Sokakhoz hasonlóan engem is elért az Annie által útjára bocsátott Nemgoth Vallomások kihívás, amely során tíz afféle goth antisztereotípiát kell összegyűjtenünk, amik illenek ránk és amelyek alapján nem is vagyunk mi olyan felcetlizett horrorszökevények, mint ahogy azt a környezetünk először hinné.
Több embernél olvastam, hogy milyen nehéz is volt ezt összeszedni. Na én ennek az ellenkezője vagyok. 😀 Amint elkezdtem pontokba firkálni a vallomásaimat, arra lettem figyelmes, hogy már tizenötnél járok, és még mindig nem fogytam ki… Ezért némely állomásokat cselesen összevontam, egyeseket pedig ki is hagytam.
1. Közösségvállalás
Sosem titkoltam, hogy elég erőteljesen aszociális vagyok, ezért eltervezett szituációkban nehezen nyílok új embereknek. Részben ez is hozzájárult ahhoz, hogy eddig komolyabban nem foglalkoztattak a különféle goth találkozók, piknikek, teázások (vagy amikor hirtelen rám tört a szociális görcs, persze pont nem volt semmi érdemleges rendezvény a környezetemben). Ezt a “magamutogatást” (a szó jó értelmében) idén tervezem megtörni, hiszen meghívtak a Debreceni Dark Goth Találkozóra, így szeptemberben kissé kilépek majd a falaim közül. Izgatottam várom, hogy mi fog kisülni belőle.
2. Platformutálat
Már a kezdetek kezdetén is értetlenül álltam a jelenség előtt. Számomra kissé sem vonzóak ezek a holdjárók (ahogy itthon nevezzük), ormótlanok mindkét nemen viselve.
3. Természetesség
A goth, mint fogalom a legtöbb laikus és bennfentes egyén fejében is gyakran összekapcsolódik az erőteljes sminkkel, de én ezt abszolút cáfolom. Régebben volt egy időszakom, amikor még a konyhába sem voltam hajlandó kilépni szemceruza nélkül, de azóta feltehetőleg az önértékelésem rendeződésével együtt kopott le rólam a külcsín túlértékelése is. Másokon persze csodálattal fogadok egy-egy mesés kreálmányt (hiszen ha ez nem művészet, akkor nem tudom, mi), és néha rám is rám tör a hisztérikus “RÚZST AKAROK”-roham, de végeredményben mindig a természetességnél kötök ki. (Mellesleg mániákus szemtörlő/nyomkodó/kaparó nőszemélyként a smink csak felesleges diszkomfort érzetet vált ki nálam.)
4. Arany mánia
Úgy vettem észre, hogy a “sötétebb körökben” a legtöbb egyén az ezüstöt részesíti előnyben az arannyal szemben. Ez biztosan visszavezethető mitológiai/fantasztikus okokra is (tudjátok, az alvilági lényeken gyakran csak az ezüstgolyó fog), arra, hogy könnyebben elérhető, hiszen pl. egy ezüst fülbevaló az arany alternatíva töredékéért beszerezhető, így több ékszerünk lesz kevesebb pénzért, de az egyszerű szimpátia-érv is benne lehet a dologban. Igaz, hogy az én testem csak az aranyat viseli el (tegnap puszta szórakozásból beleraktam egy csodás bizsu fülbevalót a fülembe, és két percen belül égni, pulzálni kezdett a fejem, majd a szemem, a fülem pedig kivörösödött és feldagadt – sad story), de ha ez nem így volna, akkor is azt preferálnám. Számomra sokkal méltóságteljesebb és szemet gyönyörködtetőbb – de aranyból is csak a sárgát vagyok hajlandó felvenni.
5. Puritán dekor
Ha a leendő, saját otthonomra gondolok, nem egy vérszínű kripta jut eszembe borszín függönyökkel és koporsó alakú bútorokkal, hanem pasztell földszínek, egy letisztult kis magánkönyvtár benyomásával. Fehér csipkefüggönyök, bézses-barnás párnák, takarók, rengeteg könyvespolc és szolid, kényelmes légkör.
6. Turik mellőzése
Alapból szeretem az új dolgokat (mi is pótolhatná egy frissen vásárolt könyv ropogós zamatát?), de a turikkal sohasem voltam kibékülve. Vagyis nagyon szeretem őket, hiszem hasznosak, örülök, hogy vannak – egy ideig ismerkedtem is velük, de valahogy mindig egy “rendes” ruhaboltban kötöttem ki -, és azt is tisztán látom, hogy potom pénzért dobálnak az ember után teljesen egyedi, jó minőségű dolgokat, de bennem mindig ott van egy kis tudatalatti gát, hogy az a holmi nem az enyém. Talán kicsit előítéletes is vagyok a ruhadarabjaikkal szemben (nem magát a turi intézményét értve ezen). Fura, nem igaz?
7. Extrém dolgok mellőzése
Ez külön pontot érdemel, mert nem vehető egy kalap alá a sminkkel. Ide sorolhatnám az extrémen színezett hajat, mindennemű testmódosítást, a piercingeket, fültágítókat, tetoválásokat. Másokon bizonyos esetben (és határig) kimondottan szépek, de a saját testemre kivetítve idegenkedem tőlük. Főleg a tetoválás az, amit nem mernék bevállalni, mert rövid időm belül megbánnám az ingatag személyiségemnek köszönhetően.
8. Mesék
Túllépve Tim Burton világán (amiért mellesleg még mindig rajongok), megőrülök a klasszikus és a gyermekkorom televíziós meséiért. Van, amikor beülök az M2 elé, és csak töményen élvezkedek. 😀 Valódi matuzsálemként legnagyobb kedvenceim az ezer éves mesék, pl. a Magyar Népmesék, Rumcájsz, Mátyás király meséi, a Futrinka utca, Mazsola és Tádé, Mekk Elek stb., de a Cartoon Network világa is totál én vagyok a Pindúr Pandúrokkal, Dexter laboratóriumával, Bocival és Pipivel.
Különös privilégiumot élvez nálam az Atom Anti – Cukorfalat – Dörmögiék szentháromság. 😀 (Főleg Cukorfalat.)
9. Hastánc
És nem feltétlenül a tribal gothic fusion, hanem a tipikus arab/egyiptomi/török, színpompás, vérpezsdítő, háremhölgyes verzió. Idén ősztől végre valahára ténylegesen belevágok majd a hastánctanulásba, és eszméletlen lesz, előre érzem! *-*
A színárban úszó jellege miatt mindenképpen érdemel itt egy pontot.
10. Kézműveskedés
Sajnos keserű ténye a mi szubkultúránknak, hogy túlvilági árakat képesek a forgalmazók elkérni egy-egy ruhadarabért vagy kiegészítőért, így aki nem teheti meg, hogy megvásárolja, vagy szimplán – érthető okokból – sajnál feleslegesen kiadni egy rakás pénzt egy egyébként viszonylag könnyen elkészíthető göncért, az gyakran ragad tűt és cérnát – de nem én. Sajnálatos módon a kézügyességem egyenlő a nullával, és nem is érzek különösebb hajlandóságot/vonzalmat az ügy iránt, ezért maradnak az összevadászgatott öltözékek. Érdekes, hogy megfigyeléseim szerint a külvilág varrótűvel a fenekükben születve álmodja meg a sötétebb ízlésű egyéneket, pedig ez mekkora butaság, Istenem.
Huh. Remélem, hogy mások is kedvet kaptam a vallomáshoz. Szívesen olvasnám az efféle kulisszatitkokat a sorstársaim (virtuális) tollából. (:
The Darker Corner 