Pillanatképek.

Akik szerint Edward Cullen a “legszexibb vámpír”, bizonyára nem látták még a Kárhozottak királynőjét. (:
Egyetértetek?

Sötét Dallamok.

Szerintem ez egy tipikusan olyan nóta, ami minden goth (lány?) szívét megdobogtatja, hiszen Stuart Townsend elég erőteljesen “nyami“, nyálcsorgatós kategória. Vagy tévedek? 😉
De egyébként is, hogyan lehetne ez másképpen egy Anne Rice klasszikus esetében?
Nem mellesleg ez a szám szerettette meg velem annak idején a Kornt. Aki még nem ismeri, húzzon bele!

Nyomasztó Örömhír.

Üdvözletem.
Most már biztos, hogy szeretem az ünnepeket.
Na ki találja ki, hogy mit hozott nekem az Előjézuska?

Egy gyönyörűséges Gyűrűk Ura trilógiát! *-*

Ugyan nem szeretek olvasni, mégis, a héten ha időm engedte a mostanában egyre húzósabbá váló iskola mellett, rögtön felütöttem, és elmélyülten belefeledkeztem az első kötetbe. Természetesen háromszázmilliószor láttam már a trilógiát, ezért az eseményekkel/nevekkel tisztában vagyok, de egy könyv azért mégis sokkal jobb, részletesebb egy filmnél, és persze az én hétmérföldes fantáziámnak az írott mű egyébként is jobban kedvez.
Na de, igazából nem is erre akartam kitérni. Miután birtokomba került ez a három szépség, összegyűjtögettem minden filléremet, és elindultam az Alexandra felé, hogy A hobbitot is megvegyem. És láss csodát…
Azt hittem, a szemem kiugrik. Körülbelül öt éve koslatok mindenhol (könyvesboltokban, azok weboldalain, aukciós weboldalakon, antikváriumokban) bizonyos három könyvért, ugyanis sehol sem voltak kaphatóak az utóbbi időben. Erre, most belépek az Alexandrába, és mit látok A hobbit mellé kipakolva?
Interjú a vámpírral, Kárhozottak királynője, Lestat, a vámpír. *-* Körülbelül egy szellemi fogyatékos szintjén dobtam ki a kosaramból az előzőleg belehelyezett darabot, és lelki sírógörccsel küszködve térdepeltem az oly hosszú ideje óhajtott művek elé. Ugyan az árukat meglátva újabb sírógörcs tört rám (:D), ettől függetlenül elhatároztam, hogy januárban lecsapok (legalább) az elsőre (a Tolkien-trilógia megvételekor kaptam egy 500 Ft-os kupont, ami januárban beváltható, és no, azért jól jön ilyenkor).
A vicces helyzetet az is tetézte, hogy pont a Szukits kiadós, keménykötésű verzió volt mindhárom Anne Rice-csoda, amire alapból csorgattam a nyálam (még mindig a “borítója alapján ítélem meg a könyvet”), ez adott okot a harmadik sírógörcsre.
De ezt az összetett érzelmi állapotot nem csupán a könyvek megjelenésének ténye, az áruk és a kinézetük idézte elő. Nem bizony. Ha jobban belegondolunk, ez a hirtelen értékrendváltás a vámpírok terén pozitív és negatív változás is egyben. Hogy miért pozitív, azt hiszem komolyabban nem kell elmagyaráznom – a Twilight után az emberek végre rájöhetnek, hogy egy vámpír nem csillog stb. -, a negatív azonban… Lehet, hogy csak az én őrültségem, számomra mégis aggasztó.
Valószínűleg vannak hozzám hasonló emberek (bár én még nem nagyon találkoztam ilyesvalakivel), akik nagyon szeretik az antik dolgokat, az antik korok értékeivel és erkölcseivel együtt. De csak és kizárólag az ő antik mivoltukban – nem reprodukálva, újra előrángatva és szétzilálva. Mert ha most a harmatgyenge, sőt (számomra) szánalmas, csillogó utódjuk sorsára jutnak a Vámpírkrónikák (belegondolni is borzasztó…), és a tinilányok rájönnek, hogy “húú, ez sokkal menőbb Edward-nál”, akkor olyan degradáló lavina fog elindulni, ami rosszabb lesz a 21-i világvégénél (muhaha).
Abban meg pláne reménykedek, hogy nem veszik elő újra a filmet, és forgatják újra a mai metroszexuális társadalom hímjeit felhasználva. Mert ááá, már el is képzelem Lestat-ot, a nyeszlett, csőnadrágos, haj-szemű emo vámpírt. o.O
Huh, ezt jobb lesz sürgősen befejezni, mielőtt még inkább elfajul a helyzet. A lényeg: bővültem könyvileg, és januárban tovább fogok, ha minden jól megy. És ez jóó. (: