A 30 Napos – 19. nap

Milyen számodra a tökéletes nap?

Ezt így nehéz meghatározni, mert mikor mihez szottyan kedvem. De természetesen gondtalan, könnyed, szabad, élménydús, nem zsibbasztó, és megosztható a szeretteimmel.
S ezek mellett még néhány konkrétabb tényező:

…ne kelljen iskolába mennem/dolgoznom.
…legyek mentes minden kötelességtől.
…az idő legyen kellemesen langyos, a Nap ne pofátlankodjon a szemembe.
…kora délután mondjuk szívesen száguldoznék motorral, egy (számomra) “valaki” mögött.
…késő délutánra beborulhatna az ég, és jöhetne egy kellemes, a záporban megejtett séta/tánc/vadulás “valakivel”.
…utána jöhetne egy kis filmezés tesóimmal, akik kivételesen normálisak lennének.
…beszélgetés anyámmal.
…természetesen a cselekmények között/közben egész nap pizzát, és hasonló finomságokat enné(n)k.
…este/éjjel pedig Family Guy-t és Így jártam anyátokkal-t néznék.

És most lusta vagyok ennél nagyobb kreativitást produkálni. (: Jelenleg ez tökéletesen megfelelne, de persze van, amikor extrább, és van, amikor szolidabb dolgokra vágyom.
És ha elkanyarodunk, álmodozva mondhatnám, hogy na persze, az én tökéletes napom az lesz, amikor találkozok Vele; összeházasodunk; amikor megszületik az első, esetleg második vagy harmadik kölköm; amikor elvégzem az egyetemet; amikor megkapom életem első igazi állását; amikor láthatom a gyereke(i)m sikerét; amikor megélhetem az unokám megszületését stb.
Szóval ilyen “várakozáson felüli” dolgok.

Reklámok

A 30 Napos – 6. nap

Írd le egy napodat!

Bele is őrülnék, ha ezt a feladatot egy egyszerű napirend lefirkantásával képes volnék letudni.
Nem szeretem szigorúan beosztani az időmet, és azt sem tűröm el, hogy ezt mások megtegyék velem. Szóval sajnos konkrét választ ezúttal nem tudok adni. Egyébként is, nem mindegy, hogy nyáron vagy iskolaidőben értelmezendő a kérdés, de ha értelemszerűen a mostanában berögzült napi rutinomra kíváncsi, akkor azt tudom mondani, hogy felkelek, eszek, és utána változó. Van, hogy szinte egész nap punnyadok és gépezgetek, de van, hogy a napom csupa rohanás.
Talán bele is rokkannék az egyhangúságba.

A 30 Napos – 4. nap

A legjobb dolog, ami a héten történt veled

Mivel hétfő reggel van, ezért nem túl jól időzített a kérdés. Tehát értelemszerűen a múlthetet veszem elő.
Egyértelműen az volt a hét fénypontja, amikor két bátyámmal és a sógornőmmel elmentünk strandolni. Elég rendesen felpakoltam biztonsági eszközökből, az ötven faktoros naptejem is ott figyelt a táskámban – de hatalmas nagy szerencsénkre nem sütött a nap, hanem kellemesen kékesszürke volt az égbolt, mellé élvezhető 25 fok, így teljes volt a boldogság. Mintha megérezte volna a felhőzet, hogy egy kriptafajzat megy lubickolni. (:
Persze amikor felfedtem testem (állítólag) fehér mivoltát, és felfeküdtem a vízre (mániám a víz felszínén lebegni mozdulatlanul), megkaptam a “2 hetes vízihulla” jelzőt, mint mindig. (: És ettünk-ittunk ájulásig – megjegyzem, a strandon kapható barackpálinka ár-minőség aránya borzasztó. Nem is értem, hogy volt pofájuk azért a pancsolt löttyért annyi pénzt elkérni. -.-” De azért nem tántorított el minket a dolog.
A gondok viszont az idő múlásával tetéződtek, ugyanis az egyik medence  khm… ****fagyasztóan hideg vízzel volt töltve, és egyszerűen nem lehetett megszokni, még húsz perc benn lét után is reszkettünk. És a stílusosság kedvéért, mikor végeztünk a pancsival és felöltöztünk-összecuccoltunk, elkezdett esni az eső. Ezt nevezik tudásnak. (:
Szóval összességében jó kis nap volt – az idei nyaram első és utolsó strandolása.

Zavaros ábrázatok.

Üdvözletem.

A hőség a mai napon elviselhetetlenné nőtte ki magát. Bár a lakás sötétítői és redőnyei remek védelemnek tűntek, a kellemes árnyékteremtésen kívül egyéb hasznuk nem volt.
Az emberek olvadnak, mint a marcipánbabák.

A délután folyamán elhatároztam, hogy a mai bejegyzést végre kicsit feltuningolom néhány képpel. Mivel ha csak tehetem, fotózok, így néhány (főleg mai) munkám helyet érdemel itt. De valószínűleg egyéb fotókat is megosztok, amik ide illenek.  Talán valamit tükröznek is belőlem.

…Huh, belemerültem a képfeltöltésbe, de egyetlen kattintással tönkretettem a másfél órás munkámat. Minden kép letörlődött.
Nem káromkodtam, neeem…
Na mindegy, erről ezek szerint lemaradtok. Majd valamikor. Talán.
Pedig raktam fel képet a fűzőmről, a dögömről, az esti temető borzongató látványáról, az erdei napsugarakról, tetszetős bútorokról…
Csak hogy mindenkinek sajogjon a szíve. *muhaha*

Böngészésem során rátaláltam egy régen látott, és annak idején értelmesnek tűnő filmre. A címe Ginger Snaps – Vérszomj. Nagyon tetszett anno, ezért ma meg is nézem az első két részt. Illetve már holnap…

 

 

A hangok nyelvén.

Üdvözletem.

Nos, ma sajnos pár percre kikényszerültem a napra. (Részletekbe nem megyek bele. Röhej.) Kellemetlen ez a hőség… Nem értem, hogy valaki hogy képes ilyenkor fizikai munkát végezni a szabadban.
Erről jut eszembe… Miközben róttam az utcákat, megláttam egy épületen dolgozó csoportot, ami cigányokból (fura látvány volt őket dolgozni látni) és napbarnított magyarokból állt. Elég hülyének nézhettek… (: Ugyanis amikor a kokszos bőrükre pillantottam, utána pedig a szoknyám alól kivillanó fehér lábaimra, elkapott a röhögőgörcs. Nem tudom, miért…

A kis sétám után megfájdult a fejem (nem véletlenül), és most még zenét hallgatni sincs kedvem. Borzasztó. Pedig egy kis Cure nem jönne rosszul a vérkeringésemnek. Vagy egy kis Teathre of Tragedy. Esetleg The 69 Eyes. Jelenleg ezeket kívánnám, ha a buksim nem zakatolna.
És mi a jó fenéért ég a villany? o.O

…Most, hogy átestem a panaszkodáson (elnézést, zsibbadt állapot), rátérhetünk valami értelmesebb témára. Mondjuk a zenére, ha már felhoztam az imént.

Az ízlésem muzikális téren hihetetlenül változó, épp úgy, ahogy a kedélyállapotom is. Persze vannak örök klasszikusok, amikhez mindig visszahúz a szívem, de a kísérletezés sem áll tőlem távol.
Néhány előadót/együttest ki is vesézek. Nincsen sorrend, sem egyéb direktíva.  Több banda pedig – hogy őszinte legyek – főleg azért kerül itt említésre, mert valamilyen emlék köt hozzá, nem feltétlenül a “minősége” és a gyakori hallgatása miatt. De nem lenne szívem Őket kihagyni, mert a múltam részei – és miért tagadnám meg a múltam? Nem elfelejteni, hanem túlnőni szeretnék rajta.
(Azért előre szólok, hogy Justin Bieber-fanok meneküljenek.)

Külföldiek:

Theatre of Tragedy – már többször említettem. Igazi klasszikus. Mondjuk Liv, és az Őt követő Nell kontrasztját időbe telt teljesen megszokni (lehet, hogy csak nekem – érzékeny fülek),  de a kellemes hangzás így is garantálva van.

The Cure – felesleges boncolgatnom. Az alapok.

The 69 Eyes – hú, sajnos már nem emlékszem, hogy kölyökként melyik számukat hallottam először, de rögtön elbűvölt. És bárki bármit mond, Jyrki-nek akkor is cukrosbácsi hangja van. 🙂

Apocalyptica – igazi felüdülés a füleimnek, ha meghallok egy Apocalyptica-melódiát. Igényes zene, sosem tudnám megunni. (Nem mellékesen remek vendégénekeseket szoktak beszervezni… Hogy ne mondjak példát. ♥)

Nox Arcana – talán a kedvencek között is az egyik legkedvencebb. Hihetetlenül én vagyok.

Inkubus Sukkubus – valószínűleg nem sokan ismerik, felénk nem igazán elterjedt ez a pogány irányzat. Ugyan én magam nem vallom pogánynak, a zenéik mégis megfognak a mai napig.

Sisters of Mercy – a Cure-hoz hasonlóan felesleges boncolgatnom. Aki nem ismeri, annak ajánlom (saját felelősségre).

Nine Inch Nails – nyami. (: Ez is klasszikusnak számít, ajánlom kulturálódás céljából.

Nightwish – bizony, Neki is muszáj itt helyet kapnia. Bár Tarja operás irányzatát Anette érkezésével egy könnyedebb stílus váltotta fel, mind a két kifejlet a szívembe lopta magát. (Azért nem kérdéses, hogy Tarja tehetségesebb.)

Evanescence – sokan támadják, hogy mennyire felszínes. Meglehet. Én akkor is beleszerettem Amy hangjába, a többivel pedig inkább nem is foglalkozom, mert csak felidegesítene.

Within Temptation – néhány számuktól a falra mászok, de alapjáraton egész jók. Ha úgy hozza kedvem, szívesen hallgatom.

We Are The Fallen – egy véletlen folytán botlottam a Bury Me Alive klipjére. Tetszett, a nő tehetséges. Bár szerintem még erősen csak szárnypróbálgatók.

System of a Down – szeret(t)em, de már nem a régi.

Korn – először a Right Now klipjét láttam Tőlük kölyökként. Bizarrnak találtam, és rájöttem, hogy ez a furcsa borzongás nem is rossz… Elindult bennem valami.

Slipknot – amikor kissé zúzósabb kedvem van (egyre ritkábban), szívesen tombolok Rá és társaira. (Nem sorolok, csak néhányat.)

Cradle of Filth – mint a System of a Down-nál.

Korpiklaani – hú, milyen jó kis banda, ha összejön a társaság. (: Régen nagyokat vadultam rá. Úgy látszik viszont, hogy a vérszegénység minden jó zenekart utolér.

Children of Bodom – és igen, ritkán, de ilyen is zizeg a fülhallgatómban.

Arch Enemy – remek együttes. És én végül is nem megyek Hegyaljára… -.-”

Sirenia – ezt is szívesen hallgatom, ha meg van hozzá a hangulat.

Epica – szintén kedvelt banda, Simone hangja csodálatos.

Sepultura – szép kis emlékek kötnek hozzá. Régi, elvetemült barátok, banzájok.

Rammstein – nem szeretem a német dolgokat. Ez alól a Rammstein a tiszteletbeli kivétel.

Metallica, Guns’n’Roses, Rolling Stones, Mötley Crüe, AC/DC stb. – azért vettem Őket egy kalap alá, mert ugyanaz a véleményem Róluk. Néha a fülem ilyen legendákat is szomjaz, de nem mindennaposak a lejátszási listámon.

Linkin Park, Limp Bizkit – bizony. Olykor még ilyet is meghallgatok (bevallom, legtöbbször kényszerből. Barátnőm fanatikus, nem is tudnám megúszni).

Hollywood Undead – alapvetően nem “nagy” kedvenc, de néhány számuk nélkül már el sem tudnám képzelni a napjaimat.

Guano Apes – vannak gyenge számaik, de egyébként szeretem.

Bullet For My Valentine – néhány számuk zseniális, jó kis banda.

Avenged Sevenfold – meglepődtem, amikor valaki azt mondta rá, hogy “emo”, és hogy “erre öngyilkos-kedvet kap az ember”. Kérdem én: ki tart vissza? Akkor öngyilkold le magad ritmusra! -.-” (Nagy az Isten állatkertje.) Mindenesetre én szeretem Őket. És A Little Piece Of Heaven forever.

Seether – a pasi hangja hihetetlen. Főleg a Fake it-ben.

Magyar:

Nevergreen – ezt is csak ajánlani tudom. Aki nyitott rá, azt elvarázsolhatja.

Leander – egyik legkedvesebb magyar zenekarom. És teljesen lenyűgözött, hogy Leander hangja élőben is ugyan olyan, mint felvételeken (semmi playback, első sorból észrevettem volna).

Tankcsapda – ki ne ismerné? Sajnos olyan rétegekbe is beszivárog a zenéjük, amik rossz fényt vetnek Rá. Kiábrándító. Attól még ugyan úgy hallgatom mondjuk…

Ossian – kicsit “old” kategória, de nem tudok kinőni belőle. 🙂 És azt az esetet sosem fogom elfelejteni, amikor elmentem Ossian koncertre, amit Kárpátia előzött meg… Az egyik pasi odajött hozzám udvarolni (később kiderült, hogy Kárpátia-gyülölő…), és mikor mondtam neki, hogy tulajdonképpen Ossian-ra jöttem, megkérte a kezem. 😀

Paddy And The Rats – ha nem szeretném, nem is lennék vérbeli ********-i.

Zorall – huh, kocsmázós emlékroham. (:

Lusta vagyok tovább írni, bizonyára még bővítem a kül – és belföldi felhozatalt is.

Véleményeket, témába vágó egyéni kedvenceket szívesen fogadok.

A hetedik főbűn.

Üdvözletem.

A mai napom végre úgy telt, ahogy annak nyáron telnie kell. Körülbelül az egészet átaludtam, amikor pedig nem ezen szívmelengető tevékenységnek hódoltam, akkor vagy ettem, vagy tévéztem, vagy kicsit lézengtem, mint egy kísértet.  Szóval megadtam a módját. Mivel a korai órákat sikeresen átvegetáltam, az egész éjszaka előttem áll. Mondjuk máskor sincs másképp. Megeshet, hogy írással ütöm el az időt (édes önámítás), de valószínűbb, hogy újabb filmmaratont rendezek. Addig töltök le anyagot hozzá.

Kissé frusztráló ez a semmittevés… De jelenleg csöppnyi hajlandóságot sem érzek az olvasásra. Pedig nem ártana.

A Nap pedig szánt szándékkal ellenem esküdött. Már biztos. Ma pár percre kimentem, és mire visszaevickéltem a házba, majdnem elájultam. És egyre gyakoribbak a migrénszerű fejfájásaim, a hányingereim és elég bizarr hatásfokú szédüléseim.
A napérzékenységem kezd kiteljesedni.
Valójában nem túlzottam izgat, úgysem szeretek kint lenni nappal. Főleg ilyen melegben.
Szóval ezt neked, Nap! *bemutat*

Hogy teljes legyen a boldogság, tegnap még a fogam is elkezdett fájni. Remek. Gyűlölöm az értelmetlen fájdalmat. Amikor semmi haszna sincs. Néha zseniális eszköz tud lenni annak, aki megfelelően használja, de ez… Épp, mint az állatkínzás (ideális példa, mondhatom… Mindegy.).
Az állat okkal támad, az ember nem. Akkor most melyik érdemelne rugdosást/verést/éheztetést/egyéb kínzást/akasztást? Á. Csak felidegesít.
Gyógyszert úgysem veszek be. Csak ha már vergődöm a fájdalomtól. Vagy akkor sem.

De huh, nem is írtam. A minap megérkezett az új fűzőm. Szép darab, bár kicsit nagy rám. Még rá kell jönnöm, hogy hol és milyen módszerrel lesz tanácsos beszűkíteni, mert elég kényes anyag. De megoldom. Szerencsére a legtöbb szoknyámhoz passzol, viszont nadrággal nagyon feltűnően mutatna, hogy kicsit eláll. Jaj, sürgősen be kell szűkíteni.

To be continued…