Klasszikus Művek Kihívás / Classic Book Tag

Csengénél akadtam rá erre a kis kihívásra, és szinte könyörgött nekem, hogy töltsem ki. 😀 Ha valakit szintén érdekel, vegye, vigye.

 

1. Egy felkapott klasszikus, amit nem kedveltél

Én voltam az különc ízlés megtestesítője általánosban, mert hiába nyáladzott mindenki A Pál utcai fiúkra, én végigszenvedtem az egészet. (Érdekes módon a Kincskereső kisködmönt viszont nagyon élveztem…)
A Liliomot elolvasva azonban megbocsátottam Molnár Ferencnek. Tud ő elvont, ínyemre való is lenni, ha akar… Biztosan fogok még tőle olvasni a jövőben.

---

2. A kedvenc időszakod, amiről olvastál

Ha csak egyet emelhetek ki, akkor az ógörög irodalom szerelmeseként mindenképpen az ókori tragikus triász műveinek atmoszférája volna az, hiszen kimeríthetetlen témaköröket boncolgat olyan archetípusokkal, amelyek rendkívül érdekesek és szórakoztatóak a számomra. A szakralitástól sajgó, mindent áthatóan “görög” légkör engem pillanatok alatt beszippant.

---

3. A kedvenc tündérmeséd

Hűha, nem is igazán tudnám körvonalazni, hogy mi számít tündérmesének… Ha a médiumok világára kiterjedően nézzük, akkor egész gyermekkoromat a Szépség és a Szörnyeteg határozta meg leginkább, de a kihívás jellegéből adódóan nem hiszem, hogy ez ide tartozna… Könyv formátumban megjelenő klasszikusok közül Benedek Elek Gyöngyikéje volt az abszolút kedvencem – minden sorát kívülről fújtam, legtöbbször azt kértem anyukámtól estére. Így belegondolva elvont egy kislány lehettem…

---

4. Az a klasszikus, amit kínos, hogy nem olvastál

A Németország lerobbant kis szállodájában félbehagyott Anna Karenina valódi sötét folt az irodalmi múltamban, mégis a Faust az, aminek az elmulasztása legjobban bánt. Évekkel ezelőtt egyszer már kivettem a könyvtárból (és azóta is nálam van, ejnye), tehát ildomos lenne már végre nekiugrani… Biztosan lenyűgözne, hiszem rettenetesen vonz.

---

5. Top 5 klasszikus, amit el szeretnél olvasni

Azokat nem számolom, amikbe már belekezdtem és a polcomon árválkodnak.
1. Biblia – máris rácáfoltam magamra, hiszen ez nyilván nem érintetlen mű a számomra, viszont még sosem olvastam végig. Kissé szégyellem is…
2. Görögök összes – legszívesebben egyszerre fogyasztanék el minden Aiszkhüloszt, Szophoklészt, Euripidészt, Arisztophánészt, és a filozófusokat még meg sem említettem.
3. Edda
2. Goethe: Faust
5. Szent Ágoston: Vallomások 
(6. Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg – sosem vonzott, sőőőt, kissé idegenkedem is tőle, mégis alapműveltségbeli hiányosságomnak érzem, hogy még nem olvastam.
7-8. Emily Brontë: Üvöltő szelek/Margaret Mitchell: Elfújta a szél – eszméletlenül régen el szeretném már olvasni őket, mégsem került rá sor soha.)
Leálltam.

---

6. Kedvenc modern könyved/sorozatod, ami egy klasszikus alapján íródott

Nem tudom, ez mennyire releváns, de A filozófia rövid története Nigel Warburton-től egy valódi gyöngyszem.

---

7. Kedvenc klasszikus adaptációd

Számomra a Gyűrűk Ura megfilmesítése volt a legnagyobb jó cselekedet eddig a filmipar történelmében. Kitörő lelkesedéssel egyik karácsonyra a trilógiát kértem ajándékba, de az első kötet 100-150. oldala után körülbelül elhajítottam a könyvet, hogy “EZ MI?!” Sosem hittem volna, hogy ilyen hatással lesz rám, de borzalmasat csalódtam benne.

---

8. Legkevésbé kedvelt klasszikus adaptációd

Már nem is tudom a film címét, de láttam sok-sok évvel ezelőtt a tévében egy kritikán aluli Rómeó és Júlia feldolgozást, amiben Leonardo Di’Caprio játszotta Rómeót. Nem tudom, mit érzett a forgatókönyv írója és a rendező, de olyan hulladék adaptációt én még sosem láttam…

---

9. Kedvenc klasszikus kiadásaid, amit mindenképp meg szeretnél szerezni

Edgar Allan Poe összes műveinek mindhárom kötetére változatlanul fáj a fogam, de eddig sajnos csak az elsőt sikerült beszereznem, annyira nehéz hozzáférni a klasszikus verziókhoz… Az új, hollós-csontos-goth borítójú kiadás számomra végtelenül giccses, és tipikusan azt sugallja, hogy “menő vagyok, vegyél meg!”…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

---

10. Egy kevésbé felkapott klasszikus, amit mindenkinek ajánlanál

Esti Kornél, Esti Kornél, ESTI KORNÉL! (: Köztudottan Kosztolányi-őrült vagyok, ezért ez nem kérdés.

Nemgoth Vallomások.

Sokakhoz hasonlóan engem is elért az Annie által útjára bocsátott Nemgoth Vallomások kihívás, amely során tíz afféle goth antisztereotípiát kell összegyűjtenünk, amik illenek ránk és amelyek alapján nem is vagyunk mi olyan felcetlizett horrorszökevények, mint ahogy azt a környezetünk először hinné.

Több embernél olvastam, hogy milyen nehéz is volt ezt összeszedni. Na én ennek az ellenkezője vagyok. 😀 Amint elkezdtem pontokba firkálni a vallomásaimat, arra lettem figyelmes, hogy már tizenötnél járok, és még mindig nem fogytam ki… Ezért némely állomásokat cselesen összevontam, egyeseket pedig ki is hagytam.

 

1. Közösségvállalás

Sosem titkoltam, hogy elég erőteljesen aszociális vagyok, ezért eltervezett szituációkban nehezen nyílok új embereknek. Részben ez is hozzájárult ahhoz, hogy eddig komolyabban nem foglalkoztattak a különféle goth találkozók, piknikek, teázások (vagy amikor hirtelen rám tört a szociális görcs, persze pont nem volt semmi érdemleges rendezvény a környezetemben). Ezt a “magamutogatást” (a szó jó értelmében) idén tervezem megtörni, hiszen meghívtak a Debreceni Dark Goth Találkozóra, így szeptemberben kissé kilépek majd a falaim közül. Izgatottam várom, hogy mi fog kisülni belőle.

2. Platformutálat

Már a kezdetek kezdetén is értetlenül álltam a jelenség előtt. Számomra kissé sem vonzóak ezek a holdjárók (ahogy itthon nevezzük), ormótlanok mindkét nemen viselve.

3. Természetesség

A goth, mint fogalom a legtöbb laikus és bennfentes egyén fejében is gyakran összekapcsolódik az erőteljes sminkkel, de én ezt abszolút cáfolom. Régebben volt egy időszakom, amikor még a konyhába sem voltam hajlandó kilépni szemceruza nélkül, de azóta feltehetőleg az önértékelésem rendeződésével együtt kopott le rólam a külcsín túlértékelése is. Másokon persze csodálattal fogadok egy-egy mesés kreálmányt (hiszen ha ez nem művészet, akkor nem tudom, mi), és néha rám is rám tör a hisztérikus “RÚZST AKAROK”-roham, de végeredményben mindig a természetességnél kötök ki. (Mellesleg mániákus szemtörlő/nyomkodó/kaparó nőszemélyként a smink csak felesleges diszkomfort érzetet vált ki nálam.)

4. Arany mánia

Úgy vettem észre, hogy a “sötétebb körökben” a legtöbb egyén az ezüstöt részesíti előnyben az arannyal szemben. Ez biztosan visszavezethető mitológiai/fantasztikus okokra is (tudjátok, az alvilági lényeken gyakran csak az ezüstgolyó fog), arra, hogy könnyebben elérhető, hiszen pl. egy ezüst fülbevaló az arany alternatíva töredékéért beszerezhető, így több ékszerünk lesz kevesebb pénzért, de az egyszerű szimpátia-érv is benne lehet a dologban. Igaz, hogy az én testem csak az aranyat viseli el (tegnap puszta szórakozásból beleraktam egy csodás bizsu fülbevalót a fülembe, és két percen belül égni, pulzálni kezdett a fejem, majd a szemem, a fülem pedig kivörösödött és feldagadt – sad story),  de ha ez nem így volna, akkor is azt preferálnám. Számomra sokkal méltóságteljesebb és szemet gyönyörködtetőbb – de aranyból is csak a sárgát vagyok hajlandó felvenni.

5. Puritán dekor

Ha a leendő, saját otthonomra gondolok, nem egy vérszínű kripta jut eszembe borszín függönyökkel és koporsó alakú bútorokkal, hanem pasztell földszínek, egy letisztult kis magánkönyvtár benyomásával. Fehér csipkefüggönyök, bézses-barnás párnák, takarók, rengeteg könyvespolc és szolid, kényelmes légkör.

6. Turik mellőzése

Alapból szeretem az új dolgokat (mi is pótolhatná egy frissen vásárolt könyv ropogós zamatát?), de a turikkal sohasem voltam kibékülve. Vagyis nagyon szeretem őket, hiszem hasznosak, örülök, hogy vannak – egy ideig ismerkedtem is velük, de valahogy mindig egy “rendes” ruhaboltban kötöttem ki -, és azt is tisztán látom, hogy potom pénzért dobálnak az ember után teljesen egyedi, jó minőségű dolgokat, de bennem mindig ott van egy kis tudatalatti gát, hogy az a holmi nem az enyém. Talán kicsit előítéletes is vagyok a ruhadarabjaikkal szemben (nem magát a turi intézményét értve ezen). Fura, nem igaz?

7. Extrém dolgok mellőzése

Ez külön pontot érdemel, mert nem vehető egy kalap alá a sminkkel. Ide sorolhatnám az extrémen színezett hajat, mindennemű testmódosítást, a piercingeket, fültágítókat, tetoválásokat. Másokon bizonyos esetben (és határig) kimondottan szépek, de a saját testemre kivetítve idegenkedem tőlük. Főleg a tetoválás az, amit nem mernék bevállalni, mert rövid időm belül megbánnám az ingatag személyiségemnek köszönhetően.

8. Mesék

Túllépve Tim Burton világán (amiért mellesleg még mindig rajongok), megőrülök a klasszikus és a gyermekkorom televíziós meséiért. Van, amikor beülök az M2 elé, és csak töményen élvezkedek. 😀 Valódi matuzsálemként legnagyobb kedvenceim az ezer éves mesék, pl. a Magyar Népmesék, Rumcájsz, Mátyás király meséi, a Futrinka utca, Mazsola és Tádé, Mekk Elek stb., de a Cartoon Network világa is totál én vagyok a Pindúr Pandúrokkal, Dexter laboratóriumával, Bocival és Pipivel.
Különös privilégiumot élvez nálam az Atom Anti – Cukorfalat – Dörmögiék szentháromság. 😀 (Főleg Cukorfalat.)

9. Hastánc

És nem feltétlenül a tribal gothic fusion, hanem a tipikus arab/egyiptomi/török, színpompás, vérpezsdítő, háremhölgyes verzió. Idén ősztől végre valahára ténylegesen belevágok majd a hastánctanulásba, és eszméletlen lesz, előre érzem! *-*
A színárban úszó jellege miatt mindenképpen érdemel itt egy pontot.

10. Kézműveskedés

Sajnos keserű ténye a mi szubkultúránknak, hogy túlvilági árakat képesek a forgalmazók elkérni egy-egy ruhadarabért vagy kiegészítőért, így aki nem teheti meg, hogy megvásárolja, vagy szimplán – érthető okokból – sajnál feleslegesen kiadni egy rakás pénzt egy egyébként viszonylag könnyen elkészíthető göncért, az gyakran ragad tűt és cérnát – de nem én. Sajnálatos módon a kézügyességem egyenlő a nullával, és nem is érzek különösebb hajlandóságot/vonzalmat az ügy iránt, ezért maradnak az összevadászgatott öltözékek. Érdekes, hogy megfigyeléseim szerint a külvilág varrótűvel a fenekükben születve álmodja meg a sötétebb ízlésű egyéneket, pedig ez mekkora butaság, Istenem.

 

Huh. Remélem, hogy mások is kedvet kaptam a vallomáshoz. Szívesen olvasnám az efféle kulisszatitkokat a sorstársaim (virtuális) tollából. (:

Kalandozás Ebay-földén.

Ha valaki rákérdez arra, hogy mi is az én legkárosabb szenvedélyem (amolyan “guilty pleasure” szinten),  gondolkodás nélkül az Ebay-t vágom rá. Ez az oldal egy valóságos menedék, egy második otthon, egy kreatív-színpompás rejtekhely – és emellett egy szívtelen pénznyelő. Bármilyen kis apróságért nézek fel, hihetetlen összegeket vagyok képes otthagyni mindenféle “ez nekem KELL”, mézes-mázos, léleksajgató, olcsó, de sokszor kétségkívül felesleges dolgokért. Persze a titka, hogy okosan kell csinálni (magyarul nem sok pénzt tárolni a bankszámlámon, muhaha), de végeredményben egy nagyon hasznos kis lelőhelye szó szoros értelmében szinte mindennek, amire csak szükségem van. (És nyilván az sem mellékes, hogy mindent – ha ügyes vagy, ingyen – házhoz hoznak.)

Gondoltam, megosztanám veletek néhány újabban rendelt, de még meg nem érkezett szerzeményemet, hogy szétoszthassam közöttetek az eddig csak az én mellemet nyomó várakozás izgalmát.

1. Az én új, szívszorítóan tökéletes iskolatáskám

Mivel szeptembertől egyetemista leszek, és a gimis táskám már kissé lerongyolódott (de mivel öt évig hűen szolgált engem, ez aligha róható fel neki bűnül), így mindenképpen be akartam újítani valami kissé különlegesebbet. Bár én a hátizsákok híve vagyok, de ez a válltáska egyszerűen kiáltott utánam… (: S mivel egyetemen annyira nem tervezek roskadozni a könyvektől, nem volt kérdés, hogy rányomjak a But It Now-ra. Óriási fogás volt, már most érzem.

Ár (szállítással): 6.078 Ft

 

2. Wendy Beauchamp nyakéke

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hatalmas Született Boszorkányok (Witches of East End) rajongóként már Wendy első feltűnése óta csorgattam a nyálam/könnyem ez után a szépség után. Mind szimbolisztikai, mind esztétikai okokból a zöld verziót rendeltem (nem szeretnék spoilerezni, ezért ezt nem részletezném). Egyébként szívből ajánlom mindenkinek a sorozatot, élvezhető!

Ár (szállítással): 325 Ft (Igen, jól olvastad…)

 

3. Szimpla kis nyári ruha

Mindig is akartam egy PONT ilyen ruhát, afféle sétálós-hétköznapi, nyári gönc címszóval. Nem túl rövid és közönséges, mégsem aszalódik meg benne az ember: tökély!

Ár (szállítással): 2444 Ft

 

4. Szexi titkárnős ruha 😀

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Komolyra fordítva a szót, az egyetemhez szinte szükségét éreztem egy kissé modernebb party-öltözetnek, hiszen nem szívesen mennék el egy könnyed szakbulira földig érő szoknyában. Nem vagyok az ennyire mini darabok híve, de egy-egy jól megválasztott harisnya csodákra képes – és ezt a “ledér” (:D) ruhát még aránylag elegánsnak is véltem.

Ár (szállítással): 2978 Ft

Remélem, hogy nektek is tetszenek az én becses kis zsákmányaim. (: Remélem, hogy egyikükben sem kell csalódnom majd élőben.

 

 

Ízelítő a Tumblr-öm világából.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

[ A képek a Tumblr-ömről kerültek ide, ott pedig fellelhetők a pontosabb források. ]

Újabb Életjel.

Hiába kopott le rólam egy réteg korom, rá kellett jönnöm, hogy alatta is csak a levakarhatatlan sötétség lapul.

Zseniálisak vagytok. Komolyan. Amikor néha-néha még feltévedek ide, mindig szinte a meghatottságig lepődöm azon, hogy ti még mindig változatlanul figyelemmel követtek, és a blog olvasottsága, mint fogalom még egyáltalán létezik. Megmelengetitek a szívemet…
És pont ezért érzem úgy, hogy tartozom nektek némi helyzetjelentéssel.

Aki továbbra is a nyomomban maradt, az Ask.fm-en már biztosan szembe találkozott azokkal az információkkal, amiket most lepingálok, de kétségkívül lesz olyan is, akinek újdonsággént fog hatni, hogy szeptemberben betöltöm majd a huszadik évemet. Hogy elreppent az idő… Több mint három éve, hogy gőzerővel fújom vagy éppen lehelgetem a Darker Corner tüzét – de az intenzitástól függetlenül mindenképpen táplálom, hisz a lelkem egy szelete még mindig elkötelezett albérlője az oldalnak.
Időközben ebben a hónapban lesz már egy éve, hogy a vegán életmód testi-lelki tisztasága mellett köteleztem el magam, emellett szereztem egy nyelvvizsgát, leérettségiztem, sőt még egyetemre is felvettek. Igen, úgy látszik, hogy végérvényesen, menthetetlenül bölcsész vagyok/lettem/maradtam. Szeptembertől a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán a magyar- és könyvtárostanár szakirány lelkes hallgatóinak számát fogom bővíteni. (Van is mit bővíteni, hiszen erre a szakpárra összesen hárman nyertünk felvételt… :D) Tehát igazán ideje, hogy Debrecen elkezdjen reszketni, hiszen a lakosainak száma elkerülhetetlenül gyarapodik majd egy bakancsban ténfergő, zöldevő, a lelke puritán-szemérmes perverzióit tintába fojtó fekete pacával.

Talán ide is visszatántorgok egyszer?…

Addig is itt meghúzom magam. Ezek mondjuk kellemesen hűvös, lélekcirógató helyeknek tűnnek…