Klasszikus Művek Kihívás / Classic Book Tag

Csengénél akadtam rá erre a kis kihívásra, és szinte könyörgött nekem, hogy töltsem ki. 😀 Ha valakit szintén érdekel, vegye, vigye.

 

1. Egy felkapott klasszikus, amit nem kedveltél

Én voltam az különc ízlés megtestesítője általánosban, mert hiába nyáladzott mindenki A Pál utcai fiúkra, én végigszenvedtem az egészet. (Érdekes módon a Kincskereső kisködmönt viszont nagyon élveztem…)
A Liliomot elolvasva azonban megbocsátottam Molnár Ferencnek. Tud ő elvont, ínyemre való is lenni, ha akar… Biztosan fogok még tőle olvasni a jövőben.


2. A kedvenc időszakod, amiről olvastál

Ha csak egyet emelhetek ki, akkor az ógörög irodalom szerelmeseként mindenképpen az ókori tragikus triász műveinek atmoszférája volna az, hiszen kimeríthetetlen témaköröket boncolgat olyan archetípusokkal, amelyek rendkívül érdekesek és szórakoztatóak a számomra. A szakralitástól sajgó, mindent áthatóan “görög” légkör engem pillanatok alatt beszippant.


3. A kedvenc tündérmeséd

Hűha, nem is igazán tudnám körvonalazni, hogy mi számít tündérmesének… Ha a médiumok világára kiterjedően nézzük, akkor egész gyermekkoromat a Szépség és a Szörnyeteg határozta meg leginkább, de a kihívás jellegéből adódóan nem hiszem, hogy ez ide tartozna… Könyv formátumban megjelenő klasszikusok közül Benedek Elek Gyöngyikéje volt az abszolút kedvencem – minden sorát kívülről fújtam, legtöbbször azt kértem anyukámtól estére. Így belegondolva elvont egy kislány lehettem…


4. Az a klasszikus, amit kínos, hogy nem olvastál

A Németország lerobbant kis szállodájában félbehagyott Anna Karenina valódi sötét folt az irodalmi múltamban, mégis a Faust az, aminek az elmulasztása legjobban bánt. Évekkel ezelőtt egyszer már kivettem a könyvtárból (és azóta is nálam van, ejnye), tehát ildomos lenne már végre nekiugrani… Biztosan lenyűgözne, hiszem rettenetesen vonz.


5. Top 5 klasszikus, amit el szeretnél olvasni

Azokat nem számolom, amikbe már belekezdtem és a polcomon árválkodnak.
1. Bibliamáris rácáfoltam magamra, hiszen ez nyilván nem érintetlen mű a számomra, viszont még sosem olvastam végig. Kissé szégyellem is…
2. Görögök összes – legszívesebben egyszerre fogyasztanék el minden Aiszkhüloszt, Szophoklészt, Euripidészt, Arisztophánészt, és a filozófusokat még meg sem említettem.
3. Edda
2. Goethe: Faust
5. Szent Ágoston: Vallomások 

(6. Antoine de Saint-Exupéry: A kis hercegsosem vonzott, sőőőt, kissé idegenkedem is tőle, mégis alapműveltségbeli hiányosságomnak érzem, hogy még nem olvastam.
7-8. Emily Brontë: Üvöltő szelek/Margaret Mitchell: Elfújta a széleszméletlenül régen el szeretném már olvasni őket, mégsem került rá sor soha.)
Leálltam.


6. Kedvenc modern könyved/sorozatod, ami egy klasszikus alapján íródott

Nem tudom, ez mennyire releváns, de A filozófia rövid története Nigel Warburton-től egy valódi gyöngyszem.


7. Kedvenc klasszikus adaptációd

Számomra a Gyűrűk Ura megfilmesítése volt a legnagyobb jó cselekedet eddig a filmipar történelmében. Kitörő lelkesedéssel egyik karácsonyra a trilógiát kértem ajándékba, de az első kötet 100-150. oldala után körülbelül elhajítottam a könyvet, hogy “EZ MI?!” Sosem hittem volna, hogy ilyen hatással lesz rám, de borzalmasat csalódtam benne.


8. Legkevésbé kedvelt klasszikus adaptációd

Már nem is tudom a film címét, de láttam sok-sok évvel ezelőtt a tévében egy kritikán aluli Rómeó és Júlia feldolgozást, amiben Leonardo Di’Caprio játszotta Rómeót. Nem tudom, mit érzett a forgatókönyv írója és a rendező, de olyan hulladék adaptációt én még sosem láttam…


9. Kedvenc klasszikus kiadásaid, amit mindenképp meg szeretnél szerezni

Edgar Allan Poe összes műveinek mindhárom kötetére változatlanul fáj a fogam, de eddig sajnos csak az elsőt sikerült beszereznem, annyira nehéz hozzáférni a klasszikus verziókhoz… :/ Az új, hollós-csontos-goth borítójú kiadás számomra végtelenül giccses, és tipikusan azt sugallja, hogy “menő vagyok, vegyél meg!”…

eapp

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


10. Egy kevésbé felkapott klasszikus, amit mindenkinek ajánlanál

Esti Kornél, Esti Kornél, ESTI KORNÉL! (: Köztudottan Kosztolányi-őrült vagyok, ezért ez nem kérdés.

Reklámok

Nemgoth Vallomások.

Sokakhoz hasonlóan engem is elért az Annie által útjára bocsátott Nemgoth Vallomások kihívás, amely során tíz afféle goth antisztereotípiát kell összegyűjtenünk, amik illenek ránk és amelyek alapján nem is vagyunk mi olyan felcetlizett horrorszökevények, mint ahogy azt a környezetünk először hinné.

Több embernél olvastam, hogy milyen nehéz is volt ezt összeszedni. Na én ennek az ellenkezője vagyok. 😀 Amint elkezdtem pontokba firkálni a vallomásaimat, arra lettem figyelmes, hogy már tizenötnél járok, és még mindig nem fogytam ki… Ezért némely állomásokat cselesen összevontam, egyeseket pedig ki is hagytam.

 

1. Közösségvállalás

Sosem titkoltam, hogy elég erőteljesen aszociális vagyok, ezért eltervezett szituációkban nehezen nyílok új embereknek. Részben ez is hozzájárult ahhoz, hogy eddig komolyabban nem foglalkoztattak a különféle goth találkozók, piknikek, teázások (vagy amikor hirtelen rám tört a szociális görcs, persze pont nem volt semmi érdemleges rendezvény a környezetemben). Ezt a “magamutogatást” (a szó jó értelmében) idén tervezem megtörni, hiszen meghívtak a Debreceni Dark Goth Találkozóra, így szeptemberben kissé kilépek majd a falaim közül. Izgatottam várom, hogy mi fog kisülni belőle.

2. Platformutálat

Már a kezdetek kezdetén is értetlenül álltam a jelenség előtt. Számomra kissé sem vonzóak ezek a holdjárók (ahogy itthon nevezzük), ormótlanok mindkét nemen viselve.

3. Természetesség

A goth, mint fogalom a legtöbb laikus és bennfentes egyén fejében is gyakran összekapcsolódik az erőteljes sminkkel, de én ezt abszolút cáfolom. Régebben volt egy időszakom, amikor még a konyhába sem voltam hajlandó kilépni szemceruza nélkül, de azóta feltehetőleg az önértékelésem rendeződésével együtt kopott le rólam a külcsín túlértékelése is. Másokon persze csodálattal fogadok egy-egy mesés kreálmányt (hiszen ha ez nem művészet, akkor nem tudom, mi), és néha rám is rám tör a hisztérikus “RÚZST AKAROK”-roham, de végeredményben mindig a természetességnél kötök ki. (Mellesleg mániákus szemtörlő/nyomkodó/kaparó nőszemélyként a smink csak felesleges diszkomfort érzetet vált ki nálam.)

4. Arany mánia

Úgy vettem észre, hogy a “sötétebb körökben” a legtöbb egyén az ezüstöt részesíti előnyben az arannyal szemben. Ez biztosan visszavezethető mitológiai/fantasztikus okokra is (tudjátok, az alvilági lényeken gyakran csak az ezüstgolyó fog), arra, hogy könnyebben elérhető, hiszen pl. egy ezüst fülbevaló az arany alternatíva töredékéért beszerezhető, így több ékszerünk lesz kevesebb pénzért, de az egyszerű szimpátia-érv is benne lehet a dologban. Igaz, hogy az én testem csak az aranyat viseli el (tegnap puszta szórakozásból beleraktam egy csodás bizsu fülbevalót a fülembe, és két percen belül égni, pulzálni kezdett a fejem, majd a szemem, a fülem pedig kivörösödött és feldagadt – sad story),  de ha ez nem így volna, akkor is azt preferálnám. Számomra sokkal méltóságteljesebb és szemet gyönyörködtetőbb – de aranyból is csak a sárgát vagyok hajlandó felvenni.

5. Puritán dekor

Ha a leendő, saját otthonomra gondolok, nem egy vérszínű kripta jut eszembe borszín függönyökkel és koporsó alakú bútorokkal, hanem pasztell földszínek, egy letisztult kis magánkönyvtár benyomásával. Fehér csipkefüggönyök, bézses-barnás párnák, takarók, rengeteg könyvespolc és szolid, kényelmes légkör.

6. Turik mellőzése

Alapból szeretem az új dolgokat (mi is pótolhatná egy frissen vásárolt könyv ropogós zamatát?), de a turikkal sohasem voltam kibékülve. Vagyis nagyon szeretem őket, hiszem hasznosak, örülök, hogy vannak – egy ideig ismerkedtem is velük, de valahogy mindig egy “rendes” ruhaboltban kötöttem ki -, és azt is tisztán látom, hogy potom pénzért dobálnak az ember után teljesen egyedi, jó minőségű dolgokat, de bennem mindig ott van egy kis tudatalatti gát, hogy az a holmi nem az enyém. Talán kicsit előítéletes is vagyok a ruhadarabjaikkal szemben (nem magát a turi intézményét értve ezen). Fura, nem igaz?

7. Extrém dolgok mellőzése

Ez külön pontot érdemel, mert nem vehető egy kalap alá a sminkkel. Ide sorolhatnám az extrémen színezett hajat, mindennemű testmódosítást, a piercingeket, fültágítókat, tetoválásokat. Másokon bizonyos esetben (és határig) kimondottan szépek, de a saját testemre kivetítve idegenkedem tőlük. Főleg a tetoválás az, amit nem mernék bevállalni, mert rövid időm belül megbánnám az ingatag személyiségemnek köszönhetően.

8. Mesék

Túllépve Tim Burton világán (amiért mellesleg még mindig rajongok), megőrülök a klasszikus és a gyermekkorom televíziós meséiért. Van, amikor beülök az M2 elé, és csak töményen élvezkedek. 😀 Valódi matuzsálemként legnagyobb kedvenceim az ezer éves mesék, pl. a Magyar Népmesék, Rumcájsz, Mátyás király meséi, a Futrinka utca, Mazsola és Tádé, Mekk Elek stb., de a Cartoon Network világa is totál én vagyok a Pindúr Pandúrokkal, Dexter laboratóriumával, Bocival és Pipivel.
Különös privilégiumot élvez nálam az Atom Anti – Cukorfalat – Dörmögiék szentháromság. 😀 (Főleg Cukorfalat.)

9. Hastánc

És nem feltétlenül a tribal gothic fusion, hanem a tipikus arab/egyiptomi/török, színpompás, vérpezsdítő, háremhölgyes verzió. Idén ősztől végre valahára ténylegesen belevágok majd a hastánctanulásba, és eszméletlen lesz, előre érzem! *-*
A színárban úszó jellege miatt mindenképpen érdemel itt egy pontot.

10. Kézműveskedés

Sajnos keserű ténye a mi szubkultúránknak, hogy túlvilági árakat képesek a forgalmazók elkérni egy-egy ruhadarabért vagy kiegészítőért, így aki nem teheti meg, hogy megvásárolja, vagy szimplán – érthető okokból – sajnál feleslegesen kiadni egy rakás pénzt egy egyébként viszonylag könnyen elkészíthető göncért, az gyakran ragad tűt és cérnát – de nem én. Sajnálatos módon a kézügyességem egyenlő a nullával, és nem is érzek különösebb hajlandóságot/vonzalmat az ügy iránt, ezért maradnak az összevadászgatott öltözékek. Érdekes, hogy megfigyeléseim szerint a külvilág varrótűvel a fenekükben születve álmodja meg a sötétebb ízlésű egyéneket, pedig ez mekkora butaság, Istenem.

 

Huh. Remélem, hogy mások is kedvet kaptam a vallomáshoz. Szívesen olvasnám az efféle kulisszatitkokat a sorstársaim (virtuális) tollából. (:

A 29 Napos – 5. nap

5. nap: Öt hely, amit meg akarsz látogatni.

Ez jó. (: No lássuk csak:

1. Törökország

Régi vágyam eljutni oda, és nem tagadom, a hastánc és a Szulejmán nevezetű sorozat csak felerősítette bennem a Oszmán Birodalom iránti szenvedélyt.

68e1e9c2f2884b49f6a95f0964cb98b8

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2. Monaco

Nagyon szívesen ellátogatnék ide újra, életem egyik legmeghatározóbb élménye Monaco volt. Bámulni a napsütötte francia riviérát… Páratlan élvezet.

01518_monaco_2560x1600

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3. Madrid

Barcelona után szívesen meglátogatnám ezt a gyönyörű várost is.

madrid2

 

 

 

 

 

 

 

 
4. Skócia

Bár a legutóbbi angol kirándulásom nem volt zökkenőmentes, a tintageli “vár” híg ködbe burkolózó, utánozhatatlanul varázslatos környezete nagyon hiányzik: Skóciában pedig abból nem lenne hiány.

Dunnottar vára

 

 

 

 

 

 

5. Prága
Nagyon szívesen elmennék újra, tanárok nélkül. Bár lehet, hogy nem élnél túl. 😀 Mindenesetre egy káprázatos város, maga a pezsgő történelem, de nem a begyepesedett, iskolai jelleggel.

Sunrise-in-Prague-1920x1200

A 29 Napos – 3. nap

3. nap: Írd le a napodat.

Ugyan még csak negyed három van, de inkább leírom most, amíg friss az élmény.
Anyámmal és apámmal éppen orvosnál voltam, amikor hazafelé jövet anyám megszólalt: “Nézzétek már, esik a hó!
Nobilisnak se kellett több: felsikoltottam, a szélvédőre tapadtam, majd levakarhatatlan mosolyra görbülő ajkaimra harapva a fülemhez emeltem a telefonom, meghallgatva a Scarborough Fairt. Erre öt méter se kellett, elállt a havazás, és én mint egy gyerek, akitől elvették a cukorkáját, a mámorból depresszióba zuhantam. Ez alatt a pár másodperc alatt azonban a tél és karácsony minden öröme egy színpompás montázsfilmként pergett le a szemem előtt, és rendkívüli lelkiállapotba hozott.
Most pedig éppen nézek ki az ablakon írás közben… Nézem a pelyhedző fehérséget.
Köszöntelek, Tél úrfi, már nagyon hiányoztál!

A 29 Napos – 2. nap

2. nap: 10 dolog amit kedvelsz, 10 amit nem.

Kedvelem:
1. Magyarország
2. Magyar nyelv és irodalom
3. Nox Arcana
4. Rókák, macskák
5. Csipkeholmik
6. Könyvek
7. Karamella
8. Mindenszentek/halottak napja
9. Templomok, kastélyok
10. Igazság

Nem kedvelem:
1. Történelem, testnevelés, reál tárgyak
2. Ostoba emberek
3. Belemagyarázás
4. Álszentség, képmutatás
5. Madarak
6. Dió, méz, mák, mazsola
7. Alma és meggy
8. Számok
9. Helytelen írás
10. Metroszexualitás

tumblr_mslh5ocOs91stn5u3o1_500

A 29 Napos – 1. nap

1. nap:  Írj néhány alapinformációt magadról.

Név: mint már minden olvasóm tudja, a nevem Krisztina.
Kor: tizennyolc nyár van mögöttem.
Lakhely: Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Hajszín: szőke.
Szemszín: szürkéskék.
Alkat: középmagas, duci, harmatgyenge.
Specifikumok: sebességfüggő, irodalommániás nyelvtannáci, névfetisiszta.

tumblr_mpmjgpwbHz1sz6e6go1_500