Új Felvonás.

Üdvözletem.

A legutóbbi bejegyzésem talán kicsit túl borongósra sikeredett. Az utóbbi időben ugyan tényleg elég lehangolt vagyok és minden rezdülésem nyűg a számomra, mégis arra jutottam, hogy az ostoba érzéseimtől függetlenül nem engedhetem meg magamnak, hogy ezt a csodálatos időszakot bemocskoljam holmi csüggedt melankóliával. Nem. Az ősz, kiváltképp az október közepétől december végéig tartó periódus varázsát az utolsó cseppig ki kell innom. Ahogy mondani szokták – csak az első korty keserű.

Elhatároztam hát, hogy Blithe oldaláról kölcsönveszek egy kihívás-szerű gyönyörűséget, ami talán engem is felcsigáz majd picit. /Remélem, az említett hölgyemény nem veszi zokon a tolvajlást./

tumblr_lutjdbHZxr1r363pgo1_500

Szóval…
1. Kedvenc dolog az őszben? 

Hmm… Tavaly olyan szépen megfogalmaztam erre a kérdésre a választ, hogy bűn volna újra nekilátnom. /Itt fellelhető./
De leegyszerűsítve a dolgot, gondolkodás nélkül rávághatom, hogy a mindenszentek/halottak napja: hangulatostul-temetőstül-gyertyástól-hűvösöstől-mindenestül.

2. Kedvenc őszi italod? 
Nincs kifejezetten őszi kedvencem, ilyenkor sem iszom egyebet ásványvíznél, és ritkán gyümölcslénél. Bár tény, hogy a karamellás tej egy hűvös, tűztől ropogó őszi estén esik a legjobban… (:

3. Milyen ízesítésű a kedvenc teád? 
Nem szeretem a teákat, de a kamilla és a menta még elviselhető, sőt olykor élvezhető számomra.

4. Kedvenc illatú gyertyád?
A vanília és karamella illatúak a befutók, de egy kókuszos, vagy tulajdonképpen bármilyen képes hirtelen pozitív hatással lenni rám, ez hangulatfüggő.

5. Kedvenc rúzs?
Nem használok rúzst, így ez a pont kilőve. Művészi képekhez bevállalok ugyan egy-egy fekete réteget, de hétköznapokra Isten ments.

6. Kedvenc hidratáló termék?
Angliában vettem magamnak egy nemes egyszerűséggel Body Butter elnevezésű grépfrútos testápolót. Az mindent visz…

7. Milyen színeket használsz a szemeiden? 
Mivel sminket már nem használok, így a természetes drogos-sárgás árnyalatában tündököl a szemhéjam.

szem

 

 

 

 

 

 

 

8. Kedvenc zene, amit ősszel hallgatsz? 
(Természetesen nem csak ősszel, de ilyenkor kiváltképp. Ez a függés kinőhetetlen.)



9. Kedvenc film és sorozat amit ilyenkor nézel? 
Amióta a spanyolországi utam miatt félbehagytam a Szulejmánt, azóta nem nézek sorozatokat, filmek terén pedig nem kategorizálok idényszerűen, szimplán megnézem, amihez kedvem szottyan. Idén november a Thor 2., decemberben pedig a Hobbit 2. lesz a nyolcvanszor megismétlendő repertoárdarab.^^

10. Kedvenc könyv, amit ősszel szeretsz olvasni?
Ide sem tudnék kifejezetten őszre tartogatott művet írni – ahogy minden más alkalommal, ilyenkor is versekbe fojtom magam. Valószínűleg még vagy hússzor átrágom majd magam az új keletű Villon kötetemen, és az Anna Kareninát is illene befejeznem. A kötelező olvasmányokat nem is említve… Izgalmas őszben lesz részem.^^ (Jesszus, tényleg érdemes volt belefognom ebbe a posztba, a Nox Arcanával megfűszerezett írás feldobta a hangulatom. 🙂 )

11. Kedvenc őszi viselet? 
Szerelmese vagyok a garbóknak, így ha tehetem, azokba burkolom magam. Valamint mindig jóleső borzongással tölt el, amikor lenézek magamra, és csak egy térdig érő szövetkabátból, egy Irénkéből, és amit ez a kettő láttatni enged, egy cafatnyi nadrágból álló feketeség tekint vissza rám… (:

12. Kedvenc őszi étel?
Sajt. Sajt. Sajt. Mindig csak sajt.

13. Kedvenc helyed ilyenkor? 
A helyi temető, vitathatatlanul.

14. Szereted a sütőtököt? 
Igen, nagyon. És így belegondolva borzalmasan régen ettem már… Be is nyújtom majd a panaszom drága anyámnak.^^

15. Ha meghívnának egy Halloween-buliba, minek öltöznél? 
Hát, boszorkánynak nem volna nehéz. (: Nem is tudom. Legszívesebben egy vörös elf kisasszony szerepét tölteném be, de “sajnos” a ruhatáram annál kicsit sötétebbre orientálódott…

16. Mivel töltődsz fel ilyenkor?
Tömjénfüstös költészettel, gyertyalángos éjszakákkal, illatokkal és látvánnyal.

17. Kedvenc őszi kiegészítőd? 
Nem igazán tudnék erre példát felhozni. Mondjuk Ő, vagy Ő.

nyakpántom

18. Milyen sorozatokat nézel ősszel? 
Szenilis vagyok, vagy ez már volt egyszer?

19. Nagy meleg pulcsi vagy vékony kabát? 
Meleg pulcsi, meleg kabát.

20. Sima sál vagy “végtelen” sál?
Sima – és bár nagyon szeretem a sálakat, ritkán hordom őket. Valahogy mindig kimegy a fejemből magamra tekerni egyet, pedig általában ott fityegnek a kabátom mellett…

21. Előfordul, hogy hordasz napszemüveget? 
Még nyáron sem. Borzalmasan állnak nekem.

22. Mi az a három dolog, ami azonnal beugrik, ha az őszre gondolsz? 
Mindenszentek, tűz, ropogós falevelek. (Gonosz kérdés, nem tudtam elvonatkoztatni a fejemben alapból is motoszkáló képektől.)

23. Kedvenc őszi gyümölcs? 
Görögdinnye?

24. Kedvenc őszi édesség/sütemény? 
Mivel a mézeskalácsos-almás-fahéjas-diós dolgoktól kiráz a hideg, így marad az örök klasszikus karamella…

25. Kedvenc őszi hónapod?
November, de valójában október közepétől december végéig vagyok leginkább elememben.

tumblr_mptrqfZCFG1qfndl6o1_500

Reklámok

November, Gyere Már!

“Kurta fénysugár surran be a kertbe,
A homályt gyilkos késként szeli át,
Egyetlen célja, hogy enyhet adjon,
S fényben úsztassa Utópiát.”

Haha. Részlet a… nem is tudom, tizenkettő vagy tizenhárom(?) évesen írt Utópia című versemből. Így, öt-hat év madártávlatából visszatekintve elég gyenge próbálkozás volt, de első verseim egyikeként ez is nagyon közel áll a szívemhez. Szegletkő, ha úgy tetszik. Viszont most, belecsöppenve az ősz csodálatos időszakába valahogy felrémlett bennem ez a négy sor, pedig nem is hiszem, hogy valahol még létezik írott formában. Furcsa, hogy még mindig emlékszem rá… Az pedig még furcsább, hogy most is olyan ziláltan írok, mintha ez lenne életem első, negyedik osztályos fogalmazásórája. Nem tudom, mi történt velem, és lehet, jobb is figyelmen kívül hagynom az okokat. Annyit azonban tudok, hogy a természet ezen szakasza ismét nagy hatással van rám. Már érzem is a ropogós levelű, tömjén- és mécsesfüstös, fahéj, vanília és méz illatú, csípős szelű november közeledtét, a temető éjféli, pislákoló fényeit, az emlékeket előkotró ünnepi-borzongós atmoszférát.
Kérlek, november, gyere mihamarabb! Szükségem van rád.

tumblr_mohpyaCToN1ql6esvo1_500  (*)

Összegyűrt Levél.

Kedves Nobilis!

Ismét eltelt egy év, s most újra itt vagyok, eltelve a gyertyaillatú ősztől, ihlettől, örömtől, dühtől, csalódottságtól – majdnem mindentől, ami a lelket életre csalogatja. De nálad jobban ezt senki sem értheti meg. Már e csodás hónap első fagyot ígérő, mégis fojtogatóan forró napsugarai hordoztak magukban valamilyen furcsa tartalmat, ami egyszerre volt vészjósló és rejtélyes, és e megfejthetetlen üzenet rátelepedve a mellkasomra még mindig szorongat, ha éppen úgy tartja kedve.
Furcsa dolgokat tudtam meg önmagamról, mások szemén át. Nem tagadom, kicsit kétségbe is estem, de aggályaim oka sosem saját világom törékenysége volt. Csupán… lepetten és készületlenül tapasztaltam meg azt, hogy a selyembe-csipkébe-lágy szavakba öltöztetett késszúrás sokkalta fájóbb lehet, mintha csupasz penge marna belénk.
Vajon a te szemed is hordoz még efféle titkokat? Semmitől sem rettegek jobban, minthogy Te is elárulj.
Különös szavak, biztos olvasnod is különös őket, de erről leginkább a valóságalapjuk tehet, a cukorba oltott méregként megfertőző igazság. Mert gyűlölöm ezt. A finomkodást, és ha az ember a képére akarja formálni a világot. Ha másokban kutatja, sőt kutatás nélkül is meglátja a tökéletlenség legapróbb megnyilvánulásait is, és betudja emberi gyarlóságnak, amit hol komolytalanságtól, hol kortól, hol magától a világtól eredeztet, megfeledkezve a különbözőség csodájáról. Hogy nem vagyunk egyformák. Persze ha ezt a maga cudar valóságában zúdítanád rá, felháborodna, csendesen, diplomatikusan hárítana. (Nahát, megint keserű mosolyt csalt az arcomra a felidézett tagadás.)
Tudom azt, Nobilis, hogy néhány nap múlva tizennyolc éves leszel. Biztosan izgatottan várod, hiszen fiatal szemmel olyan sorsdöntőnek tűnik ez a szám. Messze álljon tőlem, hogy ifjonti tüzedre akár egyetlen cseppnyi vizet is fröccsentsek, sőt, mit vizet, ha szeretnéd, borral öntözöm meg, hogy tűzvésszé nőjön! De ne feledd, Nobilis, amit jól tudsz magad is. Ez még nem a Te időd. Tudom, hogy most fintorogtál, ismerlek jól, de nem kell megrettenned komoly szavaimtól, hiszen itt nem a benned lakozó gyermekről vagy felnőttről van szó. Még ha a világ készen is állna rád, készen állsz-e Te is Őreá? Tudnál küzdeni, tudom, de vajon egy acélozott elme csapásai volnának-e, vagy egy riadt vad ösztönös és koordinálatlan, irracionális védekezése? Nem a koroddal van a baj – sem az éveid számára, sem századodra értve. Talán sosem fog így égni benned többé az a láng, amit ma még csak pernyéző parázsnak hiszel, mint most, de ne csüggedj, mert a tűz önmagában semmit sem ér. A lényeg, hogy honnan származik az őt életre hívó piszkavas, és mi a célja veled – csak játékra szólít elő, hogy fényeket fessen veled a kandalló falára? Vagy melengetni szándékozza veled az emberszíveket? Ne feledd, Nobilis, nem a tüzed a lényeg, hanem hogy felismerd, milyen kéz tartja a piszkavasat.
Komoly szavak, komolyak… De hasznukat veszed még, higgy nekem. Akár most is. Nézz körül odabenn, önmagadban, a falaid belső oldalán. Nem kell őket lerombolnod, még nem. Viszont én a külső oldalon hallok valamit… Csak nem kaparászás? Drága Nobilis, nyugalom! Jó ember vagy Te, efelől nincs ok kétkedésre, de vigyáznod kell. Amíg te odabent próbálsz rést ütni a sziklán, kívülről sárral dobálják erődödet. Jajj, most is mellettem landolt egy adag! Bár a sár nem árthat kőfaladnak, azért jól nézd meg a dobáló arcokat, s vésd őket eszedbe jó mélyen, hogyha majd legközelebb édes hangon szólnak hozzád, baljós mosollyal fordítsd el arcod felőlük.
Csak én érzem úgy, kedves Nobilis, hogy ez az ősz fakóbb az eddigieknél? De ne csüggedj, a költő táptalaja a homály.

Csókol hű barátod

SONY DSCInto the woods

(*) (*)

“Itt van az ősz, itt van újra…

S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja Isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Ahogy Petőfi Művész Úr is megírta hajdanán, végre beköszöntött az év leggyönyörűségesebb időszaka – de vele ellentétben én jól tudom, hogy miért szeretem ezt a három hónapot.
Ilyenkor valami titokzatos bizsergés járja át a lelkemet, és olyan érzések kavarognak bennem, amik lángra gyújtják az érzékeimet.
Mert ott van például a Mindenszentek és a Halottak napja, a két kedvenc ünnepem. Ilyenkor minden évben annyi temetőt látogatok meg, amennyit csak tudok – nem számít, hogy az adott helyen nyugszik-e hozzátartozóm, – és próbálom magamba szívni azt a szent misztériumot, amihez hasonló izgalmat más nem képes kiváltani belőlem. Számomra egyszerűen utánozhatatlan a hangulata. A temetők, a mécsesek, a tűz melege, a koszorúk bizsergető fenyőillata, a hűvös szellő, ami ólomsúlyú élettel tölti el a tüdőmet… És persze az a sok ember a temetőkben. Hiszen ez minden évben kivételes alkalom, mert az ott megszokott túlvilági csend és nyugalom csak ezen a különleges napon kerül felbolygatásra – mit leírhatatlanul élvezek. De kihagyhatatlan persze a Mindenszentek éjszakája is, amikor minden évben vagy barátnőmmel, vagy egy nagyobb baráti társasággal kimegyünk a helyi temetőbe, csodáljuk a szemet – és lelket – gyönyörködtető fényeket, táncolunk, nevetünk, olykor szeretteink sírja felett ejtünk egy-egy könnycseppet, és minden keresztnél, ami az utunkba akad, meggyújtunk egy-két teamécsest. (Te jó ég, hogy fog ez hiányozni, ha már nem leszek független…:( )
Aztán az őszhöz kötődik még a születésnapom, aminek kimondhatatlanul örülök, mert ennél szebb időpontban maximum novemberben lehetne (nem, még akkor sem!) ez a jeles esemény. Mivel nem nagy titok, és szerintem nem nehezen kinézhető belőlem, hogy nem vagyok egy bulizós alkat, így a tavaszi-nyári születésnap nem is lenne nekem való, ellenben az ősz páratlan hangulata pontosan engem tükröz.
Én ugyan utálom a teákat, a fahéjat, az almát, a fahéjas-szilvás dolgokat, a forralt bort, és minden egyéb tipikus őszi-téli finomságot, s főleg a vaníliát pártolom, ilyenkor mégis lázasan szagolgatom végig a boltok és vásárok illatgyertya-készletét, és gyermeki izgalommal élem meg az ősz minden csodáját – a lenyűgöző alkonyoktól a lehulló, ropogó leveleken át az őszi máglyákig. (Áh…*-*)
Azonban azt is tudom, hogy az én rajongásom ellenére sokan ki nem állhatják ezt az évszakot, így a Tumblr segítségével készítettem egy kis ajánlót.
Alias “amit én szeretek az őszben.
Kellemes csemegézést és őszt mindenkinek. (:
(Angolosok előnyben, de ha ráviszitek az egeret a képekre, némi támpontot kaptok a jelentéssel kapcsolatban.)