ajándékok, dekorcuccok, édességek, háztartási mütyürök, és minden, mi szem-szájnak ingere. A füzetes polcokhoz lépve örömmel pillantott meg, hogy a készletben több fekete példány is megfordul. Végigmentem előttük, és már szemmel kiszúrtam, hogy megint sikertelen az akció. Én már rég beletörődtem, hogy majd eljövök magam vagy barátnőimmel, de semmiképpen sem apámmal, s majd akkor bevásárolok. De némi frusztrációt okozott a számomra, amikor láttam, hogy apám egy fekete-rózsaszín Hello Kitty-s füzetet emel a magasba, megkérdezve, hogy az megfelelne-e. És nem, nem viccelt. Mikor finoman éreztettem vele, hogy húzzon a francba, akkor jött a másik remek monológ, hogy ő látott egy fekete Michael Jackson-osat is, és az nem lenne-e jó. Ismét nem viccelt. Már téptem a hajam, mikor menekülést remélve elviharoztam egy másik polchoz, és ott megpillantottam egy terméket. Gyönyörű, sötétzöld, kemény bőrkötésű kis notesz, amiben van naptár névnapokkal és sok jegyzetnek való hellyel, Magyarország és Budapest térkép, holdnaptár, horoszkópnaptár, telefonkönyv… Szóval minden szépség-jóság. Mindez 50, ismétlem 50!! forintért. Vettem is egyet anyámnak rögtön. Aztán nagy nehezen kikecmeregtünk a boltból, és benéztünk még a Tesco-ba is. Oda már zéró reménnyel indultam, de amíg apám valamerre elidőzött, vettem három tök jó pici könyvet. Az egyik magyar történelmes, a másik helyesírási, a harmadik biológiás, és teljesen jól összefoglalják a fogalmakat, szabályokat, történéseket. Darabja 160 Ft volt, szóval megint jó üzletet kötöttem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Ez lenne a matek füzet (bocsánat a képek minőségéért, este készültek).

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Ez pedig a könyv volna.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És az én kis (olcsó) drágaszágaim.

 

A 30 Napos – 1. nap

Kedvenc filmek/zenekarok/sorozatok/könyvek/ételek

Hú, hát kedvenc az mindenből bőven akad.

     Filmek terén: ahhoz, hogy egy film kedvencemmé váljon,
vagy egyáltalán érdekesnek bizonyuljon számomra, több
tényező is elvezethet. Például ha egy alkotás gyerekként
elnyerte a rokonszenvemet, akkor az a mű később sem lesz
közömbös a számomra. De összességében az elvont,
pszichotikus, elgondolkodtató, igényes, esetenként morbid, de mindenképpen érdekes filmeket preferálom.
Bár sok különféle műfajra kiterjed az érdeklődésem, de talán a kedvencek kedvenceként a Sweeney Todd-ot emelhetném ki. De ott van a…
Halott menyasszony (amiben akkor is kétségtelenül a kukac a legkegyetlenebb :D)
…a Karácsonyi lidércnyomás
…a Rémálom az Elm utcában
…a Kárhozottak királynője
…az Interjú a vámpírral
…az Underworld (az utolsó rész számomra elég harmatgyenge lett…)
…a Gothika
…a Silent Hill
…a Holló összes része
A rítus
…a Gyűrűk Ura trilógia
…a Karib tenger kalózai filmek
…az Álmosvölgy legendája
…a Van Helsing
…a Constantin, a démonvadász
…az Addams Family
…az Amerikai História X
…a Bosszúállók
A titkok kulcsa
…a Charlie és a csokigyár
…a Harry Potter sorozat
…a Titkos ablak
…a Más világ
…a Fűrész sorozat
…a Parfüm – egy gyilkos története
…a Requiem egy álomért
…a Két nővér
…a Recycle
…a Death Note
És mivel kisgyermekként a Szellemhajó volt a kedvenc horrorom (kis naiv buksimmal akkor még csak ízlelgettem a műfajt), így nem hagyhatom ki a sorból – bár mostani fejjel megnéztem, és már nem is olyan zseniális. (: S bár a katasztrófafilmeket gyűlölöm, a Fehér pokol is egész nézhetőnek bizonyult. [ Nem tudom, mit hagytam ki, de itt szinte megtalálható mindegyik. ]

    Zenekarok terén: mindenki nézze el a lustaságom, de ezt
most nem fogom felsorolni, mert kb. 100-at kapásból meg-
említhetnék. A 30 napos goth kihívás kapcsán már felállí-
tottam egy 10-es toplistát, az elérhető itt.

 

     Sorozatok terén: nem sűrűn nézek tévét, de ha még  ilyes-
mire vetemedem, akkor csakis Being Human, Így jár-
tam
anyátokkal, Jóbarátok, Harper-sziget
Ami nagyon leköt még, az a Gyilkos Asszonyok, Gyilkos
Nők, Nők a rács mögött, Emberáldozat, és van még
kettő, aminek sajna elfelejtettem a címét… Az egyik gyilkos gyerekekről, a másik kivégzéshez használatos gépekről szól. Hihetetlenül érdekes műsorok.
Ha pedig valami vidámra vágyom, akkor csakis Family Guy, South Park, Simpson család, Happy Tree Friends… Szóval a Comedy Central kínálata. 🙂

     Könyvek terén: még mindig nem tartom magam egy ol-
vasós figurának (igyekszem a problémát kiküszöbölni),
ezért egyelőre nem szolgálhatok hosszas listával. De aki
nálam még mindig a ranglista élén áll, az Edgar Allan
Poe
, és vele majdhogynem egyenrangúan következnek a
Vámpírkrónikák.

      Ételek terén: három olyan dolog van, amik nélkül szá-
momra nem létezik kiváló étel: ezek a sajt, a tejföl és a
kukorica. Ez a három összetevő alkotja számomra a tö-
kéletes triót, melyekért függőségig epedezem. De ételek
terén
is van ám egy szép kis listám: nagyon szeretem a
spagettit, a (főleg négysajotos) pizzát, a sajttal töl-
tött pulykamell
et (és szinte minden sajtos-sonkás kaját), a sajt – és csibe-burgert, a sajtos, sonkás és kukoricás pogácsát, a tejfölös kenyeret reszelt sajttal, a rakott krumplit, a sajtos tésztát, a rántott sajtot, a májat, a sóskamártást sós krumplival és persze anyukám babgulyását. (:
Ha pedig édesség, akkor Milka csoki, kekszes-barackos Boci csoki, rórudi, jégkrém, tejszínhab, gesztenyepüré, tej – és vajkaramella, különféle sütemények, somlói, aranygaluska, grillázs, szilvásepres vagy más gyümölccsel töltött gombóc, túrógombóc, palacsinta, puding, krémtúró.
Gyümölcsök terén a befutók a görög – és sárgadinnye, a vilmoskörte, az ananász, a grépfrút, és az egzotikus dolgok (a kókuszt utálom).
Zöldségeknél pedig a karfiolt, a brokkolit, a babot, a karalábét, a sóskát (főleg mártásban), a paradicsomot, a paprikát és a retket szeretem.
A leveseket viszont nem igazán csípem, inkább főzelékpárti vagyok.

Ha ez nem volt kielégítő válasz, akkor már igazán sajnálom. (:

Kedves Télapó! – I.

Üdvözletem.

Mostanában egyre inkább elkezdett foglalkoztatni az olvasás és a könyvek világa, így arra jutottam, hogy ideje lenne nekem is egy könyv-kívánságlistát gyártmányoznom.
Szóval reszkess, Télapó. 😀

De mindenekelőtt azt tudni kell rólam, hogy az élet dolgainak 99%-ában rendkívül válogatós vagyok. Ez alól a könyvek sem kivételek – sőt, talán ez az egyik olyan téma, ami a legkényesebben érint.
Ne a borítója alapján ítéld meg a könyvet.” – szokták mondani. Kellemetlen vagy sem, én könyvválasztásnál mégis hatalmas hangsúlyt fektetek a külsőre is. Például ha egy kötet nem keménykötésű, akkor az esetek 90%-ban sajnos a boltban marad. Nagyon fontos számomra, hogy ne papírborítós legyen egy mű – a könyveim között talán egy, ha akad olyan.
De nem szaporítom a szót, vágjunk bele.

Gyermekkori nagy vágyam, hogy szert tegyek a tel-
jes Vámpírkrónikákra, kiegészítve a Mayfair-boszorkányokkal. Szóval ez már alapból kb. 13 kötet a listán. (Szegény Mikulás…) A gond, hogy egy-két darab még hagyján, de mindet beszereznem kész vagyon volna, ezért egyelőre csak álom marad. De remélem, hogy egyszer megtölthetek egy polcot Anne Rice remekműveivel…
Könyvtári példányt vagy Internetről letöltött verzi-
ót pedig nem vagyok hajlandó elolvasni. *büszke fej*

 

Nyálcsorgatásom következő tárgya ezen
remekmű   és a sorozat harmadik kötete.
Muszáj lesz beszereznem.

 

 

 

 

 

 

 

A Gyűrűk Ura trilógiára is régóta fenem a fogam.
Az ilyen művek, amik filmben is hihetetlen sikert
arattak/aratnak, könyvben általában ezerszer job-
bak, ezért le kellene tesztelnem őket is.

 

 

 

      Nem vagyok Harry Potter fanatikus,
de filmben minden részét láttam, és
bár még így is remekmű a maga ne-
mében, én hatalmasat csalódtam. A
Félvér Herceg az egyedüli kötet, ami
megvan nekem, és igazi öröm volt ol-
vasni, de a filmben elveszett a vará-
zsa, és sok fontos dolog kimaradt. E-
zért szeretném elolvasni a sorozatot.

 

 

Az Üvöltő Szelek című filmből még kölyökként
láttam pár percet, és akkor elhatároztam, hogy
ezt a művet látnom KELL. Ugyan azóta sem néz-
tem meg (hamarosan beiktatom), de emlék-
szem, hogy akkor nagyon megfogott, szóval ez
a mű is egyértelműen listás.

 

 

 

 

Bizony, Emily testvérkéjét sem hagyhatom ki a
sorból. Charlotte Jane Eyre-jét ugyan még csak
filmben láttam, de megfogott, szóval ez nem jö-
ne rosszul egy unalmas, téli éjszakára.

 

 

 

 

Már nagyon régóta fáj a fogam erre a könyvre.
Sok jót hallottam már róla, és felkeltette az ér-
deklődésemet. Valószínűleg rövidesen sort ke-
rítek a beszerzésére.

 

 

 

 

Egyelőre elég ennyi, ez is kisebb vagyonba fog kerülni szegény Télapónak. (: Szóval az újabb műveket, amik esetleg még eszembe jutnak, új bejegyzésbe kerülnek.