Dolgok, amiket szeretsz/utálsz
Váháhá. 😀 Előre elnézést kérek, de ez az a téma, aminél nem tudom megállni, hogy ne írjak regényt. Tehát akinek olvasni van kedve, jó helyen jár.
/Valószínűleg még jó pár dologgal bővíteni fogom./
Szeretem a(z;zt)…
…sötét, beteges, morbid dolgokat.
…temetőket, kastélyokat, templomokat, várakat és várromokat; azok emelkedett hangulatát.
…erdőket, és a benne megejtett sétákat – főleg éjjel.
…egyedüllétet (nem összetévesztendő a magánnyal!).
…félhomályt, gyertyafényt.
…macskákat, lovakat.
…a toleráns, empatikus, jószívű, értelmes, erkölcsös, tisztaszívű, egyenes és őszinte embereket.
…(jogos, túlzásba nem vitt) önkritikát.
…szabadságot; ha öntörvényűségem érvényesülhet.
…irodalmat, nyelvtant, művészeteket, idegen nyelveket.
…írást, költészetet.
…Edgar Allan Poe, Puskin, Goethe, Tóth Árpád, Radnóti Miklós és Ady Endre művészetét.
…fotózást.
…égbolt vizslatását.
…utazgatást.
…elvont filmeket.
…csipkét.
…fűzőket (függő szinten), igényes ruhákat.
…arany ékszereket, kereszteket.
…eleganciát, jó ízlést.
…sebességet.
…ölelkezést.
…körömlakk -, benzin – és gázolajillatot.
…porszívó – és hajszárítózúgást.
…csokit, édességet, sütiket, jégkrémeket.
…sajtos ételeket.
…alvást, álmokat, főleg a rémálmokat, és az ébredés utáni kellemes bizsergést.
…minőségi zenéket; a zongora és hegedű léleksajdító hangját, és a meghallgatásuk közben/után érzett katarzist/megdöbbenést, ami rávilágít arra, hogy valahol mélyen odabenn, a lényem legsötétebb zugában talán megbújik egy „lélek”…
…ésszerűséget, józan ítélőképességet, és azt, ha valaki észérvekre alapoz, nem csak a maga igazát próbálja vakon érvényesíteni, mások álláspontját figyelmen kívül hagyva.
…reményt, hitet, szeretetet.
…érzéseket, érzékeket.
…”emberséget”, gerincességet, lelkiismeretességet.
…jó társaságot, koncerteket.
…szeretteimet; az olyan barátságokat, amiket megedzett az idő és a szükség.
…ha komolyan vesznek.
…ha rám hagyják a döntéshozatalt.
…ha békén hagynak, vagy érdeklődnek irántam, ha éppen arra van szükségem.
…ha elismernek.
…az én saját kis Utópiámat odabenn.
Utálom a(z;zt)…
…korán kelést.
…várakozást (fene a türelmetlenségemet.)
…ízléstelen, csiricsáré bizsukat.
…túl színes, tarka dolgokat.
…nyári forróságot, Napot, főleg ha a szemembe merészel sütni.
…madarakat.
…mákot, diót, mazsolát, mézet, krumpli – és tökfőzeléket.
…rózsaszínt, sárgát.
…testnevelést, történelmet és minden reál tantárgyat, s persze (diák lévén) az iskola intézményét.
…számokat, főleg évszámokat.
…számomra igénytelen zenéket.
…olyan filmeket, amiknek az első tíz percéből kikövtkeztethető, hogy mi lesz a vége.
…nevetséges grafikájú számítógépes játékokat.
…erkölcstelenséget, korrupciót, közönséges és éretlen viselkedést, értetlenséget.
…a kivételező tanárokat.
…ha valaki tapintatlan, megbízhatatlan, rosszindulatú, barátságtalan, hiú, előítéletes, lenéző, irigy, gyáva…
…okoskodást ész nélkül.
…mai elkeserítően nagymértékű metroszexualitást.
…igénytelenséget.
…olyan kéregető csöveseket, akikről egy kilométerről lerí, hogy piára kell a pénz. Az ilyen dögöljön éhen. -.-
…tarháló punkokat.
…divategyéniségeket, „pózereket” (még mindig idétlen szó…)
…üresfejű libákat és az „én vagyok a Jani!” típusú hímeket.
…utánzást, megjátszást, jellemtelenséget.
…ha valaki azt hiszi, hogy felvesz egy fekete szoknyát, és attól goth lesz (csak egy példa, más stílust/szubkultúrát is mondhattam volna).
…virágokat.
…rossz helyesírást.
…ha piszkálnak.
…ha elítélnek előzetes ismeretség nélkül.
…”csi”-s beszédstílust (cukcsi és társaik. Huh.)
…kegyeletsértést; ha valaki annyira primitív, hogy (legyen bár pogány vagy bármi) rongál/lepisál/leköp stb. sírokat, templomokat. Az ilyen állatok elég erősen golyóérettek.
…a hányásukban fetrengő, mértéktelen egyéneket (ne álszenteskedjünk, megesik, hogy én is iszom, de azért van egy határ…).
…ha valaki rögtön feladja a harcot, ahelyett, hogy küzdene.
The Darker Corner 