Novembernek küszöbén.

Üdvözletem.

Lassan elérkezve november hónap küszöbére, az ember gondolatai akaratlanul is az ősz színeibe öltöztek. Az idő kellemesen lehűlt, amit a gyönyörű őszi, gyenge napsugarak fényében még a fázósabb lelkületű egyének is szívesen fogadnak; ott vannak a bronzszín lombozatú parkok, mikben a késő délutáni sétákat igazi felüdülésként élhetjük meg; s ott a rengeteg könyv, mikben szobánk egyik sarkában elmerülve menedékre lelhetünk a világ zajai elől.
A tűz még forróbb és vörösebb, és lángnyelvei szinte megperzselik a lelket, a lég fuvallatai pedig még csípősebbek, mintha némaságuk folytán így akarnának figyelmeztetni valamire.

Arra pedig aztán végképp nem gondolna senki, hogy ez a harmonikus időszak betudható a természet haldoklásának egyik fázisaként; az arcsimogató, halovány fénynyalábok pedig lehetnek akár az üde élővilág utolsó panaszos, elhaló segélykiáltásai is.

Én magam is az ősz ezen periódusának csapdájába estem, s bár már szeptember óta érzem, hogy a közeledő ünnepek kezdenek rabul ejteni, mégis tegnap teljesült ki bennem a metamorfózis.
A nyár elillant! A Nap melege fogytán, a napok rohamosan rövidülnek, és visszafordíthatatlanul közeleg a Mindenszentek! (:

Néhány poszttal ezelőtt már áradoztam kicsit erről, sok-sok kedvfokozó képpel illusztrálva lelkiállapotomat, és azt az utánozhatatlan izgalmat, ami néha hidegrázásként fut végig a hátamon. Tegnap azonban a bensőm mellett a szemem is megbizonyosodhatott a halottak szent ünnepének közeledtéről.
Az egyik hatalmas áruház sorai közt bandukolva lépten-nyomon mécsesrengetegbe, töklámpás-motívumokba, boszorkánysüvegekbe, szellemes dekorkellékekbe botlottam. Örültem is nagyon, hiszen ilyenkor még a Mindenszenteket gyűlölő goth-ok is (létezik ilyen?) remek dolgokra bukkanhatnak, mik segítségével pár száz forintból feldobhatják szobájuk/lakásuk atmoszféráját, ám boldogságom kicsit mégis keserédesnek bizonyult.

Egyik hatalmas… Nem is tudom, hogy erényem vagy hibám, de mindenesetre tulajdonságom, hogy mániákus hazaszerető vagyok. Ebből kifolyólag mindenben előnyt élvez nálam a magyarság, az itthon készült cuccok, a magyar üdülőhelyek (bár szívesen utazgatok külföldre is) stb., pontosan ezért nem nézem jó szemmel, hogy a média és a kereskedelem próbálja kis hazánkra is ilyen szemérmetlenül rátukmálni a Halloween-t. Érdekes dolog ez, hiszen jómagam is nagyra tartom ezt a külföldi ünnepet s minden motívumát, mégis elkeserít, hogy az éjszakai temetőlátogatás, mécsesgyújtogatás, tiszteletnyilvánítás helyett (nem mellett!) lassan ez a szépséges alkalom az “Adunk vagy kapunk!”/”Kapunk vagy csalunk!”-féle jelmezes cukorkunyerálásról és hasonlókról fog szólni Magyarországon is. Hangsúlyozom, én tényleg szeretem a Halloween-t, és ha a mi hazánk is igényt tartana rá, még az sem bántana, ha ezt a hagyománykört átvennénk, de így, hogy csupán a marketingről és arról szóljon, hogy minél több felesleges és haszontalan dolgot rásózzanak a boltok a szerencsétlen, naiv vevőkre… Na, ez már arcátlanság.
Természetesen senkire sem erőltetek rá semmit, és vallom, hogy minden embernek joga van azt csinálni, amit szeret, mégis lelomboz, hogy ha rákérdeznék a magyar gyerekekre, hogy mi az a busójárás, legalább az 50%-uk pislogna értetlenül; ezzel szemben egy-két hét múlva már a csapból is a Halloween fog folyni, hála a (szó szerint) drága médiának és üzletláncoknak.

És a pikírt véleménynyilvánításom után mégis pozitívan állok hozzá a Mindenszentekhez/Halloween-hoz, hiszen annyira hangulatosak a szellemes/tökös/boszorkányos/varázslós/szörnyes/csontvázas díszek, és olyan szép ez a szívemnek mindig kedves ősz, hogy bárhogy is legyen, és az emberek bárhogy is ünnepeljék meg, a lelkem mélyén tudom, hogy remek kis nap és éjszaka lesz a november 1-2. (:

Reklámok

“Itt van az ősz, itt van újra…

S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja Isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Ahogy Petőfi Művész Úr is megírta hajdanán, végre beköszöntött az év leggyönyörűségesebb időszaka – de vele ellentétben én jól tudom, hogy miért szeretem ezt a három hónapot.
Ilyenkor valami titokzatos bizsergés járja át a lelkemet, és olyan érzések kavarognak bennem, amik lángra gyújtják az érzékeimet.
Mert ott van például a Mindenszentek és a Halottak napja, a két kedvenc ünnepem. Ilyenkor minden évben annyi temetőt látogatok meg, amennyit csak tudok – nem számít, hogy az adott helyen nyugszik-e hozzátartozóm, – és próbálom magamba szívni azt a szent misztériumot, amihez hasonló izgalmat más nem képes kiváltani belőlem. Számomra egyszerűen utánozhatatlan a hangulata. A temetők, a mécsesek, a tűz melege, a koszorúk bizsergető fenyőillata, a hűvös szellő, ami ólomsúlyú élettel tölti el a tüdőmet… És persze az a sok ember a temetőkben. Hiszen ez minden évben kivételes alkalom, mert az ott megszokott túlvilági csend és nyugalom csak ezen a különleges napon kerül felbolygatásra – mit leírhatatlanul élvezek. De kihagyhatatlan persze a Mindenszentek éjszakája is, amikor minden évben vagy barátnőmmel, vagy egy nagyobb baráti társasággal kimegyünk a helyi temetőbe, csodáljuk a szemet – és lelket – gyönyörködtető fényeket, táncolunk, nevetünk, olykor szeretteink sírja felett ejtünk egy-egy könnycseppet, és minden keresztnél, ami az utunkba akad, meggyújtunk egy-két teamécsest. (Te jó ég, hogy fog ez hiányozni, ha már nem leszek független…:( )
Aztán az őszhöz kötődik még a születésnapom, aminek kimondhatatlanul örülök, mert ennél szebb időpontban maximum novemberben lehetne (nem, még akkor sem!) ez a jeles esemény. Mivel nem nagy titok, és szerintem nem nehezen kinézhető belőlem, hogy nem vagyok egy bulizós alkat, így a tavaszi-nyári születésnap nem is lenne nekem való, ellenben az ősz páratlan hangulata pontosan engem tükröz.
Én ugyan utálom a teákat, a fahéjat, az almát, a fahéjas-szilvás dolgokat, a forralt bort, és minden egyéb tipikus őszi-téli finomságot, s főleg a vaníliát pártolom, ilyenkor mégis lázasan szagolgatom végig a boltok és vásárok illatgyertya-készletét, és gyermeki izgalommal élem meg az ősz minden csodáját – a lenyűgöző alkonyoktól a lehulló, ropogó leveleken át az őszi máglyákig. (Áh…*-*)
Azonban azt is tudom, hogy az én rajongásom ellenére sokan ki nem állhatják ezt az évszakot, így a Tumblr segítségével készítettem egy kis ajánlót.
Alias “amit én szeretek az őszben.
Kellemes csemegézést és őszt mindenkinek. (:
(Angolosok előnyben, de ha ráviszitek az egeret a képekre, némi támpontot kaptok a jelentéssel kapcsolatban.)