Pillanatképek.

A mai napig a kedvenc képem a témában. Gyönyörű.

The 30 Days Goth Challenge – 10. nap

10. nap:   Mi az amit szeretsz, és amit nem a szubkultúrában?

Hmm… Hogy mi az, amit szeretek? Szerencsére erre a kérdésre nem nehéz válaszolnom. Becsülöm mindazon értékeket, mik a felszín alatt lapulnak meg, és amik egy goth-ot kiemelnek a műveletlenek, a ítélkezők, a felszínesek, egyszóval a ma fiatalabb generációja közül. (Nem szeretek általánosítani, így leszögezem: természetesen e téren is akadnak kivételek.)
S hogy mik ezek az értékek? Gondolok itt a kultúrára, a misztikumra, a múlt és a mulandóság tiszteletére, az irodalmi, művészeti kincsekre, a szépérzékre, a harmóniára, a toleranciára, az élet (főleg lelki eredetű) gyönyöreinek keresésére, és megannyi apróságra, amik összességében egy nagyszerű jellemet képesek kirajzolni.
De kár lenne tagadnom, hogy a külsőségek terén is sok dolog megfog ebben a szubkultúrában. Maga a fekete, mint szín is rengetek különféle érzelmet, gondolatot képes kifejezésre hozni, és önmagában is nagyon vonz Engem. De ott van még a csipke, a mélyvörös, az arany, és sok kisebb külső jegy, melyek könnyedén levesznek a lábamról. A halvány bőr… Hosszú, gyönyörű haj… Titokzatos, különös kisugárzás… Rémisztő, léleksajdító tekintet… Nyami.
Szeretem még a goth beállítottságú zenéket, filmeket, verseket, prózákat, képeket, sőt, a morbid vicceket sem vetem meg. Noha keresztény vagyok, nagyon közel állnak hozzám a pogány dallamok, el sem tudom képzelni a mindennapjaimat boszorkányos kántálások nélkül. Számomra üdítőek, de ki hogyan viszonyul hozzájuk. Vonzanak a misztikus dolgok, a szellemek, de a vallásom keretein belül mozogva természetesen. Nem vagyok babonás, szóval ha elszalad előttem egy fekete macska, akkor nem bepánikolok, hanem utána rohanok, és megsimogatom. Sőt, akár még az esküvőmet is el tudom képzelni egy péntek 13-ai napon.
A stílus képviselői terén pedig azt szeretem, ha valaki az ízlésesség határain belül válogatja meg a ruhakölteményeit, és a sminkjét is az elegancia jegyében próbálja kreálni. Nem mellékesen pedig, ha higiénikusak, igényesek. És a legfontosabb: az olyan goth-okat preferálom még, akik szemléletmódjukat nem csak a nagy szájukkal, hanem a tetteikkel is igazolják, és ha elfogadják a többi embert; nem gubóznak be a saját kis sötét világukba.
És körülbelül holnap estig sorolhatnám, hogy miket szeretek még. Szerencsére akad bőven értékelni való.

És most jöjjenek a negatívumok. Húha. Ugyan nem a szubkultúra, mint fogalom körébe tartoznak, mégis muszáj megemlítenem a pózereket. Na, Őket határozottan “nem szeretem”. Ahogy a hétvégi goth-okat sem (nem csak a ruházatra értem). De amit talán legjobban gyűlölök, az az, hogy ha van egy goth, aki ugyan tényleg “tisztességes képviselője” a szubkultúrának, de mégis bunkó, barátságtalan, és magára erőlteti a jégkirálynő imázst. Na, az ilyenektől hánynom kell. Megérthetnék, hogy egy mosolytól még nem dől össze a világ.
Hú, elkanyarodtam. Mivel magára a gothikára vonatkozik a kérdés, így most maradok a tárgynál. Amit nem nagyon szeretek, azok a platformok. Tudom, furcsa. A bakancsszerű, telitalpú darabok főleg lelomboznak, a tűsarkú változat még elfogadhatóbb (bár inkább egy hálószobán belül ejtett fétis-tánc kellékeként tudnám elképzelni, mintsem utcára).
És sok goth hord pentagrammát a nyakában mindenféle vallási töltet nélkül. Na, ezeket sem bírom túlzottan.
Amit pedig még nem szeretek, azok a nevetséges, bohócszerű sminkek. Lányok, nem lesztek semmivel sem goth-abbak, sőt szebbek sem, ha egy kiló fehér púdert kentek az arcotokra, sőt egyéb helyekre is, és képzeljétek, a vörös rúzs nem mindenkinek áll jól!
Fiúk, Nektek pedig üzenném: a hosszú haj gyönyörű tud lenni, de időnként (heti kétszer-háromszor) azért nem árt megmosni! A zsíros lobonc kiábrándító.
Na jó, befejeztem, nem szemétkedek tovább. (: