Újabb Életjel.

Üdvözletem.

Na igen, jellemző. Már megint kétségbeejtő módon eltűntem. Sajnálom, hogy a blog kezd kissé lestrapálttá válni, mindenképpen teszek majd ez ellen a nyári szünet megkezdése után – de addig sajnos gőzerővel tanulnom kell, készülnöm a kresz vizsgára, majd nyáron folytatódhat az autodidakta képzés… Kissé félek is tőle, hiszen nem szoktam hozzá az ilyen szintű projektekhez, de mindenképpen optimistán állok hozzá a dolgokhoz. (: Július elsejével kezdetét veszi az angol tanfolyamom, majd szeptemberben irány Anglia.
Hűha, van mit mesélnem, az már egyszer biztos. Majd próbálok rá alkalmat teremteni, de addig is aki szeretne, kövessen Ask.fm-en, hiszen oda gyakrabban feljárok, tekintve, hogy telefonról is könnyedén elérhető.
a_feeling_inside_by_misslyka

Reklámok

Objektív Meglátások.

Üdvözletem.
.

Valószínűleg genetikai hibám(?), hogy ha kilépek az utcára, és ott kellemesen szállingózó hóesés fogad, rögtön mosolyra húzódik a szám sarka, és valami túlvilági jókedv, vagy inkább extázis lesz rajtam úrrá.
Sosem titkoltam, hogy szeretem az őszt és a telet, elvégre ez a két évszak tökéletes időt nyújt arra, hogy feltöltődjön a lelkünk, s hogy a megszokott rohanás helyett, amint az emberek a hagyományos értelemben vett jó időben produkálnak, végre kicsit befészkeljük magunkat a puha ágyba, és szusszanhassunk cseppet.

A legtöbb goth már a tavasz beálltától kezdve a késő novemberi, s az azt követő időszakról ábrándozik, aminek természetesen több teljesen érthető oka van.
Fontossági sorrendet nem tudnék ezek közt felállítani, hiszen mindenkit más tényező motivál, és bár jómagam is a tél-pártiak népek csoportját bővítem, szeretnék egy pros-cons gyűjteményt összeírni, amit minden kedves goth figyelmébe ajánlanék – avagy minden évszaknak megvannak az előnyei, de a hátrányai is.

Téli erdő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tehát goth szemmel…
.
.
…a tél előnyei:

  • nem kell a tikkasztó hőségtől szenvednünk, folyton naptejeznünk magunkat
  • megőrizhetjük, sőt fokozhatjuk bőrünk fehérségét
  • a művészi hajlamnak a téli időszak jót tesz, ez a néhány hónap a leginkább megihlető
  • az ünnepek miatt kiélhetjük kreatív perverzióinkat
  • melyikünk ne szeretné a régimódi, elbűvölő, hosszú kabátokat, a csizmákat/bakancsokat/platformokat, esetleg a sálakat, sapkákat?
  • a táj a magára öltött hóleple miatt még gyönyörűségesebb
  • ez az időszak a legromantikusabb-összebújósabb
  • hamarabb sötétedik (hatalmas piros pont)
  • ez a szánkózás-síelés-korcsolyázás-jégen csúszkálás-hóember építés-hóangyalka készítés felhőtlen ideje
  • a forró teák, kakaók, karamellás tejek ekkor esnek legjobban
  • ilyenkor az emberek jobban összegyűlnek, mint máskor
  • a festők, fényképészek még inkább kiélhetik magukat
  • a kellemes melódiák, könyvek, filmek ilyenkor még jobban esnek
  • a téli esték remek alkalmat nyújtanak az írásra, vagy éppen egy jó kis horror-sztori elolvasására
  • a karácsonyi vásárok hangulata utánozhatatlan
  • az ünnepek garantálják a csokimérgezés általi lassú és élvezetes halált (:

.
.
…a tél hátrányai:

  • nem mindenki bírja a hideget
  • az ünnepi, családi hangulat emelkedettségével ellentétben a magány is ilyenkor a legkegyetlenebb
  • a pénztárcák ekkor eléggé kiürülnek
  • az emberek 90%-a ilyenkor magára szed némi súlytöbbletet
  • a korán beálló sötétség sok időt elvesz mindenkitől
  • reggel ilyenkor nehezebb felkelni
  • gyakran beállhat a teljes lemerülés, a “semmihez sincs kedvem” érzelmi-hangulati hullámvölgy
  • ekkor a leggyakoribbak a közlekedési balesetek, sokan az utcákon fagynak halálra
  • a bőrünk szárazabb lesz, a sapkaviseléstől a hajunk gyorsabban zsírosodik, ajkaink kicserepesedhetnek
  • a jégen könnyen eltaknyolhatunk, vagy a vicceskedők megfürdethetnek minket a hóban
  • ilyenkor könnyebb összeszedni mindenféle betegséget
  • még az olyan vendégekhez/rokonokhoz is jó pofát kell vágnunk, akiket a hátunk közepére sem kívánunk

.
.
…a nyár előnyei:

  • a tanulóknak beáll a várva várt nyári szünet
  • a jó idő kedvez a kiránduló hajlamúaknak
  • az idénygyümölcsök/zöldségek széles kínálata tárul elénk
  • a legtöbb bolt leárazásokkal kecsegtet
  • a természet színpompája megköveteli azt, hogy gyönyörködjünk benne
  • ellátogathatunk olyan helyekre, amikre addig nem volt időnk; nyaralhatunk, világot láthatunk
  • későn kelhetünk és feküdhetünk
  • az éjszakák kellemes hőmérséklete okot ad a sétákra, koncertezésekre stb.
  • az ilyenkor jellemző lenge öltözet praktikus
  • sok fesztiválra, karneválra ellátogathatunk

.
.
…a nyár hátrányai:

  • kánikula, amiben valószínűleg egyikünk sem szeret olvadozni
  • kellemetlen barnulás, leégés
  • a fekete szívja a meleget, ami esetünkben határozottan zavaró tényező
  • a sok napsütés fejfájást, szédülést okoz
  • mivel sok goth nyáron estig még az orrát sem hajlandó kidugni otthonról, ezért a sok bent ücsörgés, gépezés, olvasás nem tesz jót a testnek, főleg a szemnek
  • mindenki nyaral, csavarog, így nehezebb elérni a másikat; a kapcsolattartás a szünidő ellenére döcögőbbé válhat
  • a szemünkbe sütő napfény irritáló
  • egy jó kis hőségriadó senkinek sem a szíve csücske…
  • a magas hőmérséklet és a napsugárzás miatt az emberek bágyadtabbak
  • a tisztálkodás több időt vesz igénybe (napi többszöri zuhany)
  • ha napközben akad valami kihagyhatatlannak tűnő kulturális vagy bármilyen program, sokszor a nagy meleg miatt lesz kénytelen lemondani róla az ember
  • a kollégisták/albérletben sínylődők ilyenkor hazautaznak, ezét távol kerülnek a megszokott közegtől, társaságtól

.
.
Majd még bővítem, egyelőre elég ennyi. Tél-gyűlölők, remélem sikerült némi erőt meríteni a túléléshez; tél-kedvelők pedig: ne féljetek, a nyárnak is megvan a szép oldala. (:

A 30 Napos – 13. nap

Terveid a következő nyárra

A jelenlegi egy megszokottól eltérően egy elég rövid poszt lesz, ugyanis nem szokásom előre tervezni. Semmi értelme, mert a dolgok a múltam 90%-ában is úgy történtek, hogy véletlenül se legyen közük az általam szépen eltervezett eseményekhez.
Tehát majd úgy lesz, ahogy az élet hozza. (:

A hangok nyelvén.

Üdvözletem.

Nos, ma sajnos pár percre kikényszerültem a napra. (Részletekbe nem megyek bele. Röhej.) Kellemetlen ez a hőség… Nem értem, hogy valaki hogy képes ilyenkor fizikai munkát végezni a szabadban.
Erről jut eszembe… Miközben róttam az utcákat, megláttam egy épületen dolgozó csoportot, ami cigányokból (fura látvány volt őket dolgozni látni) és napbarnított magyarokból állt. Elég hülyének nézhettek… (: Ugyanis amikor a kokszos bőrükre pillantottam, utána pedig a szoknyám alól kivillanó fehér lábaimra, elkapott a röhögőgörcs. Nem tudom, miért…

A kis sétám után megfájdult a fejem (nem véletlenül), és most még zenét hallgatni sincs kedvem. Borzasztó. Pedig egy kis Cure nem jönne rosszul a vérkeringésemnek. Vagy egy kis Teathre of Tragedy. Esetleg The 69 Eyes. Jelenleg ezeket kívánnám, ha a buksim nem zakatolna.
És mi a jó fenéért ég a villany? o.O

…Most, hogy átestem a panaszkodáson (elnézést, zsibbadt állapot), rátérhetünk valami értelmesebb témára. Mondjuk a zenére, ha már felhoztam az imént.

Az ízlésem muzikális téren hihetetlenül változó, épp úgy, ahogy a kedélyállapotom is. Persze vannak örök klasszikusok, amikhez mindig visszahúz a szívem, de a kísérletezés sem áll tőlem távol.
Néhány előadót/együttest ki is vesézek. Nincsen sorrend, sem egyéb direktíva.  Több banda pedig – hogy őszinte legyek – főleg azért kerül itt említésre, mert valamilyen emlék köt hozzá, nem feltétlenül a “minősége” és a gyakori hallgatása miatt. De nem lenne szívem Őket kihagyni, mert a múltam részei – és miért tagadnám meg a múltam? Nem elfelejteni, hanem túlnőni szeretnék rajta.
(Azért előre szólok, hogy Justin Bieber-fanok meneküljenek.)

Külföldiek:

Theatre of Tragedy – már többször említettem. Igazi klasszikus. Mondjuk Liv, és az Őt követő Nell kontrasztját időbe telt teljesen megszokni (lehet, hogy csak nekem – érzékeny fülek),  de a kellemes hangzás így is garantálva van.

The Cure – felesleges boncolgatnom. Az alapok.

The 69 Eyes – hú, sajnos már nem emlékszem, hogy kölyökként melyik számukat hallottam először, de rögtön elbűvölt. És bárki bármit mond, Jyrki-nek akkor is cukrosbácsi hangja van. 🙂

Apocalyptica – igazi felüdülés a füleimnek, ha meghallok egy Apocalyptica-melódiát. Igényes zene, sosem tudnám megunni. (Nem mellékesen remek vendégénekeseket szoktak beszervezni… Hogy ne mondjak példát. ♥)

Nox Arcana – talán a kedvencek között is az egyik legkedvencebb. Hihetetlenül én vagyok.

Inkubus Sukkubus – valószínűleg nem sokan ismerik, felénk nem igazán elterjedt ez a pogány irányzat. Ugyan én magam nem vallom pogánynak, a zenéik mégis megfognak a mai napig.

Sisters of Mercy – a Cure-hoz hasonlóan felesleges boncolgatnom. Aki nem ismeri, annak ajánlom (saját felelősségre).

Nine Inch Nails – nyami. (: Ez is klasszikusnak számít, ajánlom kulturálódás céljából.

Nightwish – bizony, Neki is muszáj itt helyet kapnia. Bár Tarja operás irányzatát Anette érkezésével egy könnyedebb stílus váltotta fel, mind a két kifejlet a szívembe lopta magát. (Azért nem kérdéses, hogy Tarja tehetségesebb.)

Evanescence – sokan támadják, hogy mennyire felszínes. Meglehet. Én akkor is beleszerettem Amy hangjába, a többivel pedig inkább nem is foglalkozom, mert csak felidegesítene.

Within Temptation – néhány számuktól a falra mászok, de alapjáraton egész jók. Ha úgy hozza kedvem, szívesen hallgatom.

We Are The Fallen – egy véletlen folytán botlottam a Bury Me Alive klipjére. Tetszett, a nő tehetséges. Bár szerintem még erősen csak szárnypróbálgatók.

System of a Down – szeret(t)em, de már nem a régi.

Korn – először a Right Now klipjét láttam Tőlük kölyökként. Bizarrnak találtam, és rájöttem, hogy ez a furcsa borzongás nem is rossz… Elindult bennem valami.

Slipknot – amikor kissé zúzósabb kedvem van (egyre ritkábban), szívesen tombolok Rá és társaira. (Nem sorolok, csak néhányat.)

Cradle of Filth – mint a System of a Down-nál.

Korpiklaani – hú, milyen jó kis banda, ha összejön a társaság. (: Régen nagyokat vadultam rá. Úgy látszik viszont, hogy a vérszegénység minden jó zenekart utolér.

Children of Bodom – és igen, ritkán, de ilyen is zizeg a fülhallgatómban.

Arch Enemy – remek együttes. És én végül is nem megyek Hegyaljára… -.-”

Sirenia – ezt is szívesen hallgatom, ha meg van hozzá a hangulat.

Epica – szintén kedvelt banda, Simone hangja csodálatos.

Sepultura – szép kis emlékek kötnek hozzá. Régi, elvetemült barátok, banzájok.

Rammstein – nem szeretem a német dolgokat. Ez alól a Rammstein a tiszteletbeli kivétel.

Metallica, Guns’n’Roses, Rolling Stones, Mötley Crüe, AC/DC stb. – azért vettem Őket egy kalap alá, mert ugyanaz a véleményem Róluk. Néha a fülem ilyen legendákat is szomjaz, de nem mindennaposak a lejátszási listámon.

Linkin Park, Limp Bizkit – bizony. Olykor még ilyet is meghallgatok (bevallom, legtöbbször kényszerből. Barátnőm fanatikus, nem is tudnám megúszni).

Hollywood Undead – alapvetően nem “nagy” kedvenc, de néhány számuk nélkül már el sem tudnám képzelni a napjaimat.

Guano Apes – vannak gyenge számaik, de egyébként szeretem.

Bullet For My Valentine – néhány számuk zseniális, jó kis banda.

Avenged Sevenfold – meglepődtem, amikor valaki azt mondta rá, hogy “emo”, és hogy “erre öngyilkos-kedvet kap az ember”. Kérdem én: ki tart vissza? Akkor öngyilkold le magad ritmusra! -.-” (Nagy az Isten állatkertje.) Mindenesetre én szeretem Őket. És A Little Piece Of Heaven forever.

Seether – a pasi hangja hihetetlen. Főleg a Fake it-ben.

Magyar:

Nevergreen – ezt is csak ajánlani tudom. Aki nyitott rá, azt elvarázsolhatja.

Leander – egyik legkedvesebb magyar zenekarom. És teljesen lenyűgözött, hogy Leander hangja élőben is ugyan olyan, mint felvételeken (semmi playback, első sorból észrevettem volna).

Tankcsapda – ki ne ismerné? Sajnos olyan rétegekbe is beszivárog a zenéjük, amik rossz fényt vetnek Rá. Kiábrándító. Attól még ugyan úgy hallgatom mondjuk…

Ossian – kicsit “old” kategória, de nem tudok kinőni belőle. 🙂 És azt az esetet sosem fogom elfelejteni, amikor elmentem Ossian koncertre, amit Kárpátia előzött meg… Az egyik pasi odajött hozzám udvarolni (később kiderült, hogy Kárpátia-gyülölő…), és mikor mondtam neki, hogy tulajdonképpen Ossian-ra jöttem, megkérte a kezem. 😀

Paddy And The Rats – ha nem szeretném, nem is lennék vérbeli ********-i.

Zorall – huh, kocsmázós emlékroham. (:

Lusta vagyok tovább írni, bizonyára még bővítem a kül – és belföldi felhozatalt is.

Véleményeket, témába vágó egyéni kedvenceket szívesen fogadok.