November, Gyere Már!

“Kurta fénysugár surran be a kertbe,
A homályt gyilkos késként szeli át,
Egyetlen célja, hogy enyhet adjon,
S fényben úsztassa Utópiát.”

Haha. Részlet a… nem is tudom, tizenkettő vagy tizenhárom(?) évesen írt Utópia című versemből. Így, öt-hat év madártávlatából visszatekintve elég gyenge próbálkozás volt, de első verseim egyikeként ez is nagyon közel áll a szívemhez. Szegletkő, ha úgy tetszik. Viszont most, belecsöppenve az ősz csodálatos időszakába valahogy felrémlett bennem ez a négy sor, pedig nem is hiszem, hogy valahol még létezik írott formában. Furcsa, hogy még mindig emlékszem rá… Az pedig még furcsább, hogy most is olyan ziláltan írok, mintha ez lenne életem első, negyedik osztályos fogalmazásórája. Nem tudom, mi történt velem, és lehet, jobb is figyelmen kívül hagynom az okokat. Annyit azonban tudok, hogy a természet ezen szakasza ismét nagy hatással van rám. Már érzem is a ropogós levelű, tömjén- és mécsesfüstös, fahéj, vanília és méz illatú, csípős szelű november közeledtét, a temető éjféli, pislákoló fényeit, az emlékeket előkotró ünnepi-borzongós atmoszférát.
Kérlek, november, gyere mihamarabb! Szükségem van rád.

tumblr_mohpyaCToN1ql6esvo1_500  (*)

Reklámok

Novembernek küszöbén.

Üdvözletem.

Lassan elérkezve november hónap küszöbére, az ember gondolatai akaratlanul is az ősz színeibe öltöztek. Az idő kellemesen lehűlt, amit a gyönyörű őszi, gyenge napsugarak fényében még a fázósabb lelkületű egyének is szívesen fogadnak; ott vannak a bronzszín lombozatú parkok, mikben a késő délutáni sétákat igazi felüdülésként élhetjük meg; s ott a rengeteg könyv, mikben szobánk egyik sarkában elmerülve menedékre lelhetünk a világ zajai elől.
A tűz még forróbb és vörösebb, és lángnyelvei szinte megperzselik a lelket, a lég fuvallatai pedig még csípősebbek, mintha némaságuk folytán így akarnának figyelmeztetni valamire.

Arra pedig aztán végképp nem gondolna senki, hogy ez a harmonikus időszak betudható a természet haldoklásának egyik fázisaként; az arcsimogató, halovány fénynyalábok pedig lehetnek akár az üde élővilág utolsó panaszos, elhaló segélykiáltásai is.

Én magam is az ősz ezen periódusának csapdájába estem, s bár már szeptember óta érzem, hogy a közeledő ünnepek kezdenek rabul ejteni, mégis tegnap teljesült ki bennem a metamorfózis.
A nyár elillant! A Nap melege fogytán, a napok rohamosan rövidülnek, és visszafordíthatatlanul közeleg a Mindenszentek! (:

Néhány poszttal ezelőtt már áradoztam kicsit erről, sok-sok kedvfokozó képpel illusztrálva lelkiállapotomat, és azt az utánozhatatlan izgalmat, ami néha hidegrázásként fut végig a hátamon. Tegnap azonban a bensőm mellett a szemem is megbizonyosodhatott a halottak szent ünnepének közeledtéről.
Az egyik hatalmas áruház sorai közt bandukolva lépten-nyomon mécsesrengetegbe, töklámpás-motívumokba, boszorkánysüvegekbe, szellemes dekorkellékekbe botlottam. Örültem is nagyon, hiszen ilyenkor még a Mindenszenteket gyűlölő goth-ok is (létezik ilyen?) remek dolgokra bukkanhatnak, mik segítségével pár száz forintból feldobhatják szobájuk/lakásuk atmoszféráját, ám boldogságom kicsit mégis keserédesnek bizonyult.

Egyik hatalmas… Nem is tudom, hogy erényem vagy hibám, de mindenesetre tulajdonságom, hogy mániákus hazaszerető vagyok. Ebből kifolyólag mindenben előnyt élvez nálam a magyarság, az itthon készült cuccok, a magyar üdülőhelyek (bár szívesen utazgatok külföldre is) stb., pontosan ezért nem nézem jó szemmel, hogy a média és a kereskedelem próbálja kis hazánkra is ilyen szemérmetlenül rátukmálni a Halloween-t. Érdekes dolog ez, hiszen jómagam is nagyra tartom ezt a külföldi ünnepet s minden motívumát, mégis elkeserít, hogy az éjszakai temetőlátogatás, mécsesgyújtogatás, tiszteletnyilvánítás helyett (nem mellett!) lassan ez a szépséges alkalom az “Adunk vagy kapunk!”/”Kapunk vagy csalunk!”-féle jelmezes cukorkunyerálásról és hasonlókról fog szólni Magyarországon is. Hangsúlyozom, én tényleg szeretem a Halloween-t, és ha a mi hazánk is igényt tartana rá, még az sem bántana, ha ezt a hagyománykört átvennénk, de így, hogy csupán a marketingről és arról szóljon, hogy minél több felesleges és haszontalan dolgot rásózzanak a boltok a szerencsétlen, naiv vevőkre… Na, ez már arcátlanság.
Természetesen senkire sem erőltetek rá semmit, és vallom, hogy minden embernek joga van azt csinálni, amit szeret, mégis lelomboz, hogy ha rákérdeznék a magyar gyerekekre, hogy mi az a busójárás, legalább az 50%-uk pislogna értetlenül; ezzel szemben egy-két hét múlva már a csapból is a Halloween fog folyni, hála a (szó szerint) drága médiának és üzletláncoknak.

És a pikírt véleménynyilvánításom után mégis pozitívan állok hozzá a Mindenszentekhez/Halloween-hoz, hiszen annyira hangulatosak a szellemes/tökös/boszorkányos/varázslós/szörnyes/csontvázas díszek, és olyan szép ez a szívemnek mindig kedves ősz, hogy bárhogy is legyen, és az emberek bárhogy is ünnepeljék meg, a lelkem mélyén tudom, hogy remek kis nap és éjszaka lesz a november 1-2. (: