Novembernek küszöbén.

Üdvözletem.

Lassan elérkezve november hónap küszöbére, az ember gondolatai akaratlanul is az ősz színeibe öltöztek. Az idő kellemesen lehűlt, amit a gyönyörű őszi, gyenge napsugarak fényében még a fázósabb lelkületű egyének is szívesen fogadnak; ott vannak a bronzszín lombozatú parkok, mikben a késő délutáni sétákat igazi felüdülésként élhetjük meg; s ott a rengeteg könyv, mikben szobánk egyik sarkában elmerülve menedékre lelhetünk a világ zajai elől.
A tűz még forróbb és vörösebb, és lángnyelvei szinte megperzselik a lelket, a lég fuvallatai pedig még csípősebbek, mintha némaságuk folytán így akarnának figyelmeztetni valamire.

Arra pedig aztán végképp nem gondolna senki, hogy ez a harmonikus időszak betudható a természet haldoklásának egyik fázisaként; az arcsimogató, halovány fénynyalábok pedig lehetnek akár az üde élővilág utolsó panaszos, elhaló segélykiáltásai is.

Én magam is az ősz ezen periódusának csapdájába estem, s bár már szeptember óta érzem, hogy a közeledő ünnepek kezdenek rabul ejteni, mégis tegnap teljesült ki bennem a metamorfózis.
A nyár elillant! A Nap melege fogytán, a napok rohamosan rövidülnek, és visszafordíthatatlanul közeleg a Mindenszentek! (:

Néhány poszttal ezelőtt már áradoztam kicsit erről, sok-sok kedvfokozó képpel illusztrálva lelkiállapotomat, és azt az utánozhatatlan izgalmat, ami néha hidegrázásként fut végig a hátamon. Tegnap azonban a bensőm mellett a szemem is megbizonyosodhatott a halottak szent ünnepének közeledtéről.
Az egyik hatalmas áruház sorai közt bandukolva lépten-nyomon mécsesrengetegbe, töklámpás-motívumokba, boszorkánysüvegekbe, szellemes dekorkellékekbe botlottam. Örültem is nagyon, hiszen ilyenkor még a Mindenszenteket gyűlölő goth-ok is (létezik ilyen?) remek dolgokra bukkanhatnak, mik segítségével pár száz forintból feldobhatják szobájuk/lakásuk atmoszféráját, ám boldogságom kicsit mégis keserédesnek bizonyult.

Egyik hatalmas… Nem is tudom, hogy erényem vagy hibám, de mindenesetre tulajdonságom, hogy mániákus hazaszerető vagyok. Ebből kifolyólag mindenben előnyt élvez nálam a magyarság, az itthon készült cuccok, a magyar üdülőhelyek (bár szívesen utazgatok külföldre is) stb., pontosan ezért nem nézem jó szemmel, hogy a média és a kereskedelem próbálja kis hazánkra is ilyen szemérmetlenül rátukmálni a Halloween-t. Érdekes dolog ez, hiszen jómagam is nagyra tartom ezt a külföldi ünnepet s minden motívumát, mégis elkeserít, hogy az éjszakai temetőlátogatás, mécsesgyújtogatás, tiszteletnyilvánítás helyett (nem mellett!) lassan ez a szépséges alkalom az “Adunk vagy kapunk!”/”Kapunk vagy csalunk!”-féle jelmezes cukorkunyerálásról és hasonlókról fog szólni Magyarországon is. Hangsúlyozom, én tényleg szeretem a Halloween-t, és ha a mi hazánk is igényt tartana rá, még az sem bántana, ha ezt a hagyománykört átvennénk, de így, hogy csupán a marketingről és arról szóljon, hogy minél több felesleges és haszontalan dolgot rásózzanak a boltok a szerencsétlen, naiv vevőkre… Na, ez már arcátlanság.
Természetesen senkire sem erőltetek rá semmit, és vallom, hogy minden embernek joga van azt csinálni, amit szeret, mégis lelomboz, hogy ha rákérdeznék a magyar gyerekekre, hogy mi az a busójárás, legalább az 50%-uk pislogna értetlenül; ezzel szemben egy-két hét múlva már a csapból is a Halloween fog folyni, hála a (szó szerint) drága médiának és üzletláncoknak.

És a pikírt véleménynyilvánításom után mégis pozitívan állok hozzá a Mindenszentekhez/Halloween-hoz, hiszen annyira hangulatosak a szellemes/tökös/boszorkányos/varázslós/szörnyes/csontvázas díszek, és olyan szép ez a szívemnek mindig kedves ősz, hogy bárhogy is legyen, és az emberek bárhogy is ünnepeljék meg, a lelkem mélyén tudom, hogy remek kis nap és éjszaka lesz a november 1-2. (:

Reklámok