A Filmvászon Csodái.

Már a blog elindulása óta tervezgetek egy goth jellegű filmekről szóló posztot, de az igazat megvallva nincs könnyű dolgom ezen a téren. Bármilyen meglepő, itt sem hódolhatunk be egyszerűen a kliséknek, mint például hogy ha veszünk egy vonzó külsejű vámpírt, és berakjuk éjszaka egy erdőszéli kovácsoltvas kerítés elé, akkor voálá, kész a gothikus hatás. Nem, ez nem éppen így történik.
Ennél sokkal többről van szó, hiszen az ízlés itt is egyénenként változó, így amíg egy goth nem igazán szereti a krimiket, addig lehet, hogy több száz másik megveszik értük – és itt értelemszerűen bármelyik műfajt felhozhatnám. Tény, hogy egy igényesebb horrorfilmmel aligha lehet mellényúlni, mégis szeretnék egy kicsit szélesebb vásznú betekintést engedni a filmművészet legsötétebb bugyraiba, minek segítségével remélhetőleg kis kedvcsinálóval szolgálhatok az erre tévedőknek (de legrosszabb esetben is egy pofás kis összefoglaló senkinek sem árt. 🙂 )

Tehát nézzük csak, milyen filmek kellenek a tökéletes őszi, hűvös, késő délutáni szórakozáshoz – természetesen szigorúan a pihepuha ágyikó és a bögre kakaó/tea mellett. (:
/A felhozatal folyamatosan bővül, és igyekszem mindegyikhez nyúlfarknyi ajánlóval szolgálni./

Addams Family
Úgy gondoltam, illene első helyre tennem, elvégre minden goth számára szórakoztató kis filmecske. Nem hiszem, hogy bármelyik olvasóm ne látta volna, tehát felesleges bemutatnom – csak nézni kell, és élvezni minden percét. (:

Interjú a vámpírral
Ismét egy olyan klasszikus, amihez nem hinném, hogy túl sok ajánlóval tartoznék. Kevés olyan goth létezik, aki ne ismerné Anne Rice munkásságát, és természetesen a szubkultúra tradicionális könyvsorozatát, a Vámpírkrónikákat. Csak ajánlani tudom, bár számomra a Tom Cruise-Brad Pitt párosítás először érdekesen hangzott. A csalódás mégis ötcsillagosan pozitívnak bizonyult.

Kárhozottak királynője
Lestat, a Vámpírkrónikák nem mindennapi főhőse ebben a filmben akár az erotika királya, vagy kicsit pajzánabb módon a szexszimbólum titulust is felvehetné. Bár sokan kötözködtek amiatt, hogy kedvencünk Alföldi Róbert hangját kapta, de szerintem jó lett az összhatás. (A Korn pedig külön piros pont.)

Halott menyasszony
Tim Burton számomra egyik legkedvesebb mesterműve. Aki még nem látta, sürgősen pótolja, ugyanis ez az animációs filmecske szubkultúrától függetlenül minden morbidabb lelkületű egyén szívébe percek alatt be fogja lopni magát.

Karácsonyi lidércnyomás
Újabb olyan Tim Burton-klasszikus, amihez felesleges az ajánló. Manapság ezzel a filmmel azonosítják a goth szubkultúrát, amit őszintén szólva – hiába jó maga a mű – személy szerint nem kicsit sérelmezek.

Sweeney Todd
Lenyűgöző film a két legkedvencebb színészemmel, Johnny-val és Helenával.

Éjsötét Árnyék
Az előbb említett két művész újabb filmje, Tim Burton rendezésével. Sajnos számomra csalódás volt, hiába az elfogultságom… De azért nézhető. Sőt, ma újra megnézem.

Ollókezű Edward
Egy film, amiben Johhny Depp szemtelenül fiatal, de legalább ugyanannyira tehetséges is.

Vérszomj
A híres-neves Ginger Snaps trilógia, minek bár (számomra) kétség kívül az első része a legélvezetesebb, a másodikban a thrillerbe hajló vonások, a harmadikban pedig a korból adódó kellemes közeg javít az összhatáson.

Mephisto
Egyszer belekezdtem, de még sajnos nem sikerült befejeznem, tehát addig az ajánlást is mellőzöm.

Drakula
Ki ne ismerné a mindenki által oly hűen csodált gróf uraságot? Természetesen vétek lenne kihagyni a sorból.

Bűbáj
Négy tiniboszorkány különleges erővel. Nekem határozottan tetszett.

Elvira, a sötétség hercegnője
Egy céltudatos, merész, szabadszájú gothikus domina története, ki bár a legtöbb ember szemében közönséges, mégis oly csábító.

Éhség
Nem tartozik a kedvenc filmjeim közé, de az alapötlet jó, és egyszer megnézhető. Állítólag könyvben sokkalta élvezetesebb.

Rémálom az Elm utcában
Freddy Krüeger úr bizonyára sok embernek okozott már rémálmokat és késő esti borzongást, miután az illető végignézte a sok-sok részes sorozat bármelyik epizódját. Csak ajánlani tudom.

Underworld
Eredeti sztori az alvilág mindenféle lényével – garantált szórakozás!

Gothika
Zseniális film, zseniális sztori, zseniális alakítás. Sokak szerint kontár munka, én mégis volt, hogy egy nap háromszor megnéztem.

Silent Hill
Egyik nagy kedvencem. Hihetetlenül fantáziadús történet remek jelenetekkel, és ami a legjobb – a második részt pár napon belül moziban is végigborzonghatom. (:

Holló
Klasszikus filmsorozat, miben a megnyugvást nem találó halott lelkeket egy holló kalauzolja, mialatt a földön járnak bevégezni küldetésüket. Sajnos bármennyire elfogult Edward Furlong rajongó vagyok, a negyedik rész nem lett olyan jó, mint vártam.

A holló
Edgar Allen Poe életét és munkásságát figyelemre méltó leleményességgel fel/átdolgozó, kriminek mondható alkotás.

Boszorkányvadászat
Nem gondolom, hogy túlságosan ismert film, de én már láttam jópárszor, és csak ajánlani tudom.

Ördögűző
A filmezés sötét ágazatának alappillére, amit nincs ember, aki ne ismerne.

A rítus
Ez a film is alátámasztja, hogy Anthony papában nem lehet csalódni. Remek film, ajánlom minden Ördögűző-fannak!

Álmosvölgy legendája
Mivel a top ötből két kedvenc színészem, Johnny Depp és Christina Ricci is játszik benne, ezért nagy baklövés alapból nem lehet.

Constantine, a démonvadász
Keanu úr pazar alakításának köszönhetően bővíti a kedvencek listáját.

Van Helsing
A Drakula-história megkoronázásaként tanácsos a film névadójának, a hírhedt vámpírvadász szemszögéből is végigizgulni a sztorit.

Solomon Kane
A Boszorkányvadászathoz hasonlóan ez sem túl ismert, számomra mégis klasszikusnak számít.

A pap
Az egyház elkötelezett vámpírvadászainak kalandos története.

A titkok kulcsa
Számomra egyszer nézős, mert másodszorra már elég unalmas volt, de elsőre mindenképpen értékelhető mű.

Titkos ablak
Johnny úr újabb, az én ízlésvilágomnak pontosan megfelelő, ínycsiklandozó elvontságú filmje.

A pokolból
Tényleg nem szándékos ez a Johnny Depp-áradat, de egyszerűen nem lehet betelni a munkássága gyümölcseivel. Itt például a Hasfelmetsző Jack sztorit vette alapul a becses alkotó.

Más világ
Zseniális mű, a néző még véletlenül se gondolná, hogy az lesz a vége, ami… A lezárása valami varázslatosan fantáziadús és elgondolkodtató.

Parfüm – egy gyilkos története
Ezzel már az őrületbe kergettem bátyáimat. (: Nekik elsőre sem tetszett, és mikor már ezredszerre kellett végignézniük velem, a falra másztak.

Holt költők társasága
Számomra nagyra becsült, igényes alkotás, bár inkább konzervatív, modern értelemben nem túl izgalmas.

Coraline és a titkos ajtó
Újabb aranyos animációs film, ami bár a Halott Menyasszony nyomába sem érhet, mégis eredeti és jópofa.

Árvaház
Nem kifejezetten goth mű, de szerintem érdemes megnézni. Megható, és a borzongás is garantált!
.
.

És néhány japán mű:
.

Két nővér
Egy eléggé elvont pszicho-thriller, egyik kedvencem.

Recycle
Nagyon művészi és egy tipikusan székhez bilincselő mű. Első nézésre a legigézőbb, nagyon ajánlom mindenki figyelmébe!

Death Note
Anime-rajongóknak kötelező, és bár én korántsem vagyok otakunak mondható, mégis szeretem.

Átok
Szerintem mindenki számára ismerős kultuszfilm. Anno elhatároztam, hogy olyan lesz a kisfiam, mint a filmben. (:

A 30 Napos – 12. nap

Kedvenc ruháid, kiegészítőid

Esélytelen, hogy feltúrjam a szekrényem a különféle darabok lefotózása céljából, szóval marad az írás képzelőerővel párosítva.
1. A kedvenc ruhám: a 30 napos goth kihívásnál már találkozhattatok képpel is. Egy gyönyörűséges fekete, csipkés-fűzős ruha. Csupán két hátulütője van: a szalag benne halvány rózsaszín (utálom), a másik pedig, hogy azt is lelapítja, amit nem kellene.^^”
2. A kedvenc szoknyám: egy térd felett érő, fekete-fehér csipkés darab. Kicsit nagy rám, de övvel nagyon szép. (:
3. A kedvenc nadrágom: egy nadrág nálam nem sokáig tart ki, mert nagyon hamar kikopik a feketesége. Így mindig az aktuális darab(ok) a kedvenc(ek).
4. A kedvenc felsőm: még nem találtam meg a tökéletes, minden téren előnyös felsőt magamnak. ):
6. A kedvenc lábbelim: nem is kérdéses: Irénke. (:
7. A kedvenc harisnyám: egy csodaszép fekete csipkeharisnya.
8. A kedvenc kiegészítőm: az aranynyakláncom és egyik haverom jelenleg rajtam csüngő ezüstlánca, valamint az aranyfülbevalóm vörös kővel.

A 30 Napos – 1. nap

Kedvenc filmek/zenekarok/sorozatok/könyvek/ételek

Hú, hát kedvenc az mindenből bőven akad.

     Filmek terén: ahhoz, hogy egy film kedvencemmé váljon,
vagy egyáltalán érdekesnek bizonyuljon számomra, több
tényező is elvezethet. Például ha egy alkotás gyerekként
elnyerte a rokonszenvemet, akkor az a mű később sem lesz
közömbös a számomra. De összességében az elvont,
pszichotikus, elgondolkodtató, igényes, esetenként morbid, de mindenképpen érdekes filmeket preferálom.
Bár sok különféle műfajra kiterjed az érdeklődésem, de talán a kedvencek kedvenceként a Sweeney Todd-ot emelhetném ki. De ott van a…
…Halott menyasszony (amiben akkor is kétségtelenül a kukac a legkegyetlenebb :D)
…a Karácsonyi lidércnyomás
…a Rémálom az Elm utcában
…a Kárhozottak királynője
…az Interjú a vámpírral
…az Underworld (az utolsó rész számomra elég harmatgyenge lett…)
…a Gothika
…a Silent Hill
…a Holló összes része
…A rítus
…a Gyűrűk Ura trilógia
…a Karib tenger kalózai filmek
…az Álmosvölgy legendája
…a Van Helsing
…a Constantin, a démonvadász
…az Addams Family
…az Amerikai História X
…a Bosszúállók
…A titkok kulcsa
…a Charlie és a csokigyár
…a Harry Potter sorozat
…a Titkos ablak
…a Más világ
…a Fűrész sorozat
…a Parfüm – egy gyilkos története…
…a Requiem egy álomért
…a Két nővér
…a Recycle
…a Death Note
És mivel kisgyermekként a Szellemhajó volt a kedvenc horrorom (kis naiv buksimmal akkor még csak ízlelgettem a műfajt), így nem hagyhatom ki a sorból – bár mostani fejjel megnéztem, és már nem is olyan zseniális. (: S bár a katasztrófafilmeket gyűlölöm, a Fehér pokol is egész nézhetőnek bizonyult. [ Nem tudom, mit hagytam ki, de itt szinte megtalálható mindegyik. ]

    Zenekarok terén: mindenki nézze el a lustaságom, de ezt
most nem fogom felsorolni, mert kb. 100-at kapásból meg-
említhetnék. A 30 napos goth kihívás kapcsán már felállí-
tottam egy 10-es toplistát, az elérhető itt.

 

     Sorozatok terén: nem sűrűn nézek tévét, de ha még  ilyes-
mire vetemedem, akkor csakis Being Human, Így jár-
tam anyátokkal, Jóbarátok, Harper-sziget…
Ami nagyon leköt még, az a Gyilkos Asszonyok, Gyilkos
Nők, Nők a rács mögött, Emberáldozat, és van még
kettő, aminek sajna elfelejtettem a címét… Az egyik gyilkos gyerekekről, a másik kivégzéshez használatos gépekről szól. Hihetetlenül érdekes műsorok.
Ha pedig valami vidámra vágyom, akkor csakis Family Guy, South Park, Simpson család, Happy Tree Friends… Szóval a Comedy Central kínálata. 🙂

     Könyvek terén: még mindig nem tartom magam egy ol-
vasós figurának (igyekszem a problémát kiküszöbölni),
ezért egyelőre nem szolgálhatok hosszas listával. De aki
nálam még mindig a ranglista élén áll, az Edgar Allan
Poe, és vele majdhogynem egyenrangúan következnek a
Vámpírkrónikák.

      Ételek terén: három olyan dolog van, amik nélkül szá-
momra nem létezik kiváló étel: ezek a sajt, a tejföl és a
kukorica. Ez a három összetevő alkotja számomra a tö-
kéletes triót, melyekért függőségig epedezem. De ételek
terén is van ám egy szép kis listám: nagyon szeretem a
spagettit, a (főleg négysajotos) pizzát, a sajttal töl-
tött pulykamellet (és szinte minden sajtos-sonkás kaját), a sajt – és csibe-burgert, a sajtos, sonkás és kukoricás pogácsát, a tejfölös kenyeret reszelt sajttal, a rakott krumplit, a sajtos tésztát, a rántott sajtot, a májat, a sóskamártást sós krumplival és persze anyukám babgulyását. (:
Ha pedig édesség, akkor Milka csoki, kekszes-barackos Boci csoki, túrórudi, jégkrém, tejszínhab, gesztenyepüré, tej – és vajkaramella, különféle sütemények, somlói, aranygaluska, grillázs, szilvás – epres vagy más gyümölccsel töltött gombóc, túrógombóc, palacsinta, puding, krémtúró.
Gyümölcsök terén a befutók a görög – és sárgadinnye, a vilmoskörte, az ananász, a grépfrút, és az egzotikus dolgok (a kókuszt utálom).
Zöldségeknél pedig a karfiolt, a brokkolit, a babot, a karalábét, a sóskát (főleg mártásban), a paradicsomot, a paprikát és a retket szeretem.
A leveseket viszont nem igazán csípem, inkább főzelékpárti vagyok.

Ha ez nem volt kielégítő válasz, akkor már igazán sajnálom. (:

The 30 Days Goth Challenge – 24. nap

24. nap:  Szerinted melyik a legjobb goth weboldal?

Az utóbbi időben volt szerencsém megannyi témába illő oldalra és blogra bukkannom, melyek közt rengeteg igényes, tömény, mégis élvezhetően előadott információmennyiséget magába foglaló példányt találhatunk.

Elsősorban mindenképpen a Gothic.hu-t kell megemlítenem, hiszem temérdek témát, kérdést, előadót, és szinte mindent magában foglal, ami a stílussal összefügg. Bár a keresgélés rajta kissé macerás (a Google-t alkalmazva időt spórolhatunk meg), mégis tartalmazza a sötétség legjavát, egy egyszerű és klasszikus sémával kiegészítve.

A másik (de tulajdonképpen csúnya dolog “a másik”-ként megemlíteni, hiszen számomra legalább olyan értékes és ízléses, mint a Gothic) nyertes egyértelműen a Shadow and Light, amit Trish rengeteg befektetett munkával, nagymértékű aktivitással és csupa szívvel-lélekkel hozott létre és fejleszt nap mint nap a gothika iránt érdeklődők számára.

The 30 Days Goth Challenge – 23. nap

23 .nap:  Kedvenc művészed vagy fotósod.

Ismét egy fogós kérdés, hiszen a művészetnek számos ága van – rengeteg zseniális alakkal, mikből nehéz a legkiemelkedőbbeket kiválasztani.
Nézzünk néhány hozzám közelebb álló ágazatot.

Irodalom: már annyiszor szóba jött, de ismét csak Poe-t tudnám megemlíteni favoritként. Persze rajta kívül is nagyra becsülök még rengeteg írót/költőt, de felsorolni nem fogom őket. A kedvenc műfordítóm mindenesetre Tóth Árpád.

Festészet: kedvencként talán Rafaello Santi-t hozhatom fel, mert az ő képei már évekkel ezelőtt is lenyűgözték kicsiny lelkemet.

Fotográfia: ezt viszont passzolom. Sok művész képeit csodálom, de kedvencet azért nem tudnék mondani.

Színészet: a két nyertes mindenképpen Helena Bonham Carter, Johnny Depp és Stuart Townsend, de főleg az első. Hihetetlen. Egy ember hogyan lehet ennyire tehetséges? Az első két művész a Sweeney Todd-al nyűgözött le először (és onnantól kezdve nem volt megállás), Stuart pedig a Kárhozottak Királynőjével lopta be magát a szívembe. Természetesen sok-sok hihetetlen tehetségű színész(nő)t szeretek rajtuk kívül is (pl. Sir Anthony Hopkins, Heath Ledger, Edward Norton, Edward Furlong, Keanu Reeves, Christina Ricci, Katharine Isabelle), de Ők hárman az úgymond kedvencek.

Ének: igazi kedvencként négy énekesnőt tudnék felhozni. Az első három Amy Lee, Michell Belanger és Siouxsie, kik tehetségükkel, kisugárzásukkal, ízlésükkel rögtön belopták magukat a szívembe. A negyedik nőszemély viszont leginkább a torkában rejlő kincs miatt értékelendő – Hayley Williams (bár a Paramore végképp nem az én világom) a tehetség mintapéldánya. Gyönyörű mind a négyük hangja.
Férfiak terén pedig nem szívesen mondanék példát.

The 30 Days Goth Challenge – 15. nap

15. nap:  Melyik a kedvenc vagy a legdrágább ruhád/kiegészítőd?

A legdrágább ruhadarabom mindenképpen a bakancsom a maga 24.000 Ft-jával.
A kedvenc pedig… Nehéz kérdés, mert van ugyan kedvencem, de ilyen téren úgy változik az ízlésem, mint az időjárás. Van olyan régi favoritom, amit ma akkor sem vennék fel, ha puskával kényszerítenének, és nem kizárt, hogy a jelenlegi kedvencről is ekként fogok vélekedni hamarosan..
De ha mondanom kell valamit, akkor az egyik új fekete felsőm a szerencsés. (Nem, a fűzős ruháimat direkt nem mondom.)

Körülbelül így néz ki, mint ezen a picur képen Lady Amaranth viselete.

The 30 Days Goth Challenge – 6. nap

6. nap:  Írd le egy papírra a kedvenc dalszövegedet, és fotózd le.

A lehető legrosszabbkor jött ez a feladat. Nagyon szeretek kézzel írni, de ma olyan felfordulás volt/van nálunk, hogy már ki vagyok készülve.
Ezért is, és mert túúúl hosszú lenne leírni az egész szöveget, csak egy refrénnel szolgálhatok, azt is a lehető legrondább írásommal, amit most csaptam össze.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egyetlen, mégis bőségesen kielégítő vigasz, hogy maga a szám zseniális.
(Kattintsatok a képre, mert így nem látszik rendesen.)

A hangok nyelvén.

Üdvözletem.

Nos, ma sajnos pár percre kikényszerültem a napra. (Részletekbe nem megyek bele. Röhej.) Kellemetlen ez a hőség… Nem értem, hogy valaki hogy képes ilyenkor fizikai munkát végezni a szabadban.
Erről jut eszembe… Miközben róttam az utcákat, megláttam egy épületen dolgozó csoportot, ami cigányokból (fura látvány volt őket dolgozni látni) és napbarnított magyarokból állt. Elég hülyének nézhettek… (: Ugyanis amikor a kokszos bőrükre pillantottam, utána pedig a szoknyám alól kivillanó fehér lábaimra, elkapott a röhögőgörcs. Nem tudom, miért…

A kis sétám után megfájdult a fejem (nem véletlenül), és most még zenét hallgatni sincs kedvem. Borzasztó. Pedig egy kis Cure nem jönne rosszul a vérkeringésemnek. Vagy egy kis Teathre of Tragedy. Esetleg The 69 Eyes. Jelenleg ezeket kívánnám, ha a buksim nem zakatolna.
És mi a jó fenéért ég a villany? o.O

…Most, hogy átestem a panaszkodáson (elnézést, zsibbadt állapot), rátérhetünk valami értelmesebb témára. Mondjuk a zenére, ha már felhoztam az imént.

Az ízlésem muzikális téren hihetetlenül változó, épp úgy, ahogy a kedélyállapotom is. Persze vannak örök klasszikusok, amikhez mindig visszahúz a szívem, de a kísérletezés sem áll tőlem távol.
Néhány előadót/együttest ki is vesézek. Nincsen sorrend, sem egyéb direktíva.  Több banda pedig – hogy őszinte legyek – főleg azért kerül itt említésre, mert valamilyen emlék köt hozzá, nem feltétlenül a “minősége” és a gyakori hallgatása miatt. De nem lenne szívem Őket kihagyni, mert a múltam részei – és miért tagadnám meg a múltam? Nem elfelejteni, hanem túlnőni szeretnék rajta.
(Azért előre szólok, hogy Justin Bieber-fanok meneküljenek.)

Külföldiek:

Theatre of Tragedy – már többször említettem. Igazi klasszikus. Mondjuk Liv, és az Őt követő Nell kontrasztját időbe telt teljesen megszokni (lehet, hogy csak nekem – érzékeny fülek),  de a kellemes hangzás így is garantálva van.

The Cure – felesleges boncolgatnom. Az alapok.

The 69 Eyes – hú, sajnos már nem emlékszem, hogy kölyökként melyik számukat hallottam először, de rögtön elbűvölt. És bárki bármit mond, Jyrki-nek akkor is cukrosbácsi hangja van. 🙂

Apocalyptica – igazi felüdülés a füleimnek, ha meghallok egy Apocalyptica-melódiát. Igényes zene, sosem tudnám megunni. (Nem mellékesen remek vendégénekeseket szoktak beszervezni… Hogy ne mondjak példát. ♥)

Nox Arcana – talán a kedvencek között is az egyik legkedvencebb. Hihetetlenül én vagyok.

Inkubus Sukkubus – valószínűleg nem sokan ismerik, felénk nem igazán elterjedt ez a pogány irányzat. Ugyan én magam nem vallom pogánynak, a zenéik mégis megfognak a mai napig.

Sisters of Mercy – a Cure-hoz hasonlóan felesleges boncolgatnom. Aki nem ismeri, annak ajánlom (saját felelősségre).

Nine Inch Nails – nyami. (: Ez is klasszikusnak számít, ajánlom kulturálódás céljából.

Nightwish – bizony, Neki is muszáj itt helyet kapnia. Bár Tarja operás irányzatát Anette érkezésével egy könnyedebb stílus váltotta fel, mind a két kifejlet a szívembe lopta magát. (Azért nem kérdéses, hogy Tarja tehetségesebb.)

Evanescence – sokan támadják, hogy mennyire felszínes. Meglehet. Én akkor is beleszerettem Amy hangjába, a többivel pedig inkább nem is foglalkozom, mert csak felidegesítene.

Within Temptation – néhány számuktól a falra mászok, de alapjáraton egész jók. Ha úgy hozza kedvem, szívesen hallgatom.

We Are The Fallen – egy véletlen folytán botlottam a Bury Me Alive klipjére. Tetszett, a nő tehetséges. Bár szerintem még erősen csak szárnypróbálgatók.

System of a Down – szeret(t)em, de már nem a régi.

Korn – először a Right Now klipjét láttam Tőlük kölyökként. Bizarrnak találtam, és rájöttem, hogy ez a furcsa borzongás nem is rossz… Elindult bennem valami.

Slipknot – amikor kissé zúzósabb kedvem van (egyre ritkábban), szívesen tombolok Rá és társaira. (Nem sorolok, csak néhányat.)

Cradle of Filth – mint a System of a Down-nál.

Korpiklaani – hú, milyen jó kis banda, ha összejön a társaság. (: Régen nagyokat vadultam rá. Úgy látszik viszont, hogy a vérszegénység minden jó zenekart utolér.

Children of Bodom – és igen, ritkán, de ilyen is zizeg a fülhallgatómban.

Arch Enemy – remek együttes. És én végül is nem megyek Hegyaljára… -.-”

Sirenia – ezt is szívesen hallgatom, ha meg van hozzá a hangulat.

Epica – szintén kedvelt banda, Simone hangja csodálatos.

Sepultura – szép kis emlékek kötnek hozzá. Régi, elvetemült barátok, banzájok.

Rammstein – nem szeretem a német dolgokat. Ez alól a Rammstein a tiszteletbeli kivétel.

Metallica, Guns’n’Roses, Rolling Stones, Mötley Crüe, AC/DC stb. – azért vettem Őket egy kalap alá, mert ugyanaz a véleményem Róluk. Néha a fülem ilyen legendákat is szomjaz, de nem mindennaposak a lejátszási listámon.

Linkin Park, Limp Bizkit – bizony. Olykor még ilyet is meghallgatok (bevallom, legtöbbször kényszerből. Barátnőm fanatikus, nem is tudnám megúszni).

Hollywood Undead – alapvetően nem “nagy” kedvenc, de néhány számuk nélkül már el sem tudnám képzelni a napjaimat.

Guano Apes – vannak gyenge számaik, de egyébként szeretem.

Bullet For My Valentine – néhány számuk zseniális, jó kis banda.

Avenged Sevenfold – meglepődtem, amikor valaki azt mondta rá, hogy “emo”, és hogy “erre öngyilkos-kedvet kap az ember”. Kérdem én: ki tart vissza? Akkor öngyilkold le magad ritmusra! -.-” (Nagy az Isten állatkertje.) Mindenesetre én szeretem Őket. És A Little Piece Of Heaven forever.

Seether – a pasi hangja hihetetlen. Főleg a Fake it-ben.

Magyar:

Nevergreen – ezt is csak ajánlani tudom. Aki nyitott rá, azt elvarázsolhatja.

Leander – egyik legkedvesebb magyar zenekarom. És teljesen lenyűgözött, hogy Leander hangja élőben is ugyan olyan, mint felvételeken (semmi playback, első sorból észrevettem volna).

Tankcsapda – ki ne ismerné? Sajnos olyan rétegekbe is beszivárog a zenéjük, amik rossz fényt vetnek Rá. Kiábrándító. Attól még ugyan úgy hallgatom mondjuk…

Ossian – kicsit “old” kategória, de nem tudok kinőni belőle. 🙂 És azt az esetet sosem fogom elfelejteni, amikor elmentem Ossian koncertre, amit Kárpátia előzött meg… Az egyik pasi odajött hozzám udvarolni (később kiderült, hogy Kárpátia-gyülölő…), és mikor mondtam neki, hogy tulajdonképpen Ossian-ra jöttem, megkérte a kezem. 😀

Paddy And The Rats – ha nem szeretném, nem is lennék vérbeli ********-i.

Zorall – huh, kocsmázós emlékroham. (:

Lusta vagyok tovább írni, bizonyára még bővítem a kül – és belföldi felhozatalt is.

Véleményeket, témába vágó egyéni kedvenceket szívesen fogadok.