Költséges Hóbort.

Üdvözletem.

Az utóbbi időben eléggé ráálltam a könyvvásárlásra. Konkrétan annyira, hogy fél év alatt több mint 40.000 Ft-om ment el különféle gyönyörűségekre…
Elég masszív összeg. o.O Kicsit talán már betegesek is ezek a “hú, ez nekem itt és most KELL”  kicsapongásaim (főleg azt nézve, hogy egyik könyvet sem olvastam még ki :’D).
Mentségemre szóljon, abszolút nincs időm, és az Interjú a vámpírralnak már egészen a végén járok. Eszelősen jó munka… Mindig is nagyon szerettem a filmes verziót, de ehhez képest… Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a film körülbelül húsz oldalnyi történést jelenít meg, és azt sem a könyvben írtakhoz hűen. Persze ez nem róható fel a filmipar bűnéül, hiszen borzasztóan összetett a történet, rengeteg belső vívódással-őrlődéssel, amit a vásznon kifejezni szinte lehetetlen volna, ettől függetlenül az már biztos, hogy amint (ha így megy tovább, akkor ugyan éhen halás árán, de hamarosan) megkaparintom a teljes sorozatot, elolvasom az egészet még egyszer elölről. (Vicces terv. :’D)
Azt már tudhatja rólam a Kedves Olvasó, hogy a borítójáról ítélem meg a könyvet, de van egy másik furcsa (mégis hasznos) hóbortom – engem nem kötnek le a ma divatos (ahogy tapasztalom, szinte kivétel nélkül erotikus) regények, sem egyéb kortárs irodalom, hanem annál inkább megragadnak az egzaktságokkal teli szakkönyvek, a világirodalomról és nyelvtanról szóló enciklopédiák. Születésnapomra például megleptem magam egy magyar értelmező “kézi”szótárral (8.000 Ft volt, és méretei alapján embert lehetne vele ölni), ami szerencsére hihetetlenül hasznos, sokszor belelapozom. Mondjuk a gigászi méretével és az 1.505 oldalával nem kevés információt tartalmaz…
Aztán egy másik alkalommal, amikor az utam az Alexandrába vezetett, szemet vetettem egy csodálatos garnitúrára – világirodalom, magyar irodalom és nyelvtan enciklopédia. Három kötet, amik mindent tartalmaznak, ami érdekel. *-* Múlt héten le is csaptam a világirodalmasra (6.500 Ft), a következő pedig a nyelvtanos lesz, amit pénzhez jutok. Sajnos ezzel az új keletű hóborttal jár, hogy a Vámpírkrónikák begyűjtése eltolódik, de sebaj, tudnom kell mérlegelni.
És akkor most felvetődik a kérdés: honnan a pokolból van nekem ennyi pénzem? o.O Furcsa, mert nekem sem tűnik fel, miközben költekezek. De ha azt nézzük, hogy ruhákra abszolút nem költök, sőt ételen kívül semmire, akkor megérthető, hogy lassan összejön… Vagy ki tudja. Lehet, hogy boszorkány vagyok. 😀
Ha így van, hasznos tulajdonság.

Nyomasztó Örömhír.

Üdvözletem.
Most már biztos, hogy szeretem az ünnepeket.
Na ki találja ki, hogy mit hozott nekem az Előjézuska?

Egy gyönyörűséges Gyűrűk Ura trilógiát! *-*

Ugyan nem szeretek olvasni, mégis, a héten ha időm engedte a mostanában egyre húzósabbá váló iskola mellett, rögtön felütöttem, és elmélyülten belefeledkeztem az első kötetbe. Természetesen háromszázmilliószor láttam már a trilógiát, ezért az eseményekkel/nevekkel tisztában vagyok, de egy könyv azért mégis sokkal jobb, részletesebb egy filmnél, és persze az én hétmérföldes fantáziámnak az írott mű egyébként is jobban kedvez.
Na de, igazából nem is erre akartam kitérni. Miután birtokomba került ez a három szépség, összegyűjtögettem minden filléremet, és elindultam az Alexandra felé, hogy A hobbitot is megvegyem. És láss csodát…
Azt hittem, a szemem kiugrik. Körülbelül öt éve koslatok mindenhol (könyvesboltokban, azok weboldalain, aukciós weboldalakon, antikváriumokban) bizonyos három könyvért, ugyanis sehol sem voltak kaphatóak az utóbbi időben. Erre, most belépek az Alexandrába, és mit látok A hobbit mellé kipakolva?
Interjú a vámpírral, Kárhozottak királynője, Lestat, a vámpír. *-* Körülbelül egy szellemi fogyatékos szintjén dobtam ki a kosaramból az előzőleg belehelyezett darabot, és lelki sírógörccsel küszködve térdepeltem az oly hosszú ideje óhajtott művek elé. Ugyan az árukat meglátva újabb sírógörcs tört rám (:D), ettől függetlenül elhatároztam, hogy januárban lecsapok (legalább) az elsőre (a Tolkien-trilógia megvételekor kaptam egy 500 Ft-os kupont, ami januárban beváltható, és no, azért jól jön ilyenkor).
A vicces helyzetet az is tetézte, hogy pont a Szukits kiadós, keménykötésű verzió volt mindhárom Anne Rice-csoda, amire alapból csorgattam a nyálam (még mindig a “borítója alapján ítélem meg a könyvet”), ez adott okot a harmadik sírógörcsre.
De ezt az összetett érzelmi állapotot nem csupán a könyvek megjelenésének ténye, az áruk és a kinézetük idézte elő. Nem bizony. Ha jobban belegondolunk, ez a hirtelen értékrendváltás a vámpírok terén pozitív és negatív változás is egyben. Hogy miért pozitív, azt hiszem komolyabban nem kell elmagyaráznom – a Twilight után az emberek végre rájöhetnek, hogy egy vámpír nem csillog stb. -, a negatív azonban… Lehet, hogy csak az én őrültségem, számomra mégis aggasztó.
Valószínűleg vannak hozzám hasonló emberek (bár én még nem nagyon találkoztam ilyesvalakivel), akik nagyon szeretik az antik dolgokat, az antik korok értékeivel és erkölcseivel együtt. De csak és kizárólag az ő antik mivoltukban – nem reprodukálva, újra előrángatva és szétzilálva. Mert ha most a harmatgyenge, sőt (számomra) szánalmas, csillogó utódjuk sorsára jutnak a Vámpírkrónikák (belegondolni is borzasztó…), és a tinilányok rájönnek, hogy “húú, ez sokkal menőbb Edward-nál”, akkor olyan degradáló lavina fog elindulni, ami rosszabb lesz a 21-i világvégénél (muhaha).
Abban meg pláne reménykedek, hogy nem veszik elő újra a filmet, és forgatják újra a mai metroszexuális társadalom hímjeit felhasználva. Mert ááá, már el is képzelem Lestat-ot, a nyeszlett, csőnadrágos, haj-szemű emo vámpírt. o.O
Huh, ezt jobb lesz sürgősen befejezni, mielőtt még inkább elfajul a helyzet. A lényeg: bővültem könyvileg, és januárban tovább fogok, ha minden jól megy. És ez jóó. (:

Kedves Télapó! – I.

Üdvözletem.

Mostanában egyre inkább elkezdett foglalkoztatni az olvasás és a könyvek világa, így arra jutottam, hogy ideje lenne nekem is egy könyv-kívánságlistát gyártmányoznom.
Szóval reszkess, Télapó. 😀

De mindenekelőtt azt tudni kell rólam, hogy az élet dolgainak 99%-ában rendkívül válogatós vagyok. Ez alól a könyvek sem kivételek – sőt, talán ez az egyik olyan téma, ami a legkényesebben érint.
“Ne a borítója alapján ítéld meg a könyvet.” – szokták mondani. Kellemetlen vagy sem, én könyvválasztásnál mégis hatalmas hangsúlyt fektetek a külsőre is. Például ha egy kötet nem keménykötésű, akkor az esetek 90%-ban sajnos a boltban marad. Nagyon fontos számomra, hogy ne papírborítós legyen egy mű – a könyveim között talán egy, ha akad olyan.
De nem szaporítom a szót, vágjunk bele.

Gyermekkori nagy vágyam, hogy szert tegyek a tel-
jes Vámpírkrónikákra, kiegészítve a Mayfair-boszorkányokkal. Szóval ez már alapból kb. 13 kötet a listán. (Szegény Mikulás…) A gond, hogy egy-két darab még hagyján, de mindet beszereznem kész vagyon volna, ezért egyelőre csak álom marad. De remélem, hogy egyszer megtölthetek egy polcot Anne Rice remekműveivel…
Könyvtári példányt vagy Internetről letöltött verzi-
ót pedig nem vagyok hajlandó elolvasni. *büszke fej*

 

Nyálcsorgatásom következő tárgya ezen
remekmű   és a sorozat harmadik kötete.
Muszáj lesz beszereznem.

 

 

 

 

 

 

 

A Gyűrűk Ura trilógiára is régóta fenem a fogam.
Az ilyen művek, amik filmben is hihetetlen sikert
arattak/aratnak, könyvben általában ezerszer job-
bak, ezért le kellene tesztelnem őket is.

 

 

 

      Nem vagyok Harry Potter fanatikus,
de filmben minden részét láttam, és
bár még így is remekmű a maga ne-
mében, én hatalmasat csalódtam. A
Félvér Herceg az egyedüli kötet, ami
megvan nekem, és igazi öröm volt ol-
vasni, de a filmben elveszett a vará-
zsa, és sok fontos dolog kimaradt. E-
zért szeretném elolvasni a sorozatot.

 

 

Az Üvöltő Szelek című filmből még kölyökként
láttam pár percet, és akkor elhatároztam, hogy
ezt a művet látnom KELL. Ugyan azóta sem néz-
tem meg (hamarosan beiktatom), de emlék-
szem, hogy akkor nagyon megfogott, szóval ez
a mű is egyértelműen listás.

 

 

 

 

Bizony, Emily testvérkéjét sem hagyhatom ki a
sorból. Charlotte Jane Eyre-jét ugyan még csak
filmben láttam, de megfogott, szóval ez nem jö-
ne rosszul egy unalmas, téli éjszakára.

 

 

 

 

Már nagyon régóta fáj a fogam erre a könyvre.
Sok jót hallottam már róla, és felkeltette az ér-
deklődésemet. Valószínűleg rövidesen sort ke-
rítek a beszerzésére.

 

 

 

 

Egyelőre elég ennyi, ez is kisebb vagyonba fog kerülni szegény Télapónak. (: Szóval az újabb műveket, amik esetleg még eszembe jutnak, új bejegyzésbe kerülnek.