A 30 Napos – 1. nap

Kedvenc filmek/zenekarok/sorozatok/könyvek/ételek

Hú, hát kedvenc az mindenből bőven akad.

     Filmek terén: ahhoz, hogy egy film kedvencemmé váljon,
vagy egyáltalán érdekesnek bizonyuljon számomra, több
tényező is elvezethet. Például ha egy alkotás gyerekként
elnyerte a rokonszenvemet, akkor az a mű később sem lesz
közömbös a számomra. De összességében az elvont,
pszichotikus, elgondolkodtató, igényes, esetenként morbid, de mindenképpen érdekes filmeket preferálom.
Bár sok különféle műfajra kiterjed az érdeklődésem, de talán a kedvencek kedvenceként a Sweeney Todd-ot emelhetném ki. De ott van a…
Halott menyasszony (amiben akkor is kétségtelenül a kukac a legkegyetlenebb :D)
…a Karácsonyi lidércnyomás
…a Rémálom az Elm utcában
…a Kárhozottak királynője
…az Interjú a vámpírral
…az Underworld (az utolsó rész számomra elég harmatgyenge lett…)
…a Gothika
…a Silent Hill
…a Holló összes része
A rítus
…a Gyűrűk Ura trilógia
…a Karib tenger kalózai filmek
…az Álmosvölgy legendája
…a Van Helsing
…a Constantin, a démonvadász
…az Addams Family
…az Amerikai História X
…a Bosszúállók
A titkok kulcsa
…a Charlie és a csokigyár
…a Harry Potter sorozat
…a Titkos ablak
…a Más világ
…a Fűrész sorozat
…a Parfüm – egy gyilkos története
…a Requiem egy álomért
…a Két nővér
…a Recycle
…a Death Note
És mivel kisgyermekként a Szellemhajó volt a kedvenc horrorom (kis naiv buksimmal akkor még csak ízlelgettem a műfajt), így nem hagyhatom ki a sorból – bár mostani fejjel megnéztem, és már nem is olyan zseniális. (: S bár a katasztrófafilmeket gyűlölöm, a Fehér pokol is egész nézhetőnek bizonyult. [ Nem tudom, mit hagytam ki, de itt szinte megtalálható mindegyik. ]

    Zenekarok terén: mindenki nézze el a lustaságom, de ezt
most nem fogom felsorolni, mert kb. 100-at kapásból meg-
említhetnék. A 30 napos goth kihívás kapcsán már felállí-
tottam egy 10-es toplistát, az elérhető itt.

 

     Sorozatok terén: nem sűrűn nézek tévét, de ha még  ilyes-
mire vetemedem, akkor csakis Being Human, Így jár-
tam
anyátokkal, Jóbarátok, Harper-sziget
Ami nagyon leköt még, az a Gyilkos Asszonyok, Gyilkos
Nők, Nők a rács mögött, Emberáldozat, és van még
kettő, aminek sajna elfelejtettem a címét… Az egyik gyilkos gyerekekről, a másik kivégzéshez használatos gépekről szól. Hihetetlenül érdekes műsorok.
Ha pedig valami vidámra vágyom, akkor csakis Family Guy, South Park, Simpson család, Happy Tree Friends… Szóval a Comedy Central kínálata. 🙂

     Könyvek terén: még mindig nem tartom magam egy ol-
vasós figurának (igyekszem a problémát kiküszöbölni),
ezért egyelőre nem szolgálhatok hosszas listával. De aki
nálam még mindig a ranglista élén áll, az Edgar Allan
Poe
, és vele majdhogynem egyenrangúan következnek a
Vámpírkrónikák.

      Ételek terén: három olyan dolog van, amik nélkül szá-
momra nem létezik kiváló étel: ezek a sajt, a tejföl és a
kukorica. Ez a három összetevő alkotja számomra a tö-
kéletes triót, melyekért függőségig epedezem. De ételek
terén
is van ám egy szép kis listám: nagyon szeretem a
spagettit, a (főleg négysajotos) pizzát, a sajttal töl-
tött pulykamell
et (és szinte minden sajtos-sonkás kaját), a sajt – és csibe-burgert, a sajtos, sonkás és kukoricás pogácsát, a tejfölös kenyeret reszelt sajttal, a rakott krumplit, a sajtos tésztát, a rántott sajtot, a májat, a sóskamártást sós krumplival és persze anyukám babgulyását. (:
Ha pedig édesség, akkor Milka csoki, kekszes-barackos Boci csoki, rórudi, jégkrém, tejszínhab, gesztenyepüré, tej – és vajkaramella, különféle sütemények, somlói, aranygaluska, grillázs, szilvásepres vagy más gyümölccsel töltött gombóc, túrógombóc, palacsinta, puding, krémtúró.
Gyümölcsök terén a befutók a görög – és sárgadinnye, a vilmoskörte, az ananász, a grépfrút, és az egzotikus dolgok (a kókuszt utálom).
Zöldségeknél pedig a karfiolt, a brokkolit, a babot, a karalábét, a sóskát (főleg mártásban), a paradicsomot, a paprikát és a retket szeretem.
A leveseket viszont nem igazán csípem, inkább főzelékpárti vagyok.

Ha ez nem volt kielégítő válasz, akkor már igazán sajnálom. (:

The 30 Days Goth Challenge – 7. nap

7. napTop 10 kedvenc goth bandád.

Húha, fogós kérdés. Amikor meghallok egy dalt, ami rögtön elvarázsol, nem az az első gondolatom, hogy “hú, ez most elég goth a számomra?”, majd ráguglizok, és ha nem “megfelelő” kategória, akkor szemétbe vele. Akik így, ennyire primitíven és szűk látókörűen állnak hozzá a zenéhez, azokat csak sajnálni tudom.
Összegyűjtöttem hát a kedvenceket (bár igazságot tenni borzasztóan nehéz köztük, így ez inkább csak felsorolás, mint ranglista). Nem állítom, hogy mindegyik “tiszta vérű goth”, de engem megfogtak.

1. Nox Arcana (Egyértelműen kiérdemli nálam az első helyet, ha goth, ha nem.)
2. Inkubus Sukkubus
3. Siouxie and the Banshees
4. Theatre of Tragedy
5. The 69 Eyes
6.  The Cure
7. Switchblade Symphony
8. Nine Inch Nails
9. The Sisters Of Mercy
10. Sirenia/Epica (Nem tudok dönteni.)

Még annyi, de annyi bandát említhetnék,  de most elég is ennyi.

A hangok nyelvén.

Üdvözletem.

Nos, ma sajnos pár percre kikényszerültem a napra. (Részletekbe nem megyek bele. Röhej.) Kellemetlen ez a hőség… Nem értem, hogy valaki hogy képes ilyenkor fizikai munkát végezni a szabadban.
Erről jut eszembe… Miközben róttam az utcákat, megláttam egy épületen dolgozó csoportot, ami cigányokból (fura látvány volt őket dolgozni látni) és napbarnított magyarokból állt. Elég hülyének nézhettek… (: Ugyanis amikor a kokszos bőrükre pillantottam, utána pedig a szoknyám alól kivillanó fehér lábaimra, elkapott a röhögőgörcs. Nem tudom, miért…

A kis sétám után megfájdult a fejem (nem véletlenül), és most még zenét hallgatni sincs kedvem. Borzasztó. Pedig egy kis Cure nem jönne rosszul a vérkeringésemnek. Vagy egy kis Teathre of Tragedy. Esetleg The 69 Eyes. Jelenleg ezeket kívánnám, ha a buksim nem zakatolna.
És mi a jó fenéért ég a villany? o.O

…Most, hogy átestem a panaszkodáson (elnézést, zsibbadt állapot), rátérhetünk valami értelmesebb témára. Mondjuk a zenére, ha már felhoztam az imént.

Az ízlésem muzikális téren hihetetlenül változó, épp úgy, ahogy a kedélyállapotom is. Persze vannak örök klasszikusok, amikhez mindig visszahúz a szívem, de a kísérletezés sem áll tőlem távol.
Néhány előadót/együttest ki is vesézek. Nincsen sorrend, sem egyéb direktíva.  Több banda pedig – hogy őszinte legyek – főleg azért kerül itt említésre, mert valamilyen emlék köt hozzá, nem feltétlenül a “minősége” és a gyakori hallgatása miatt. De nem lenne szívem Őket kihagyni, mert a múltam részei – és miért tagadnám meg a múltam? Nem elfelejteni, hanem túlnőni szeretnék rajta.
(Azért előre szólok, hogy Justin Bieber-fanok meneküljenek.)

Külföldiek:

Theatre of Tragedy – már többször említettem. Igazi klasszikus. Mondjuk Liv, és az Őt követő Nell kontrasztját időbe telt teljesen megszokni (lehet, hogy csak nekem – érzékeny fülek),  de a kellemes hangzás így is garantálva van.

The Cure – felesleges boncolgatnom. Az alapok.

The 69 Eyes – hú, sajnos már nem emlékszem, hogy kölyökként melyik számukat hallottam először, de rögtön elbűvölt. És bárki bármit mond, Jyrki-nek akkor is cukrosbácsi hangja van. 🙂

Apocalyptica – igazi felüdülés a füleimnek, ha meghallok egy Apocalyptica-melódiát. Igényes zene, sosem tudnám megunni. (Nem mellékesen remek vendégénekeseket szoktak beszervezni… Hogy ne mondjak példát. ♥)

Nox Arcana – talán a kedvencek között is az egyik legkedvencebb. Hihetetlenül én vagyok.

Inkubus Sukkubus – valószínűleg nem sokan ismerik, felénk nem igazán elterjedt ez a pogány irányzat. Ugyan én magam nem vallom pogánynak, a zenéik mégis megfognak a mai napig.

Sisters of Mercy – a Cure-hoz hasonlóan felesleges boncolgatnom. Aki nem ismeri, annak ajánlom (saját felelősségre).

Nine Inch Nails – nyami. (: Ez is klasszikusnak számít, ajánlom kulturálódás céljából.

Nightwish – bizony, Neki is muszáj itt helyet kapnia. Bár Tarja operás irányzatát Anette érkezésével egy könnyedebb stílus váltotta fel, mind a két kifejlet a szívembe lopta magát. (Azért nem kérdéses, hogy Tarja tehetségesebb.)

Evanescence – sokan támadják, hogy mennyire felszínes. Meglehet. Én akkor is beleszerettem Amy hangjába, a többivel pedig inkább nem is foglalkozom, mert csak felidegesítene.

Within Temptation – néhány számuktól a falra mászok, de alapjáraton egész jók. Ha úgy hozza kedvem, szívesen hallgatom.

We Are The Fallen – egy véletlen folytán botlottam a Bury Me Alive klipjére. Tetszett, a nő tehetséges. Bár szerintem még erősen csak szárnypróbálgatók.

System of a Down – szeret(t)em, de már nem a régi.

Korn – először a Right Now klipjét láttam Tőlük kölyökként. Bizarrnak találtam, és rájöttem, hogy ez a furcsa borzongás nem is rossz… Elindult bennem valami.

Slipknot – amikor kissé zúzósabb kedvem van (egyre ritkábban), szívesen tombolok Rá és társaira. (Nem sorolok, csak néhányat.)

Cradle of Filth – mint a System of a Down-nál.

Korpiklaani – hú, milyen jó kis banda, ha összejön a társaság. (: Régen nagyokat vadultam rá. Úgy látszik viszont, hogy a vérszegénység minden jó zenekart utolér.

Children of Bodom – és igen, ritkán, de ilyen is zizeg a fülhallgatómban.

Arch Enemy – remek együttes. És én végül is nem megyek Hegyaljára… -.-”

Sirenia – ezt is szívesen hallgatom, ha meg van hozzá a hangulat.

Epica – szintén kedvelt banda, Simone hangja csodálatos.

Sepultura – szép kis emlékek kötnek hozzá. Régi, elvetemült barátok, banzájok.

Rammstein – nem szeretem a német dolgokat. Ez alól a Rammstein a tiszteletbeli kivétel.

Metallica, Guns’n’Roses, Rolling Stones, Mötley Crüe, AC/DC stb. – azért vettem Őket egy kalap alá, mert ugyanaz a véleményem Róluk. Néha a fülem ilyen legendákat is szomjaz, de nem mindennaposak a lejátszási listámon.

Linkin Park, Limp Bizkit – bizony. Olykor még ilyet is meghallgatok (bevallom, legtöbbször kényszerből. Barátnőm fanatikus, nem is tudnám megúszni).

Hollywood Undead – alapvetően nem “nagy” kedvenc, de néhány számuk nélkül már el sem tudnám képzelni a napjaimat.

Guano Apes – vannak gyenge számaik, de egyébként szeretem.

Bullet For My Valentine – néhány számuk zseniális, jó kis banda.

Avenged Sevenfold – meglepődtem, amikor valaki azt mondta rá, hogy “emo”, és hogy “erre öngyilkos-kedvet kap az ember”. Kérdem én: ki tart vissza? Akkor öngyilkold le magad ritmusra! -.-” (Nagy az Isten állatkertje.) Mindenesetre én szeretem Őket. És A Little Piece Of Heaven forever.

Seether – a pasi hangja hihetetlen. Főleg a Fake it-ben.

Magyar:

Nevergreen – ezt is csak ajánlani tudom. Aki nyitott rá, azt elvarázsolhatja.

Leander – egyik legkedvesebb magyar zenekarom. És teljesen lenyűgözött, hogy Leander hangja élőben is ugyan olyan, mint felvételeken (semmi playback, első sorból észrevettem volna).

Tankcsapda – ki ne ismerné? Sajnos olyan rétegekbe is beszivárog a zenéjük, amik rossz fényt vetnek Rá. Kiábrándító. Attól még ugyan úgy hallgatom mondjuk…

Ossian – kicsit “old” kategória, de nem tudok kinőni belőle. 🙂 És azt az esetet sosem fogom elfelejteni, amikor elmentem Ossian koncertre, amit Kárpátia előzött meg… Az egyik pasi odajött hozzám udvarolni (később kiderült, hogy Kárpátia-gyülölő…), és mikor mondtam neki, hogy tulajdonképpen Ossian-ra jöttem, megkérte a kezem. 😀

Paddy And The Rats – ha nem szeretném, nem is lennék vérbeli ********-i.

Zorall – huh, kocsmázós emlékroham. (:

Lusta vagyok tovább írni, bizonyára még bővítem a kül – és belföldi felhozatalt is.

Véleményeket, témába vágó egyéni kedvenceket szívesen fogadok.