Újabb Életjel.

Üdvözletem.

Na igen, jellemző. Már megint kétségbeejtő módon eltűntem. Sajnálom, hogy a blog kezd kissé lestrapálttá válni, mindenképpen teszek majd ez ellen a nyári szünet megkezdése után – de addig sajnos gőzerővel tanulnom kell, készülnöm a kresz vizsgára, majd nyáron folytatódhat az autodidakta képzés… Kissé félek is tőle, hiszen nem szoktam hozzá az ilyen szintű projektekhez, de mindenképpen optimistán állok hozzá a dolgokhoz. (: Július elsejével kezdetét veszi az angol tanfolyamom, majd szeptemberben irány Anglia.
Hűha, van mit mesélnem, az már egyszer biztos. Majd próbálok rá alkalmat teremteni, de addig is aki szeretne, kövessen Ask.fm-en, hiszen oda gyakrabban feljárok, tekintve, hogy telefonról is könnyedén elérhető.

Vándorúton.

Üdvözletem.

Ahogy Facebook-on is írtam, mostanság eléggé elfoglalt vagyok, minek oka legfőképpen a felgyorsult iskolai tempó, és a fáradékony, így a tél végéhez közeledvén lemerülésre egyre hajlamosabb természetem.
Az elkövetkezendő időszak is elég sűrű lesz, ugyanis a hétvégén az osztállyal megyünk Sopronba, Recskre, Bécsbe és Egerbe (a húsvéti vásáron igyekszem majd minél több kincset begyűjteni, miket majd közzé is teszek, ha minden igaz – rég csináltam ilyesmit, pedig az utóbbi időben elment vagy 20.000 Ft-om könyvekre), aztán a tanévben még megyünk Pestre, valamint Csehországba; majd júliusban angol tanfolyam, s aztán szeptemberben irány Anglia (Francia- és Németországi állomásokat beiktatva).
Izgalmasan hangzik,és várom is őket nagyon (rám férne már egy adag kiruccanás), de értelemszerűen ezek rengeteg időmet felemésztik majd (bár plusz pont, hogy ihletet meríthetek a fejemben körvonalazódó új sztorimhoz – ennyi kihagyás után valószínűleg nehéz szülés lesz).
Az őszre vagy tavaszra beütemezett nyelvvizsgám tolódik még két évet (ami valamilyen szinten hasznos), viszont szeptembertől a három fakultációm mellett még kevesebb időm marad majd – emellett a nyári tanfolyam és Angliázás elvesz másfél hónapot a nyaramból, net nélkül(!). o.O

Szóval, ez az irigylendő/sajnálandó program az oka, hogy mostanában ilyen keveset vagyok. A furcsa, hogy nagyon meg is érzem ezt a nélkülözést, mert az aktívan blogolós időszakomban sokkal kiegyensúlyozottabb és ambiciózusabb voltam.
Na nem baj, igyekszem majd felzárkózni, és ez a nagy nomádság legalább klassz témákat ad az íráshoz (még az is lehet, hogy belevágok egy “Goth-ok Bécsben” posztba). (:

A 30 Napos – 25. nap

Mik voltak a kedvenc tantárgyaid az iskolában?

Éveimet tekintve még nem tartozom abba a korosztályba, hogy ez a csábító múltidő rám is vonatkozzék, ezért erre a kérdésre roppant egyszerűen válaszolhatok.

Top 1.  –  Irodalom
Top 2.  –  Nyelvtan
Top 3.  –  Angol
Top 4.  –  Olasz
Top 5.  –  Média (ide illik a múltidő)

Kiejtett kincsek.

Üdvözletem.

Nem tudom, hogy még meddig tervez sanyargatni minket ez az embertelen időjárás, de remélem, hogy nemsokára megunja. Fél nyolc, borús égbolt, és most is 37 fok! Döbbenet. Sajnos a meleg nem tesz jót a fejemnek, ami majd szét robban. Ez bosszantó.
De! Az eget már bíborszín villámok szeldesik, ami jó jel. Remélem, hogy a várva várt vihar végre tombolásra készen áll.

 

A régóta ígérgetett fűzős felsőről még mindig nem készült egy normális kép.
Sebaj. Vigasztalásképpen itt egy illusztráció, élőben is ugyan ilyen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egész csinos, bár tényleg nagy rám. De megoldom.

 

Hajnalban olvasgattam egy olasz szöveget, és arra az elkeserítő tényre kellett ráeszmélnem, hogy felejtek! Ezért ma meg is rendeltem egy olasz-magyar magyar-olasz kisszótárt. Mert a netes fordítóra sem lehet mindig számítani…
Szerintem csodaszép nyelv. Egyáltalán nem bánom, hogy anno belefogtam a tanulásba. Ugyan sokat kell még fejlődnöm, de időm az van. A könyv/gép előtt magolásnak egyébként sem vagyok híve, szerintem sokkal célravezetőbb élesben, esetemben Olaszországban szerencsét próbálnom és szednem az igéket. Ha összejön, később ki is megyek dolgozni.
Ha tehetném, világot látnék. (: Már több véleményt hallottam, miszerint az olaszok nagyon barátságosak. Mondjuk olyat is, hogy előszeretettel lopnak a turistáktól… Bizonyára embere válogatja. Ilyen szempontból a mi mélyen tisztelt drága Magyarországunk sem magaslik ki a sorból, hogy szépen fogalmazzak… A legtöbb ember elég apatikus, ha külföldivel hozza össze a sors az utcán. De ez csak személyes vélemény.
Szívesen beszélgetnék egy olasszal, és végre nem angolul. Habár az itáliai népség szörnyen hadar, azért kipróbálnám… Biztos megszokható.
Amikor Erdélyben jártam, teljesen furcsán érintett, hogy még a Mc’Donald-os kiszolgáló sem tudott angolul. Az pedig külön szégyen, hogy székely létére magyarul sem! Amikor három éve Lengyelországban voltam, ott simán társalogtam angolul már a fiatalokkal is, nem volt probléma. A mai világban alap, hogy legalább egyetlen egységes nyelve legyen az embernek. Praktikus.

Nyelv terén is kimondhatatlanul örülök magyar mivoltomnak. (: A világ leggyönyörűbb nyelve (véletlenül sem volt benne elfogultság). Színes, érzelmes, kifejező. És egyedi. Örülök, hogy nem felkapott, hanem a mi ritka értékünk.

De jaj, mennyit szövegeltem már!? Elnézést.