A nevem Nobilis, és 2012. június 24-én létrehoztam ezt a blogot. Célom, hogy némiképp
betekintést engedjek az én kis – talán cseppet morbid, rideg és különös – világomba, vala-
mint a gothikus szubkultúra rejtelmeibe.
A böngészés megkönnyítése érdekében a témákat kategóriákba szedtem, amit a jobb olda-
li menüoszlopban, valamit itt is mindenki megtalál:
Csengénél akadtam rá erre a kis kihívásra, és szinte könyörgött nekem, hogy töltsem ki. 😀 Ha valakit szintén érdekel, vegye, vigye.
1. Egy felkapott klasszikus, amit nem kedveltél
Én voltam az különc ízlés megtestesítője általánosban, mert hiába nyáladzott mindenki A Pál utcai fiúkra, én végigszenvedtem az egészet. (Érdekes módon a Kincskereső kisködmönt viszont nagyon élveztem…)
A Liliomot elolvasva azonban megbocsátottam Molnár Ferencnek. Tud ő elvont, ínyemre való is lenni, ha akar… Biztosan fogok még tőle olvasni a jövőben.
2. A kedvenc időszakod, amiről olvastál
Ha csak egyet emelhetek ki, akkor az ógörög irodalom szerelmeseként mindenképpen az ókori tragikus triász műveinek atmoszférája volna az, hiszen kimeríthetetlen témaköröket boncolgat olyan archetípusokkal, amelyek rendkívül érdekesek és szórakoztatóak a számomra. A szakralitástól sajgó, mindent áthatóan “görög” légkör engem pillanatok alatt beszippant.
3. A kedvenc tündérmeséd
Hűha, nem is igazán tudnám körvonalazni, hogy mi számít tündérmesének… Ha a médiumok világára kiterjedően nézzük, akkor egész gyermekkoromat a Szépség és a Szörnyeteg határozta meg leginkább, de a kihívás jellegéből adódóan nem hiszem, hogy ez ide tartozna… Könyv formátumban megjelenő klasszikusok közül Benedek Elek Gyöngyikéje volt az abszolút kedvencem – minden sorát kívülről fújtam, legtöbbször azt kértem anyukámtól estére. Így belegondolva elvont egy kislány lehettem…
4. Az a klasszikus, amit kínos, hogy nem olvastál
A Németország lerobbant kis szállodájában félbehagyott Anna Karenina valódi sötét folt az irodalmi múltamban, mégis a Faust az, aminek az elmulasztása legjobban bánt. Évekkel ezelőtt egyszer már kivettem a könyvtárból (és azóta is nálam van, ejnye), tehát ildomos lenne már végre nekiugrani… Biztosan lenyűgözne, hiszem rettenetesen vonz.
5. Top 5 klasszikus, amit el szeretnél olvasni
Azokat nem számolom, amikbe már belekezdtem és a polcomon árválkodnak.
1. Biblia – máris rácáfoltam magamra, hiszen ez nyilván nem érintetlen mű a számomra, viszont még sosem olvastam végig. Kissé szégyellem is…
2. Görögök összes – legszívesebben egyszerre fogyasztanék el minden Aiszkhüloszt, Szophoklészt, Euripidészt, Arisztophánészt, és a filozófusokat még meg sem említettem.
3. Edda
2. Goethe: Faust
5. Szent Ágoston: Vallomások
(6. Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg – sosem vonzott, sőőőt, kissé idegenkedem is tőle, mégis alapműveltségbeli hiányosságomnak érzem, hogy még nem olvastam.
7-8. Emily Brontë: Üvöltő szelek/Margaret Mitchell: Elfújta a szél – eszméletlenül régen el szeretném már olvasni őket, mégsem került rá sor soha.)
Leálltam.
6. Kedvenc modern könyved/sorozatod, ami egy klasszikus alapján íródott
Nem tudom, ez mennyire releváns, de A filozófia rövid története Nigel Warburton-től egy valódi gyöngyszem.
7. Kedvenc klasszikus adaptációd
Számomra a Gyűrűk Ura megfilmesítése volt a legnagyobb jó cselekedet eddig a filmipar történelmében. Kitörő lelkesedéssel egyik karácsonyra a trilógiát kértem ajándékba, de az első kötet 100-150. oldala után körülbelül elhajítottam a könyvet, hogy “EZ MI?!” Sosem hittem volna, hogy ilyen hatással lesz rám, de borzalmasat csalódtam benne.
8. Legkevésbé kedvelt klasszikus adaptációd
Már nem is tudom a film címét, de láttam sok-sok évvel ezelőtt a tévében egy kritikán aluli Rómeó és Júlia feldolgozást, amiben Leonardo Di’Caprio játszotta Rómeót. Nem tudom, mit érzett a forgatókönyv írója és a rendező, de olyan hulladék adaptációt én még sosem láttam…
9. Kedvenc klasszikus kiadásaid, amit mindenképp meg szeretnél szerezni
Edgar Allan Poe összes műveinek mindhárom kötetére változatlanul fáj a fogam, de eddig sajnos csak az elsőt sikerült beszereznem, annyira nehéz hozzáférni a klasszikus verziókhoz… 
Az új, hollós-csontos-goth borítójú kiadás számomra végtelenül giccses, és tipikusan azt sugallja, hogy “menő vagyok, vegyél meg!”…
10. Egy kevésbé felkapott klasszikus, amit mindenkinek ajánlanál
Esti Kornél, Esti Kornél, ESTI KORNÉL! (: Köztudottan Kosztolányi-őrült vagyok, ezért ez nem kérdés.
Sokakhoz hasonlóan engem is elért az Annie által útjára bocsátott Nemgoth Vallomások kihívás, amely során tíz afféle goth antisztereotípiát kell összegyűjtenünk, amik illenek ránk és amelyek alapján nem is vagyunk mi olyan felcetlizett horrorszökevények, mint ahogy azt a környezetünk először hinné.
Több embernél olvastam, hogy milyen nehéz is volt ezt összeszedni. Na én ennek az ellenkezője vagyok. 😀 Amint elkezdtem pontokba firkálni a vallomásaimat, arra lettem figyelmes, hogy már tizenötnél járok, és még mindig nem fogytam ki… Ezért némely állomásokat cselesen összevontam, egyeseket pedig ki is hagytam.
1. Közösségvállalás
Sosem titkoltam, hogy elég erőteljesen aszociális vagyok, ezért eltervezett szituációkban nehezen nyílok új embereknek. Részben ez is hozzájárult ahhoz, hogy eddig komolyabban nem foglalkoztattak a különféle goth találkozók, piknikek, teázások (vagy amikor hirtelen rám tört a szociális görcs, persze pont nem volt semmi érdemleges rendezvény a környezetemben). Ezt a “magamutogatást” (a szó jó értelmében) idén tervezem megtörni, hiszen meghívtak a Debreceni Dark Goth Találkozóra, így szeptemberben kissé kilépek majd a falaim közül. Izgatottam várom, hogy mi fog kisülni belőle.
2. Platformutálat
Már a kezdetek kezdetén is értetlenül álltam a jelenség előtt. Számomra kissé sem vonzóak ezek a holdjárók (ahogy itthon nevezzük), ormótlanok mindkét nemen viselve.
3. Természetesség
A goth, mint fogalom a legtöbb laikus és bennfentes egyén fejében is gyakran összekapcsolódik az erőteljes sminkkel, de én ezt abszolút cáfolom. Régebben volt egy időszakom, amikor még a konyhába sem voltam hajlandó kilépni szemceruza nélkül, de azóta feltehetőleg az önértékelésem rendeződésével együtt kopott le rólam a külcsín túlértékelése is. Másokon persze csodálattal fogadok egy-egy mesés kreálmányt (hiszen ha ez nem művészet, akkor nem tudom, mi), és néha rám is rám tör a hisztérikus “RÚZST AKAROK”-roham, de végeredményben mindig a természetességnél kötök ki. (Mellesleg mániákus szemtörlő/nyomkodó/kaparó nőszemélyként a smink csak felesleges diszkomfort érzetet vált ki nálam.)
4. Arany mánia
Úgy vettem észre, hogy a “sötétebb körökben” a legtöbb egyén az ezüstöt részesíti előnyben az arannyal szemben. Ez biztosan visszavezethető mitológiai/fantasztikus okokra is (tudjátok, az alvilági lényeken gyakran csak az ezüstgolyó fog), arra, hogy könnyebben elérhető, hiszen pl. egy ezüst fülbevaló az arany alternatíva töredékéért beszerezhető, így több ékszerünk lesz kevesebb pénzért, de az egyszerű szimpátia-érv is benne lehet a dologban. Igaz, hogy az én testem csak az aranyat viseli el (tegnap puszta szórakozásból beleraktam egy csodás bizsu fülbevalót a fülembe, és két percen belül égni, pulzálni kezdett a fejem, majd a szemem, a fülem pedig kivörösödött és feldagadt – sad story), de ha ez nem így volna, akkor is azt preferálnám. Számomra sokkal méltóságteljesebb és szemet gyönyörködtetőbb – de aranyból is csak a sárgát vagyok hajlandó felvenni.
5. Puritán dekor
Ha a leendő, saját otthonomra gondolok, nem egy vérszínű kripta jut eszembe borszín függönyökkel és koporsó alakú bútorokkal, hanem pasztell földszínek, egy letisztult kis magánkönyvtár benyomásával. Fehér csipkefüggönyök, bézses-barnás párnák, takarók, rengeteg könyvespolc és szolid, kényelmes légkör.
6. Turik mellőzése
Alapból szeretem az új dolgokat (mi is pótolhatná egy frissen vásárolt könyv ropogós zamatát?), de a turikkal sohasem voltam kibékülve. Vagyis nagyon szeretem őket, hiszem hasznosak, örülök, hogy vannak – egy ideig ismerkedtem is velük, de valahogy mindig egy “rendes” ruhaboltban kötöttem ki -, és azt is tisztán látom, hogy potom pénzért dobálnak az ember után teljesen egyedi, jó minőségű dolgokat, de bennem mindig ott van egy kis tudatalatti gát, hogy az a holmi nem az enyém. Talán kicsit előítéletes is vagyok a ruhadarabjaikkal szemben (nem magát a turi intézményét értve ezen). Fura, nem igaz?
7. Extrém dolgok mellőzése
Ez külön pontot érdemel, mert nem vehető egy kalap alá a sminkkel. Ide sorolhatnám az extrémen színezett hajat, mindennemű testmódosítást, a piercingeket, fültágítókat, tetoválásokat. Másokon bizonyos esetben (és határig) kimondottan szépek, de a saját testemre kivetítve idegenkedem tőlük. Főleg a tetoválás az, amit nem mernék bevállalni, mert rövid időm belül megbánnám az ingatag személyiségemnek köszönhetően.
8. Mesék
Túllépve Tim Burton világán (amiért mellesleg még mindig rajongok), megőrülök a klasszikus és a gyermekkorom televíziós meséiért. Van, amikor beülök az M2 elé, és csak töményen élvezkedek. 😀 Valódi matuzsálemként legnagyobb kedvenceim az ezer éves mesék, pl. a Magyar Népmesék, Rumcájsz, Mátyás király meséi, a Futrinka utca, Mazsola és Tádé, Mekk Elek stb., de a Cartoon Network világa is totál én vagyok a Pindúr Pandúrokkal, Dexter laboratóriumával, Bocival és Pipivel.
Különös privilégiumot élvez nálam az Atom Anti – Cukorfalat – Dörmögiék szentháromság. 😀 (Főleg Cukorfalat.)
9. Hastánc
És nem feltétlenül a tribal gothic fusion, hanem a tipikus arab/egyiptomi/török, színpompás, vérpezsdítő, háremhölgyes verzió. Idén ősztől végre valahára ténylegesen belevágok majd a hastánctanulásba, és eszméletlen lesz, előre érzem! *-*
A színárban úszó jellege miatt mindenképpen érdemel itt egy pontot.
10. Kézműveskedés
Sajnos keserű ténye a mi szubkultúránknak, hogy túlvilági árakat képesek a forgalmazók elkérni egy-egy ruhadarabért vagy kiegészítőért, így aki nem teheti meg, hogy megvásárolja, vagy szimplán – érthető okokból – sajnál feleslegesen kiadni egy rakás pénzt egy egyébként viszonylag könnyen elkészíthető göncért, az gyakran ragad tűt és cérnát – de nem én. Sajnálatos módon a kézügyességem egyenlő a nullával, és nem is érzek különösebb hajlandóságot/vonzalmat az ügy iránt, ezért maradnak az összevadászgatott öltözékek. Érdekes, hogy megfigyeléseim szerint a külvilág varrótűvel a fenekükben születve álmodja meg a sötétebb ízlésű egyéneket, pedig ez mekkora butaság, Istenem.
Huh. Remélem, hogy mások is kedvet kaptam a vallomáshoz. Szívesen olvasnám az efféle kulisszatitkokat a sorstársaim (virtuális) tollából. (:
Ha valaki rákérdez arra, hogy mi is az én legkárosabb szenvedélyem (amolyan “guilty pleasure” szinten), gondolkodás nélkül az Ebay-t vágom rá. Ez az oldal egy valóságos menedék, egy második otthon, egy kreatív-színpompás rejtekhely – és emellett egy szívtelen pénznyelő. Bármilyen kis apróságért nézek fel, hihetetlen összegeket vagyok képes otthagyni mindenféle “ez nekem KELL”, mézes-mázos, léleksajgató, olcsó, de sokszor kétségkívül felesleges dolgokért. Persze a titka, hogy okosan kell csinálni (magyarul nem sok pénzt tárolni a bankszámlámon, muhaha), de végeredményben egy nagyon hasznos kis lelőhelye szó szoros értelmében szinte mindennek, amire csak szükségem van. (És nyilván az sem mellékes, hogy mindent – ha ügyes vagy, ingyen – házhoz hoznak.)
Gondoltam, megosztanám veletek néhány újabban rendelt, de még meg nem érkezett szerzeményemet, hogy szétoszthassam közöttetek az eddig csak az én mellemet nyomó várakozás izgalmát.
1. Az én új, szívszorítóan tökéletes iskolatáskám
Mivel szeptembertől egyetemista leszek, és a gimis táskám már kissé lerongyolódott (de mivel öt évig hűen szolgált engem, ez aligha róható fel neki bűnül), így mindenképpen be akartam újítani valami kissé különlegesebbet. Bár én a hátizsákok híve vagyok, de ez a válltáska egyszerűen kiáltott utánam… (: S mivel egyetemen annyira nem tervezek roskadozni a könyvektől, nem volt kérdés, hogy rányomjak a But It Now-ra. Óriási fogás volt, már most érzem.
Ár (szállítással): 6.078 Ft
Hatalmas Született Boszorkányok (Witches of East End) rajongóként már Wendy első feltűnése óta csorgattam a nyálam/könnyem ez után a szépség után. Mind szimbolisztikai, mind esztétikai okokból a zöld verziót rendeltem (nem szeretnék spoilerezni, ezért ezt nem részletezném). Egyébként szívből ajánlom mindenkinek a sorozatot, élvezhető!
Ár (szállítással): 325 Ft (Igen, jól olvastad…)
Mindig is akartam egy PONT ilyen ruhát, afféle sétálós-hétköznapi, nyári gönc címszóval. Nem túl rövid és közönséges, mégsem aszalódik meg benne az ember: tökély!
Ár (szállítással): 2444 Ft
Komolyra fordítva a szót, az egyetemhez szinte szükségét éreztem egy kissé modernebb party-öltözetnek, hiszen nem szívesen mennék el egy könnyed szakbulira földig érő szoknyában. Nem vagyok az ennyire mini darabok híve, de egy-egy jól megválasztott harisnya csodákra képes – és ezt a “ledér” (:D) ruhát még aránylag elegánsnak is véltem.
Ár (szállítással): 2978 Ft
Remélem, hogy nektek is tetszenek az én becses kis zsákmányaim. (: Remélem, hogy egyikükben sem kell csalódnom majd élőben.
Hiába kopott le rólam egy réteg korom, rá kellett jönnöm, hogy alatta is csak a levakarhatatlan sötétség lapul.
Zseniálisak vagytok. Komolyan. Amikor néha-néha még feltévedek ide, mindig szinte a meghatottságig lepődöm azon, hogy ti még mindig változatlanul figyelemmel követtek, és a blog olvasottsága, mint fogalom még egyáltalán létezik. Megmelengetitek a szívemet…
És pont ezért érzem úgy, hogy tartozom nektek némi helyzetjelentéssel.
Aki továbbra is a nyomomban maradt, az Ask.fm-en már biztosan szembe találkozott azokkal az információkkal, amiket most lepingálok, de kétségkívül lesz olyan is, akinek újdonsággént fog hatni, hogy szeptemberben betöltöm majd a huszadik évemet. Hogy elreppent az idő… Több mint három éve, hogy gőzerővel fújom vagy éppen lehelgetem a Darker Corner tüzét – de az intenzitástól függetlenül mindenképpen táplálom, hisz a lelkem egy szelete még mindig elkötelezett albérlője az oldalnak.
Időközben ebben a hónapban lesz már egy éve, hogy a vegán életmód testi-lelki tisztasága mellett köteleztem el magam, emellett szereztem egy nyelvvizsgát, leérettségiztem, sőt még egyetemre is felvettek. Igen, úgy látszik, hogy végérvényesen, menthetetlenül bölcsész vagyok/lettem/maradtam. Szeptembertől a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán a magyar- és könyvtárostanár szakirány lelkes hallgatóinak számát fogom bővíteni. (Van is mit bővíteni, hiszen erre a szakpárra összesen hárman nyertünk felvételt… :D) Tehát igazán ideje, hogy Debrecen elkezdjen reszketni, hiszen a lakosainak száma elkerülhetetlenül gyarapodik majd egy bakancsban ténfergő, zöldevő, a lelke puritán-szemérmes perverzióit tintába fojtó fekete pacával.
Talán ide is visszatántorgok egyszer?…
Addig is itt meghúzom magam. Ezek mondjuk kellemesen hűvös, lélekcirógató helyeknek tűnnek…
Üdvözletem!
Kár volna tagadnom, hogy borzasztóan meglepett az a tény, hogy hiába hanyagolom el kegyetlenül ezt a blogot, hiába porzik a sivárságtól és nyöszörög a céltalanságtól, mégis látogatják – a vártnál is többen. Pontosan ezért szeretném a hálám kifejezése mellett belinkelni a Tumblr-ömet, amin ugyan nem eget rengető, de az itteninél mégis jóval számottevőbb aktivitást mutatok, és a témája is eléggé hasonszőrű.
Szóval mindenkit szeretettel várok a Darker Corner szófukar reinkarnációjában!
(Kattints a képre!) 
Üdvözletem!
Blithe oldalán futottam bele ebbe a jópofa kis kérdőívbe, és úgy döntöttem, hogy miért ne alapon én is kitöltöm. Mivel Nobilis nem az akaraterejéről híres, ezért időközönként fellángolásszerűen mindig belevág egy-egy pár napos fogyókúrába, amik természetesen nem hozzák meg a várt eredményt (csodát?). A legutóbbi alkalommal azonban egy rendkívül egészséges, ám elég drasztikus, egy héten át tartó diéta következtében látványosan FOGYTAM. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy ha sikerülne magam rávenni arra, hogy lépjek a céljaim elérése érdekében, akkor nem volna nagy kunszt megszabadulnom a kilóimtól, tehát lassacskán ideje lenne belevágnom egy szimpatikus kis életmódváltásba…
Na de vágjunk bele.
Mit ettél reggelire?
Ha a hatásos bevezető szövegem után most azt írnám, hogy másfél táblacsokit és egy nápolyit, akkor furán néznétek rám? *kuncogva elvonul a sarokba*
Mennyi vizet iszol egy nap?
Egészségtelenül keveset. Mivel üdítőitalokat egyáltalán nem iszom, ezért egy-két bögre becsúszó teát leszámítva csak és kizárólag vizet iszom, naponta körülbelül két-három decilitert. Igen, KÉT-HÁROM DECIT ÖSSZESEN. Ezzel ellentétben száz százalékos gyümölcslevekből meg tudok inni napi három litert is, de valahogy a vizet jobban kívánom. (De ezek szerint annyira mégsem, höh.)
Mi az aktuális kedvenc edzéstípusod?
A sport és én sosem jöttünk ki jól. Túl passzív, lusta dög vagyok, aki még akkor sem hajlandó futni, ha kergetik. 😀 De úszni például szeretek, ha ez így nem csalás.
Hány kalóriát fogyasztasz egy nap?
Fogalmam sincs, és ez így is van jól. A kötött diéták nálam halálra vannak ítélve, így apróságokon kellene változtatnom, mint például a folyadékbevitelem drasztikus megemelése, höh.
Mi a kedvenc egészséges nassolni valód?
Megőrülök a párolt zöldségekért, így nálam ezek a diétás főételnek is beillő kreációk nass-számba mennek.
Tényleg, sokkal inkább zöldséges típus vagyok, mint gyümölcsös – az utóbbiból alig eszem.
Mit ebédelsz általában?
Tanítási szünetekben változatos (és természetesen hizlaló :D) főtt ételeket, azonban amikor a kollégiumban vagyok, képes vagyok teljes mértékben egészségesen étkezni, ezt már bebizonyítottam magamnak. A bejegyzés elején említett egy hetes (hatásos) diétám során hála Istennek rengeteg hasznos információ belémivódott, azóta például sokkal kritikusabb szemmel választok magamnak joghurtot, és kerülöm a gyorsfagyasztott rémségeket.
Melyik testrészedet szereted leginkább erősíteni?
Az egész testemre ráférne, de komolyan! 😀 Irracionális méreteket ölt rajtam az izomhiány. Félő, hogy ötven éves koromra hasonlítani fogok egy denevérre, ha felemelem a karom. 😀
Melyik “rossz” kajának vagy képtelen ellenállni?
Mindegyiknek képes vagyok ellenállni. A kérdés, hogy meddig…
Szedsz vitaminokat vagy táplálékkiegészítőket?
Nagyon gyógyszerellenes vagyok, így az immunerősítést is gyógyteák segítségével végzem.
Milyen gyakran eszel házon kívül?
Tanév közben nagyon gyakran. És ne akarjátok megtudni, hogy a naponta kínaiban eltöltött ínycsiklandó ebéd mekkora combot képes generálni…
Fogyasztasz gyorskaját?
Tanév közben sajnos elég gyakran.
Ki támogat leginkább?
Pozitív visszajelzések útján bárki a tömegből, de senki konkrét – és valahogy így sokkal hatásosabb is az egész.
Van-e konditermi tagságod?
A kollégiumunkban van lánykonditerem, de még sosem használtam, és nem is tervezem. Idegenkedem az ilyesmitől, sajnos.
Hány órát alszol éjjelente?
Az alvásminimumom a tizenkét óra, attól kevesebb megvisel.
Van “csalós”napod?
Jelenleg még minden nap egy legális csalás a számomra. (:
Iszol alkoholt?
Próbálom nullára csökkenteni az egyébként is rettentően minimális alkoholbevitelemet.
Van edzőpartnered?
Nincsen, pedig rendkívül hasznos volna, ha végre sikerülne ráadnom a fejem egy sportosabb életvitel kialakítására… Roppantul inspiráló tud lenni, ha egy partnerrel kölcsönösen taszigáljuk egymást a jó irányba.
Mi a legjobb dolog az életedben, ami azzal jött az életedbe, hogy egészséges életmódot folytatsz?
Sokkal tudatosabb lettem az élelmiszerek kiválasztása terén.
Mi volt a legutolsó egészséges dolog, amit tettél?
A vacsorám: natúr rizs sertéshusival. (:
Üdvözletem.
Hmm. Pont, mint egy, vagy éppenséggel két évvel ezelőtt. *mosolyog*
Nem is tudom, olyan furcsa ez most… Letörölni a port az életem egyik szakaszáról, de olyan precíz óvatossággal, hogy éppen csak át tudjak kukucskálni a homályos üvegen, megőrizve a módszeres távolságtartást. Furcsa, mert nehéz elkerülnöm, hogy mindent egyetlen kattintással kitöröljek, vagy hogy új lelkesedéssel ismét belevágjak. De nem. Nem szándékozom sem szembeköpni azt a lányt, aki valaha voltam, sem hagyni, hogy az új parázs belesüppedjen a régmúlt hamvaiba.
Tisztelnem kell azt a leányzót – lassan nőt -, aki képes volt Nobilis-szá nőni magát annyi belső csata után.
Tudom, hogy írnom kellene, de nem merek. Most is gombóccal a torkomban ütöm a fekete négyzeteket magam előtt, és közben teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy ha folytatnám, az mindent csak megnehezítene.
Ki tudja. Még az is kiderülhet, hogy pont erre vágyom.
Mindenesetre hatalmas meghökkenéssel fogadtam, hogy még mindig napról napra látogatják a blogomat, ennyi értéktelen kihagyás után is. Döbbenetes, és nem tudok mást, mint ámulni. Jobb lett volna így, a tizennyolcadik évemből kifelé haladva belekezdenem a blogírásba, hiszen a posztok teljesen mások, igényesebbek és tartalmasabbak lennének, de jó ez így. Legalább valami őriz belőlem egy szeletet.
Köszönök nektek mindent. Még találkozunk.
Üdvözletem.
Elérkezett hát az idő: nagykorúságom első három hónapja, s ezzel 2013 tovaszállt. Bár a legkevésbé sem hiszek a számmisztikában, mégis úgy döntöttem, hogy az utóbbi év minden negatív mozzanatát ráfogom a tizenhármas szám szerencsétlen mivoltára, az új esztendőt pedig megpróbálom a tőlem telhető legpozitívabban üdvözölni.
Jelenleg nehéz dolog, mondhatom.
Képtelen vagyok írni… Ez az igazság.
Mindegy. Majd próbálkozom.
Később.
Talán…
5. nap: Öt hely, amit meg akarsz látogatni.
Ez jó. (: No lássuk csak:
1. Törökország
Régi vágyam eljutni oda, és nem tagadom, a hastánc és a Szulejmán nevezetű sorozat csak felerősítette bennem a Oszmán Birodalom iránti szenvedélyt.
2. Monaco
Nagyon szívesen ellátogatnék ide újra, életem egyik legmeghatározóbb élménye Monaco volt. Bámulni a napsütötte francia riviérát… Páratlan élvezet.
3. Madrid
Barcelona után szívesen meglátogatnám ezt a gyönyörű várost is.
4. Skócia
Bár a legutóbbi angol kirándulásom nem volt zökkenőmentes, a tintageli “vár” híg ködbe burkolózó, utánozhatatlanul varázslatos környezete nagyon hiányzik: Skóciában pedig abból nem lenne hiány.
5. Prága
Nagyon szívesen elmennék újra, tanárok nélkül. Bár lehet, hogy nem élnél túl. 😀 Mindenesetre egy káprázatos város, maga a pezsgő történelem, de nem a begyepesedett, iskolai jelleggel.
The Darker Corner 