Zsigeri gyűlölet.

Üdvözletem.

Valószínűleg sokak számára ismerős lesz, amiről írni fogok. Őszintén kívánom, hogy ne így legyen, de kár tagadni – az ember gyarló, esendő, és sokszor  sötét árnyak között jár.

Éreztetek már olyat, hogy egy bizonyos ember egyszerű jelenléte is sért Titeket? …Hogy nem érdemli meg az értékes levegőt, amit az átkozott tüdője minden pillanatban önzőn elnyel? …Hogy (bár ezt illik tagadni, de) sokkal szebb és könnyebb lenne minden, ha eltűnne az életetekből? …És azt, hogy ha engedelmeskednétek a jó modornak és megszokásnak, s ennek hódolva közel engednétek magatokhoz lélekben, szimplán megfulladnátok?… Sőt, legtitkosabb álmaitokban már talán… meg is öltétek?

Olykor nagyon is megnehezíti az egyén dolgát ez a zsigeri gyűlölet. Főleg akkor, ha az az áruló lelkiismeret, vagy mi a szösznek hívják, az elméjében mocorog, és kellemetlenkedve a füleibe suttogja, hogy “Elég legyen!”
Emlegetni is hányingerkeltő.
És hogy egyes személyek iránt miért alakul ki ez a különös érzet?
Ez erősen változó. Lehet az oka egy elfojtott emlék, egy pofon, vagy akár sok pofon… Nem feltétlenül testileg.

A kérdés inkább az: érdemes-e elfojtani, vagy jobb lenne hagyni, hogy kitombolja magát? Hogy pusztítson, szúrjon, üssön, rúgjon, tépjen, lőjön, rágjon, üvöltsön, fusson, harapjon, tomboljon?…
Ez egy érdekes téma. Ha az ocsmány testének puszta gondolatától nem kapna el a hányinger, talán folytatnám is. Később, majd ha erősebb lesz a gyomrom lehet, hogy még boncolgatom majd.

 

És némi pozitívum.
Végre sikerült lefényképeznem a könyvet. Ez lenne az. Kicsit belecsúszott a kezem, elnézést.


 

Reklámok

5 responses to “Zsigeri gyűlölet.

  1. szó sincs gyarlóságról! Ha valaki “kiharcolja” az utálatot akkor igazán nincs mit tenni ez ügyben. Ne küzdj a lelkiismerettel de azt se hagyd, hogy elhatalmasodjon rajtad az érzés. gyűlölj de csak módjával. Nem mellékesen pedig nagyon tetszik az írásod. grat grat

    • Nem küzdök ellene, csak próbálok előrelátó lenni. Fortéllyal sokkal célravezetőbb elérnem, amit akarok, nem feltétlenül a nyers indulat a legkedvezőbb döntés.
      És köszönöm az elismerést!

  2. Pfuh, tökéletesen értem hogy mire gondolsz. Velem is előfordult már ez nem egyszer, és igen elég sok pofon után jöttem rá hogy mekkora egy tapló az illető. Végül inkább csak próbáltam nem törődni vele. Viszont az egyik személynél már teljesen kész voltam és hazafelé menet annyira szétoltottam, hát kijött belőlem minden gyűlölet..xd de jól esett, tapasztalatból mondom 😀 Árulók, megérdemlik hogy végre valaki felnyissa a szemüket. Nem számít hogy utána ki hogy néz rád, a lényeg az hogy mond ki a véleményed, légy őszinte. Ha az kell hogy kicsit agresszívabb legyél, akkor ez is könnyen megoldható(nem testi fenyítésre célzok), a cél elérése érdekében ,hogy kicsit legyenek már tisztelettudóbbak az emberek, bármit! 🙂 Amúgy őszinte elismerésem, nagyon szép kis blogot alkotsz!

    • Köszönöm, jól esik a dicséret. (:
      Megértelek, az emberből sokszor kikívánkoznak az indulatok. Csak sajnos az enyém egy összetettebb eset. Olyan társaságban, ahol megengedhetem magamnak, én is őszinte vagyok és “oltogatok” bátran, de ez kényesebb téma, ahol “vagy megszoksz, vagy megszöksz”.
      Én hamarosan a második mellett fogok dönteni.

  3. Visszajelzés: A vén kalitka. | The Darker Corner

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s