Újabb Életjel.

Hiába kopott le rólam egy réteg korom, rá kellett jönnöm, hogy alatta is csak a levakarhatatlan sötétség lapul.

Zseniálisak vagytok. Komolyan. Amikor néha-néha még feltévedek ide, mindig szinte a meghatottságig lepődöm azon, hogy ti még mindig változatlanul figyelemmel követtek, és a blog olvasottsága, mint fogalom még egyáltalán létezik. Megmelengetitek a szívemet…
És pont ezért érzem úgy, hogy tartozom nektek némi helyzetjelentéssel.

Aki továbbra is a nyomomban maradt, az Ask.fm-en már biztosan szembe találkozott azokkal az információkkal, amiket most lepingálok, de kétségkívül lesz olyan is, akinek újdonsággént fog hatni, hogy szeptemberben betöltöm majd a huszadik évemet. Hogy elreppent az idő… Több mint három éve, hogy gőzerővel fújom vagy éppen lehelgetem a Darker Corner tüzét – de az intenzitástól függetlenül mindenképpen táplálom, hisz a lelkem egy szelete még mindig elkötelezett albérlője az oldalnak.
Időközben ebben a hónapban lesz már egy éve, hogy a vegán életmód testi-lelki tisztasága mellett köteleztem el magam, emellett szereztem egy nyelvvizsgát, leérettségiztem, sőt még egyetemre is felvettek. Igen, úgy látszik, hogy végérvényesen, menthetetlenül bölcsész vagyok/lettem/maradtam. Szeptembertől a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán a magyar- és könyvtárostanár szakirány lelkes hallgatóinak számát fogom bővíteni. (Van is mit bővíteni, hiszen erre a szakpárra összesen hárman nyertünk felvételt… :D) Tehát igazán ideje, hogy Debrecen elkezdjen reszketni, hiszen a lakosainak száma elkerülhetetlenül gyarapodik majd egy bakancsban ténfergő, zöldevő, a lelke puritán-szemérmes perverzióit tintába fojtó fekete pacával.

Talán ide is visszatántorgok egyszer?…

Addig is itt meghúzom magam. Ezek mondjuk kellemesen hűvös, lélekcirógató helyeknek tűnnek…