Költséges Hóbort.

Üdvözletem.

Az utóbbi időben eléggé ráálltam a könyvvásárlásra. Konkrétan annyira, hogy fél év alatt több mint 40.000 Ft-om ment el különféle gyönyörűségekre…
Elég masszív összeg. o.O Kicsit talán már betegesek is ezek a “hú, ez nekem itt és most KELL”  kicsapongásaim (főleg azt nézve, hogy egyik könyvet sem olvastam még ki :’D).
Mentségemre szóljon, abszolút nincs időm, és az Interjú a vámpírralnak már egészen a végén járok. Eszelősen jó munka… Mindig is nagyon szerettem a filmes verziót, de ehhez képest… Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a film körülbelül húsz oldalnyi történést jelenít meg, és azt sem a könyvben írtakhoz hűen. Persze ez nem róható fel a filmipar bűnéül, hiszen borzasztóan összetett a történet, rengeteg belső vívódással-őrlődéssel, amit a vásznon kifejezni szinte lehetetlen volna, ettől függetlenül az már biztos, hogy amint (ha így megy tovább, akkor ugyan éhen halás árán, de hamarosan) megkaparintom a teljes sorozatot, elolvasom az egészet még egyszer elölről. (Vicces terv. :’D)
Azt már tudhatja rólam a Kedves Olvasó, hogy a borítójáról ítélem meg a könyvet, de van egy másik furcsa (mégis hasznos) hóbortom – engem nem kötnek le a ma divatos (ahogy tapasztalom, szinte kivétel nélkül erotikus) regények, sem egyéb kortárs irodalom, hanem annál inkább megragadnak az egzaktságokkal teli szakkönyvek, a világirodalomról és nyelvtanról szóló enciklopédiák. Születésnapomra például megleptem magam egy magyar értelmező “kézi”szótárral (8.000 Ft volt, és méretei alapján embert lehetne vele ölni), ami szerencsére hihetetlenül hasznos, sokszor belelapozom. Mondjuk a gigászi méretével és az 1.505 oldalával nem kevés információt tartalmaz…
Aztán egy másik alkalommal, amikor az utam az Alexandrába vezetett, szemet vetettem egy csodálatos garnitúrára – világirodalom, magyar irodalom és nyelvtan enciklopédia. Három kötet, amik mindent tartalmaznak, ami érdekel. *-* Múlt héten le is csaptam a világirodalmasra (6.500 Ft), a következő pedig a nyelvtanos lesz, amit pénzhez jutok. Sajnos ezzel az új keletű hóborttal jár, hogy a Vámpírkrónikák begyűjtése eltolódik, de sebaj, tudnom kell mérlegelni.
És akkor most felvetődik a kérdés: honnan a pokolból van nekem ennyi pénzem? o.O Furcsa, mert nekem sem tűnik fel, miközben költekezek. De ha azt nézzük, hogy ruhákra abszolút nem költök, sőt ételen kívül semmire, akkor megérthető, hogy lassan összejön… Vagy ki tudja. Lehet, hogy boszorkány vagyok. 😀
Ha így van, hasznos tulajdonság.

Reklámok